Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-14 / 38. szám

KELET-MAGYARORSZÁG

1976. február 14.

z algériai államfő rlpoliban tárgyal

lyos a nyugat-szaharai helyzet

iári Bumedien algériai ársasági elnök — aki Irtökön váratlanul Tri- 3a érkezett, hogy a líbiai tőkkel a nyugat-szaharai anényekről tárgyaljon — tatta Líbia „nemes és eletreméltó álláspontját”, nyugat-szaharai ügyben áriának nyújtott támogafc

tripoli rádió által is köztett nyilatkozatában tegezte: „Líbia több, mint nészetes szövetséges... rt jöttünk ide, hogy biz- és hatékony utakat, móat találjunk az arab nemreménységének, az egynek megvalósítására”. lz algériai államfőt Triiba elkísérte az ország iügyminisztere, energia-és iparügyi minisztere, valamint szállításügyi államtitkára is.

Olof Rydbeck, Waldheim ENSZ-főtitkár különmegbízottja csütörtökön „igen súlyosnak” minősítette a nyugat-szaharai helyzetet.

A különmegbízott az esti órákban érkezett El-Aiunból Madridba. Közölte: nem találkozott a Nyugat-Szahara függetlenségéért küzdő Polisario Front képviselőivel. Ugyanakkor hangoztatta, módja volt képet alkotni magának a nyugat-szaharai helyzetről.

Rydbeck pénteken Madridban találkozott a spanyol külügyminiszterrel. Szombaton visszautazik New Yorkba.

Lissinger latinímerikai körútra indul

Tiltakozások sorozatát válttá ki a latin-amerikai idrészen az a bejelentés, így Henry Kissinger, az jyesült Államok külügymisztere hétfőn megkezdi rolcnapos körútját a földréen. Az amerikai diplomácia :zetője ebben a minőségéin először tesz körutat a jntinensen, s a tervek szent Venezuelába, Brazíliáa, Peruba, Bolíviába, Koímbiába és Costa Ricába lá)gat. Az elmúlt három év latt négyszer halasztották el tját „más fontos események üatt”.

Utjának első állomása Caracas lesz, ahol védelmére húszezer katonát és rendőrt mozgósítanak. Nem a fővárosban találkozik Carlos Andres Perez elnökkel, hanem „egy biztonságosabb helyen”. Már előre bejelentették, hogy elmarad a szokásos diplomáciai fogadás.

A venezuelai sajtó dolgozóinak szakszervezete a többi szakszervezethez intézett felhívásában „nem kívánatos személynek” minősítette Kissingert.

rűzoltás a tengeren

A Nyikolaj Jarosenko elnevezésű, 7000 tonna vízki szőri - ású szovjet teherhajó februir 12-re virradó éjszaka az sgyiptomi Alexandria kikötője felé tartott, amikor a rádiós vészjeleket fogott. Egy

görög hajó kért segítséget, melynek fedélzetén tűz tört ki. Mire a szovjet hajó a szerencsétlenség színhelyére ért, a lángok már elérték a gépházat, az élelmiszerraktárát, sőt a fedélzeten elhelyez-Európában az ötödik helyen

Kedvezően alakul a népesedés

A „KALAND' VÉGEI

Rokkantként érkezett haza a londoni Heathrowrepfilőtérre — Brüsszelen át — Angolából ez az angol fiatalember sok társával együtt. Zsoldosként harcolt az angolai szakadárok oldalán, a törvényes kormány csapatai ellen. (Telefoto — AP — MTI —

kedő mentőcsónakokat is. A görög matrózok biztonságba helyezése után — a görög hajó kapitányának kérésére — a szovjet tengerészek megkezdték a hajó mentését. Négy és fél óra alatt sikerült eloltani a tüzet, s ezt követően a Nyikolaj Jarosenko a legközelebbi kikötőbe vontatta a görög hajót.

Mint arról már hírt adtunk, dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter jelentést tett a Minisztertanácsnak a népesedés múlt évi alkulásáról. A társadalom egésze szempontjából igen fontos területen kedvező változások tapasztalhatók.

Az előzetes adatok arról számolnak be, hogy 1975- ben 194 000 gyermek született, 8000-rel (4,3 százalékkal) több, mint 1974-ben. Az élveszületési arány — nálunk a legfontosabb demográfiai mutatószám — nagymértékben növekedett. Érdemes néhány évre viszszapillantva nyomon követni ennek alakulását: 1967— 73 között 15 ezrelék volt,

1974-ben — az új népesedéspolitikai intézkedések hatására is — ezer lakosra már megközelítőleg 18 élveszülés jutott. Az 1975-ben elért eredmény pedig — az élveszületés 18,4 ezrelékes arányszáma — már nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét: Európában az 5—6. helyen állunk, ezzel hazánk a magas élveszületési arányszámú országok közé került.

