Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-17 / 65. szám

1976. március 17. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A parlament napirendjén Honvédelem Áz utóbbi években többet és gyakrabban hal­lunk a hadseregről, a polgári védelemről, a honvédelemről — pontosabban a tévénéző, rá­dióhallgató, újságolvasó is gyaikrabban pil­lanthat be a hadsereg alakulatainak életébe, ismerked­het azzal a fejlődéssel, ami az utóbbi években végbe­ment. Ezekben a hónapokban a hivatalos fórumok előtt is többször került szóha az új honvédelmi törvény ter­vezete: a Minisztertanács, több országgyűlési bizottság, a megyei képviselőcsoport ülésén tárgyaltak a honvé­delmi nevelés kérdéseiről, a honvédelemről. Az új hon­védelmi törvénytervezetről nyilvánosságra hozottakból is egyértelműen kitűnik, hagy az új törvény megalko­tása a legteljesebb összhangban van kormányunk kö­vetkezetes nemzetközi és honvédelmi politikájával. Az elmúlt 15 év fejlődése azonban lehetővé és egyben szükségessé tette, hogy honvédelmünk jogi szabályozá­sát társadalmi rendszerünk általános fejlettségi foká­hoz, a mai kor követelményeihez igazítsuk. A honvédelemmel kapcsolatosan az 1960. évi IV-es volt az első szocialista jellegű törvény, amely az ország védelmével kapcsolatos alapvető kérdéseket szabályoz­ta (fegyveres erők, hadkötelezettség polgári védelmi kötelezettség, rendkívüli intézkedések stb) abban a ke­retben, amely megalkotásának időszakában szükséges volt. Hosszú időn át jól betöltötte feladatát: jogi alapot teremtett ahhoz a mélyreható fejlődéshez, amely a fegyveres erőknél és a honvédelem valamennyi terüle­tén az elmúlt 15 év alatt végbement. Ezek közül jó néhányat a közvélemény is ismer: ki­alakult a honvédelemre való felkészülésnek az egész országot átfogó rendszere; a fegyveres erőket korszerű fegyverekkel és haditechnikával szerelték fel, amelye­ket a budapesti díszszemléken is láthattunk; emelke­dett a kiképzés színvonala, hatékonyabbá vált a kato­nafiatalok eszmei és kulturális nevelése. A fegyveres erők fokozottabb mértékben vesznek részt a népgazda­sági feladatok megvalósításában; javultak a katonák szolgálati és életkörülményei,, fokozódott a katonai szolgálatot teljesítők és hozzátartozóik társadalmi meg­becsülése. Az évek során azonban több módosításra volt szükség, a honvédelem terén is sok lényeges tapaszta­lat halmozódott fel, ami jogi szabályozást igényel, és több magas szintű jogszabály is megjelent — a módosí­tott alkotmány, az új tanácstörvény, az ifjúsági tör­vény és mások — amelyekkel a honvédelem alapvető szabályait ugyancsak összhangba kell hozni. Olyan tör­vényalkotásról van szó, amely változatlan a társadalmi és politikai alapok, az alkotmány honvédelmi rendel­kezéseire támaszkodva, a mai kor követelményeinek megfelelően szabályozza a honvédelem egész rendsze­rét. “ • - - •“”* ■ Környezetünkért A környezetvédelmi tudatot, reflexet kellene ki- ÉL alakítani, fejleszteni — mondta legutóbb a megyei képviselőcsoport ülésén a környezet­­védelmi társadalmi bizottság vezetője —, s tucatnyi érvvel erősítette a megállapítást: növekszik a por-, zaj-, füstgázártalom, csökken a víz- és erdőfelü­let ; észre sem vesszük, s károsodik tüdőnk, fülünk, sze­münk. Külön figyelemre méltó, hogy a környezetvédelmet az emberek többsége ma még legfeljebb a városokra szűkíti, talán azért mert itt az ártalmak nyilvánvalóak. De a talaj, a levegő, az élővilág azonban a városokon kívül is ki van téve az egyre intenzívebb