Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-25 / 72. szám
1976. március 25. KELET-MAGYARORSZÁG 3 GAZDÁLKODÁSUNK ÚJ FELTÉTELEI Reális nyereség Az apagyi Hunyadi Tsz gépműhelyének szerelői előkészítették a munkagépeket a tavaszi talajmunkákhoz. (Hammel József felvétele) Elvtársi légkörben Tagkönyvcsere előtti beszélgetős a munkáról, a magatartásról AZ 1976. JANUÁR 1-TÖL MÓDOSÍTOTT gazdasági szabályozók fő elveit, a vele elérni kívánt célt, s a jelentkező hatásokat egy számszerű példa levezetésével próbálom érzékeltetni, bemutatni. A vállalati érdekeltség 1976. január 1. után is leginkább a nyereséghez kapcsolódik. A nyereség továbbra is az a mutató, ami legjobban tükrözi a költségekkel történő takarékos gazdálkodást, az élő és holt munka hasznosulását. Az elért nyereség tömegében kifejezésre jut a végzett munka minősége, az egész kollektíva tevékenységének eredményessége. A legutóbb végrehajtott termelői árrendezéssel a nyereség ezt a szerepet tökélete, sebben tudja betölteni, alkalmasabbá válik a népgazdasági és a vállalati érdek összekapcsolására. A nyereségérdekeltségi rendszer továbbfejlesztésével javul a termelés során felhasznált bér és a lekötött eszközterhek aránya, lazul a kapcsolat a bérnövekedés és a nyereségnövekedés között, rugalmasabbá válik az adózási rendszer, fokozódik a nyereségérdekeltség ösztönző hatása. Az eszközterhek (eszközlekötési járulék) mérsékléseinek, a bérjárulékok növelésének hatásai differenciáltabban jelentkeznek, mi. vei a magas eszközigénnyel termelő vállalatok nyereségét kedvezőbben befolyásolja, mint a magas élőmunka-ráfordítással dolgozó vállalatokét. A lazább kapcsolat a vállalati nyereség és a bérnövekedés között abban is kifejezésre jut, hogy a nyereség alakulásától függetlenül minden vállalat részére évenként biztosított a meghatározott nagyságrendű bér. növelés. A rugalmasabb nyereségadózási rendszer azt jelenti, hogy az eddigi merev nyereség-kettéosztás fejlesztési és részesedési alapra, az alapok külön-különi adóztatása megszűnik. így a vállalatok szabadon, a mindenkori helyzetnek legmegfelelőbb döntéseket hozhatnak. A nyereség kettéosztásának eddig előírt szabályai (a lekötött eszközök és bérek arányában)' kedvezőtlen hatásokat és .helyzeteket teremtettek azoknál a vállalatoknál, ahol kellő törekvés volt az élő munkát megtakarító beruházások megvalósítására. Ez a módszer főként azoknak a vállalatoknak kedvezett, akik — hogy úgy mondjam — konzerválták a régi technikát alacsonyan tartották az eszközarányt. Több példát lehetne felhozni arra. hogy a magas élőmunka-ráfordítással, elavult technikával dolgozó ipari üzem dolgozói magasabb év végi részesedést kaptak, mint akik olyan vállalatnál dolgoztak, ahol az eszközarány magas volt. Az addigi felosztás alapját képező, a nyereségnek az eszközhöz és bérhez viszonyított arányát kifejező mu_ tató 1976. január 1-től megszűnt. (Az 1975. évi gazdálkodás alapján képződött nyereség megosztása, adóztatása még a régi rendszer szerint történik.) NÉZZÜK MEG EGY PÉLDA SEGÍTSÉGÉVEL a szabályozók módosításának hatását; azt, hogy miként alakul a nyereség felosztása, mely rész az, ami a költségvetést illeti és mennyi az, ami a vállalatnál marad az érdekeltségi alapok képzésére. Egy adott gépipari vállalat 1975. évi mérleg szerinti adatai a következők: nyereség 34,8 millió forint, (az árbevétel 19,13%-a) a bérköltség 25,6 millió forint. A könnyebb megértés végett vegyük a nyereséget 100 egységnek és nézzük meg, hogy ebből hány egység illeti a költségvetést és mi marad a vállalatnál a régi és a módosult szabályzók szerint. A régi szabályzó szerint 6 egységnyi a városi és községfejlesztési hozzájárulás. A 100 egységből (mérleg szerinti nyereségből) a 6 egység adót levonva a vállalat adó•köteles nyeresége 94 egységnyi nyereségrész. Az eszközérték, a bérköltség, valamint