Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-11 / 35. szám
1976. február 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 KÖZÜGYBEN Bejön a minap a szerkesztőségbe régi ismerősöm, egy veterán kommunista. Nem akar zavarni, mert tudja, hogy sok a dolgom, kezdi a beszélgetést, csak néhány javaslata van. Elmondja, bíráljuk el, hogy jók-e, vagy használhatatlanok, mert neki a nyugdíjas évek alatt sok az ideje, lehet törni az agyát. Kezdi is. Itt van mindjárt a zöldségellátás. Ami ugyan elfogadható a városokban, de egyáltalán nem jó falun. A nagyüzemek — amelyek zöldségtermesztéssel foglalkoznak — ellátják az ipart, kielégítik a városi lakosságot. S a többi helyeken? Oda a MÉK-től várnak árut. Vagyis, a MÉK öszszegyűjti, beszállítja Nyíregyházára és újra kiszállítja a falvakba a zöldséget. Pedig minden tsz elláthatná hat-hét féle cikkel; uborkával, hagymával, paprikával, paradicsommal saját tagságát, a saját falujában. Csak meg kellene szántani egy néhány holdas parcellát, s aztán öregekkel és úttörőkkel műveltetni. Az időseknek jól jönne egy kis jövedelem, a gyerekek mondjuk^sportfelszerelést vehetnének a pénzből. Sorolja tovább a javaslatait. Például, hogy a nagy keresletű száraz tésztát néhány szabolcsi tsz-ben is készíthetnék, ahol megvan hozzá a nyersanyag és ott vannak télen az asszonyok. Ezzel hiánycikket pótolhatnánk, foglalkoztatást javítanánk és jövedelmet is növelnénk. Vagy itt van — és ehhez sem kell beruházás — a kukorica csuhéj. Sokfélét lehet belőle csinálni. Lábtörlőt, szakajtókosarat, amelyeket szívesen exportál az ARTEX vállalat, s amelyből jó pénz maradna itt a szabolcsi faluban. Az idős kommunista kifogyhatatlan az ötletekből. Mondja, hogy nagy az exportlehetőségük a vadon termő gyógynövényeknek. Sok a megyében a bodza, a csalán, s nem is vagyunk olyan gazdagok, hogy ezek szedésével ne foglalkozhatnának a falusi öregek, gyerekek. S ez is hozhatna valamit a konyhára. Vagy: tele vannak a városi bérházak újság- és csomagolópapírral. Az emberek szívesen adnák ingyen is, ha lenne, aki vinné. Kézenfekvő megoldást javasol: a MÉH megállapodna a házmesterekkel, akiktől bizonyos időközönként összeszednék a begyűjtött papírt. A lakó megszabadulna a felesleges papírtól, a házmester pluszpénzhez, a népgazdaság pedig sok plusz nyersanyaghoz jutna. Van még egy javaslata. Körülbelül 2 millió nyugdíj as él az országban, a fele egészséges, munkaképes. Köztük nem kevés a jó szakember. Elég sok problémánk van a munkaerővel. Ugyanakkor hány nyugdíjas szívesen vállalna társadalmi munkát, ha felkérnék rá! A legkülönbözőbb szerveknél be lehetne őket vonni a közéletbe, sok tapasztalatot is átadhatnának. De legtöbbjük nem megy kérni. Csak egy szép mondatra várnak és örömmel szolgálnák újra a közösséget. Ezzel jó néhány aktív dolgozót is helyettesíthetnének. — Ezeket gondoltam mondani — fejezi be — ha lát benne fantáziát, írja le, hátha van benne megvalósítható. Ha nem, elraboltam az idejéből egy keveset és meséltem valamit. Aki a javaslatot adta, hatvanöt éves. Hitemre mondom: szenvedélyesebb sok harmincasnál. x Öröm látni, hogy mostanában mind több nálunk az ilyen fiatalosan öreg és az öregek bölcsességével gondolkodó fiatal. A kommunisták év végi beszámoló taggyűlésein ezer és ezer ötlet, javaslat, gyakorlatba átültethető okos gondolat vetődik fel. Azon a taggyűlésen például, amelyen legutóbb jártam, egy alacsony, vékony, számvitelben dolgozó elvtársnő ecsetelte hosszan, mennyivel olcsóbban tudná megoldani a gabonaipar a szárítást, ha ezeket, meg ezeket figyelembe vennék. S a segédmunkásból lett gépkezelő szólt arról, mint csinálnak a brigádjában egyszerű emberek nagy kérdést abból, hogyan lehetne többet, jobban és olcsóbban termelni. A raktáros arra kérte a vezetést, tájékoztassák a megye mezőgazdasági üzemeit, miként készül a gabonaforgalmi