termelés, a mezőgazdaságban bevezetett termelési rendszerek szá­mos kedvezőtlen hatásának is — s ezzel is számolni kell. Nyíregyházán egy éve folyik levegővizsgálat. A vá­ros nyolc mintavételi helyén a mérések azt mutatják, hogy a levegő szennyezettségét az ipar kevésbé, a köz­lekedés és a fűtés már jobban, a természetes eredetű szennyező anyagok a legnagyobb mértékben befolyá­solják. Ki gondolná például, hogy az ülepedő por Nyír­egyházán éves átlagban is meghaladja a megengedett 150 tonna/négyzet'kilométer határértéket. Közismert, hogy a fa milyen fontos szerepet ját­szik áz- ember környezetében. Fel kell figyelni például arra is, hogy öt év alatt a mezőgazdasági termőterü­­leteket szegélyező fasorok negyedét kivágták. Helyet­tük újabb telepítés alig történt. , Az utóbbi öt évben addig nem tapasztalt fejlődés ment'végbe megyénk városaiban. Uj város- és gyár­­negyedek nőttek ki a földből — s az urbanizációs ár­talmak a létesítményekkel együtt nagymértékben nőt­tek. A fejlesztésekkel ugyanis, sajnos, nem tud lépést tartani a környezetvédelem: fásítás, parkosítás, így egyes ártalmak ezekben a városnegyedekben fokozot­tan érvényesülnek. Szintén a környezetvédelmi társa­dalmi bizottság felméréséből tudjuk: csak Nyíregyhá­zán az új lakónegyedekben kb. 15 ezer facsemete kel­lene a közterületi fásításhoz, hogy számottevő javulást érhessünk el. A környezetvédelem rendkívül költséges dolog. Is­mertek a nagy városok üzemeinek milliós kiadásai a gyárkémények „filterszűrőiről”, a víztisztító berendezé­sekre költött milliók és más olyan erőfeszítések, ame­lyeket az ember tesz, hogy az élővilág számára elfo­gadhatóvá mérsékelje a környezeti ártalmakat. De hoz­zá kell tenni: nemcsak a milliók segíthetnek. Az em­bereknek általában többet kell foglalkozni a környezet­védelemmel, valóban szükség van arra, hogy már az iskolákban alakítsák a gyermekek környezetvédelmi reflexét, hogy védjük a parkerdőt, s tegyünk még töb­bet a tiszta, virágos városokért, településekért. A környezetvédelem azonban mindennél is bonyo­lultabb. A tennivalók sürgetők, s ezekhez minden bi­zonnyal jobb lehetőséget nyújt majd az új környezet­­védelmi törvény is, amelyről mo6t dönt majd a parla­ment, s amely várhatóan hamarosan sokrétűen segít­heti majd az emberi környezet védelmét. Marik Sándor AVOSZT VARO TRAKTOROSOK Kombájnosok. A nyár, a búza és a kenyér jut róluk az esz&nkbe. Tisz­teljük őket, mert a tech­nika felhasználásával 30— 40 kaslztás helyett is dol­goznak. Dolgoznak éjjel­nappal, de csak a két-há­­rom hétre rövidült aratá­si szezonban. Milyen mun­kát végeznek, hogyan ke­resik kenyerüket később, vagy most, amikor a zöld búza még alig ágasko­dott a göröngyök fölé? — Ezt kérdezzük a nyírbogá­­ti Rákóczi Tsz műhelyé­iben. Koda Mihály erős, piros arcú ember. Nem kombáj­­nosnak, traktorosnak vallja magát. Traktort vezet immár huszonkét éve. A sok por, a rázkódás nem megtörte, ha­nem megedzette. Először kormoson — A körmös traktorra 1954. ben ültem először. Azóta so­ha nem voltam munka nélkül, mindig megvolt a kenyerem télen is. Persze az újabb és újabb technikát el kellett sa­játítanom. Az új gépeken egyre jobbak a munkakörül mények, talán ezért is ilyen jó az egészségem. Ha vége a szezonnak, más munkára osz­tanak. A múlt héten például fákat metszettem. Ez arány­lag könnyű munka, még ki kapcsolódásnak is jó. A tél közepén már nehezebb volt a tuskózás. A tsz erdészetében a kivágott fák tuskóját emel­tem ki a T—100-as