a diktált bérszorzó figyelembe vételével számított kulcs alapján a 94 egységből 36,6 egység az adózatlan részesedési alap és 57,4 egység az adózatlan fejlesztési alap. A fejlesztési alap után a vállalatnak 60 százalékos kulccsal kellett adózni, ami azt jelentette, hogy a költségvetés részére az 57,4 egység után 34,4 egységnyi az adó, a részesedési alap után a progresszív kulcsok szerint 24 egység az adó mértéke. Ha összegezzük, hogy a 100 egységnyi nyereségből mi marad a vállalatnál — a tartalékalap-képzést is figyelembe véve — akkor megállapítható, hogy 12 egység részesedé, si, 21,5 egység fejlesztési és 4,9 egység tartalékalap, öszszesen, 38,4 egység érdekeltségi alappal rendelkezhet a vállalat. A költségvetés részére befizetett adók 61,6 egységet képviselnek. Abszolút számokkal is kifejezve az adott gépipari vállalat 1975. évben realizált 34,8 millió forint összegű nyereségből 13.3 millió forint összegű érdekeltségi alapot képzett és 21.4 millió forint adót fizetett. Ha a módosított szabályzó, rendszer alapján számoljuk az 1975. évi eredmények szerint a képezhető érdekeltségi alapokat, az adó összegét, ezek nyereséghez való viszonyát, a következő eredményre jutunk: a visszatartható nyereségrész 55,3 egység, az adó mértéke 44,7 egység. Az 1976. január 1-i változással több olyan tényező hatása jelentkezik, amelyek a nyereség mérséklését, számottevő csökkenését eredményezik. Ezek közül is említendő a bérek járulékának 10 százalékos növelése, a központi árintézkedések, a devizaszorzók csökkentésének hatása, a termelési adó változása. A példában szereplő vállalatnál ezek a tényezők közül 50 százalékkal mérséklik a nyereséget és az elvégzett korrekciók után az 1975. évi 34,8 millió forint összegű nyereség 18,2 millióra csökken, amely alapja tulajdonképpen a vállalati érdekeltségi alapok képzésének. Az így korrigált nyereség — vagy majdan az 1976. évi mérleg szerinti nyereség — után elszámolandó a 6 százalékos városi és községfejlesztési hozzájárulás, ezt követően kell levonni az állami kölcsöntörlesztési kötelezettséget, s az így fennmaradó összeg a nyereségadó alapja. Az új adózási rendszerben 36%-os általános (lineáris) nyereségadót kell fizetni. A példát tovább folytatva e kötelezettségek teljesítése után vállalatunknál az adó. zott nyereség 11 millió forint, ami után a megváltozott kulcs szerint 15%-os kötelező tartalékalapot kell képezni. A fennmaradó rész — a példánk szerint 9,3 millió forint — az az összeg, amely - lyel a vállalat szabadon rendelkezik, dönthet arról, hogy milyen összegű fejlesztési és részesedési alapot kíván felhasználni. Sorrendiség a részesedési alap felhasználásánál is fenn. áll. Elsőként a bérfejlesztés utáni progresszív befizetési kötelezettségének kell eleget tenni. Második helyen a jóléti és kulturális alap hiányát kell a részesedési alapból kiegyenlíteni. Itt el kell mondani, hogy 1976. január 1-től a jóléti alap a nyereség terhére fejenként 750 forintos nagyságrendben képezhető a dolgozólétszám alapján. Ez azt jelenti, hogy az új szabályozás a korábbinál nagyobb jóléti alap képzését teszi lehetővé, így a már adózott részesedési alap terhelése mérséklődik, az egyes vállalatoknál meglévő szintkülönbségek csökkennek. A fejlesztési alap felhasz. nálásánál is fennáll a sorrendiség. A RÉSZESEDÉSI ALAP KÉPZÉSÉT erősen progreszszív adóbefizetési kötelezettség terheli. Erre azért van szükség, hogy a vállalatokat megfelelően orientálja a távolabbi érdekeket is kifejezésre juttató döntések meghozatalára. A progresszív adó felső sávja — abban az esetben, ha a vállalat a bérkölt. ségnél 14% feletti alapot képez — 800%-os. — Ez azt jelenti, hogy minden egy forint képzett részesedési alap után 8 forint adót kell fizetnie. Ebből következik, hogy a kiugróan magas nyereséget realizáló vállalatoknak sem lesz érdeke 36 napi bérnél