Jelenleg tehát kedvező a helyzet, s hogy ez hosszú távon is fenntartható legyen, ahhoz a népesedéssel összefüggő egészségügyi, gazdasági, szociálpolitikai és szemléletformáló feladatoknak továbbra is a társadalompolitikai tennivalók előterében kell állniuk. Az összes születések számának belső összetételét tanulmányozva szembetűnő, hogy főleg a másodszülöttek száma és aránya nőtt. 1973 óta — lassú ütemben bár, de — folyamatosan emelkedik a harmadikként született gyermekek száma, s ez a kedvező jelenség annak bizonysága, hogy terjedőben van a háromgyermekes családeszmény.

A csecsemőhalandóság aránya, ha kis mértékben is, de csökkent, ami az előző évek tendenciájának ismeretében jelentős eredmény. Bár a koraszülöttek száma még mindig magas, 1975 már ezen a téren is fejlődést hozott. Az eredmények különösen azért örvendetesek, mert — noha 1974/75-ben jelentős anyagi erőket mozgósítottak — nehezebb feltételek közepette, zsúfolt szülészeteken és újszülöttrészlegeken érték eL E kezdeti eredményekben szerepet játszanak a szülészeti osztályok és az újszülöttrészlegek fejlesztésére biztosított, soron kívüli beruházási hitelek optimális felhasználása, válamint a terhesgondozás javulása is. A központi támogatás jelentős tanácsi erőforrásokat is mozgósított; lehetőség nyílt úgynevezett intenzív újszülöttcentrumok szervezésére. Budapesten, Szegeden és Pécsett máris dolgoznak ezek a központok, a debreceni, a miskolci és a szombathelyi állomás hamarosan munkába áll. A népesedés kedvező alakulásában szerepet játszik az is, hogy javult a család- és nővédelmi tanácsadás színvonala és felvételrendszere; jelentős hiányt pótol a genetikai hálózat fejlesztése.

Az egészségügyi kormányzat az ötödik ötéves tervben hangsúlyos feladatként tartja számon országszerte a szülészeti osztályok, a koraszülött részlegek bővítését. Korszerű módszerekkel történő ellátását. 1976-ban több mint 600- zal bővül a szülészeti, nőgyógyászati, s félezerrel gyarapodik a csecsemők és gyermekek gyógyítását szolgáló ágyak száma is. A lakosság körében végzett egészségügyi felvilágosítás hatékonyságát is tükrözi, hogy 1975-ben a művi terhességmegszakítások 6,1 százalékkal, a spontán vetélések 9,2 százalékkal csökkentek. Az 1960-as évek elején még lényegesen több művi terhességmegszakitás volt, mint amennyi gyerek

született, ma számuk a felét sem éri eL Az egészségügy — más tárcákkal együtt — felkészült arra, hogy a magas születésszám először a bölcsődékben, 1977. után pedig az óvodákban okozhat gondokat. Az elmúlt ötéves tervben több mint tízezerrel nőtt a bölcsődei férőhelyek száma. Ennek ellenére a fővárosban és egyes városokban még nem tudták teljesen kielégíteni az igényeket. Az ötödik ötéves tervben viszont 16—17 ezerrel több kisgyermek járhat majd bölcsődébe. Már 1976-ban 3600 új bölcsődei hely létesül, ebből 1080 Budapesten.

Av népesedés alakulása l fontos nemzeti és társadalompolitikai Keraes, nemcsak az orvosok, a demográfiai szakemberek ügye. Az egész társadalom látja majd hasznát a közvéleményben mind erősebben kibontakozó egészséges anya- és gyermekkultusznak. Az általános és középiskolákban már megkezdődött a gyermekek és a serdülők felkészítése a családi életre. Ez mind az ifjúság, mind a pedagógusok és a szülők körében is kedvező fogadtatására talált A lakosság rendszeres felvilágosításában és tájékoztatásában a társadalmi és tömegszervezetek a közművelődési intézményekkel karöltve aktív szerepet vállalnak. Az irodalom, a képzőművészet. és a színházművészet is hozzájárul a közgondolkodás megfelelő formálásához.