az új kukoricatermés átvételére, s mi abban a kötelességük a szövetkezeteknek. A következő hozzászóló azt mondta: nekik olyan művelt szakmunkások kellenek, akik megértik mit, miért kell tenniük, akiknek az életfelfogásuk, a munka- és a családi körülményük is korszerű, rendezett. A szerelőműhely lakatosa már most figyelmeztet: úgy kell a gépeket előkészíteni, hogy kétszer olyan jó termés esetén se legyen fennakadás. Volt aki említette: a jó karbantartással négyszer annyit is mehet egy tehergépkocsi meghibásodás nélkül, és a karbantartóknak így kell dolgozniuk. El kell jutnunk oda, hogy a drága gépeket okosan, felelősséggel gondolkodó emberek kezeljék. Ezért tehát a vállalati képzés, továbbképzés ma már egyáltalán nem divat, hanem belső kényszer. Valaki azt mondta, ha a szocialista brigád színházba jár, múzeumot látogat, regényt olvas, vagy beül az iskolapadba, az holnap már talán kiszámolhatóan kilométerekben, tonnákban, pluszpénzben jelentkezik. Mondhatnánk még a példákat, szerencsére vannak bőségesen. A nyugdíjas ötletei és a taggyűlési hozzászólók tulajdonképpen egyet szolgálnak: a köz, s benne az egyén jobb munkáját, ügyét. Kopka János Utazás előtt egy héttel megvette a jegyeket nagyapa a gyorsra. Ideges természetű. Várta a találkozást Attival, az unokájával. Karácsonykor látta utoljára. Sokat játszogatott vele, amikor hazament a munkából. A kislegényke valósággal röpdösött, amikor nagyapa fejét, szemüvegét megpillantotta a nyíló ajtóban. Ilyenkor a nagyapa ki-be nyitogatta az ajtót, játszott Attilával. És ez nagyon tetszett a kislegénynek, aki valósággal körbeszaladta a kiságyat, s hangosan, bugyborékolva nevetett. Szomorú volt, amikor elvitték az unokát. A kiságy felkerült a padlásra. Bár a nagyival perelt, maradjon a szobában, de az nem akarta, majd a nyáron lehozzák, amikor Attila nyaralni jön. Nagyapa nagy izgalommal készült a találkozóra Attival. Vajon megismeri-e a „kisfia?” Ráismer-e a hangjára? Felkacag-e, amikor meglátja? Egyik reggel, még hét óra sem lehetett, amikor csörgött a telefon. Csak nincs valami baj? Mi történhetett? Vajon ki lehet az, aki ilyenkor zavar? Csak akkor telefonálnak ilyen időben, ha veszély, vagy betegség, ha szomorú hírt akarnak közölni. Nagyapa megsejtette. Rohant a fürdő-Attila hangja szobából. Meg sem tudott törülközni. . A vonal túlsó végén Attila apja jelentkezett. Érezni lehetett a hangjából, valami nincs rendben. Csak himelt-hámolt, nem akarta kinyögni, mi van. Nagyapa ripakodott rá, mondja már meg, ugye Attival van valami baj. Igaz? Csak nem akarod közölni. — Megfázhatott. A szomszédok rányitották az ajtót. Kivittük anyukáékhoz. Nagyapa nem tudott szóhoz jutni. Mit válaszoljon? Elvették a-kedvét, örömét az utazástól. Attilát akarta látni, akiről a nagymama alig mesélt valamit, ha kérdezte, mert mindig csak egyet hajtogatott: azt látni kell, édes fiam. Nem lehet elmesélni, milyen aranyos! Ezzel még inkább felcsigázta nagyapa érdeklődését. Annyit elárult a nagymama, hogy már kint van Attinak két-két foga alul és felül. „Azt látni kell édesfiam, amikor kivillannak.” Elvitték Attilát. Nem láthatja. Annyi ideje meg nincs, hogy kiutazzon falura. Onnan vissza, s úgy haza. Vigasztalan volt. S még a veje azt kérdezi tőle, hogy most haragszik, apuka? Nem, örül! Ki is szaladt a száján, de megbánta. Mert Attila egészsége mégis előbbre való, minthogy nagyapa láthassa. Letérten, kedvetlenül érkezett meg. Csak immel-ámmal üdvözölte lányát, vejét. Érezte a vő is a feszültséget. Zavarában tett-vett, a konyhából a szobába járt-kelt. Valamin törte a fejét. Egyszer aztán bentmaradt a szobában. Nagyapa meg ült a konyhában. Kortyolgatta a vörös bort, s kedvtelésből rágyújtott egy finom illatú cigarettára. Amikor elfújta a gyufát, abban a pillanatban meghallotta Attila hangját, gügyögését, bugyborékoló nevetését, hangos