Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-17 / 65. szám
4 KELET-MAG YARORSZ AG 1976. március 17. Ellentétben Egyiptom nemzeti érdekeivel Anvar Szadat egyiptomi elnök március 14-én á nemzetgyűlésben felszólalva törvényjavaslatot terjesztett elő a Szovjetunió és az Egyiptomi Arab Köztársaság között 1871. május 27-én aláírt barátsági és együttműködési szerződés felbontásáról — amelyet a nemzetgyűlés megszavazott. A törvénytervezetet beterjesztve, Szadat durván elferdítette a szovjet—egyiptomi kapcsolatok történetét, a Szovjetuniónak Egyiptom irányában folytatott politikáját, beleértve az úgynevezett 1973 októberi háború időszakát, amikor — amint ez köztudott — a szovjet katonai segítség döntő szerepet játszott Egyiptom katonai potenciáljának megerősítésében. Ugyanakkor az elnök minden módon védelmébe vette a Szovjetunió irányában folytatott barátságtalan politikáját. Lemondott Wilson Harold Wilson angol miniszterelnök a keddi minisztertanácsi ülésen közölte kollégáival, hogy lemond, mihelyt a munkáspárt kijelölte utódját. Lemondási szándékáról a hatvanéves politikus II. Erzsébet királynőt még a nap folyamán tájékoztatta. A Downing Street 10. meglepetésszerű közleménye, amely Wilson tervezett lemondását adta hírül, nem magyarázta meg a miniszterelnök elhatározásának hátterében álló, mélyebb okokat. De miután visszatért a Buckingham palotából, Wilson újabb nyilatkozatban tisztázta, hogy távozását először decemberben tudatta az uralkodóval, s már akkor megmondta, hogy márciusban lemond, nyugdíjas, és „backbencher”, egyszerű parlamenti képviselő lesz. Í Magyar kulturális hét nyílt meg az NDKI beli bitterfel• dd vegyikomtanát művelődési otthhonábam. A megnyitón megjelent dr. Horváth László vegyipari miniszterhelyettes, és dr. Szűrős Mátyás, hazánk NDK-beli nagykövete. Jelen volt Günter Prey, az NDK vegyipari miniszterhelyettese és Heinz Schwarcz, a kombinát vezérigazgatója. A hét folyamán Bitterfeldben kiállításokat, tudományos és gazdaságpolitikai előadásokat tartanak Magyarországról, a városban magyar film- és hanglemez-bemutatókat rendeznek. Továbbra is tisztázatlan a libanoni helyzet Több tucatnyi halálos áldozatot követelő lövöldözések, Frangié elnök tervezett lemondásáról szóló ellentmondásos jelentések, újabb Szíriái közvetítés kilátásai — ezek a libanoni válság legújabb fejleményeinek főbb jellemzői. Az elnöki palota többször is cáfolta azokat a jelentéseket, amelyek szerint Frangié elnök a reá nehezedő katonai és politikai nyomás láttán lemondani készül. Ugyanakkor — amint az UPI hírügynökség az elnökhöz közelálló, meg nem nevezett forrásokra hivatkozva jelentette — Frangié kész lenne leköszönni tisztségéről, ha eleget tesznek a következő négy kikötésének: a libanoni hadsereg „újraegyesítése” a főparancsnokság vezetésével; általános amnesztia a katonaszökevények számára; a már korábban kidolgozott politikai reform ratifikálása a parlament által; a „törvény és a rend megőrzésére” képes új kormány megalakítása. Frangié feltételül szabja továbbá, hogy utódját csak az ő beleegyezésével nevezhetik ki. A válság politikai megöl- ' dásának lehetőségét hangoztatta Aziz Ahdab tábornok, „ideiglenes katonai kormányzó” is. Az AP tudósítójának adott telefoninterjújában kijelentette, hogy „az ajtó nyitva áll” a békés rende- • zés előtt és jelenleg ennek több formáját vitatják meg. Bejruttól néhány kilométerre megállították azt a két páncélos egységet, amely a múlt héten fellázadt tisztek vezetésével megindult a főváros felé. (Telefoto — AP—(MTI—KS) MOSZKVA f Az SZKP 1 1 XXV. kongresszusán Jfíul hangsúlyozták, f 11 ^ hogy a X- öt' .