Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-15 / 39. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. február 15. Az angolai népi erők el­foglalják Huambót, az „ellenkormány” székhe­lyét. — Tömegtüntetés Barcelonában. — A Béke­világtanács tiltakozása a Kínában végrehajtott lég­köri atomrobbantás ellen. — Uj kormány Jordániá­ban. KEDD A lengyel szejm meg­szavazza az alkotmány­­módosítást. — Ford aláír­ja a 112 milliárd dolláros, katonai rekordköltségve­­tést. — Waldheim Auszt­ráliában. — Diplomáciai lépések a nyugat-szaharai viszályban. SZERDA Biciosz. görög külügy­miniszter hazánkba érke­zik. — A laoszi párt- és kormányküldöttség hanoi látogatása. — Angola az AESZ tagjává válik. CSÜTÖRTÖK Kisebbségi keresztény­­demokrata kormány ala­kul Rómában. — Haderő­csökkentési tárgyalások Bécsben. — Hua Kuo­­feng, kínai ügyvezető kor­mányfő első ízben fogad külföldi diplomatákat. — Libanonban kinyitnak a bankok. PÉNTEK Puccskísérlet Nigériá­ban. — Francia—nyugat­német csúcstalálkozó, cá­folják a márka felértéke­léséről szóló híreket. — Sztrájkok Portugáliában. SZOMBAT Nyolc országban gyűrű­zik a Lockheed-repülőgép­­gyár vesztegetési botrá­nya, a nagy monopólium vezetőinek lemondása. A különös „repülőszeren­csétlenségek” hetét írtuk Kolumbiától Japánig, Olasz­országtól Hollandiáig. A Lockheed-járvány — a nagy amerikai monopóliumhoz fű­ződő vesztegetési botrány — bőven szedi áldozatait, mi­niszterek, képviselők, tábor­nokok, Hollandiában a ki­rálynő férje keveredtek ala­pos gyanúba, s buktak a vál­lalat vezetői is. így, önmagá­ban sem érdektelen az ügy, de könnyen lehetséges, hogy csak most indul az igazi la­vina... A Lockheed repülőgyár ugyanis nem akármilyen cég, hanem az amerikai katonai­ipari komplexum egyik ve­zető vállalkozása. Telephe­lyei jórészt Kaliforniában vannak, ahonnan most Rea­gan, a republikánus szélső­ségesek szószólója indult harcba a Fehér Házért — nyílt, enyhülésellenes prog­rammal. A leleplezések nyo­mán, hacsak nem kezdődik meg a nagy eltussolás, poli­tikai számlák is napvilágra kerülhetnek, s erre különö­sen jó alkalmat nyújt az el­nökválasztási kampány kez­dete. (A Lockheed-ügy ada­lék arra vonatkozólag is, hogy az Egyesült Államok­ban miért ágálnak egyesek olyan hevesen minden kato­nai enyhüléssel szemben, s miért fogadtak el Washing­tonban — néhány hónappal Helsinki után — rekord ka­tonai költségvetést, 112 mil­liárd dollár értékben!) de le­hetnek újabb nemzetközi vo­natkozások is: további bizo­nyítékok arról, miként pró­bálja az Egyesült Államok rávenni szövetségeseit ame­rikai hadfelszerelés vásárlá­sára. S nemcsak a Lockheed­ről szól a nóta: néhány hete a General Dynamics került hasonló helyzetbe négy NATO-ország repülőgépren­deléseinek kapcsán. Az amerikai fővárosban folytatódik az angolai vita is, de annak mindinkább fele­lősségáthárító jellege van: a külügyminisztérium és a kongresszus egymást vádol­ják a kudarcért. Közben a népi erők egy hét alatt két főhadiszállást is elfoglaltak: az ellenkormány székhelyét Huambót, valamint az UNI­­TA szervezet katonai központ­ját Silva Portót. Az Angolát kelet—nyugati irányban át­szelő, gazdaságilag és straté­giailag rendkívül fontos vas­útvonal már csaknem egé­szében a felszabadító hadse­reg kezében van. Ez azért is lényeges, mert a vasút jelenti Zaire és Zambia ásványi kincseinek szállítási lehetősé­gét a tengerparti kiköztőkhöz. Afrikára azonban a lagosi jelentések miatt is figyelni kellett a héten: puccskísér­let történt Nigériában. A részletek még nem teljesen tisztázottak, de minden jel arra mutat, hogy a tiszti cso­port zendülése kudarcba ful­ladt. A nigériai vezetésben az elmúlt hetek során voltak bizonyos belső nézeteltéré­sek, de ezek pozitív ered­­ménnyél zárultak: az ország nem csak elismerte a népi Angolát, de százmillió dollá­ros segítséget ajánlott fel s rendkívül tevékenyen vett részt a diplomáciai ütköze­tekben. Az afrikai csúcsér­tekezleten, Addisz Abebá­­ban a nigériai javaslat mögé sorakoztak fel az Angolát támogató országok. A nigé­riai kormánypolitika folyta­tódása tehát pozitív hatással bírna magára az országra és egész Afrikára. Dél-Vietnamban népszám­lálás kezdődött, s ez nem­Magyar—görög külügyminiszteri tárgyalások. Balról a Púja Frigyes vezette magyar, jobbról a Dimitri Biciosz vezette de­­gáció. csak demográfiai, hanem po­litikai vonatkozású. A né­pesség számbavétele ugyanis az április 25-én sorra kerülő, összvietnami választások elő­készítését is szolgálja. Hanoi­ban laoszi párt- és . kor­mányküldöttség tárgyalt: ez volt az első magas szintű találkozó az indokínai győ­zelem óta. Ha már Ázsiában időzünk: a szakértők a hé­ten szorgalmasan forgatták a „ki kicsoda?” kiadványok idevonatkozó lapjait. Általá­nos meglepetést keltett, hogy az elhunyt Csou En-laj örö­kébe nem Teng Hsziao­­ping, hanem a viszonylag kevésbé ismert Hua Kuo­­feng lépett, ügyvezető kor­mányfőként. Közben a kínai fővárosban kiújult a tace­­bao-k (nagybetűs falraga­szok) csatája s a központi lapok a „kapitalista úton já­ró személyekről” cikkeznek — egyelőre nevek említése nélkül. Mindez csalhatatlan jele annak, hogy Kínában folytatódik a hatalmi harc, s egyelőre egy tényező biztos: a bizonytalanság. öthetes kormányválság után Aldo Moro kijelölt minisz­terelnök eljutott a háború utáni 34. olasz kormány meg­alakításáig. Európában továbbra is a „déli szárny” a legmozgal­masabb. Olaszországban, nem kis nehézségek árán, megszületett a kisebbségi ke­reszténydemokrata kormány. Ha lehet, még törékenyebb kabinet született annál, mint amely megbukott. Megint­­csak kitérő lépéssel próbál­koztak s ez az ideiglenesség mindaddig megmarad, amíg nem tisztázódik a baloldal alapvető erejének, az Olasz Kommunista Pártnak hely­zete a kormányzásban. Por­tugáliában nem írhatták alá a pártok és a fegyveres erők új megállapodását, mert a jobboldali demokratikus nép­párt az utolsó pillanatban visszakozott. Ügy tűnik, hogy a reakció még a ter­vezett választások előtt front­­áttörést kíván elérni: erre utaltak a héten a néppárttól is jobbra álló szervezetek gyűlései s a kiskereskedők sztrájkjai. A nemzetközi diplomáciá­ban hazánk is folytatja erő­feszítéseit a békés egymás mellett élés érdekében. Bu­dapesten tárgyalt az egyik legfiatalabb ország, a portu­gál gyarmati sorból nemrég szabadult Zöldfoki-szigetek Köztársaság miniszterelnöke s külügyminiszterünk alig­hogy hazatért négy ázsiai országban tett látogatásáról, Bicioszt, a görög diplomácia vezetőjét üdvözölhette fővá­rosunkban. A helsinki utáni kedvező kapcsolatok újabb megnyilvánulásaként. Réti Ervin SZOVJET ÉLET Javult az élelmiszer-fogyasz­tás struktúrája A Szovjetunió Állami Tervbizottságánál meg­ismertették az APN tu­dósítóját a legfontosabb élelmiszercikkek fo­gyasztásának jellemző arányaival. Az adatokat Nyikolaj Guszev, az Ál­lami Tervbizottság el­nökhelyettese kommen­tálta. Kenyér, több hús Az első, ami feltűnik: a szovjet lakosság táplálko­zásrendjében tovább csök­ken a kenyér és pékáruk, valamint a burgonya rész­aránya. 