nagyobb részesedési alapot képezni. Ugyanis az adórendszer legmagasabb sávjában olyan magas a progresszió, hogy a vállalat nagyobb érdeke a fejlesztési alap nőve. lése. Az új rendszer arról is gondoskodik, hogy azoknál a vállalatoknál is legyen részesedési alap, ahol a fizetési kötelezettségek teljesen igénybe vennék az osztatlan érdekeltségi alapot, illetve, ahol csak 6 napi bérnél kisebb összegű részesedésre maradhatna lehetőség. Ez azonban csak azoknál a vállalatoknál valósulhat meg, ahol egyébként a gazdálkodás eredménye pozitív, s ez nyereségben is kifejezésre jut. A rendelkezésre álló eszközök, munkaidőalap hatékonyabb kihasználásával, ésszerűbb, takarékosabb gazdálkodással a módosított szabályzórendszer miatti nyere. ségcsökkenések 2—3 év alatt pótolhatók. Egyöntetű az álláspont abban is, hogy megfontoltabb vállalati döntésekkel képezhető olyan nagyságrendű érdekeltségi alap, amellyel biztosítható a műszaki fejlesztés, a dolgozók személyi jövedelmének és életszínvonal-politikánk sze rinti növelése. Pétervári József, a megyei pártbizottság munkatársa Piusznak becézték — vagy csúfolták, ahogyan vesszük. — Nézte, hogy az utca gyerekei közül az egyik egy nagy darab kenyeret evett jóízűen. A nyála csörgött. — Ennél? — kérdezte a gyerek. Piusz bólintott, „gigája” járt, mint a motolla. — Megsózva is? Piusz újra csak bólintott és a kenyér tulajdonosa homokot markolt, és szórta, szórta az „isten áldására”. Mit ki nem bír, mit el nem tűr az éhség? ★ Iskolába reggelenként a nagyanyja kíséri az unokát. Útjuk a tejivóba vezet, onnan a két ház közötti átjárónál, az óvoda vasrácsos kerítése mellett a „suliig”. Az idős asszony többször is lehajol, nem kíméli a megfáradt, talán reumás derekát, öt-hat gyerek jár előtte, csokorban dugig jóllakottan, elevenek, gondtalanok. A nagymama kiflivégeket szed, fél kifliket. A divatos Belies György, az eszmecserét irányító egyik csoport vezetője nem tagadja, voltak könnyebb, úgynevezett simább és „nehezebb” esetek. Egyegy beszélgetés általában egy óráig tartott. Akadt kivétel is. — Embere válogatta. Nem vagyunk egyformák. És mi az időt nem sajnáltuk — mondja. Említi Illyés Lajos esetét. Régi párttag. Legalább öt pártmegbízatásáról tudnak. Tagja az üzemi párt-vb.nek és az üzemi pb.-nek is. Emellett még máshol is tevékenykedik. Nem voltkönynyű alaposan és reálisan a pártmunkáit értékelni. — Kissé drukkoltunk, elfogadja-e a bírálatunkat, s hogyan reagál majd rá — így Belies. „Elfogadtam a bírálatot...“ Ismerik, becsülik Illyést, régi „bútordarab” az 5-ös Volánnál nem tűri a rendellenességet Csak néha a hanghordozásával baj van. Nem, nem az amit mond, mert legtöbb esetben igaza van, hanem ahogy mondja. Erélyes, s hirtelen kiszalad a száján, amit gondol. Ezen kell változtatnia. — Igazuk van az elvtársaknak — ismeri el Illyés Lajos. — Elfogadtam a bírálatot, mert valóban a hangnemmel néha baj van. Hangjából érezni: nemcsak elismeri, változtatni is akar, s nem kifogásnak, mentségére mondja, hogy az értetlenséget nem tudja elviselni, s ha szól, akkor a magas cnél kezdi. A FÉL KIFLI virágtartó kővályuk szélére, az óvodakerítés padkájára, a bérházfalak kiszögelésére rakja. A gyerekek hátra se néznek, és az idős asszonyt emésztik gondolatai. Mi lesz így az unokáiból? Nem régen egy ismerős rendőrrel beszélgetett. Annak már elmondta; hat gyereket nevelt fel tisztességesen. A férje iparos volt, és kenyérre mindig jutott. Kiflire nem. Pedig hát a férje rendes volt a családjához, nem mondja ivott is, titokban a más aszszonyát is elszerette, de kenyérre mindig adott. — Nem jó ez, érzem én. Sajnos utólag gondolom már meg. Próbálja visszapergetni a beszélgetés légkörét, ami hatással volt rá. — Valóban elvtársias volt. Éreztem a segítőszándékot, s ilyenkor még őszintébb az ember. 