Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-20 / 68. szám
1976. március 20. KELET-MAG Y ARORSZÄG 3 Célok és érdekek Hatalmas summát, öszszesen 870 milliárd forintot fordíthatunk a szocialista szektorban beruházásokra az ötödik ötéves tervben. A (népgazdaság törvényerőre emelt középtávú programja ugyanakkor azt is kimondja, hogy a beruházási eszközöket a gazdaságpolitikai célok megvalósítása szempontjából fontos fejlesztésekre kell fordítani, azaz korántsem mindegy mi, hol, hogyan lesz forintmilliókból, -milliárdokból. Mindenütt igaz ez, de különösen érvényes a termelőágazatokban, elsőként is az iparban, ahol a haladást szolgáló forintok sorsát döntően befolyásolja a foglalkoztatottak számának változatlansága, sőt. enyhe csökkenése. A fejlesztés pénzét tehát úgy kellene — s kell is! — kiadni, hogy ne növekedjék a munkaerőhiány, illetve, hogy a jelenleginél kitapinthatóbb legyen az élő munka hatékony kamatoztatása. Öt esztendő alatt a szocialista iparban foglalkoztatottak létszáma mindössze tizenhatezer fővel növekedett. Az adat magyarázattal szol. gál arra, miért lobognak reménytelenül a gyárkapuk előtt a felvételt hirdető plakátok, de kérdés, az üzemen belül valóban súlyának megfelelően érzékelik-e a munkaerő-utánpótlás elapadását? S az sem minősíthető indokolatlan kétkedésnek, vajon valóban szükség lenne-e a jelentkezőkre jó néhány termelőhelyen? Mert írjuk le rögtön: van, ahol nagyon kellenének az emberek, ahol a munka társadalmi hatékonyságát javítanák, mivel korszerű körülmények között, termelékenyen dolgoznának. Miért nem jutnak el ide? Csupán néhány okot kiragadva: azért, mert leköti őket a gazdaságtalan termelés indarengetege; mert az anyagmozgatás gépesítése vontatott; mert ugyan megkapják bérüket, de gyáron, vállalaton belüli munkanélküliek, látszattevékenységei végzők; mert számukra kedvezőbb bütykölgetni egy manufaktúrának is alig nevezhető üzemegységben, műhelyben, mint a folyamatos üzemű vegyi gyárban, ahol munkájuk társadalmi haszna a mostaninak tízvagy húszszorosa lenne. Megismételjük: ez csupán hivatkozásnyi példasor, távolról sem az okok és okozatok teljessége. Ma ugyanannyian dolgoznak a közlekedési eszközök gyártásában, mint 1970-ben. Holott a termelés ezekben az esztendőkben itt átlagosan 7— 10 százalékkal növekedett Említhetjük a vegyipart is, ahol a foglalkoztatottak évi 1 százalékos átlagos bővülésével szemben a termelés 10 százalékos gyarapodása áll, azaz a gyakorlat tanúsítja, hogy a fejlesztési, beruházási forintok jól kamatoznak. A mezőgazdaság korszerű, sítése továbbra is lehetővé teszi e népgazdasági területről munkaerő kibocsátását. Itt azonban aligha lehet megállni, mert az így felszabaduló férfiakat és nőket ezerfelé hívják a különböző, tágan értelmezett szolgáltatások — a kereskedelemtől az egészségügyön át, a lakáskarbantartásig —, azaz az iparnak elsősorban a maga portáján kell kutatnia új munkaerő után. Ez az „új” munkaerő ott áll a nullára leírt, az indokoltinál háromszorta több élő munkát követelő termelőberendezések mellett, az éppenhogy elsózható gyártmányok szerelőszalagjánál, a sebtében tető alá hozott s a törzsgyárban kiselejtezett gépekkel felszerelt telephelyen, az anyag- és alkatrészládák halmánál; az irodákban ott ül, fölös papírokat láttamozva és pecsételve, képességei töredékét igénylő feladatokat