Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-26 / 73. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. március 26. A Minisztertanács napirendjén Szabalcs-SzatMár jelene és jövije A Minisztertanács csü­­törtöki ülésén — élve törvényes jogával — megtárgyalta és elfogadta a Szabolcs-Szatmár megyei Ta­nács elnökének a végrehajtó bizottság tevékenységéről szóló beszámolóját. Az al­kalom jelentősége kettős: re­ális értékelés mutatja be a megye jelenlegi helyzetét, a feladatok kijelölése pedig a jövőre irányítja figyelmün­ket. Szabolcs-Szatmárnak leg­­terhesebb öröksége a viszony­lagos elmaradottság az or­szág más területeihez képest. Annál figyelemre méltóbb tehát az a megállapítás, hogy kialakulóban van a korszerű gazdasági struktúra. A haladás, az átalakulás dinamizmusát igen jól szem­léltetik a negyedik ötéves tervidőszak sikerei, az 1970— 1975. között elért eredmé­nyek. Az ipar korábban elképzel­hetetlen ütemben, 87,5 száza­lékkal növelte termelési érté­két az említett öt év alatt. Ebben a gyors növekedésben a legjelentősebb szerepet éppen azok az iparágak játsszák, amelyeket a köz­gazdászok nyelvén igen gyakran hívnak dinamikus iparágaknak. Ezeknek a te­rületeknek, a vegyiparnak, a gépiparnak, a műszer- és híradástechnikai iparnak a fejlődése maga mögött hagy­ta a többi iparágét. Számot­tevő gazdasági hasznot hoz a megyénknek a jórészt szovjet importra alapozott fafeldol­gozó ipar, valamint az erő­teljesen fejlődő textil- és ci­pőipar is. A negyedik ötéves terv­időszak megyei iparpolitiká­jának igen jelentős területe volt az ipartelepítés. Fontos­ságát a terület elmaradott­sága enyhítésében betöltött szerepén túl az is kiemeli, hogy segítséget nyújtott a munkaerő foglalkoztatásának megoldásához is. Persze a szabad munkaerőre alapozott ipartelepítésnek van egy hát­ránya. Ha más tényezőket fi­gyelmen kívül hagyunk a megyén belül szétaprózott­ság, sőt emellett még vi­szonylagos technikai elmara­dottság, bérfeszültség is ke­letkezhet. A pártbizottság ál­lásfoglalása nyomán a ta­nács felelősségteljesen dön­tött ezekben a kérdésekben. A telepítések nagy hányad­ban a kiemelt településeken valósultak meg. A megyei tanács még ma is figyelem­mel kíséri a telepített üze­mek gazdálkodását, techni­kai, technológiai színvonalát, a munkások ellátásának, szo­ciális körülményeinek alaku­lását, és jelentős segítséget is nyújt a vállalatoknak ezeken a területeken. Az iparfejlesz­tés elveinek következetes to­vábbvitelével — amelyben természetesen nemcsak a ta­nácsnak kell a jövőben is ak­tívan részt vennie — Sza­­bolcs-Szatmárban korszerű, versenyképes termékeket elő­állító, magas műszaki szín­vonalú, intenzív ipari ter­melés alakítható ki-Részben az ipartelepítés és -fejlesztés eredményeként enyhültek a megye foglalkoz­tatási gondjai, kedvező irányban változott a foglal­koztatottság aránya és szer­kezete. Az aktív keresők szá­ma a mezőgazdaságon kívüli ágazatokban mintegy 23 ezer fővel nőtt, a mezőgazda­ságban 11 ezerrel csökkent. Az iparban foglalkoztatottak­nak ma már 43 százaléka dol­gozik a nehéziparban. Van­nak tehát kedvező változá­sok. Nem elég azonban eze­ket megelégedéssel