[éves tervidő-I nrl nt szakban az árak általában | változatlanok ; J maradnak sőt, sor kerül bizonyos árleszállításokra is, miközben a munkások és az alkalmazottak munkabére 16—18 százalékkal, a kolhoztagok jövedelme pedig 24—27 százalékkal növekszik. Gluskov, az árhivatal elnöke, a TASZSZ-mak adott nyilatkozatában a többi között hangoztatta, hogy a Szovjetunióban az árak immár tíz esztendeje gyakorlatilag nem változtak sőt, több árleszállításra is került sor. NEW YORK jr A New York Times keddi iLw, számában 'S» megállapítja, hogy a kijárási /Viol* tilalom bevejAB zetése Ciszjor-I IP dániában szél-Ji1II sőséges intézkedés, amely ■il?Ülj tovább élezi az •p'JR» amúgy is rend-kívül feszült neiyzeiet. A megszállók terrorja politikai válságot robantott ki — mutat rá a New York Times. — Az öt város polgármesterének lemondása „politikai vákuumot” idézett elő alig egy hónappal a községtanácsi választások előtt, amelyeknek Tel Aviv tervei szerint az izraeli irányítás „szilárdságát” és a helyi arab lakosságnak a kormány iránti „lojalitását” kellett volna bizonyítaniok. 5. — Vajon vissza lehet-e emlékezni ennyi év után arra, mit is gondolt azon a bizonyos napon, 1952. június 25-én, amikor munkatársai élén kifelé haladt á bányából? — Mindenre emlékszem szinte: a legtöbb esemény órára bennem van. Meg tudom mondani például, mikor volt nagyobb géphibánk, mikor gyengült le a kompresszorokban a levegő... Amikor jöttünk kifelé, úgy éreztem magam, mint egy boldog, gondtalan gyerek. Elértük amit célul tűztünk. Bebizonyítottam, hogy lehetséges 100 métert haladni előre egy hónap alatt, s megmutattam azt is: nemcsak az erő számit. A siker titka a munkaszervezésben rejlett, a ciklikus technológiában és munkarendben, melyet álmatlan éjszakák során alakítottam ki. — Hogy kezdődött...? — 1952-ben városi rangot kapott Komló. Városi pártós DISZ-bizottság alakult. En ekkor — 1950-től —, az aknamélyítők pártszervezetének titkára voltam. Ennek meg a következő a története. 1945-ös párttag vagyok, de a fels7.ahadulás után sokáig a területi alapszervezetekben működtünk. Amikor megalakultak a bányászalapszervezetek, átigazoltattam magam, de semmiféle rangom, címem nem volt. Egyszer taggyűlésre hívnak. Meglehetősen rossz volt a hangulat: a sok összeverődött emberből nem tudott még kollektíva kialakulni. Látom ám, ott van a taggyűlésen Duga Jóska, ö volt a tröszt párttitkára, nekem testi-lelki jóbarátom. Kőműves volt ő is eredetileg, akár csak én: együtt voltunk inasok. Amikor meglát azt mondja: jó, hogy itt vagy, komám, szükség lesz rád. Ebben az időben az anyagokkal való takarékosság, ésszerű gazdálkodás volt a központi kérdés, s ez bizony Komlón nem volt éppen jellemző. Aztán suttogták az emberek arról is, hogy a mi tikárunk az szbtitkárral eldorbézolt egy pesti úton 30 ezer forintot. Gondolhatja, milyen