traktor­ral. Egyébként már 13 nya­rat arattam kombájnnal. — Elevenítsük fel a leg­utóbbi aratást. — Ahogy az időjárás en gedte, dolgoztam hajnaltól. Délben kihozták az ebédet tsz konyhájáról, a jó, kalóriás ebéd után hajtottam késő éj­szakáig. A búza is jól fize­tett, a tsz is. Volt olyan nap, hogy 600 forintot kerestem. — Mit csinált a cséplés nélküli aratás után? — Szántottam, vetettem, permeteztem. Aztán segítet­tem a szerelőknek a karban­tartásnál, a főjavításnál. Volt egy kis műtrágyázás, aztán meg elmentem szabadságra. A mi tsz-ünk hat nap pótsza­badságot ad a traktoro­soknak a zaj és a por miatt. Már jöhetne a tavasz, alig várom, hogy az ekét is­mét a földbe akasszam. Koda Mihály a havas lánctalpon. (Gaál Béla felvétele; Felnéznek rá Morong Mihály traktoros szintén hatalmas termetű ember, szinte betölti a trak­tor fülkéjét. 37 éves, de fiatalabbnak látszik, a két évtizedes mezőgazdasági munka, a sok rázkódással já­ró traktorozás nem hagyott rajta nyomot. Az egyre ja­vuló munka- és szociális kö­rülmények bizakodóvá tet­ték. Jobb munkára és tanu­lásra serkenti, hogy tavaly egy 10 órás munkanapra 128 forintot fizetett a tsz. Azért is irigylik (jó értelemben), azért is néznek fel rá. mert délutánjait, téli estéit tanu­lással tölti. — A nyíregyházi gépészeti szakközépiskolába járok, most vagyok másodikos. Tanulmá­nyi szabadságot és pótszabad­ságot is kapok, ezzel is elte* lik két-három hét a télből, á többi napokon meg ugyanazt csinálom, mint a többi trak­toros. A traktoros tanfolyam után elvégeztem a növényvé­dő tanfolyamot is, hogy na­gyobb hasznomat vegyék a gyümölcskertészetben. A met­szésen kívül ~ a fák egyéb ápolásához is értek. Hogy je­­lent-e rangot? Már volt arról *zó, hogy a tsz-ben a trakto­rosokat nem betanított mun­kásoknak, hanem szakmunká­soknak ismerik el. — Az érettségit is adó isko­lának itt hogyan veszi hasz­nát? — Minden tanulásnak hasz­nát veszem. Szeretem a gé­peket és ha tanulok, jobban el tudok igazodni a bonyolult szerkezetükben. Sokféle mun­kagépe és erőgépe varr a tsz­­nek, nem dicskevésképpen mondom, hogy akármelyikre ráültethetnek dolgozni. A műhely és az egész gárda hasznát veheti tanulásomnak, mert érettségi után még két­éves gyakorlat kell és techni­kusi vizsgát tehetek. De ez még messze van. A kisebb munkák és a tanulás mellett most arra várok, hogy felen­gedjen a föld. Ha elindulnak a telepről A műhely melletti telepen szép sorjában áll hét kombájn és 25 traktor. A szerelők és a traktorosok a főjavítás vé­géhez közelednek. Üzemké­pes, megbízható minden gép. Ha elindulnak a telepről, zsong majd a határ. Nábrádi Lajos Vizsga Nyírmadán Március 11-én 52 dol­gozó tett osztályozó vizsgát a Nyírmadai Általános Iskolában. Közü­lük ötvenen fizikai munká­sok, termelőszövetkezeti ta­gok. A dolgozók iskolai osz­tályozó vizsgára előkészítő tanfolyam szervezője a nyír­madai művelődési ház volt. A nyolcadik osztályba be­iratkozott hallgatók mind­egyike eredményes vizsgát tett. A hetedik osztályba beiratkozott 19 dolgozó kö­zül 17-en fejezték be ered­ményesen a tanévet. Külö­nösen dicséretes a 8. osz­tályból vizsgázók teljesítmé­nye. ök három éven ke­resztül folytatott tanulmá­nyuk után kapták meg vég­bizonyítványaikat. Ezelőtt három évvel még mindany­­nyian csak az általános' is­kola 4. vagy 5. osztályával rendelkeztek. Együtt fejez­ték be először az 5. és 6. osztályt, tavaly a 7-et, s az idén általános iskolai tanul­mányaikat. Akkor 32-en kezdtek, a kezdők közül senki nem maradt le, sőt újabbak csatlakoztak hozzá­juk. A helyi termelőszövetke­zet egy, az állami gazdaság pedig két tanulócsoport működésének teljes pénz­ügyi fedezetét biztosította. A gazdaságok munkaidő­kedvezménnyel, tanulmányi szabadsággal is segítették az iskolába járó dolgozói­kat. Munkabeosztásukat úgy szervezték és irányították, hogy a foglalkozásokra idő­ben érkezhessenek. A tanfolyam ideje alatt az üzem vezető beosztású dolgozói többször megláto­gatták az iskolai tanulmá­nyaikat végző beosztottai­kat. Ilyenkor kötetlenül el­beszélgettek a résztvevők­kel, de egy-egy tanítási órát is végighallgattak. A vizsga napján a gazda sági vezetők, vizsgázók és tanárok együtt izgultak a jó érdemjegyekért. A vizs gát követő kötetlen beszél­getés során mód nyílt a to. vábbí tervezgetésre is veze tők és munkások között. A 8. osztályt végzők részére gyümölcstermelő szakmun­kásképző tanfolyam szerve zését tervezik, de felmerült kihelyezett gimnáziumi ősz tály nyitása is — írja Ba­logh Ferenc, a művelődési ház igazgatója. Vizsla az oldal­kocsiban z asszony csak a lát­szat kedvéért ejtett egy-két ellenző szót. Tudta, hogy úgyis meglesz az ember akarata. Tíz éve sincs, hogy egy­bekeltek, de mai szóhasz­nálattal mondva: szépen állnak. A sátortetős ház körül takaros porta. A fiú után már a kislány is is­kolába került az óvodából. Az asszony a férjével együtt a közös gazdaság kertészetében dolgozik, nagy szorgalmukat isme­rik a szövetkezetben. Mindamellett megtanul­ták hasznosítani a háztáji adta lehetőségeket. Az ember csaknem évente ad át a felvásárlónak két hí­zott bikát, több kövér ser­tést. Az asszony baromfit, tojást, tejet értékesít. Kiss Gábor él egy szenvedélyé­nek, a vadászatnak. Ma gépkocsival, motor­­kerékpárral s legfeljebb biciklin indulnak szeren­csét próbálni a vadászok. Gyalogállásban csak lő­nek vagy kört fognak. S messzire kihat a terület: tíz-tizenöt kilométerre is. Ha a kutyás vadász az ál­latot futtatja odáig, jócs­kán elfárad az. Inkább leül, a nyelvét lógatja, minthogy cserkészéshez volna kedve. Kiss Gábor nemegyszer megsajnálta a vizsláját, miután kiért a területre. Motorkerékpárral ver­senyt futva. „Tenni kelle­ne a kutya javára vala­mit” — gondolkodott el ilyenkor. így született meg — s majdnem fölkiáltott akkor örömében — oldalkocsi kellene. Abban hordhatja a kutyát. (Nem beszélve arról, hogy az oldalkocsi más egyébre is jó lehet.) Megtörtént a vétel, a felszerelés, a vizsgáztatás. De a szelíd, másrészt ügyes vizsla előbb vona­kodott a masinában helyet foglalni. Minduntalan visszaugrott belőle. De Kiss Gáborban — a cél érdekében — megvolt a türelem, a szoktatáshoz. Még azt a módszert is igénybe vette, hogy egy ideig a kutya ennivalóját az oldalkocsiba tette. S míg evett a jószág, rá­húzta a kocsi fedelét, és kis köröket csinált a gép­pel az udvaron. Hűséges állatként, már a gazdája intésére, magá­tól beugrott a vizsla az oldalkocsiba. Engedelmes­ségében talán az is tett valamit, hogy meglátta gazdája nyakában a pus­kát? Az meg behúzta a kocsi fedelét és elindítot­ta a gépet. Meg sem áll­tak az egyik távolabbi kis erdő sarkáig. A kutya frissen, „munkára készen” ugrott ki az oldalkocsiból és vidáman ficánkolt gaz­dája körül. Azóta így jár Kiss Gábor vadászni. Sok mindent látott és lát ebből a kutya­motoros históriából az idősebb szom­széd. S a maga tömör fo­galmazásában mond véle­ményt: „Mi dolgokat érünk meg? Helyre egy világ! A kutya se jár gya­log.” Asztalos Bálint

Next

/
Thumbnails
Contents