Életszínvonal-politikánk továbbra is előtérbe helyezi a gyermekes családokat, érzékelteti a gyermeknevelés társadalmi fontosságát és elismertségét.

Szabolcsi adatok az alkoholellenes küzdelemhez

VL Szabolcsi irodalmi adatok az iszák osság ellen.

Meglepő bőven vannak a részegeskedés ellen adatok mind az egyházi, mind a világi irodalomban. A Szabolcs megyei Szentmihály községben a XVII. sz. végén volt egy református prédikátor: Szentpéteri István, aki könyveket is írt még 1698-ban a részegeskedés és káromkodás ellen. E „Hangos trombita” c. könyvet Debrecenben adták ki (Vintze György nyomdája, 144 o., 15,5x10 cm), s ma már alig hozzáférhető. Szentpéteri így határozta meg a részegséget: „Kik gyakran avagy mindenkor szoktanak megrészegedni... kik serények a bornak mértéktelenül való itallyára, kik telhetetlenek a bor italban.” A részeg embert semmi sem különbözteti meg az állatoktól! Jó világ járt akkoriban az iszákosokra, s elsősorban helyi, szentmihályi (ma: Tiszavasvári) tapasztalatok alapján kissé ironikusan jegyezte meg Szentpéteri tiszteletes úr: „Most a részegesek élnek, a józanok gyötrettetnek. Aki mértékletességet, józanságot követ itt Magyarországban, nints annak kenyere... a Magyar Tanáts délig főfájó. szédelgő, délután részeg! Nagyon sajnálja a Szerző, hogy az emberek „feje a részegeskedésnek hagymáéitól

megkámporodott”. Szentpéterinek nincs tudomása arról, hogy ezen témáról „valaki vagy Magyarul vagy Deákul írt volna, mert egyébként én ebben talán nem munkálkodtam volna.”

„A részegeskedés semmi nem egyéb, hanem az okosságnak erőszak szerint gyakorta való elvesztése a szabad akaratból származtatott föleltebb való itallal gyönyörködtetésnek okáért.” Leírja az iszákosság egészségkárosító hatását ekképpen: „A részegségből származik a csipás s pecsenyés szem, a dohos száj, a taknyos orr, a reszkető tagok, a szédelgő fej, a hurut és turha, a gutaütés, a kólika, a kórság, a köszvény és egyéb nyavalyák, melyeknek az Orvosok sem neveket nem tudgyák, sem orvosságát nem talállyák. Egy szóval: sem feje, sem keze, sem lába, sem szeme, sem gyomra nem jó a részegesnek!” Hiába vannak jó törvényeink, mert „a törvény — írta Szentpéteri István — exequtio azaz kiszolgáltatás nélkül tsak olyan, mint a harang az ütője nélkül! „Mert mit használ valakit a benne tapasztaltatott gonoszságért megsententiázni és meg nem büntetni?” Legyünk mértékletesek a borivásbán is. mert: „De más meginnya a bort, más ismét a borral megrészegülni.”

Négy évtizeddel később a katolikus egyházi irodalomban is találkozhatunk rendkívül értékes megyei vonatkozást. Kelemen Didák minorita szerzetes (1683, Baksafalva, Háromszék megye— 1744, Miskolc) 1736. márc. 20-án Nagy-Károly várában gróf Károlyi Ferencné, szül. gróf Csáky Krisztina felett elmondott halotti beszéde ez. Tudjuk, hogy gróf Károlyi Ferenc a mi szempontunkból rendkívül fontos személyiség, hiszen ő végezte 1753-tól kezdve Nyíregyháza újratelepítését (benépesítését, „gyarmatosítását”). A szóbanforgó halotti beszéd pedig „Odvösséges Tudomány" címen még 1736-ban nyomtatásban is megjelent (Kassa, az Academia betűivel, 36 o.). Ebből tudhatjuk, hogy e halotti beszédből csak 1/2 oldal vonatkozott a megboldogultra és a többi 35 oldal erkölcsi prédikáció, főleg kíméletlen ostorozása a részegeseknek. Kelemen Didák katholikus szerzetes létére is rendkívüli haladó gondolkozású ember volt, aki a reformátusokat is embertársának „ellentétes atyámfiainak” tekintette, s beszédeinek és írásainak szép székely nyelvezete egyenesen üdítően hat ma is. íme néhány idézet:

„Részegségekkel számtalanok rövidítik beteazs életüket. melyet egészségesen to-Halotti beszéd gróf Károlyi Ferenc (Nyíregyháza űjratelepítője) feleségének temetésén. (1736)

vább tarthatnának józansággal!"

