Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-21 / 69. szám
4. KELET-MAGYARORSZÄG 1976. március 21. HÉTFŐ: Egyiptom egyoldalúan felmondta a szovjetegyiptomi barátsági és együttműködési szerződést. — A franciaországi járási választások fordulója megerősítette a baloldal sikerét. KEDD: Wilson brit kormányfő bejelentette lemondását. — Illinois állam elővalasztasán Ford ismét győzött Reagan ellen. SZERDA: az olasz kormány kétségbeesett intézkedései a lira értékének megvédésére. — Tito panamai látogatása után Venezuela fővárosába érkezett. CSÜTÖRTÖK: biztonsági tanácsi határozat Mozambik megsegítéséről. — Bécsben ülést tartottak a haderőcsökkentési tárgyalásokon részt vevő küldöttségek. PÉNTEK: Gromiko és Chnoupek tanácskozása Moszkvában. — összeült a Német Kommunista Párt kongreszszusa. — Rhodesiában kudarcot vallottak Ian Smith és Nkomo alkudozásai. SZOMBAT: polgárháborús jellegű harcok Libanonban. — Véget értek a lengyelorszá, gi választások előkészületei. A szovjet sajtó mértéktartóan és higgadtan közölte a hét elején történt barátságtalan kairói lépés hírét: Egyiptom felmondta a Szovjetunióval 1971 májusában megkötött barátsági és együttműködési szerződést. A moszkvai lapok emlékeztettek arra, hogy alig egy évvel a megállapodás után Egyiptomból távozásra szólították fel a szovjet katonai tanácsadókat, ennek ellenére a Szovjetunió a maga elvi alapokon nyugvó közel-keleti politikájának megfelelően döntő támogatást nyújtott Egyiptomnak az 1973-as háború idején. A szadati vonal viszont kevéssel a háború befejezése után fokról fokra távolodott a Szovjetunióval való együttműködés nasszeri elveitől. Kairóban viszont egyre inkább az USA-hoz igyekeztek masztóak, a társadalmi feszültség nőttön nő, ebből a szorításból Szadat úgy próbál kimenekülni, hogy a külpolitikai térre irányítja a közfigyelmet. Washingtontól vár újabb segítséget, ugyanakkor tudja, hogy Ford elnöknek szívességet tesz a szovjet— egyiptomi szerződés felmondásával: az elnökválasztás előtt alig nyolc hónappal úgy tüntetheti fel a fordi propaganda, mint az amerikai közel-keleti politika sikerét... Még egy mozgatórugó: Szaúd-Arábia szovjetellenes és haladásellenes vezetőitől így remélhet további támogatást az egyiptomi elnök. Harold Wilson angol munkáspárti vezér, miniszterelnök lemondásával a képen látható négy politikus a legesélyesebb az utódlásra: James Callaghan külügyminiszter, 63 éves (balra fönt)j Denis Healey pénzügyminiszter, 5S éves (Jobbra fent), Roy Jenkins belügyminiszter, 55 <^ves (balra alul), Tony Benn energiaügyi miniszter, 50 éves. (Telefoto — AP — MTI — KS) Libanonban a helyzet ismét súlyosra fordult. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az a rakétával elkövetett merénylet, amelynek kevés híján áldozatául esett Karami eddigi kormányfő és két másik vezető személyiség. Akkor lőtték ki ellenük a megölésükre szánt rakétát, amikor beszálltak egy repülőgépbe, amely Damaszkuszba kellett volna, hogy vigye őket... A bejrúti helyzet egyébként igen ellentmondásos, s például más és más véleményeket hallani Aziz Ahdab tábornok, Bejrut központi körzetében és néhány más városnegyedben vasárnap fegyveres összetűzések robbantak ki. Kép: géppuskaállás az USA-nagykövetség közelében. (Telefoto — AP— MTI—K SÍ közeledni, mondván, hogy a közel-keleti rendezés mindenekelőtt az Egyesült Államoktól függ... A XXV. kongresszuson Leonyid Brezsnyev figyelmeztetett arra, hogy „bizonyos erők” igyekeznek aláásni a szovjet—egyiptomi kapcsolatokat, viszont a Szovjetunió hű marad a kapcsolatok erősítésének elvi irányvonalához. Ezek után most egy TASZSZ-közleményben joggal állhatott a megállapítás: a felelősség Egyiptomot terheli a szerződés felmondásának következményeiért. A nyugati hírügynökségek a kairói lépés előzményeit elemezve általában arra hívják fel a figyelmet, hogy Szadat belső helyzete igen ingatag. A gazdasági gondok nyoideiglenes katonai kormányzó fellépéséről. Ismét Szíriái közvetítés kezdődött, Asszad elnök, akinek az eredeti tervek szerint ezen a héten Franciaországban kellett volna hivatalos látogatást tenni, nem utazott el a szomszéd országban kialakult válság miatt. Franciaországban Giscard D’Estaing köztársasági elnöknek