kacagását. Nagyapó felugrott a székről. Rohant a szobába. Kereste Attilát. De nem látta sehol. Attila apja egy magnó mellett állt. Nézte, hogyan forog a szalag Attila hangjával. Meglepetésnek szánták. Nagyapa odaült a magnó mellé, s újra meg újra forgatta, nem tudott betelni Attila hangjával. Farkas Kálmán Biztatóan rajtolt a Nyírkert Huszonöt termelőszövetkezet hasznosítja a társulás előnyeit A Nyírkert Gyümölcstermelési Egyszerű Gazdasági Társulás a napokban tartotta év eleji közgyűlését, ahol beszámoltak az alakulásról — 1975. júliustól — eltelt időről és meghatározták az idei teendőket. A Nyírkert igazgatóságának elnökétől. Iklódi Lászlótól, a vajai Rákóczi Termelőszövetkezet elnökétől kértünk tájékoztatást a társulás működéséről, feladatairól. Olcsóbban, korszerűbben — Ismeretes, hogy a mezőgazdaságban már több növény termesztésére létesítettek évek óta jó eredményt hozó termelési rendszereket — kezdte tájékoztatóját Iklódi László. Ezekben a rendszerekben jól alkalmazzák a komák megfelelő technikát, technológiát, az agrártudományok mai ismereteit. A mi tájegységünkön az egyik fő ágazat a gyümölcstermesztés. Az új gyümölcsösök telepítése sok pénzbe kerül és évtizedekre szól a beruházás. Nem mindegy tehát, hogyan gazdálkodunk a milliókkal. Különösen nem a mai gazdasági helyzetben. A megye gyümölcstermesztési rekonstrukciós terveivel összhangban olyan ültetvényeket kell létesíteni, hogy azok korszerűek legyenek, nemcsak ma, hanem holnap is megfeleljenek a technika fejlődésének, igazodjanak az élőmunka-kapacitáshoz. A meglévő gyümölcsösöket nem mindenütt hasznosítják megfelelően. Ezek a problémák késztettek minket egy társulás kezdeményezéséle. így alakult meg a múlt év nyarán 25 termelőszövetkezet és az Űjfehértói Gyümölcskísérleti Intézet részvételével a Nyírkert. Egy-egy gazdaságban nehéz akkora szellemi kapacitást létrehozni, hogy minden részfeladaton (telepítés, termesztés, növényvédelem, gépesítés) a legjobb szakemberek dolgozzanak. Ezért Vaján létrehozott a társulás egy koordinációs központot, ahol a szakma specialistáit alkalmaztuk. Az itt dolgozó szakemberek a taggazdaságok új gyümölcstelepítéseihez elkészítik a tervet, segítenek a kivitelezésben, az ültetvények termővé nevelésében. A megye gyümölcstermesztési rekonstrukciós előírásaival egyezően sövény, és karcsú orsós telepítésekre készítenek terveket szakembereink. Tápanyagpótlás takarékosan A Nyírkerthez tartozó gazdaságokban ötezer-kettőszáz hektár termő gyümölcsös van. Ezeknek egy része régi, elavult telepítésű, a mai igényeknek nem megfelelő, de a termésükre szüksége van a népgazdaságnak és nélkülözhetetlen bevételi forrása a szövetkezeteknek. A koordinációs szellemi központnak (a telepítés segítése mellett) másik fő feladata ezekre a gyümölcsösökre olyan technológia kidolgozása, amellyel az eddigi hozamok növelhetők, a minőség javítható. Az elmúlt fél évben a központ szakemberei felméréseket végeztek. Megismerték a tagszövetkezetek gyümölcsöseinek állapotát. Talajvizsgálattal, lombanalizissel megállapították a talajerőutánpótlás optimális tiiértékét. Nem egy szövetkezetben kimutatták, hogy eddig egyes tápanyagokat pazarlóan használtak. A talajban lévő tápanyagkészlettől függetlenül adagolták a műtrágyát. A felméréssel a szakszerűségen túl segítséget nyújtunk a termelőszövetkezeteknek a takarékos gazdálkodáshoz is. A szakemberek megvizsgálták a kertek fertőzöttségét, így erre az évre javaslatokat tehetnek a legmegfelelőbb növényvédelmi intézkedésekre. Segítés a helyszínen A tudományos felmérés alapján készült tervekkel nemcsak javaslatokat nyújtanak a szakemberek a szövetkezeteknek, hanem a helyszínen is segítenek. Egy példát említek: a növényvédő szakmérnök a gazdaságokban beállítja a permetezőgépek porlasztóját. Ezzel elősegíti a permetezőanyag takarékosabb