Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-20 / 68. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. március 20. Áz iskola neve Rákóczi Országszerte megemlékezésekre, ünnepségekre került sor II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója tiszteletére. 4 zsúfolt parkírozóhelyen a gépkocsik , békésen pihentek. A felületes szemlélőnek egyik olyan volt, mint a másik. Csak egy — a legfrissebb rendszámúak közül — tűnt fel, illetve először csak a gazdája, aki elegáns mozdulattal és nagy műgonddal szarvasbőrrel törölgetni kezdte a kocsiját, hogy az utolsó szem portól is megtisztítsa. — Micsoda féltő gondoskodás! — jegyezhették meg a járókelők. De amint közelebb értek a kocsihoz, mindent megértettek. E műgond tulajdonképpen egy díszdoboznak szólt. A viszszapillantó tükröt ugyanis kabalák fürtje díszítette. A műszerfalat csipketerítő. A hátsó ablakból bólogató kutyus és miniatűr hajasbaba tekintett ki, és mindezt egy tarka függöny fogta keretbe. És még lehetne sorolni a kocsit ékesítő tárgyakat. Csaknem mesébe illett! Bizonyára sokak emlékezetében megmarad, úgy mint a mesékben szereplő bazsalikomos, rezedás. bukszus szegélyezte, régimódi kiskert közepén álló házikó és a megboldogult Borbála néni szobájának vitrinjében tündöklő, búgó tengeri kagyló, és az aprólékosan kidolgozott herendi porcelánrózs k. 4 mi egykor széf, volt a mesében és illeti a vitrinbe, az felemás hatást kelt egy kocsiban ... (soltész) 2. kép: a kertészek közül Kiss Ida, Juhász András és Vezse Éva Kovásznai István szakmunkást hallgatják a virághajtatásról. 1. kép: fizikagyakorlat közben két tanuló, Varga Mária és Gacsály Irén. 3. kép: dr. Szabó Istvánná szaktanár irányításával kémiai kísérletet végeznek a tanulók. 4. kép: Demeter András II. A osztályos tanuló Rákóczival kapcsolatos elbeszélést olvas fel. Megyénk középiskoláiban egyedül a vásárosnaményi gimnázium és kertész szakközépiskola viseli a nagy fejedelem nevét. A szorgalmas tanulás, a szakköri munka és a gyakorlati foglalkozás mellett délutánonként az iskola tanulói készülnek a rangos ünnepség méltó megemlékezésére. A honismereti szakkör tagjai összegyűjtötték azokat a visszaemlékezéseket, amelyek Rákóczival kapcsolatosak, ezeket feldolgozzák. • A március 26-i járási ünnepségre kiállítást is rendeznek a szakkör anyagából. Képeink a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium és Kertész Szakközépiskola egy hétköznap délutáni munkájáról ad ízelítőt. Elek Emil képriportja CSENGŐSZÓ 30 ÉV TÁVLATÁBÓL A dolgozók tanítóképzőjének krónikájából Volt idő, amikor egy tanítási óra díja 12 millió pengő volt, s mire a tanárok megkapták, egy tojást alig tudtak vásárolni belőle. Előfordult, hogy az iskola nem tudta a villanyszámlát kifizetni, mert megkapta ugyan az ellátmányt, de időközben az a fajta pénz már ki is 'került a forgalomból. A teljesen tarthatatlan helyzetet jól jellemzik Porzsolt István igazgató szavai: „.. .a dologi szükségletekre küldött összegek legtöbbször a postai kiváltás díját sem fedezik...” Elsőként a megyében A ma már kuriózumnak számító sorokat dr. Szabó József főiskolai adjunktus jóvoltából idéztük, aki elsősorban a reformkor neveléstörténetének jó ismerője, azonban az utóbbi harminc év iskolatörténeti krónikájában is járatos. Többek között feldolgozta, levéltári kutatások alapján, a szabolcsi középfokú felnőttoktatás érdekességekben, küzdelmekben gazdag korszakát, a Dolgozók Tanítóképző Intézete születését. Az iskolatörténeti dokumentumok N5rzik, hogy az 1945—46-os év telén hat analfabéta-tanfolyam indult a megyében, majd 1948—49- ben ötven tanfolyamon 460 ember tanult meg írni-olvasni. 