nyugtáz­ni, hanem keresni kell a to­vábblépés útjait. Még mindig nem tekinthető megoldottnak a nők foglalkoztatása, sőt egyes településeken a mun­kaképes férfiak sem mindig találnak megfelelő munkaal­kalmat. így azután viszony­lag magas az ingázók száma is, mintegy 35 ezerre tehető. Ezeknek a gondoknak a megoldása további erőfeszí­téseket kíván. Szabolcs-Szatmárról be­szélni és a mezőgazdaságot nem említeni — elképzelhe­tetlen. Néhány szám, ame­lyek ékesen tanúskodnak az előbbi állítás mellett: Sza­bolcs adja az ország gyü­mölcstermelésének csaknem egynegyedét, a burgonyának 20—23, a dohánytermelésnek közel 45 százalékát. Még szemléletesebben mutatja a szabolcsi mezőgazdaság ki­emelkedő szerepét, hogy az almaexportból 54—55 száza­lék a részesedése. Mindeze­ket az eredményeket —ame­lyekkel más megye nem büszkélkedhet, — az átlagos­nál kedvezőtlenebb talaj­adottságok, és egyéb gazda­sági tényezők léte mellett ér­ték el. A mezőgazdaság évi termelése a negyedik ötéves tervidőszakban átlagosan több, mint 20 százalékkal volt magasabb az előző terv­időszakban elértnél. A ter­melés egyre belterjesebbé vált, egyre inkább megfelel a terület adottságainak. A növekvő fejlettség, a népjólét emelkedése elvárá­sokat támaszt a lakosság el­látásával szemben is. A me­gye itt is igen szép ered­ményekről adhatott számot. A kiskereskedelmi forgalom gyors növekedése — öt év alatt több, mint 50 százalé­kos — mellett is gondot for­dítottak az ellátás kiegyen­súlyozottabbá tételére.* Jelen­tősen fejlődtek a szolgáltatá­sok, de még ma sem érik el a megfelelő korszerű szín­vonalat, nem képesek a la­kosság valamennyi igényét maradéktalanul kielégíteni. Nagyot fejlődött a kom­munális ellátás. Fokozott gondott fordított a tanács'a IV. ötéves tervidőszak lakás­­építési előirányzatának telje­sítésére. A tervezett 21 ezer 800-nál csaknem 300-zal több lakás épült fel. A lakáselosz­tás során kiemelten kezelték a munkáscsaládokat. Mun­kások kapták az állami bér­lakások több mint felét, munkáslakás-építési akciók beindítását tervezik a me­gye nagyobb városaiban. Ugyancsak gondot fordí­tott a megye vezetése a ci­gánycsaládok lakáshelyzeté­nek javítására, az 1965-től 1975-ig eltelt tíz évben csak­nem 2000 cigánycsalád ju­tott új otthonhoz. Tovább ja­vult a helyzet az ivóvízellá­tásban, mérsékeltebben a közlekedésben és a szenny­vízkezelésben is. A gázellátás javítására a Testvériség gáz­vezeték igénybevétele kínál jó lehetőséget. A gazdasági fejlődéssel és a vele járó társadalmi válto­zásokkal lépést tartva fejlő­dött az elmúlt öt év során a megye közoktatása, annak ellátottsága, a lakosság mű­veltsége, kulturális színvona­la. Tovább bővült és korsze­rűsödött az óvodai hálózat, jelentősen nőtt a férőhelyek száma. Még mindig gondot okoz azonban az egyre'nö­vekvő gyermeknépesség be­fogadása. Az általános isko­lai oktatás szélesen kiépült hálózattal rendelkezik, amely nem felel meg a korszerű követelményeknek. Itt is je­lentős a fejlődés, mind a tantermi helyek túlzott — két-három váltásban történő — igénybevételének csök­kentésében, mind az egyes iskolák felszereltségének ja­vulásában. A középfokú ok­tatásban is ért el a megye