1975-ben a Szov­jetunióban az egy főre ju­tó kenyérfogyasztás 147 ki­logrammot tett ki, a bur­gonyáé pedig 123-at; (tíz évvel ezelőtt 156 és 142 volt). A kenyeret és a bur­gonyát — a nép táplálko­zásrendjének hagyományos alapját — sokkal nagyobb tápértékű élelmiszercikkek: hús, tej, friss zöldségek és gyümölcsök szorítják ki. Ez a csoport teljesen el­lentétes képet: állandó nö­vekedést mutat. Az egy főre jutó húsfo­gyasztás 1965-ben 41 kilo­gramm, 1970-ben 48, 1975- ben 57 kilogramm volt. A tejfogyasztás (ennek megfelelően) 251 — 307 — 315 liter ... Az első pillantásra para­doxnak tűnik: egyfelől a kenyérfogyasztás csökken: (a táplálkozás problémái­val foglalkozó szakembe­rek ezt a jelenséget na­gyon is pozitívnak tart­ják) : másfelől a gabona­­termelés növelése tovább­ra is az első számú problé­ma marad a szovjet me­zőgazdaság számára. Kenyérrel, pékárukkal, lisztből és gabonával ké­szült élelmicikkekkel a szovjet lakosság nemcsak hogy teljesen el van látva, hanem sokkal több van be­lőlük, mint amennyit a tu­dósok, orvosok ajánlanak. A gabonatöbbletre az ál­lattenyésztés intenzív fej­lesztése miatt van szükség. A IX. ötéves tervidőszak­ban az egy főre jutó hús­­fogyasztás növekedése sok­kal nagyobb volt, mint bár­mikor az ország történeté­ben. Emelkedett a többi ál­lati termék fogyasztása is, elsősorban a tojásé (1965- ben 124, 1970-ben 159, 1975-ben 207 darab). Egyre több és több takarmányga­bonára van szükség ahhoz, hogy biztosítsuk az állat­­tenyésztés intenzív fejlesz­tésének ily magas ütemét. Ezért van az, hogy az or­szágnak nem kenyérre, ha­nem gabonára van szüksé­ge. Ál aszály ellenére A Szovjetunióban a táp­lálkozás szerkezetének ja­vulása a IX. ötéves terv­időszakban annak ellenére ment végbe, hogy az idő­járási viszonyok sokkal rosszabbak voltak, mint bármikor a múltban. Hogy az ország nem tudta elérni a gabonatermésnek azt a színvonalát, amelyet a terv előirányzott, abban döntő részben az 1975-ös év volt a ludas. Idézem a Szovjet Hidrometeorológiai Köz­pont hivatalos jelentését: „Az 1975. évi aszály, ami korai támadását, intenzitá­sát és pusztítását területi Bőséges a választék az élel­miszerüzletekben. (Fotó: APN—KS) nagyságát illeti, olyan nagymérvű volt, amilyen csak száz évben egyszer fordul elő.” Bármilyen nehezek is voltak azonban a viszo­nyok, a Szovjetunió átla­gos évi gabonatermése mégis túlszárnyalta vala­mennyi előző ötéves terv megfelelő mutatóit. Oroszország népe még századunk első harmadá­ban is nem egyszer az éh­ínség szélén állt: a Szov­jetunió jelenleg viszont azok közé az országok kö­zé tartozik, ahol a legma­gasabb szintű az élelmi­szer-fogyasztás, még ha né­hány állati termék fogyasz­tása tekintetében egyelőre kissé le is marad a veze­tő nyugati államoktól. Mindezek alapján tehát elmondhatjuk, bár a Szov­jetunió még nem érte el az optimális táplálkozási színvonalat, de egyre kö­zelebb kerül hozzá. A X. ötéves terv egyik legfon­tosabb feladata, hogy erő­feszítéseit a termelés és természetesen a fogyasztás még magasabb színvonalá­nak elérésére összpontosít­sa. Ezen belül a néptáplál­kozás szerkezetének javítá­sa továbbra is a figyelem középpontjában marad. Szabolcsi adatok az alkoholellenes küzdelemhez vn. HOVA TART A „FEKETE VONAT”? Az újságírók, szociológu­sók és riporterek egy része eleinte „szabolcsi speciali­tásának gondolta a „fekete vanat”-ot. Ez olyan vonat, amelyen az utasok