Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-15 / 39. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. február 15. Az angolai népi erők elfoglalják Huambót, az „ellenkormány” székhelyét. — Tömegtüntetés Barcelonában. — A Békevilágtanács tiltakozása a Kínában végrehajtott légköri atomrobbantás ellen. — Uj kormány Jordániában. KEDD A lengyel szejm megszavazza az alkotmánymódosítást. — Ford aláírja a 112 milliárd dolláros, katonai rekordköltségvetést. — Waldheim Ausztráliában. — Diplomáciai lépések a nyugat-szaharai viszályban. SZERDA Biciosz. görög külügyminiszter hazánkba érkezik. — A laoszi párt- és kormányküldöttség hanoi látogatása. — Angola az AESZ tagjává válik. CSÜTÖRTÖK Kisebbségi kereszténydemokrata kormány alakul Rómában. — Haderőcsökkentési tárgyalások Bécsben. — Hua Kuofeng, kínai ügyvezető kormányfő első ízben fogad külföldi diplomatákat. — Libanonban kinyitnak a bankok. PÉNTEK Puccskísérlet Nigériában. — Francia—nyugatnémet csúcstalálkozó, cáfolják a márka felértékeléséről szóló híreket. — Sztrájkok Portugáliában. SZOMBAT Nyolc országban gyűrűzik a Lockheed-repülőgépgyár vesztegetési botránya, a nagy monopólium vezetőinek lemondása. A különös „repülőszerencsétlenségek” hetét írtuk Kolumbiától Japánig, Olaszországtól Hollandiáig. A Lockheed-járvány — a nagy amerikai monopóliumhoz fűződő vesztegetési botrány — bőven szedi áldozatait, miniszterek, képviselők, tábornokok, Hollandiában a királynő férje keveredtek alapos gyanúba, s buktak a vállalat vezetői is. így, önmagában sem érdektelen az ügy, de könnyen lehetséges, hogy csak most indul az igazi lavina... A Lockheed repülőgyár ugyanis nem akármilyen cég, hanem az amerikai katonaiipari komplexum egyik vezető vállalkozása. Telephelyei jórészt Kaliforniában vannak, ahonnan most Reagan, a republikánus szélsőségesek szószólója indult harcba a Fehér Házért — nyílt, enyhülésellenes programmal. A leleplezések nyomán, hacsak nem kezdődik meg a nagy eltussolás, politikai számlák is napvilágra kerülhetnek, s erre különösen jó alkalmat nyújt az elnökválasztási kampány kezdete. (A Lockheed-ügy adalék arra vonatkozólag is, hogy az Egyesült Államokban miért ágálnak egyesek olyan hevesen minden katonai enyhüléssel szemben, s miért fogadtak el Washingtonban — néhány hónappal Helsinki után — rekord katonai költségvetést, 112 milliárd dollár értékben!) de lehetnek újabb nemzetközi vonatkozások is: további bizonyítékok arról, miként próbálja az Egyesült Államok rávenni szövetségeseit amerikai hadfelszerelés vásárlására. S nemcsak a Lockheedről szól a nóta: néhány hete a General Dynamics került hasonló helyzetbe négy NATO-ország repülőgéprendeléseinek kapcsán. Az amerikai fővárosban folytatódik az angolai vita is, de annak mindinkább felelősségáthárító jellege van: a külügyminisztérium és a kongresszus egymást vádolják a kudarcért. Közben a népi erők egy hét alatt két főhadiszállást is elfoglaltak: az ellenkormány székhelyét Huambót, valamint az UNITA szervezet katonai központját Silva Portót. Az Angolát kelet—nyugati irányban átszelő, gazdaságilag és stratégiailag rendkívül fontos vasútvonal már csaknem egészében a felszabadító hadsereg kezében van. Ez azért is lényeges, mert a vasút jelenti Zaire és Zambia ásványi kincseinek szállítási lehetőségét a tengerparti kiköztőkhöz. Afrikára azonban a lagosi jelentések miatt is figyelni kellett a héten: puccskísérlet