képet vágtak egyesek, amikor meglátták Dugát. Rettegtek tőle az Dél-ameríkai vázlatok (2.) Lima lámpái Jellegzetes limai utcarészlet. Ak i kik mostanában Limában, Peru fővárosában jártak, láthatták, hogy korszerűsítik a forgalomirányító lámpákat. Az elavultakat fokozatosan olyanokra cserélik ki, amelyeket a forgalmasabb útvonalakon és az új városrészben már eddig i6 használtak. Rajtuk a piros lámpa kétszer nagyobb, mint a sárga és- zöld. így már messziről és jobban szembetűnik a piros jelzés, határozottabban parancsol megálljt a gépkocsivezetőknek. A múlt években nemcsak a főváros utcáin, hanem a perui politikai élet forgalmasabb „útvonalain” is egyre több, megnagyobbított méretű piros jelzés látható. Elsősorban azért, hogy a hét és fél éve kezdődött új folyamatok fékeződnek parancsoljanak megálljt. A kapcsolórendszer — (a múlt év augusztusi békés hatalomátadás után) most Francisco Moralez Bermudez tábornok kezében van. Elődje, Velasco Alvarado tábornok sikeres „kapcsolását” az USA olajtársaságának az államosításától számítjuk. Majd azt követte a többi: a hírközlés, az áramszolgáltatás állami kézbe vétele. Az pedig, hpgy a hat éve meghirdetett földreformot egyre sikeresebben hajtják végre, a jobboldal körében politikai forgalmi dugót okozott. Eddig majdnem hatmillió hektár földet osztottak ki a nincstelen parasztok között! A 2,5 milliós fővárosban most nyár van. Az évszakok azonban eső nélkül múlnak el. Az Andok gránitfalai megakasztják az esőfelhőket. Pedig azt tartják: az eső csendesíti a szenvedélyeket. Nyugtat. Limában azonban nincs eső. A felfokozódott szenvedélyeket azonban nem lehet csupán az esőtlen éghajlattal magyarázni. A mostani és az előző kormány intézkedései — amelyek ma már hűen , kirajzolják az irányzatot — főleg azok nyugtalanságát keltették, akik igyekeztek akadályokat gördíteni az új folyamatok útjába. Azon csoportok és erők között növekszik a nyugtalanság, amelyek kezdenek ráébredni, hogy az ország alapvető természeti kincseinek államosítása alaposan meggyengítette a külföldi monopóliumok és a hazai burzsoázia hadállásait. Amíg ezek az erők mindent elkövetnek (rendőrsztrájk, felbérelt fiatalok tüntetése, szabotázsakciók stb.), hogy ők állítsanak stopot a reformpolitika útjába, addig a másik „forgalmi sávon” zöld utat kaptak újabb, haladó intézkedések. Űj törvények születtek a társadalombiztosításra. Társadalmi tulajdonú ilyenfélék, mint ördög a tömjéntől. Azt mondta Duga az egyik elvtársnak: ezek repülnek. Te felállsz, s Molnárt jelölöd... Hát így történt. Párttitkár lettem, huszohnyolc éves fejjel. Megállt a szívverésem, de egy“Tiangúlag elfogadott mindenki. Háromszoros sztahanovista voltam már ekkor, ismertek. Ekkoriban az altárót építettük, 60—70 métereket hajtottunk havonta. Megvolt a pénzünk is — 3000 —3500 forint körül kerestünk, ami akkor szép summa volt. Szóval egy perc alatt minden megváltozott: párttitkár lettem — 1100-ért... — Aki változatlanul hajnali négykor kezdte a műszakot... 