1946—47-ben az általános iskolai felnőttoktatás első csirái is megjelentek a dolgozók polgári iskoláinak létrehozásával. A megnövekedett tanulási igények a meglévőknél, lényegesen több tanítót, tanárt kívántak. „A Kálvineum Tanítóképző ezért tett igen nagy szolgálatot a szabolcsi és az országos művelődésügynek is, amikor minden nehézséget vállalva, elsőként a megyében megszervezte a dolgozók tanítóképzőjét, ezzel megindította a középfokú felnőttoktatást...” A csendes évforduló a napokban volt, március 16-án, ekkor, 1946. március 16-án nyitotta meg kapuját a tanulástól addig távoltartott tehetséges dolgozók számára á tanítóképző „dolgozós osztálya”. Porzsolt István igazgató 1946. március 21-én Keresztury Dezső vallás- és közoktatásügyi miniszternek és Révész Imre püspöknek a dolgozók tanítóképzőjének megalakulásáról jelentette: az első osztályba tizenheten iratkoztak be, a tanárok közül hét az anyaiskolának (Kálvineum), hat pedig a helybeli állami tanítóképzőnek a tanára. Az anyaiskola súlyos épületgondja miatt dolgozók tantermét a református gyülekezeti ház Bessenyei téri épületében helyezték el. Könyv helyett elősző A munka mellett tanítói oklevelet szerezni akarók délután 4-kor kezdték az iskolai tanulást. A rajz- és kézimunkaóra azért került előre, mert ezeket az esetleges áramhiány miatt petróleumlámpa mellett nem lehetett volna tartani. A felnőtt diákokat az egyházi és az állami tanítóképző legtapasztaltabb tanárai jól együttműködve tanították. A nevelés-és tanítástant dr. Kiss Lajos, lélektant és gyermektanulmányt dr. Tóth Antal, a magyar nyelvet és irodalmat Sardi Béla, a történelmet Makay László, a földrajzot és néprajzot Hadházi Lajos, az élő itdegen nyelvet Nyulasi Imréné, a mennyiségtant Baditz Károly, a természeti és gazdasági ismereteket Lamping Erzsébet, a kézimunkát Pap Irén, az éneket Bolvári Zoltán, a zenét Vikár Sándor tanította. Tankönyvek, oktatási felszerelések nélkül, a tanári vázlatra alapozva tanultak a felnőttek. A földrajz és a történelem tanításához a legnélkülözhetetlenöbb térképek sem voltak meg. A tantervből kimaradt a fizika és csillagászati földrajz oktatása, melyeket később kellett pótolni. Néhányan „lemorzsolódtak”, mert a hiányos, vagy elfelejtett előtanulmányok bizonytalanná tették a tanuló felnőtteket, másokat a munkaadók még az órákra sem engedtek el rendszeresen. Az ellenséges híresztelések is bomlasztani igyekeztek a tanulási kedvet. Azt terjesztették: ez a képzési forma félbe fog maradni, vagy ha nem, oklevele mindenképpen kevesebb értékű lesz a rendes, nappali iskoláénál. Az iskola vezetői ezért is sürgették, hogy a minisztérium terjesztésre alkalmas tájékoztatót adjon ki, melyet meg lehetne küldeni az ügyet támogató pártszervezeteknek'és nemzeti bizottságoknak. Drágasági segély Támadásba lendültek nemcsak a visszahúzó erők, a tudatlanság, a bátortalanság, hanem a mindennapi megélhetést fenyegető infláció is. A dolgozók tanítóképzőjében tanító tanárok a többiekhez viszonyítva is nagy áldozatokat vállaltak. A dolgozós órákért kapott díjak — adminisztrációs