történt Nigériában. A részletek még nem teljesen tisztázottak, de minden jel arra mutat, hogy a tiszti csoport zendülése kudarcba fulladt. A nigériai vezetésben az elmúlt hetek során voltak bizonyos belső nézeteltérések, de ezek pozitív eredménnyél zárultak: az ország nem csak elismerte a népi Angolát, de százmillió dolláros segítséget ajánlott fel s rendkívül tevékenyen vett részt a diplomáciai ütközetekben. Az afrikai csúcsértekezleten, Addisz Abebában a nigériai javaslat mögé sorakoztak fel az Angolát támogató országok. A nigériai kormánypolitika folytatódása tehát pozitív hatással bírna magára az országra és egész Afrikára. Dél-Vietnamban népszámlálás kezdődött, s ez nemMagyar—görög külügyminiszteri tárgyalások. Balról a Púja Frigyes vezette magyar, jobbról a Dimitri Biciosz vezette degáció. csak demográfiai, hanem politikai vonatkozású. A népesség számbavétele ugyanis az április 25-én sorra kerülő, összvietnami választások előkészítését is szolgálja. Hanoiban laoszi párt- és . kormányküldöttség tárgyalt: ez volt az első magas szintű találkozó az indokínai győzelem óta. Ha már Ázsiában időzünk: a szakértők a héten szorgalmasan forgatták a „ki kicsoda?” kiadványok idevonatkozó lapjait. Általános meglepetést keltett, hogy az elhunyt Csou En-laj örökébe nem Teng Hsziaoping, hanem a viszonylag kevésbé ismert Hua Kuofeng lépett, ügyvezető kormányfőként. Közben a kínai fővárosban kiújult a tacebao-k (nagybetűs falragaszok) csatája s a központi lapok a „kapitalista úton járó személyekről” cikkeznek — egyelőre nevek említése nélkül. Mindez csalhatatlan jele annak, hogy Kínában folytatódik a hatalmi harc, s egyelőre egy tényező biztos: a bizonytalanság. öthetes kormányválság után Aldo Moro kijelölt miniszterelnök eljutott a háború utáni 34. olasz kormány megalakításáig. Európában továbbra is a „déli szárny” a legmozgalmasabb. Olaszországban, nem kis nehézségek árán, megszületett a kisebbségi kereszténydemokrata kormány. Ha lehet, még törékenyebb kabinet született annál, mint amely megbukott. Megintcsak kitérő lépéssel próbálkoztak s ez az ideiglenesség mindaddig megmarad, amíg nem tisztázódik a baloldal alapvető erejének, az Olasz Kommunista Pártnak helyzete a kormányzásban. Portugáliában nem írhatták alá a pártok és a fegyveres erők új megállapodását, mert a jobboldali demokratikus néppárt az utolsó pillanatban visszakozott. Ügy tűnik, hogy a reakció még a tervezett választások előtt frontáttörést kíván elérni: erre utaltak a héten a néppárttól is jobbra álló szervezetek gyűlései s a kiskereskedők sztrájkjai. A nemzetközi diplomáciában hazánk is folytatja erőfeszítéseit a békés egymás mellett élés érdekében. Budapesten tárgyalt az egyik legfiatalabb ország, a portugál gyarmati sorból nemrég szabadult Zöldfoki-szigetek Köztársaság miniszterelnöke s külügyminiszterünk alighogy hazatért négy ázsiai országban tett látogatásáról, Bicioszt, a görög diplomácia vezetőjét üdvözölhette fővárosunkban. A helsinki utáni kedvező kapcsolatok újabb megnyilvánulásaként. Réti Ervin SZOVJET ÉLET Javult az élelmiszer-fogyasztás struktúrája A Szovjetunió Állami Tervbizottságánál megismertették az APN tudósítóját a legfontosabb élelmiszercikkek fogyasztásának jellemző arányaival. Az adatokat Nyikolaj Guszev, az Állami Tervbizottság elnökhelyettese kommentálta. Kenyér, több hús Az első, ami feltűnik: a szovjet lakosság táplálkozásrendjében tovább csökken a kenyér és pékáruk, valamint a burgonya részaránya. 