és Chirac miniszterelnöknek e héten is bőven akadt gondja. Előbb a járási választásokon a kormánypártok által elszenvedett vereség következményeit kellett áttekinteniük: kevés híjján most már a francia megyék felében baloldali többség alakult ki a megyei tanácsokban. Aztán a valutaválsággal kellett foglalkozni ok: a múlt hetekben roppant spekulációs nyomás nehezedett a frankra, ez elől menekülve, meg a francia exportnak szánt bizonyos segítségnyújtás céljából gyakorlatilag leértékelték a francia pénzt. A frankot kivonták a közös piaci „valutakígyóból”: a bonyolult kifejezés egy bonyolult eljárást takart, amely szerint a közös piaci országok bizonyos meghatározott szintek között kötelesek tartani pénzük értékét. Az igazi belpolitikai szenzációt mégis egy másik nyugat-európai ország szolgáltatta. Harold Wilson, a munkáspárti brit kormányfő bejelentette visszá vonulási szándékát. Korára — hatvanéves! — hivatkozott, de nyilvánvaló, hogy a londoni kormány nehézségei késztették erre a lépésre. Az angol font soha ilyen keveset nem ért. mint most. A Wilson által javasolt programot a nehézségek kiküszöbölésére az alsóház visszadobta, és a kormányt leszavazta. Az északírországi helyzet megoldhatatlannak látszik. Rhodesiában küszöbönáll a polgárháború. És így tovább ... Egyesek feltételezik, hogy Wilson — aki látszólag politikai pályafutásának befejezésére készül — tulajdonképpen csak szabadulni akar a csőd terhétől és felelősségétől és esetleg — akár néhány év múlva — visszatér még a politikai porondra. Ki lesz most az utódja? Jelöltekben nincs hiány: Callaghan jelenlegi külügyminisztertől Healey pénzügyminiszteren át a párt balszárnyán helyet foglaló Michael Footig legalább öten indulnak a március 22-én kezdődő vezérválasztáson. S mi a helyzet az amerikai elnökválasztási kampányban? Gerald Ford ismét győzött egy előválasztáson, Illinois államiban. Szinte bizonyosra vehető, hogy Fordot fogja jelölni majd a rebuklikánus párt. Reagan, aki párton belül Ford egyetlen ellenfelének számított, most már az ötödik előválasztáson szenvedett vereséget. A demokraták soraiban James Carter szerepel eddig a legeredményesebben, ő mérsékelten konzervatívnak számít. Érdekes, hogy a Kennedy-család képviselője, Sargent Shriver az Illinois-i előválasztás után, ahol csak a szavazatok 16 százalékát tudta összeszedni, bejelentette, hogy visszalép, nem verseng tovább. Visszatérve Dél-Európába megjegyezhetjük: általános a belpolitikai bizonytalanság. Elég csak az olaszországi eseményeket idézni: a kereszténydemokrata párt kongresszusán már szinte a központi kérdés, hogy akarj on-e, merjen-e együttműködni a párt a kommunistákkal? Moro miniszterelnök mindenesetre a katasztrofális gazdasági és szociális helyzet megvitatására már magához kérette Berlinguert, az Olasz Kommunista Párt főtitkárát. A kormány a hitel megdrágításával (a bankkamatlábat 8 százalékról 12 százalékra emelték!), az adók, a benzin emelésével és a spekuláció megfékezését célzó intézkedésékkel próbálja megvédeni a líra értékét. Spanyolországban a minisztertanács végtelen vitákban kísérli meg a „liberalizálás” határait megszabni, Portugáliában pedig egy hónappal a választás előtt folyik „mindenki harca mindenki ellen”. Érdekes fejlemény, hogy Antunes külügyminiszter elhalasztotta svéd útját, amiből a fegyveres erők mozgalmán belül új feszültségre lehet következtetni. Pálfy József Az egységes Vietnam új térképe Február 27-én közölte a Nhan Dán — a Vietnami Dolgozók Pártjának lapja — az egyesülés küszöbén álló Vietnam új közigazgatási beosztását. A térkép szerint az ország területét 35 tartományra osztották fel, Hanoi, Ho Si IV1 ihn-város (Saigon) és Haipong kiemelt nagyvárosok. Az április 25-i választáson az egységes vietnami nemzetgyűlés 488 képviselőjének személyéről a 20 millió szavazásra jogosult állampolgár dönt. Az összlakosság több, mint 10 százalékát kitevő nemzetiségiek (muong, tay, szung, meo, kínai, khmer stb.) 60 képviselőt küldenek a nemzetgyűlésbe. Az egységes Vietnam területe 329 600 km1, lakossága 48,8 millió fő, hossza 1650 km, a legkisebb szélessége 50 km, a legnagyobb 600 km. A tenger 3260 km hosszúságban mossa partjait, szárazföldi határa 3730 km. Ford