fejlődést, a felszereltség és a kihasználás magas foka azon­ban még itt is számos kíván­nivalót hagy maga után. Négy év alatt megkétszere­ződött a felnőttoktatás kü­lönböző formáiban résztve­vők száma. Tovább javultak a megye kulturális intéz­ményeinek működési feltéíe­­lei, javult a sporttevékeny­ség, a megye ma már ki­épült múzeumhálózattal ren­delkezik. Kiemelt feladatként kezel­te a tanács a lakosság egész­ségügyi és szociális ellátásá­nak további javítását. A terv­időszak során megépült az új kisvárdai kórház, amely egymagában 332 új ágyat je­lentett az összesen létesült 882-ből. Megkezdődött a nyíregyházi megyei kórház rekonstrukciója. Javulás fi­gyelhető meg az orvosellá­tottságban is, ma már ezer lakosra 12 orvos jut, de még ez a szám is messze alatta marad az országos átlag 22- nek, magas a betöltetlen or­vosi állások aránya. Még na­gyobb gondot okoz a járóbe­teg-ellátás, a szakorvosokban mutatkozó hiány. A fentiekből kitűnik, hogy a megye viszonylagos elma­radottsága, a felszámolására szükséges eszközök, módsze­rek keresése élő probléma. Ilyen fokú elmaradottságot csak hosszabb távon lehet megszüntetni, és ehhez a megye vezetői Szabolcs-Szat­már valamennyi polgárának segítségét kéri. A kormány elé terjesz­tett beszámoló hűen szólt az eredmények­ről. de őszintén vázolta az említett gondokat is. A me­gye gazdasági dinamizmusa, fejlődésének felgyorsult üte­me kedvező feltételeket, alapokat teremt, a további előrehaladáshoz, a gondok felszámolásának napirendre tűzéséhez. A tanács, a me­gye vezetői rendelkeznek a megfelelő koncepcióval, amely irányt mutat a továb­bi teendőkre. Ezeket az el­képzeléseket a Miniszterta­nács elfogadta, és úgy ha­tározott, hogy a megye to­vábbra is megkülönböztetett támogatást élvez, gazdasága fejlesztéséhez, a lakosság életszínvonalának emelésére irányuló törekvések megva­lósításához. A feltételek te­hát adottak, most újra a me­gyén a sor, hogy ki is aknáz­za azokat. Orbán László Bulgária és Magyarország között A Bulgária és Magyar­­ország közötti kapcso­latok dinamikusan fejlődnek a gépipar terüle­tén is, amely mindkét or­szágban döntő jelentőségű az egész népgazdaság to­vábbi fejlődése szem­pontjából. A két ország gépiparának gyors fejlődése lehetővé tet­te 1974-ben az orvosi mű­szergyártás területén kifej­lesztendő gyártáskooperá­­cióra vonatkozó bolgár— magyar egyezmény kibőví­tését. A két ország vállala­tai gyártásszakosítási szer­ződést írtak alá élelmiszer­­ipari gépekre és könnyű­ipari gépalkatrészekre vo­natkozóan is. Kormányközi egyezményt írtak alá az elektronikus számítástech­nika területén való együtt­működésre. A gépipar területén 12 olyan munkacsoport mű­ködik, amely a gyártássza­kosítás és kooperáció to­vábbfejlesztésének feltéte­leit vizsgálja. A legnagyobb együttműködési lehetőse­gek az elektronikus számí­tótechnika, a rádiótechnika, a rádióelektronika, a hid­raulika és pneumatika te­rületén lehetségesek. A bolgár—magyar gép­ipari együttműködés kihat az árucsere-forgalom struk­túrájának megjavítására is. 1960-ig a Bulgáriába irányuló magyar export­ban a gépipari gyártmá­nyok részaránya 50—70 szá­zalék, a Magyarországra irányuló bolgár