jelentős része lerészegedik, s ezért napirenden van a garázda­ság, késelés és a vasúti ka­lauz illetve hatósági közegek megtámadása. Aztán min­denkinek rá kellett jönnie, hogy ilyen vonatok az or­szág egész területén közle­kednek. Arról van szó tehát vallójában, hogy nagy terüle­tű és 800 000 lakosú me­gyénkben az iszákosság és következményeinek jelei is szembeszökőbbek. Sok itteni ember ugyanis még napja­inkban is csak alig vagy na­gyon hiányosan szerzi meg az elemi ismereteket, van még bőven ma is analfabéta. Mindezzel összefügg, hogy megyénkben még mindig igen jelentős a direkttermő ún. „noha” szőlők területe. Olyan rossz „nohabar” pedig még nem termett, amely fel­használatlanul maradt volna! Ráadásul az ilyen ún. „jó há­zi borok” esetében az alko­hol (aethylalkohol) egészség­romboló hatásán kívül még a faszesz (methyl alkohol) utó­dokra gyakorolt genetikai ká­rosítása is szerepet játszik. Érthető tehát, hogy me­gyénkben a felnőttek között olyan sok az elmebeteg és a gyermekek között növekszik az értelmi fogyatékosok kü­lönben is magas számaránya. Sajnálatos, hogy lakossá­gunk egy részénél az élet­­színvonal jelentős emelkedé­se egyet jelent az alkoholfo­gyasztás megnövekedésével, illetve táplálkozás terén az elhízással. Pedig szinte át­tekinthetetlen, hogy csupán megyei lapunk, a Kelet-Ma­­gyarország akárcsak az utób­bi 5—10 évben milyen töme­gű cikket jelentetett meg az alkoholról, illetve az alkohol ellen és a korszerű táplálko­zás érdekében. Különösen megrázóak voltak a „Vádlot­tak padján az alkohol” cí­men közölt sorozatos hozzá­szólások. E sorok írója részt vett a hazánkban elsőként Szabolcs-Szatmár megyében megtartott megyei alkoholel­lenes hónap szervezésében, amelynek kapcsán az Alko­holizmus Elleni Országos Bi­zottság néhány szakbizottsá­ga is 1971. okt. 26-án Nyír­egyházán ülésezett. Be kell vallanunk, a tartós eredmé­nyek rendkívül szerények! Igazat kell adni ma is gróf Széchenyi Istvánnak, aki sze­rint az iszákosság „köz mér­gezés és köz lealacsonyítás!” De helyesen írta 1841-i or­vosi disszertációjában Csed­­reki Óváry Pál szántóabaúj­­városi orvo6jelölt eképpen: „A pálinka többet árt az eirv beriségnek, mint a dögvész vagy járványok.” Ugyan­csak jól látta meg a lénye­get 1835. évben Pesten ki­nyomtatott értekezésében Marx József galíciai resovai lengyel orvosjelölt: „ ... nem a bor fogyasztását, hanem annak mértéktelen ivását kell kifogásolni!” S ez egyben az előrelépés egyetlen lehet­séges módját is megadja. Fontos politikai kérdésnek kellene tekinteni az alkohol­­izmus elleni küzdelmet. Le­gyen hátrány és megalázd az iszákosság. Ha a társadalom nem lesz a jövőben elnéző az alkoholistákkal és az alko­holizmussal szemben, szük­ségképpen rövid időn belül kialakulnak a társadalmi rendünk által megtűrt illet­ve megkövetelt mértékletes ivási szokások. Az ötödik öt­éves terv célkitűzései csakis józan és dolgos emberek szorgalmas munkájával való­síthatók meg. Számításba kell venni ugyanekkor azt is, hogy a kereskedelmi szervek tervszámai szerint hazánk­ban az 1975. évi 117,5 liter/1 fő alkoholt 1980-ban már 130,64 liter/1 fő értékre kí­vánják „fejleszteni”. (Az Egészségügyi Minisztérium adatai.) Ha nem vesszük fi­gyelembe e tényeket vala­mint a közvélemény hangját, követelését, akkor még egy­re emelkedni fog a testileg­­lelkileg összetört, társada­lomellenes iszákosok száma. Jövőnk érdekében tanuljunk a múltunkból! (Vége) Dr. Fazekas Árpád

Next

/
Thumbnails
Contents