„Városon, falun, úton, mezón, erdőn nem hallatszik egyéb a káromkodásnál. Alig tud szólni a gyermek, máraz atyjától megtanulta a káromkodást.”

„...nemcsak az vétkezik, aki megrészegszik, hanem valaki szép szavával vágj' kínálásával vagy köszöngetéseivel vagy egyébképpen okot ád másnak a részegségre szintén oly bűnt vall és oly kárhozatot érdemel, mintha önnön maga részegednék meg!”

„Valaki barátját megitatja, a legnagyobb ellensége (ti. annak), mert testét egészségében megsérti, lelkét pedig ugyan megöli.”

„Ne adjon Isten senkinek ilyen barátot, mert akik megrészegítenek, nem barátaink hanem tolvajaink, és jobb volna martalócok kezébe akadni, hogysem efféle kegyetlenek asztalához ülni."

„Mentül jobb volna tehát azt, amit máshol kelletlenül megitatsz, szegényeknek szétosztani, hogy a test is tápláltatnék mértékletes itallal, a léleknek is valtság szereztetnék irgalmassággal.”

„Ha mely időben lovad megizzad és inni akar, nem szenveded, megrántod a száját, hogy el ne veszíttesd egészségét: ha pedig látod, hogy felebarátod felgerjedett a sok bor miatt, inkább erőlteted, hogy igyék, és amitől barmodat elfogod, arra kény - szeríted barátodat; nagyobb gondod lévén lovad egészségére, hogy sem barátod életére s üdvösségére.”

Ilyen és hasonló tanácsok miatt kaphatta e halotti beszéd kinyomtatáskor az„Üdvösséges tudomány” címet. Sok rendkívül meggyőző példa szerepel e könyvben, pl.: „Ha valamely nagy nevű és tudományú orvoss Doctor egy füvet vagy étket mutatna és azt mondaná: ezt meg ne egyétek, mert bizonnyal el vesztek tőlle: azt hiszem senki nincs közüliünk, a ki meg merné enni.” A részegség mégis nagyon „uralkodik köztünk” jóllehet a „részegesek kétszer fizetik a bor árát: pénzekkel a korcsmárosoknak, lelkekkel az ördögnek/’ A részeg ember eleven tesiben holt lelket hordoz, és miképpen a halottnak nincs érzékenysége, úgy a részeg embernek nincs semmi jó indulattya!”

„Veszedelmes és majd minden bűnöknél ártalmasb a részegség..., mert ...a részegség elveszi embernek, eszét!”

De szépirodalmunk sem

szegényes e téren sem. Bessenyei György 1777-ben Bécsben megjelentetett „Anyai oktatás" c. munkájában a részeges férjről így írt: „Nem kívánlak tehát azzal fárasztani, hogy egy férjfiunak utálatos formáját előtted rajzoljam, ki a bor által emberi okoskodásától megfosztatván, mint valamely leverettetett oktalan állat okádékában a földön hortyog.” Hiszen nyilvánvalóan a lélek „az mi a testet koronázza!”. 24 évvel később „A természet világa, vagy a józan okosság" c. munkájában (1801) Bessenyei így rajzolt mesteri képet a megvetett korhelyekről: „Aki borhoz ragad korhelykedésében / Rútabb a baromnál a megveszésében, / Emberi értelmét a gőzzel elfojtja, / Nem is érdemes rá s magábul kihajtja. / A barmot természet állítja sorjára / Ilyenformát az ember maga vesz magára. / Tuggya, hiszi , vallja, hogy vesztére megyen, / S nem marad annyija, hogy egyszer mit egyen, / De ő félholtan is bort kér, prédái, iszik, / Nem bányja, ha meghal, akárhová viszik.” / Krúdy Gyula sok írása közül alkalomszerűnek találok egy idézetet az „A tiszaeszlári Solymosi Eszter” c. könyv (Magvető. 1975, Bpest, 603 o.) 79. oldaláról: „Savanyú nyíri vinkó volt a fogyasztásra került ital. amit Szabolcsban úgy isznak ebben a korszakban (1882. évre kell gondolni), mint a vizet, mert még nem akarják észrevenni, hogy ez ártatlannak látszó vinkó milyen befolyást gyakorol az emberek életére."

(Folytatjuk) Dr. Fazekas Árpád