1— Pécsett laktam, a négy órai busszal mentem ki tényleg, minden hajnalban. Fél nyolcra bejártam a bányát. Amikor kiszálltam, s jött az igazgató, én már tudtam, mi a helyzet odalent, mi hiányzik, mi fáj. Olyan is volt, nem is egyszer, hogy egész műszakot lent töltöttem a csapatokkal. Ekkoriban a teljesítmény volt az isten. Akinek megvolt a százaléka, annak mindent lehetett, aki száz alatt volt, jobb, ha tartotta száját. Mindennap, minden műszak után névre szólóan kiírtuk a teljesítményeket. Volt egy csapatvezetőnk, az öreg Biró bácsi, szegény, az istennek sem tudta elérni a ilOO százalékot. Marták, csúfolták, pénzt se nagyon kapott. Éreztem én, ebből baj lesz. Ez az ember meggyűlöl minket, pedig nem ellenség. Bírálni könynyű, nagyon is könnyű. Három egész műszakot ott voltam vele. Figyeltem mit csinál, hogy szervez, aztán megmutattam, hogyan csinálnám én. Szóval, azt gondoltam magamban: a párttitkár felel azért, boldogok-e, elégedettek-e az emberek, s persze azért is, kihozzák-e magukból azt, ami (bennük van. Én hittem abban, hogy mindenki képes túlszárnyalni önmagát. És sikerült. Az vállalatok kezdték meg működésüket. Az a cél, hogy a bányák, az üzemek dolgozói fokozatosan hozzájussanak a részvények 51 százalékához. így határozottabb beleszólásuk lesz ar vállalatok irányításába, a jövedelem elosztásába. Hasonlóan a közvélemény egyetértésével találkozott Bermudez elnök azon törekvése, hogy megtisztítja az államapparátust a bürokrata, jobboldali elemektől. Az inka legenda azt tartja, hogy a perui ember mindaddig nem ismerte a nyomort, amíg a spanyol hódítók az 1500-as években be nem törtek az országba. A föld azelőtt eltartott mindenkit — mondogatják. S hozzáteszik: a bajt, a szenvedést a külföldi hódítók okozták. Az inkák leszármazottainak, az indiánoknak évszázados sérelmeit próbálja orvosolni a haladó katonai kormány. Részint az újkori betolakodók hatalmának megnyirbálásával, részint azzal, hogy az indiánokat fokozatosan be akarja vonni az ország vérkeringésébe. Nyelvüket — amelyet valamikor betiltottak — most újból tanítják az iskolában. Ha lassan is, de fokozatosan javulnak életkörülményeik. Jelképes gesztus volt, hogy Francisco Pizarónak, a véres kezű hódítónak a képét száműzték az elnöki palotából, s helyébe Tupac Amarunak, a spanyolok ellen fellázadt indiánvezérnek a portréját helyezték. Számtalan jel mutat arra, hogy Peru határozottabban akarja bővíteni kapcsolatait a szocialista országokkal, mert ez — az elnök szavai szerint — megfelel a perui nép érdekeinek. Hat évvel ezelőtt kereskedelme a szocialista államokkal alig érte el az egy százalékot, ma már meghaladja a hatot. Király Ferenc (Következik: Kuba az örök tavaszért) öreg Biró elérte a 100 százalékot, s jónéhányszor meg is haladta. — Tehát Komló 1952-ben város lett. Innen kanyarodtunk el... — Megalakultak a városi szervek, én a városi DISZ szervező titkára lettem. Ez 1952 áprilisában történt. Rengeteg adminisztráció terhelte a munkát: hajnaltól hajnalig gyűléseztünk, írtunk, mint az íródeák. Persze ez nekem nem nagyon tetszett. Ezernyi rendezvényünk volt, de kik ültek be elsőnek? Az irodisták, alkalmazottak. Ez is valami, persze, de hol vannak a melósok? Többségük bejáró volt, nem lehetett megfogni őket, mások legényszállásokon laktak, nem ért el utánuk a kezünk. Politikai munkát csak a bányában lehetett végezni, ott észrevették az embert, s komolyan is vették. Így aztán, többet jártam a bányába, mint egy műszaki. (Folytatjuk)