1953 óta vagyok a párt tagja, de még ilyen mélyen, alaposan nem értékelték a munkámat, magatartásomat. Valahogy most azt éreztem, nem vagyok egyedül, hogy nem hagynak egyedül a gondjaimmal. Nem időpontot mondok én, de jó lenne, ha máskor is megkérdeznék : hogy vagy, elvtáre! .- 7 Gépekkel bánó emberek, kommunisták tartoznak a műszaki alapszervezethez az 5-ös Volánnál. Autó-motor szerelők, lakatosok, szervizmesterek, művezetők. A pártszervezet taglétszáma 39. Többsége fizikai. Eszmét cserélnek a tagkönyvcsere előtt. A légkör Izgalom vibrált Fekete János raktárosban is, aki alig egy esztendeje párttag. — Ilyen jellegű beszélgetés még akkor sem volt, amikor felvettek a pártba — mondja. Kissé meglepte, hogy minden érdekli az elvtársakat, ami körülötte történik, ami a fiatal párttaggal kapcsolatos. Tizenkét esztendeje van a vállalatnál. Rakodóként kezdte, járatkezelőként folytatta, majd raktárosnak lépett elő, s amikor „jött” a baba, visszament cipekedni, mert kellett a forint. És most A másik, az idősebb lányunokája a múltkor rászólt; „nagymama nem csak a vajat. de a kenyeret is sajnálja”. Még a kenyeret is! Ez "hagyon rosszul esett. Hiszen rá áll a keze, hogy vékonyan vágja. Világéletében vékony szeleteket szelt. Úgy szoktatta a gyerekeit; amíg éhesek kérjenek, de ne követelődzenek. ne feleseljenek. Jó világ ez — mondta az asszony rendőrismerősének —, de neki mégsem tetszik ez a világ. Mi lesz a gyerekekkel? Hát nem bűn az, hogy senki nem szól rájuk? Csak kitátják a szájukat és mindent megkapnak. Annak is — a bolyban hangoskodó kisebb unokáját mutatta — kempingbicikli kell, a másik amit kinőtt, a pincében rozsdásodik. ★ A nagymama, az idős, fájós derekú asszony lehajol, felvesz egy fél kiflit, ráfúj, megtörölgeti és a virágtartó kővályú peremére rakja. Jó dolguk van ma a kóbor kutyáknak. Seres Ernő ő a gumiraktáros. Körülötte a munkalégkör rel vannak gondok. — Elmondtam ón ezt is. Nem jól hat a környezetre. Meg kellene szüntetni. Ha rajtam állna, szondáztatnék — javasolta. Tudták, amikor Lukács Tamásra, a fiatal műszaki vezetőre került sor, hogy „sikeres” ember. 1972. április 28. óta párttag Tagja a KISZ- nek is, s nem kevesebb, mint 94 harminc éven aluli fiatalember képzését-nevelését bízták rá. — Érdeklődtek, hogyan foglalkozom a fiá tálokkal; hogyan gondolkodom -szakmai-politikai képzésükről, mit teszek a kollektív szellem alakításáért — mondja. Lukács Tamás személyében olyan kommunistára bízták a fiatal szakmunkásgárdát, aki maga is „mélyről” indult. Végigjárta a ranglétrát. Szakközépiskolai végzettséggel segédmunkásként!) kezdett 1966-ban, tanulásatörekvése révén jutott előbbre, s lett autószerelő, majd technológus, újítási előadó, elektrikus, s 1972 szeptemberétől műszaki vezető. Jó, ha figyelmeztetnek... — Ami meglepett: figyelmeztettek arra, nehogy elbízzam magamat a sikereim után. Első hallásra nem tudta mire vélni, de aztán gondolkozott. Többet várnak tőle? Szerényebbnek kell lennie!? S úgy ítéli meg, nem ártott. Tudják róla, nagy munkabírású, sokszor már reggel 6- kor kezd, s este 6-kor még benn van. — Komoly beszélgetés volt, úgy érzem, erre máskor is szükség van. Nem árt, ha figyelmeztetik az embert — vallja. Lukács Tamás most végzi a marxizmus-leninizmus esti egyetemet. Elsőéves. Ha végez, megpróbálkozik a közlekedési főiskolával. A tanulás és a helytállás a fiatalok nevelésében leköti szabad idejének jó részét. Tagja az üzemi pártbizottságnak, szakszervezeti osztálybizalmi, s mióta a titkár hiányzik, helyettesíti. Szép pártmegbízatásnak tartja az egyik szocialista brigád patronálását. Azt is jó volt hallania, amikor elmondták neki, elégedettek a munkájával, s vigyáznak rá, nehogy túlterhelje magát. ★ Villanások, bepillantások párttagok között folyó eszmecserékbe. Vallom ástör edékek, amelyek jelzik: olyan önvizsgálódások ezek, amelyek a párt életének a pezsdülését eredményezik. Farkas Kálmán