okok miatt később érkeztek meg, amikorra már értéküket veszítették. A nélkülözésitől, a helyreállítás munkájától, a közoktatás gondjától elfáradt tanárok között volt olyan, aki türelmét veszítve kijelentette: „nem vesz fel óradíjat, mert ingyen szívesebben szolgál, de a becsületesen végzett munkáért borravalót nem fogad el.” A TIT országos magyar nyelvi választmánya Szabocs- Szatmár megyei szervezetének nyelvi szakosztályát bízta meg a magyar nyelv hete tizedik, jubileumi programjának szervezésével és lebonyolításával. A szakosztály a megyei tanács művelődésügyi osztálya, a tanárképző főiskola és a megyei könyvtár közreműködésével „Közélet és anyanyelv” címmel március 22—27 között tartja a rendezvénysorozatot. Március 22-én, este 7 órakor a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban lesz az ünnepélyes megnyitó, amelyben többek között felidézik az elmúlt tíz év nyelvműve-A helyzeten az anyaiskola nappali növendékei is segíteni akartak. Gyűjtést szerveztek, a szülőktől kapott élelmiszereket az igazgatóságnak adták át, hogy osszák szét a tanárok között. A minisztérium drágasági segély kiutalásával próbált segíteni a tanárokon, de a gyorsuló infláció miatt ez kevés eredményt hozott. Csendes jubileum A munkapadok mellől, a földekről jött tanítójelöltek nagy kitartással igyekeztek elsajátítani a nevelés mesterségét. Az első osztályt tizenegyen végezték el eredményesen. Az osztály életkori megoszlása 21—40 év között volt. A tanári kar úgy vélekedett, a korlátozott tanulmányi időt tekintve a dolgozósoknál a Ikislétszámú osztályokkal való intenzív foglalkozás a legeredményesebb tanítási módszer. A nyíregyházi Dolgozók Tanítóképző Intézete 1946 szeptemberében már két osztálynak, az első és második osztálynak adott otthont. Az élet -Stabilizálódása, az új forint megjelenése véget vetett a pénzromlásnak, a gazdasági zűrzavarnak. A dolgozók iskoláiban tanító tanárok óradíját 3 forint 60 fillérben állapították meg. A dolgozók tanítóképzőjének dologi ellátmányát havi 120 forintban határozta meg a minisztérium. Végre elérkezett a felnőtt korban élethivatásuk kapujába érkező tanítójelöltek egyik legizgalmasabb időszaka; a gyakorló tanítás. Hetenként két alkalommal — a tanítóképző gyakorlóiskolájának túlterheltsége miatt — a városi állami elemi iskolában a délután foglalkozó osztályokban vehettek részt bemutató tanításon, állhatták a rég várt és nagy áldozatok árán elérhető közelségbe került katedra elé. Közülük többen, mint Trón Tibor, Izsai András, Nagy _ Sándor és a főiskolán tanító Orosz Béla — innen indultak. Ezekben a napokban emlékeztek a 30 évvel ezelőtti csengőszóra, amely életük úi állomását, s a neveléstörténet eevik figyelemre méltó szabolcsi dátumát jelezte. lő mozgalmának céljait és eredményeit. A megnyitóról a Magyar Rádió nyilvános felvételt készít. Több mint 120 rendezvényt tartanak ezen a héten. Megyénk általános és középiskoláiban rendhagyó magyarórákra kerül sor, közművelődési intézményekben, nagyüzemekben nagy érdeklődéssel várt előadások hangzanak el a közélet és a nyelv kapcsolatáról. Az anyanyelvi fórumokon ismert nyelvészeink válaszolnak a közönség kérdéseire. A programot a hét eseményeit összegző zárószó fejezi be szombaton este a nagykállói művelődési központban. Páll Géza Közélet és anyanyelv Megyénkben rendezik a magyar nyelv hetét CSIPKÉS AUTÓ
