Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-21 / 69. szám
8 KELET-MAGYARORSZAG —VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. március 21. Teri munkásnő lesz A posztógyár zaja messzire hallik, híre pedig az egész járásban elterjedt. Jöttek, is a lányok és az asszonyok, hogy nekik való munkát és szakmát találjanak. Gyapjú alapanyagot készítenek különböző színekben és mintákban. s termékeik többségét a Szovjetunióba exportálják — divatos öltönyök és kosztümök készülhetnek ezekből a termékekből. A zajongó gépek nem éppen megnyugtatóak, az alkatrészek és a szálak rengetegében az ujjak ( néha még tétován mozognak. \ Dq az igjiiekezet az minden- ! ' kiben megvan. Az igyekezetről, a rátermettségről és a lelkesedésről beszél Pető Józsefné is. Negyedszázad gazdag szakmai tapasztalatát hozta magával a csepeli gyárbóL Huszonöt évet állt a szövőgépek mellett, és mint nyugdíjas''lejött ide, hogy a szabolcsi lányok-^ nak és asszonyoknak átadja ! tapasztalatait. Nyugdíj mel! letti- -íoglálkozSsánaK iléveszépen hangzik: munkamódszer-átadó. — Január 19 óta vagyok itt közöttük. A mezei munka után persze hogy nehéz megszokniuk a kötöttséget és ezt a zajt. De tanulékonyak, igyekvők. A szakmai fogások mellett az óvó rendszabályokra is megtanítom őket. Három műszakban dolgozunk, így a kiimához, a napszakokhoz is alkalmazkodniuk kell. Alkalmazkodnak is. Május 19-én megyek haza, remélem, gyakorlott, magabiztos gárdától búcsúzom majd. Moldván Mihályné, az egyik tanítvány negyven körüli asszony, régi vágya teljesült, amikor az állandó munkát adó gép mellé állt. A jobb későn mint soha elve alapján most akar szakmát tanulni. — Biri községben lakunk, gyári munkával még nem foglalkoztam. Megmondom őszintén, igazi gyárat nem is láttam, csak a tv-ben. Eddig háztartásbeli voltam, aztán tsz-tag. aztán megint háztartásbeli. Itt végre állandósulhatok. Otthon nem volt kitöltve az időm, néha unatkoztam, meg a pénzt is nagyon be kellett osztani. Már kezdek belejönni a munkába, igaz, hogy november óta dolgozom itt. — S marad-e végleg ezen a helyen? — Egészen biztos. Minden műszak után jó a közlekedés, a zajhoz meg hozzászokik az ember füle. Nem keserít el, hogy néha hibázok. A gép is követ el hibát. Azért vannak itt a tapasztaltabbak, hogy közösen kijavítsuk ezeket a hibákat. Persze biztatnak is, ha valamit nem jól csinálok. így aztán megjön a kedvem és még büszke is vagyok rá, hogy egy pesti gyárnak vagyok a munkása. Moldván Mihályné Pető Józsefné tanítványával, Vasas Teréziával. Vasas Terézia magas, szőke lány, alig hogy betöltötte a tizennyolcadik életévét, máris ide jött tanulni, dolgozni. Aránylag messziről jött, a Balkány melletti Vecser tanyáról. Azért is messzi ez a tanya, mert nem köti össze autóbusz a környező falvakkal. Teri műszak előtt és műszak után 8—8 kilométert kerékpározik. Egyszer hajnalban indul, másszor meg késő este ér haza. — Nekem ez az első munkahelyem. Egyelőre jónak tartom. Van orvosi rendelőnk, szociális ellátásunk, a félautomata gépekkel már megbarátkoztam. Néha két gépre is felügyelek egyszerre. Érdekes munka, a szövetminták sokrétűek és azt mondják, hogy bonyolultabbak is, mint például az öt évvel ezelőttiek. Kezd összerázódni a gárda, már KISZ- szervezetet is alakítottak. A fizetésem egyelőre csak 1500 forint, s ez bizony nem sok. Nyáron, ha majd teljesítményre dolgozom, nyilván többet keresek, de hogy mennyit, azt még nem tudom. Nem szeretnék kevesebbet keresni, mint a pestiek. Szakmunkásvizsgát