exportban pedig 25 százalék volt. Az 1971—1975. időszakra szóló kereskedelmi egyezmény szerint a két ország közötti árucsere-forgalom 70 száza­lékkal növekszik, ebből a gépipari termékekre már 58,7 százalék esik. A Ma­gyarországra irányuló bol­gár export növekedését fő­leg a gépek és berendezések importja teszi ki. 1974-ben ezek a két ország közötti árucsere-forgalom 56,8 szá­zalékát, 1975-ben pedig vár­hatóan a 61 százalékát érik el. A Magyarországra irá­nyuló bolgár gépipari ex­port közel 80 százaléka a villamos és motorostargon­cák, a villamos dobos futó­macskák, az autóakkumulá­torok, a fémforgácsoló gé­pek és szerszámok, az elektronikus számítótech­nika, az orvosi műszeripar Békés Sándor: £/0íf bafábet1 élete Szerelik a magyar segítséggel épült devnyal szóda­­gyár központi Irányítót érmét. területén kötött hosszú távú szakosítási és kooperációs szerződések alapján valósul meg. A Magyarországról származó bolgár importban autóbuszok, fémforgácsoló gépek és szerszámok, köz­­étkeztetési berendezések, mezőgazdasági, cipő-és ruhaipari gépek, híradástechnikai berende­zések, mozdonyok, elektro­nikus számítógépek szere­pelnék. A gépipari együttműkö­dés újabb formái az 1965- ben létrehozott INTRANSZ­­MAS és AGROMAS ma­gyar—bolgár társaságok, amelyek a szocialista gaz­dasági integráció első gya­korlati megnyilvánulásai. Az INTRANSZMAS az anyagmozgatás és a raktár­­gazdálkodás gépesítésének és automatizálásának egy sor problémáját oldja meg a gépipar, a könnyűipar, a kikötők területén és a nép­gazdaság más ágazataiban. Az AGROMAS magyar— bolgár vállalatból — a Szovjetunió 1969-ben és az NDK 1973-ban történt csat­lakozása után — nemzetkö­zi társaság lett. Tevékeny­sége háromirányú: a zöld­ség-, gyümölcs- és szőlőter­mesztés gépesített művelé­sét szolgáló mezőgazdasági gépek és berendezések elő­állításában megvalósuló szakosítás és kooperáció; a komplex technológiai vona­lak létrehozásával kapcso­latos tudományos-kutató és tervező tevékenység ko­ordinálása; a modellgépek kivitelezése és kölcsönös ki - cserélése. Az AGROMAS kereté­ben az 1971—1975 közötti időszakban 50 mezőgazda­­sági géptípus szakosítási egyezménye került aláírás­ra, s ebből Bulgária 11 géptípus, Magyarország pe­dig 14 géptípus gyártását vállalta. 1973r-ban a bolgár gép­ipar a paprika és gyü­mölcs betakarításához új berendezést állított elő, 1974-ben pedig a borszőlő szüretelésére készített kombájn sorozatgyártása indult meg. Több bolgár és magyar intézet és vállalat közvetlen együttmű­ködési kapcsolatot terem­tett a műszergyártás fej­lesztésére. Az automata rendszerek fejlesztésében a CNIPA és VILATI inté­zetek az előzetesen elké­szített terv alapján fejte­nek ki tudományos kutató­munkát. A magyar MET­­RJIPOND gyár és a bolgár Méréstechnikai Tudomá­nyos Intézet szintén közös terv alapján működik együtt az ellenőrző mérle­gek fejlesztésében. Az erősáramú ipar több bol­gár és magyar vállalata működik együtt, összesen 12 téma kidolgozásában. Közvetlen műszaki-tudo­mányos együttműködésre írtak alá megállapodásokat az elektro-vákuumipari, az elektronikus elemek és hír­adástechnikai készülékek fejlesztésének kérdéseivel foglalkozó