1975-ben a Szovjetunióban az egy főre jutó kenyérfogyasztás 147 kilogrammot tett ki, a burgonyáé pedig 123-at; (tíz évvel ezelőtt 156 és 142 volt). A kenyeret és a burgonyát — a nép táplálkozásrendjének hagyományos alapját — sokkal nagyobb tápértékű élelmiszercikkek: hús, tej, friss zöldségek és gyümölcsök szorítják ki. Ez a csoport teljesen ellentétes képet: állandó növekedést mutat. Az egy főre jutó húsfogyasztás 1965-ben 41 kilogramm, 1970-ben 48, 1975- ben 57 kilogramm volt. A tejfogyasztás (ennek megfelelően) 251 — 307 — 315 liter ... Az első pillantásra paradoxnak tűnik: egyfelől a kenyérfogyasztás csökken: (a táplálkozás problémáival foglalkozó szakemberek ezt a jelenséget nagyon is pozitívnak tartják) : másfelől a gabonatermelés növelése továbbra is az első számú probléma marad a szovjet mezőgazdaság számára. Kenyérrel, pékárukkal, lisztből és gabonával készült élelmicikkekkel a szovjet lakosság nemcsak hogy teljesen el van látva, hanem sokkal több van belőlük, mint amennyit a tudósok, orvosok ajánlanak. A gabonatöbbletre az állattenyésztés intenzív fejlesztése miatt van szükség. A IX. ötéves tervidőszakban az egy főre jutó húsfogyasztás növekedése sokkal nagyobb volt, mint bármikor az ország történetében. Emelkedett a többi állati termék fogyasztása is, elsősorban a tojásé (1965- ben 124, 1970-ben 159, 1975-ben 207 darab). Egyre több és több takarmánygabonára van szükség ahhoz, hogy biztosítsuk az állattenyésztés intenzív fejlesztésének ily magas ütemét. Ezért van az, hogy az országnak nem kenyérre, hanem gabonára van szüksége. Ál aszály ellenére A Szovjetunióban a táplálkozás szerkezetének javulása a IX. ötéves tervidőszakban annak ellenére ment végbe, hogy az időjárási viszonyok sokkal rosszabbak voltak, mint bármikor a múltban. Hogy az ország nem tudta elérni a gabonatermésnek azt a színvonalát, amelyet a terv előirányzott, abban döntő részben az 1975-ös év volt a ludas. Idézem a Szovjet Hidrometeorológiai Központ hivatalos jelentését: „Az 1975. évi aszály, ami korai támadását, intenzitását és pusztítását területi Bőséges a választék az élelmiszerüzletekben. (Fotó: APN—KS) nagyságát illeti, olyan nagymérvű volt, amilyen csak száz évben egyszer fordul elő.” Bármilyen nehezek is voltak azonban a viszonyok, a Szovjetunió átlagos évi gabonatermése mégis túlszárnyalta valamennyi előző ötéves terv megfelelő mutatóit. Oroszország népe még századunk első harmadában is nem egyszer az éhínség szélén állt: a Szovjetunió jelenleg viszont azok közé az országok közé tartozik, ahol a legmagasabb szintű az élelmiszer-fogyasztás, még ha néhány állati termék fogyasztása tekintetében egyelőre kissé le is marad a vezető nyugati államoktól. Mindezek alapján tehát elmondhatjuk, bár a Szovjetunió még nem érte el az optimális táplálkozási színvonalat, de egyre közelebb kerül hozzá. A X. ötéves terv egyik legfontosabb feladata, hogy erőfeszítéseit a termelés és természetesen a fogyasztás még magasabb színvonalának elérésére összpontosítsa. Ezen belül a néptáplálkozás szerkezetének javítása továbbra is a figyelem középpontjában marad. Szabolcsi adatok az alkoholellenes küzdelemhez vn. HOVA TART A „FEKETE VONAT”? Az újságírók, szociológusók és riporterek egy része eleinte „szabolcsi specialitásának gondolta a „fekete vanat”-ot. Ez olyan vonat, amelyen az