csak négy év után tehetek, az még messze van. A kerékpározástól is elmehet a kedvem. Igaz, előfordulhat, hogy a kapu előtt húzódó vasút mellé építenek egy megállót. Meg javulhatnak az egyéb feltételek is. Teri munkássá vállása, maradása tehát sok mindentől függ. Nemcsak a munkamódszer-átadótól, hanem a magasabb vezetőktől is. Nábrádi Lajos Nézem a televíziót, városi munkásaszszonyok arról beszélgetnek, hogy a gyermeknevelés, a házimunka, a bevásárlás, tehát a második műszak milyen sok gonddal jár. Közben arra gondolok, hogy a mi sorsunk. a falusi asszonyok sorsa is hordozza az élet valamennyi gondját. Városon, ha az egyik üzletben nem kap tésztát, mosóport, megy az önkiszolgálóba és rakott kosárral tér haza/ Nálunk, ha az üzletben nincs valami, járhatja a háziasszony a szomszédokat. És még ráadásul meg is szólhatják, hogy micsoda rendetlen gazdaasszony... Petneházán, az Egyakarat s Termelőszövetkezetben a 400 dolgozó tagból közel háromszáz nő. Ezt vették figyelembe, amikor a közös gazdaságot zöldség- és dohánytermesztésre, meg gyümölcs, kertészetre profilozták. Az asszonyok egyik szószólója Vincziczkí Imréné, a termelőszövetkezeti nőbizottság elnöke. — Sokan azt mondják, „NÉHÁNY PERCET KEREK... HÁRMAN AZ ÁRUHÁZBÓL n — Tessék talán megpróbálni! Azt hiszem, ez lesz a jó méret... Úgy látom, kényelmes. .. megfelel ? A kék köpenyes fiatal lány udvariasan elköszönt a középkorú férfitól, aki öltönyt választott, aztán hozzám fordult: — Parancsoljon. — Nem öltönyt — néhány percet kérek... A mátészalkai Kraszna Áruház koníekcióosztályának forgatagából az irodába mentünk beszélgetni Csástyu Ilonával. — Ne vegye rossz néven, ha megkérdezem: hány éves? — Huszonhárom. — És osztályvezető-helyettes. .. Régóta? — Több, mint két éve. Magam is meglepődtem, amikor két évvel a szakmunkásképző után azt javasolták, hogy én legyek a helyettes. Először nem akartam elvállalni... de végül csak ráálltam. Csástyu Ilona — Nem bánta meg? — Nem. Úgy érzem, belejöttem. Jó a szellem az osztályunkon. Tizennégyen vagyunk jelenleg, meg egy tanuló. — Más társadalmi vagy egyéb funkciója van? — Brigádvezető is vagyok az osztályon. Azonkívül a KISZ-vezetőség tagja, meg szakszervezeti bizottsági tag. — Szép lista. Hogyan győzi idővel és energiával? — Szívesen csinálom. Naponta tíz órát is bent vagyok, reggel jövök el otthonról. Ópályiból, és csak este kerülök haza... — Fáradtan? — Háát... igen. De akkor még a tanulás is hátravan. Idén fogok érettségizni az Esze Tamásban... Ismét az áruház eladóterében sétálunk. Ilonka odalép egy középkorú asszonyhoz, aki éppen egy fiúkabátot mutat egy vásárlónak. — Mami! Tessék jönni majd egy kicsit! Alvári Károlyné Alvári Károlyné zavarát palástolva igyekszik beszélni. — A, nyitás óta itt dolgozom az áruházban. Először a büfé vezetője voltam, de aztán a konfekcióosztályra kerültem. Női szabó szakmát tanultam lánykoromban... Csak aztán a házasság, gyerek. A férjem a vasútnál dolgozott, tavaly óta már nyugdíjas. Hatvankettőig háztartásbeli voltam. Utána jöttem az ÁFÉSZ-hez dolgozni... — A gyerek hány éves? __—_ Huszonhárom— -Nyáron— megnősül. — Eszerint még hárman vannak otthon. A két férfi hogyan veszi ki a részét a házi munkából? — Na, erre aztán nem lehet panaszom! Időnként a férjem még ide is hoz nekem ebédet, amit ő főz? Meg aztán sokszor kimos-kivasal. mire hazamegyek. Mert bizony fáradt vagyok egy-egy műszak után. — Nagy a forgalmuk a konfekcióosztályon ? — Most, az év első hónapjaiban