ellátva ... azaz a munkaerő-tartalék ott van a termelőhelyeken. Beruházni és a munkaerővel gazdálkodni: ez az, ami napjainkban elválaszthatatlan, ami egyszerre kötelesség és gazdasági kényszerűség. Ügy fejleszteni, hogy munkaerő szabaduljon fel, illetve, hogy az élő munka hatékonyabbá legyen — ez az egyik nagy feladatcsoport. A másik, s tagadhatatlanul fájdalmasabb, az, hogy ahol nem érdemes, ahol azt a társadalmi érdekek nem indokolják, ott ne fejlesszenek, hanem csoportosítsák át a munkaerőt oda, ahol égető a hiány, s ahol az össztársadalmi szükségletek kielégítése szempontjából valóban nagyon hiányzik a dolgos kéz, az értő fő. A beruházásra fordítható milliárdokat közösen teremtjük elő. Közös tehát abban is az érdekeltségünk, hogy e milliárdok mielőbb, s minél kedvezőbben kamatozzanak. Amit csak célok és érdekek egyeztetésével, rangsorolásával érhetünk el. (M.) A tiszavasvári szakmunkásképzőben Bocs László gépszerelő szakoktató irányításával MTZ-erőgép főjavításán dolgoznak a leendő mezőgazdasági gépszerelő szakmunkások. (Hammel József felvétele) Verseny után, verseny előtt Nagyobb szervezést, több munkát követelt annak a felajánlásnak a teljesítése, amit a záhonyi vasutasok a szomszédos szovjet állomások munkájának segítésére tettek a Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusára. — Nem ment könnyen a teljesítés. Őszintén szólva nagy nehézségek árán sikerült a .kocsifordulót és a mozdonyfordulót csökkenteni — magyarázza Balku Béla, az állomási pártvezetőség titkára. A záhonyi átrakókörzet munkásai február 15. és már. cius 15. között vállaltak munkaversenyt, amellyel Csap és Bátyú állomások munkáját is segíteni kívánták. A Szovjetunióból érkező széles nyomtávú vagonok átrakását például az átlagos két nap helyett attól rövidebb idő -alatt végezték el. A mozdo. , nyoknál a 85 perces tartózkodási idő csökkentését tűzték ki célul, s itt is sikerről számolhatnak be. — Ami viszont a legnagyobb segítséget jelentette a szovjet vasutasoknak, az a széles és normál vonatok tipizálása volt 7— vélekedik Balku Béla. — Majd minden reggel megköszönték a napi előrejelzés után, hogy ismét összeállított vonatokat kaptak. A tipizálás az átrakási munkát könnyítette meg Csapon és Bátyun. Záhonyból és Eperjeske rendező pályaudvarról ugyanis olyan vonatokat indítottak, amelyekben Acélvasátrakás szovjet vagonokból magyarba. (Elek Emil felvétele) vagy csak ömlesztett áruk voltak, vagy végig nyitott va gonokat tartalmazott egy-egy .vonat, amelyet a rakodóvá gúnyra vihettek azonnal, nem kellett még a szovjet oldalon külön rendezni a kocsisorokat. Összességében több ezer kocsit küldtek el így a hatá ron túlra. Kocsirendezőtől átrakómunkásig, de a kapcsolódó szakszolgálatok dolgozóitól a vezetőkig mindenki azon volt, hogy a vállalalást teljesítsék? A felajánlás előtt termelési tanácskozáson, brigádgyűléseken határozták el a munmunkások, hogy viszonozzák azt a segítséget, amit ők kaptak korábban, a kongreszJ szusi és felszabadulási munkaverseny idején, amikor az átrakókörzetet több kitüntetés érte. Most, a kommunisták kezdeményezésére új mozgalom indul: javasolják, hogy április 4. tiszteletére, két héten át, március 22-től április 4- ig újítsák fel a munkaversenyt, a korábbi felajánláso kon túl a gazdaságosság és hatékonyság feltételeivel is kibővítve azt. A határ két oldalán tudják, hogy csak közös összefogás sál tudnak jobb eredményeket elérni. Záhonyban: tipizált vonatok LEHETNE JOBBAN ? Az MSZMP Központi Bizottsága 1974 decemberében határozatot hozott a gazdasági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületen tudja a legjobban, mi az, amin változtani kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgazdasági munkást: milyen területen lát eddig kihasználatlan tartalékokat. Aki válaszol: Tóth Árpád erdőmérnök, a>A ÉRDÉRT tuzséri fűrészüzemének szakvezetője. — 1967-ben kezdődött meg Tuzséron a fűrészüzemi termelés. Nagy szó volt akkor, hogy egy év alatt 5000 köbméter fűrészárut termeltünk. Nagy volt az igény, ezért 1968-ban megépült a nagy fűrészüzem. Akkor ez elsősorban a belső anyagmozgatás gépesítése miatt nagyon korszerű volt, mostanára azonban elavult. Ennek korszerűsítése most a legfontosabb teendőnk mert bár 90 ezer köbméterre nőtt évi termelésünk, ennél is többet igényel a hazai és a tőkés piac. — Másik fontos feladatunk a jelenlegi négy fűrészüzem összevonása. Kétségtelen, hogy van ennek a széttagoltságnak előnye, de a hátránya már túlnőtte ezt Ennyi üzemrészt korszerűsíteni drága dolog lenne, márpedig erre kényszerít bennünket a létszámhiány Az utóbbi években a kisvárdai járásban, elsősorban Kisvárdán és Záhonyban olyan mértékben nőtt a munkalehetőségek száma-hogy nem csak új munkaerőt nehéz szerezni, a régiek közül is elmentek jó néhányan. — A korszerűsítés gondolata körülbelül négy éve foglalkoztat bennünket. A megoldás azonban nem könnyű. Nem csak a bekerülési költségek miatt, hanem mert az átalakítás idejére szüneteltetni kellett volna a termelést. Ebben az évben meglesz erre is a lehetőségünk. Uj fűrészüzem épül, és ha az év második felében itt megkezdjük a termelést, hozzáláthatunk a régi üzemek korszerűsítéséhez is. — A létszámgondokon kívül is elengedhetetlenül fontos nekünk a korszerűsítés, másként nem tudunk lépést tartani az exportigényekkel. Exporttal 1968 óta foglalkozunk és 1973-ban már 36 ezer köbméter fűrészárut vásároltak tőlünk a nyugati országok. Ez nem tette ki termelésünk felét sem, ebben ,az évben pedig már a megtermelt mennyiség 60 százalékát szeretnénk exportálni. Ez persze nem VÁLASZOL: Tóth Árpád azt jelenti, hogy az itthon maradó termékeink minősége ríem exportminőség, hanem azt, hogy az alapanyag nem teszi lehetővé csupán vékony, keskeny fűrészáru gyártását, ami a legkelendőbb a külföldi piacon. — Hogy mindezeket megvalósíthassuk, ahhoz az eddigieknél jobban kell dolgoznunk. Szigorúbban meg kell tartanunk az anyagnormákat, mert ugye a fa gömbölyű, s abból úgy kell dolgoznunk, hogy kevesebb legyen a hulladék, több az eladható, jó minőségű termék Másik terület, ahol jobban kell dolgoznunk, az a munkafegyelem, a munkaerkölcs megjavítása. Nálunk kedvezőtlenebbek a munkakörülmények, mint egy zárt, fűtött üzemben, nehéz munkaerőt kapni, s bizony előfordul, hogy „nehéz embereket” kapunk. Velük több a gond, így a megoldás csak a gépesítés lehet, az emberekkel pedig szakmát szereztetni, hogy többet keressenek, hogy értsenek a korszerű technikához. Meg kell tanítanunk, hogy itt nem elég a mezőgazdaságba^ megszokott intenzitás, nálunk a gépek diktálják az ütemet, s nem lehet leülni, rágyújtani csak ha a gép áll, vagy éppen szerelést végeznek rajta. — Vannak még tartalékaink a hatékonyság növelésében. Egyik formája ennek a munkaidő jobb kihasználása, s itt nem csak a dolgozóknak, nekünk vezetőknek is van tennivalónk. Nekünk kell megfogni azokat az időket, amelyek technológiai problémák miatt kiesnek. 