felhasználását, de még ennél is fontosabb a szakszerűség, ugyanis a rosszul porlasztóit növényvédő szer perzseli a gyümölcsöt és máris oda az exportminőség. A szakemberek mindenütt megvizsgálják a permetezéshez használt víz minőségét, mert ez is jelentősen befolyásolja a hatékonyságot. A társulás 1976-ra — ha a tagszöyetkezetek betartják a javasolt technológiát, — 8— 10 százalékos termés- és 3 —5 százalékos minőségnövelést terveznek. Az említett munkákért a koordinációs központ a tagszövetkezetektől minden megtermett mázsa gyümölcs után 6 forintot kap. Az V. ötéves tervben a Nyírkerthez tartozó gazdaságokban 2200 hektár téli almát, 400 hektár bogyós és csonthéjas gyümölcsöst telepítenek. A termelőszövetkezetek 1976 tavaszára már előkészítettek 300 hektár területet ültetésre. Ehhez a szükséges oltvány is megvan. Az ültetvények telepítéséhez a rakamazi Győzelem Termelőszövetkezetben kialakult technológiát javasolja a Nyírkert a taggazdaságoknak. A telepítésben közreműködő szakmunkákért a taggazdaságok hektáronként 300 forintot fizetnek a központnak. A szövetkezeti demokrácia alapján A rövid — féléves — tapasztalataink alapján elmondhatom; a tagszövetkezetek és a koordinációs központ között jó munkakapcsolat alakult ki. A Nyírkert a szövetkezeti demokráoia messzemenő figyelembevételével működik. A társult gazdaságok egyenjogúak Az elmúlt fél évben a felmérések, alapozások történtek, 1976-ban már konkrét segítséget fog nyújtani a Nyírkert a tagoknak. Megyénkben működik egy másik társulás is, a Szatmárkert. Jó lenne a tapasztalatainkat kicserélni. Lehetséges, hogy társulásunk, a Nyírkert rövid időn belül termelési rendszerré fejlődik, erről a közeljövőben döntenek a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban — fejezte be a tájékoztatást Iklódi László. Cs. B. Hős nép hős pártja Huszonöt éve, 1951, február 11-én alakult meg a Vietnami Dolgozók Pártja. Negyedszázaddal ezelőtt, 1951 februárjában ülésezett az Indokínai Kommunista Párt II. kongresszusa és akkor döntöttek úgy, hogy a párt vietnami frakciója felveszi a Vietnami Dolgozók Pártja nevet. (1930 januárjában, amikor az Indokínai Kommunista Párt megalakult, Délkelet - Ázsia három országa — Vietnam, Laosz és Kambodzsa — Indokína néven volt francia gyarmat.) 1951-ben már hat esztendeje létezett az ország északi részén a Vietnami Demokratikus Köztársaság, s a kommunisták a Viet Minh, a Függetlenségi Liga vezetőjeként irányították a széles osztályszövetség jegyében megalakult szervezetet. A Viet Minh a felszabadulásért küzdő nép politikai és fegyveres harcának irányítója, majd az 1945 augusztusában megszületett Vietnami Demokratikus Köztársaság vezető ereje volt. Az 1951-ben megalakult Vietnami Dolgozók Pártja vezette tovább a szabadságharcot az ellenállás kimagasló katonai győzelméig, a Dien Bien Phu-i diadalig. A francia gyarmatosítók fölött aratott történelmi győzelemről szólva mondotta Le Duan, a VDP főtitkára: „Mit kellett tenni, amikor az ország északi fele már teljesen felszabadult, de a déli résznek még mindig szembe kellett szegülnie az amerikai behatolással? Vajon várnia kellett-e Északnak Dél felszabadulására, mielőtt előre haladtak a szocializmus felé? A válasz a következő volt: azonnal előre kell haladni a szocializmus felé és egyidejűleg be kell fejezni Délen a nemzeti demokratikus forradalmat.” Tavaly tavasszal a Vietnami Dolgozók Pártja vezette Vietnam népét a teljes győzelemre: kiűzték a maradék amerikai erőket és megsemmisítették a hazaárulók rezsimjét az ország déli felén. A most negyedszázada megalakult Vietnami Dolgozók Pártja politikájával, a legszélesebb népi támogatással indult el a japán, francia és amerikai imperializmus felett győztes vietnami nép napjainkban a Ho Si Minh által kitűzött cél, az évtizedekig kettétépett ország teljes egyesítésének megvalósítására. g. m.