megfelelő tudo­mányos-kutató és tervező­­intézetek. A közelmúltban, Ma­gyarországon az első elekt­ronikus számítóközpont­ban üzembe helyezték az EC 1920 típusú bolgár számítógépet, a bolgár energetika óriásánál, a Bobov Dől Hőerőműnél pedig a száraz salakot szál­lító magyar berendezés lépett működésbe. Dokumentírás 12. Olyant, amilyenekkel az út­építő munkások dolgoznak manapság. A gép pöfögött, s ha nem is volt tökéletes a nyomás, berregtek a rése­­lők... Mentünk is szépen, mígnem valaki összeesett. Mi az atyaúristen van itt? A másik a fejét fájlalta. A har­madik azt mondja: ő ki­száll... De hát miért? Szé­dültem már ón is, vizes ron­gyokat kellett az orrunk elé kötni, mert a gép a lyukon át benyomta hozzánk a mo­­noxidot is... Reggel hatkor szálltam le, s másnap éjjel szálltam ki... Minden szak­kal ott voltam, s nem enged­tem, hogy feladják... Azt mondtam: elkezdtük embe­rek, megígértük, hát csinál­juk ... Aki kiszáll, az többet ide nem jön vissza ... Visszasétáltunk az üzem. hez: rend, tisztaság. Most ez a mecseki szénmedence tan­bányája. Srácok jönnek, szí­nes sportszatyrokkal, meg­néznek minket, s elviharza­­nak. Lehet, hogy azt hiszik, tanfelügyelőfélék vagyunk? Molnár mosolyog. — Történtek ám itt vidá­mabb dolgok is. Egyszer pél­dául loptam 300 folyóméter vasúti sínt, s bár mindenki ott járt kelt mellette, nem vet­te észre senki. — Szívesen meghallgat­nám.. . — Anna-akna és Zobók között 1225 méter volt az út teljes hossza, amit több évre terveztek. Mi azt mondtuk: kilenc hónap! Pedig nem volt ez se könnyű munkahely, mint kiderült később. Légcsa­torna nélkül mentünk; ha reggel robbantottunk, délelőtt 10 órakor még mindig ott állt a hátunk mögött a füst... De ezt meg lehet előbb-utóbb szokni. Júniusban azonban azt mondja a főmérnök: ne hajtsatok gyerekek, hiába minden, nincs már fent vasúti sín. De a beruházási pénz is elfogyott: jó, ha ebben a hó­napban ki tudunk fizetni benneteket... Nem volt ez jó hír persze, de mi már any­­nyira belehajtottuk magiun­kat a 100 méter gondolatába, hogy nem is a bizonytalan ke. reset fájt. Kiszállunk, s lá­tom ám: ott egy kocsi sín — leszállításra várva. Gyerünk a diszpécserhez! Beszélek ne­ki összevissza, a srácok meg közben négykézláb bújva el­tolták az ablak elől a kocsit. Levittük az egészet a munka­helyünkre, s elástuk szépen a vágat oldalába. Még fát is hordtunk rá. Szóval az isten se fedezte fel. Másnap már jókor reggel látom: jön, vagy tíz fényes lámpa. A sín egyébként egy másik vállalaté volt, akik egy ereszkét épí­tettek, így aztán fűvel-fával kerestették. Szóval jártak­­keltek a fehérruhások, ott is ahol a sín volt a talpuk alatt, de persze nem látták. így aztán Vass Zoltánig jutott a hír, aki nagy mérgében fel­hívta Diósgyőrt, s új sínt ren­delt, mert neki csak egy sza­vába került... — És a folytatás? — Egy pártértekezleten fel áltam, s elmondtam szépen az egészet. Én loptam el a síne­ket, elvtársak... De nem ke­vesebbről, mint arról volt szó: vagy lesz sín, vagy leál­­lunk... — Mire ők? — Pártfegyelmit érdemel­nél, Molnár... — De nem kapta meg? — Dicséret lett a vége. (Folytatjuk) Gépipari integráció

Next

/
Thumbnails
Contents