utasok jelentős része lerészegedik, s ezért napirenden van a garázdaság, késelés és a vasúti kalauz illetve hatósági közegek megtámadása. Aztán mindenkinek rá kellett jönnie, hogy ilyen vonatok az ország egész területén közlekednek. Arról van szó tehát vallójában, hogy nagy területű és 800 000 lakosú megyénkben az iszákosság és következményeinek jelei is szembeszökőbbek. Sok itteni ember ugyanis még napjainkban is csak alig vagy nagyon hiányosan szerzi meg az elemi ismereteket, van még bőven ma is analfabéta. Mindezzel összefügg, hogy megyénkben még mindig igen jelentős a direkttermő ún. „noha” szőlők területe. Olyan rossz „nohabar” pedig még nem termett, amely felhasználatlanul maradt volna! Ráadásul az ilyen ún. „jó házi borok” esetében az alkohol (aethylalkohol) egészségromboló hatásán kívül még a faszesz (methyl alkohol) utódokra gyakorolt genetikai károsítása is szerepet játszik. Érthető tehát, hogy megyénkben a felnőttek között olyan sok az elmebeteg és a gyermekek között növekszik az értelmi fogyatékosok különben is magas számaránya. Sajnálatos, hogy lakosságunk egy részénél az életszínvonal jelentős emelkedése egyet jelent az alkoholfogyasztás megnövekedésével, illetve táplálkozás terén az elhízással. Pedig szinte áttekinthetetlen, hogy csupán megyei lapunk, a Kelet-Magyarország akárcsak az utóbbi 5—10 évben milyen tömegű cikket jelentetett meg az alkoholról, illetve az alkohol ellen és a korszerű táplálkozás érdekében. Különösen megrázóak voltak a „Vádlottak padján az alkohol” címen közölt sorozatos hozzászólások. E sorok írója részt vett a hazánkban elsőként Szabolcs-Szatmár megyében megtartott megyei alkoholellenes hónap szervezésében, amelynek kapcsán az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság néhány szakbizottsága is 1971. okt. 26-án Nyíregyházán ülésezett. Be kell vallanunk, a tartós eredmények rendkívül szerények! Igazat kell adni ma is gróf Széchenyi Istvánnak, aki szerint az iszákosság „köz mérgezés és köz lealacsonyítás!” De helyesen írta 1841-i orvosi disszertációjában Csedreki Óváry Pál szántóabaújvárosi orvo6jelölt eképpen: „A pálinka többet árt az eirv beriségnek, mint a dögvész vagy járványok.” Ugyancsak jól látta meg a lényeget 1835. évben Pesten kinyomtatott értekezésében Marx József galíciai resovai lengyel orvosjelölt: „ ... nem a bor fogyasztását, hanem annak mértéktelen ivását kell kifogásolni!” S ez egyben az előrelépés egyetlen lehetséges módját is megadja. Fontos politikai kérdésnek kellene tekinteni az alkoholizmus elleni küzdelmet. Legyen hátrány és megalázd az iszákosság. Ha a társadalom nem lesz a jövőben elnéző az alkoholistákkal és az alkoholizmussal szemben, szükségképpen rövid időn belül kialakulnak a társadalmi rendünk által megtűrt illetve megkövetelt mértékletes ivási szokások. Az ötödik ötéves terv célkitűzései csakis józan és dolgos emberek szorgalmas munkájával valósíthatók meg. Számításba kell venni ugyanekkor azt is, hogy a kereskedelmi szervek tervszámai szerint hazánkban az 1975. évi 117,5 liter/1 fő alkoholt 1980-ban már 130,64 liter/1 fő értékre kívánják „fejleszteni”. (Az Egészségügyi Minisztérium adatai.) Ha nem vesszük figyelembe e tényeket valamint a közvélemény hangját, követelését, akkor még egyre emelkedni fog a testileglelkileg összetört, társadalomellenes iszákosok száma. Jövőnk érdekében tanuljunk a múltunkból! (Vége) Dr. Fazekas Árpád