még csak-csak... De közeleg a tavasz, az új szezon... — És a vásárlók? — Ilyen is van, meg olyan is. Egyik válogatósabb, másik kedvesebb... Mindenesetre én akkor vagyok elégedett, ha a vevő elégedetten távozik. Szilágyi Istvánná az áruház kötöttáruosztályán dolgozik 1969-tői, a Kraszna Szilágyi Istvánná nyitásától. Azelőtt a szövetkezeti irodán volt. — Visszamenne az irodába dolgozni? — Nem én. El sem tudom már képzelni, hogy íróasztal mellé üljek. Hiányozna az áruház légköre, a nyüzsgés. Talán még az esti fáradtság is... — Szakképesítés nélkül került eladónak? — Igen. hiszen gépíróiskolát végeztem. Most járok szakmunkásképzőbe Nyíregyházára. Elsős vagyok. — Miért ilyen későn kezdte? — Négy évig gyermekgondozási szabadságon voltam — két fiam van. Négy- és ötévesek. — A férje hol dolgozik? — Itt az áruházban, a konfekción. Kereskedőcsalád vagyunk. .. — Milyen időközönként jár iskolába? — Hetente egyszer, csütörtökön járok be Nyíregyházára. Délelőtt megyek, este tíz után érkezem... Olyankor a férjemé minden teendő otthon. — Saját lakásukban élnek? — Igen, egy két és fél szobás lakásunk van, társasházban. Hetvenben épült. Na-gyon -jó- lakás —--és ami lényeges, a másik három társsal is nagyszerűen kijövünk. Mind a négy család jó barátságban van egymással. — Gondolom, a férjével egyszerre veszik majd ki a szabadságukat. Mit terveznek? — Kértünk egy családos beutalót a Balaton mellé. Végre együtt mehetnénk üdülni a fiúkkal! Tarnavölgyi György NŐKRŐL NŐKNEK, — folytatja. — hogy a háztájiba termeljük meg magunknak a zöldséget, tojást, húst. Látszatra ez igaz is lehetne. De a mezőgazdaságban — különösen csúcsok idején — a mi asszonyaink nem nyolc órát dolgoznak, hanem tízet-tizenkettőt. így aztán az otthoni munka, ji gyereknevelés, a kert ápolása bizony csorbát szenved. Ezért kell falun a zöldséget is boltból vásárolni. Látni kellene a falusi kereskedelemnek azt is, hogy a filléres áru, a tű éppen úgy szükséges, mint az ezer forintos árucikk. Vagy úgy képzelik az itteni kereskedők, hogy az ezer forintos dolgokat vegyük meg az ÁFÉSZ boltban, a filléresért meg utazzunk be a városba? A termelőszövetkezet különböző bizottságaiban megtaláljuk a nőket. A képzésükkel, továbbképzésükkel azonban rosszul állnak. A közös gazdaság 32 szakmunkása között nőt nem találunk. A betanított munkások számaránya jobb, de továbbképzésükre ma még nem gondolnak. A kereseti lehetőségek viszont így is jók. A középkorú Kovács Károlyné ötgyerekes családanya; a múlt évben 161 tízórás munkanapot teljesített. Keresete meghaladta az 50 ezer forintot. A húszéves Major Margit a 162 tízórás munkanapjára 49 ezer forintot kapott kézhez. Mióta a vasúti szárnyvonalat megszüntették, a Kisvárdára utazás jelent gondot. Vannak napok, hogy annyi asszony szeretne utazni, hogy nem fér fel mind a buszra. A nőbizottság elnöke sorolja az óvoda, az iskolai napközi bővítésén végzett munkákat. Szerető gondoskodással veszik körül a község idős embereit. a nyugdíjasokat, és a járadékosokat. Törődnek a gyermekgondozáson lévő kismamákkal. A munkába járó petneházi asszonyok hét szocialista brigádba tömörültek. Jó munkájuk jutalmaként voltak kirándulni Debrecenbe, Hajdúszoboszlón, Miskolc-Tapolcán. Vincziczkí Imréné három kiskorú gyermek édesanyja. A szövetkezet személyzeti előadója. Maga is tanul. Elnöki tisztét mindennapos munkája mellett látja el. Ott van minden brigádgyűlésen, megbeszélésen, ahol a szövetkezet asszonyainak sorsáról esik szó. Asszonysors falun