Egyiptomról Nő az ellenállás Cbiláben Gerald Ford amerikai elnök pénteken az országos újságíró-szövetség tagjainak részvételével a Fehér Házban rendezett találkozón első ízben nyilatkozott az egyiptomi—szovjet szerződés felmondásával kapcsolatos kairói döntésről. A szerződés felbontását Ford „az amerikai külpolitika győzelmeként” üdvözölte, s kijelentette: a döntésre Amerika „gazdasági és egyéb téren válaszolni fog”. Az „egyéb téren” kifejezést Ford nem magyarázta meg, de megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy most van folyamatban az Egyiptomba irányuló első amerikai katonai szállítmányok kongresszusi jóváhagyása. Az egyik újságíró azt a kérdést tette fel, hogy vajon az enyhülés politikája nem azt jelentette-e, hogy „Amerika többet ad, mint kap”, Ford így válaszolt: „ez egyáltalán nem igaz”. Utalva arra a törekvésére, hogy az enyhülés (detente) szót mellőzni kívánja, kijelentette: „A szó semmit sem jelent. A folyamat azonban annál inkább, és azt folytatni fogjuk.” Chilében nő az ellenállás tömegbázisa, s a fasiszta junta csak a legvadabb terror közepette tudja fenntartani uralmát — mondotta egybehangzóan az az öt chilei fiatal, aki regényes körülmények között, egy csónakon szökött meg az országból. Mexikóvárosban számoltak be a Chilében uralkodó állapotokról. Mint elmondták, Chilében az éhező gyerekek tízezrei koldulnak az utcákon. Ennyi éhező és szenvedő ember még nem volt az országban, mint most. Békés Sándor: be vébe* élele Dokumentírás 9. A párt központi vezetése azt a feladatot adta, hogy 1954-re érjük el az 500 vagonos termelési szintet, 1953-ban már adjunk 300—350 vagon szenet, de ehhez 10 ezer folyóméter feltáróvágat kellett volna. És a feltárás a mi gyenge oldalunk volt. 28—30 méter volt a havi átlag. A jobb csapatok ha elérték a 40—45 folyómétert... így aztán márkönynyebb megérteni, mit jelentett akkor Molnárék vállalása... — Mégis: sokszor úgy érezték, mindenki ellenük van... — Voltak is sokan. Voltak ellenségeink, elszánt, gyűlölettel teli emberek. Sokan összeverődtek ilyenek a bányában. Így aztán érthető, hogy hol itt, hol ott „szaladt” el tömlő, tört el egy gép. De nem ez volt az igazi nehézség. Nagyon sok volt a kétkedő. Nemzedékek csinálták egy bizonyos módszerrel az elővájást, ezt felrúgni nem kis merészség. Kételkedtek a műszakiak közül is sokan — már csak azért is, mert nem ők találták ki... Sok volt a keresztbe szervezés, a kapkodás... A gépek nagy része erősen elhasznált volt... Az is tény, hogy a munkások közül sokan gyanakodva figyelték Molnárékat; a pozíciójukat, kényelmüket féltették... Ha ők 100 métert csináltak, akkor 80-at nekünk is kell. — Hát ez volt a helyzet. Mindenkivel meg kellett küzdeni, még önmagunkkal is, hisz hányszor, de hányszor kérdezték Molnár emberei szinte önkéntelenül: s mondja elvtárs, megfizeti majd ezt nekünk valaki...? — Egyébként nekünk akkor nem a 100 méteres teljesítmény általánossá tétele volt a célunk, egyszerűen csak azt akartuk: gyorsuljon meg a munka, induljunk el végre előre a sokéves egy helyben toporgás után... „A százméteresek”... Még meg sem született a rekord — de már rájuk ragadt ez a név. Ha bementek a műszak után az italboltba, elhalkult a zsibongás. De hát kik voltak a „százméteresek”, kikből verbuválódott minden idők legnevezetesebb komlói munkacsapata? Az első szak: Sigrai Árpád szászvári lakos, B-listázott postamester, vájár. Tóbiás József baranyaszentgyörgyi lakos, csillés. Vajda Miklós baranyaszentgyörgyi lakos, csillés, Szabó Ferenc, baranyaszentgyörgyi lakos ugyancsak csillés. A második szak: Tóbiás Ferenc baranyaszentgyörgyi lakos, vájár. Kálóczi János komló-legényszállói lakos, valahonnan az Alföldről Komlóra vetődött parasztember. Sinkovits Gábor sásdi lakos, csillés. Tóth István hosszúhetényi bányászgyerek, csillés. A harmadik szak: Gárgyán Imre, paraszti származású, vájár. Rostás Antal, valamikor üveges, szabolcsi lakos, csillés. Novotni László csillés, 18 éves. 'Visinczki János, szászvári lakos, segédvájár. — De hát miért pont ők? Molnár l6tván kissé ravaszkásan figyeli az arcomat, s mosolyog, mint aki titkot tud, s azon gondolkodik, vajon elárulja-e? — Mit mondjak? — Nyilván oka volt... (Folytatjuk)