5—10 százalék termeléskiesést jelént nálunk a korszerűtlen anyagmozgatás, a pályakocsik tologatása, a szállítás. A korszerűsítés után ez megszűnik, így csak ezzel 5—10 százalékkal nő majd a termelés. És végül nagy lehetőséget rejt magában az újítások,, ésszerűsítések fellendítése. Példa erre, hogy a Il-es fűrészüzemben egy újítással — kéthetes tmkmunkával végeztük el — a létszám 20 százalékát megtakarítottuk, s a munka is könnyebb lett. z alábbi történetet Meredek Károlytól, a Bárányfelhőikarcoló Építő Vállalat anyagbeszerzőjétől hallottam, az eset valódiságáért minden felelősséget reá hárítok. Meg kell azonban jegyeznem, hogy Meredek Károlyt én szavahihető egyénnek ismerem. Megbízhatóságát bizonyítja az is, hogy több mint három éve kétszáz forintot kért kölcsön tőlem azzal, hogy szorult anyagi helyzete miatt az összeg gyors visszafizetésére nem számíthatok. Ezt az ígéretét be is tartotta, a pénzzel még ma is adósom. — A múlt nyáron történt — mesélte —, hogy vettem egy használt,' de igen jó állapotban lévő, külföldi gyártmányú ébresztőórát Kátya Jenő Mölinó utcai órásmestertől. A jó szakember hírében álló idős kisiparos a formás, szép órát előttem kipróbálta, és egyéves garanciával adta át. A vekkert már másnap kora hajnalban én is kipróbáltam, mert éppen egy külföldi társasutazásra voltam indulóban. Nem vagyok mélyen alvó, az óra mégsem vert föl, az útról lemaradtam; az előre befizetett pénzem nagy része az utazási irodánál odaveszett. A rendkívül kellemetlen eset után azonnal visszavittem az órát. Kátya mester megütődve hallgatta végig reklamációmat, azután az órát beállította. Ezek után az órát újból hazavittem. Másnap reggel fél hétkor kellett felkelnem, mert az utazás elmaradása következtében a kivett szabadságomat természetesen megszakítottam. Az óra megint csődöt mondott. Még aznap délután ismét beállítottam a Molinó utcai óráshoz. Kátya Jenő hitetlenül csóválta a fejét, újra és újra kipróbálta a vekkert, azután hirtelen a homlokára csapott. Rájött a rejtély nyitjára. Elmondta, hogy ezt az órát egy régi kuncsaftjától, Suba Benedek nyugdíjas éjjeliőrtől vásárolta. Suba pedig nyolc—tíz évvel azelőtt, még aktív dolgozó korában Svájcban élő rokonától kapta ajándékba. Az óra márkája nálunk meglehetősen ismeretlen, a neve Lambda, és hazájában is szokatlanul drága. Nem mindenki tudja megfizetni, ezért nem is gyártanak belőle túl sokat. A különleges óra csengőjét az éjjeliőr kizárólag a késő délutáni időpontokra állította be, mivel mindig este vette fel a szolgálatot. Namármost, a rendkívül finom, érzékeny ébresztőszerkezet ezt a napszakot annyira megszokta, valósággal akklimatizálódott hozzá, hogy a mintegy évtizednyi használat után éjszaka vagy hajnalban már nem szuperált. Mindez természetesen csak az óra különleges precizitását bizonyítja ... átya mester ezután kicserélte a Lambdát egy egyszerűbb, hazai gyártmányú vekkerre. ... Eddig tartott Meredek Károly különös elbeszélése az akklimatizálódott vekkerről. Ismétlem, aki a történet hitelességében esetleg kételkedne, forduljon közvetlenül Meredekhez. Heves Ferenc VEKKER
