Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-11 / 35. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. február 11. KGST-tanácskozás Budapesten az idegenforgalmi együttműködésekről A KGST-tagországok delegációinak részvételével kedden Budapesten megkezdődött a szocialista országok idegenforgalmi kormányszervei közgazdasági állandó bizottságának 6. ülése. A bizottság munkáját a Magyar Országos Idegenforgalmi Tanács koordinálja. Az ülésen megvitatják a szocialista országok idegenforgalmi együttműködésének fejlesztését, megvizsgálják a közös idegenforgalmi beruházási lehetőségeket, s elemzik a turistaszezon meghoszszabbításának módszereit, s az idegenforgalmi tudományos kutatások összehangolása is napirendre kerül. A bizottság munkájáról jelentést készít az idegenforgalmi kormányszervek soron következő ülésére, amelyet a jövő hónapban Havannában tartanak. TELEX... WASHINGTON Donald Rumsfeld, az Egyesült Államok hadügyminisztere hétfőn a képviselőház pénzügyi szakembereit figyelmeztette: óvakodjanak a Ford elnök által a kongreszszus elé terjesztett 112, 7 milliárd dolláros hadügyi költségvetés minden további lefaragásától, mert — mint mondotta — ellenkező esetben az Egyesült Államok katonai téren „alsóbbrendű helyzetbe kerül” a Szovjetunióval szemben. Ford elnök az 1977-es pénzügyi évre a hadügyi kiadások 9 milliárd dollárral való emelését követelte. Rumsfeld ezzel összefüggésben emlékeztetett arra, hogy a kongresszus az elmúlt öt esztendőben 33 milliárd dollárral nyirbálta meg a hadügyi előirányzatokat. PÁRIZS Nagib Kadri, Egyiptom párizsi nagykövete hétfőn az Elysée-palotában átadta Anvar Szadat egyiptomi államfő üzenetét Valery Giscard D’Estadng francia köztársasági elnöknek. Az üzenetben állítólag a nyugat-szaharai konfliktussal kapcsolatos egyiptomi közvetítésről, a közel-keleti válság legújabb fejleményeiről, valamint az egyiptomi államfő március 3-ra tervezett párizsi látogatásáról van szó. LONDON Harold Wilson angol miniszterelnök hétfőn az alsóházban lényegében megerősítette az angol zsoldosok meggyilkolásának hírét. A kormányhoz közelálló körök szerint nincs kizárva, hogy Wilson le fogja tiltatni a zsoldosok toborzását Angliában N^W YORK Az amerikai Harris közvéleménykutató intézet hétfőn közzétett felmérése alapján a megkérdezett demokratapárti és párton kívüli szavazók 29 százaléka Edward Kennedy massachusettsi szenátort szeretné látni a demokrata párt elnök jelöltjeként: második helyre Hubert Humphry miinnesotai szenátor került. Mint ismeretes, Kennedy szenátor nem indul az elnökválasztáson. Humphry szenátor, aki szintén nem szerepel a demokrata párt elnökjel ölti listáján kijelentette: amennyiben a párt júliusban összeülő kongresszusa felszólítja, elvállalja a jelöltséget. Hogyan toborozzák a zsoldosokat ? London és Brüsszel közös vizsgálata Kedden két csoportban ötvenöt brit zsoldos tért haza Londonba Angolából. A rendőrség politikai osztálya már a főváros Heathrow repülőterén kihallgatásnak vetette alá a szerencselovagokat, akik között volt sebesült is. A rendőrségi vallatás része annak a vizsgálatnak, amelyet az angol kormányhatóságok Wilson utasítására folytatnak a zsoldostoborzás körülményeinek felderítésére. Callaghan külügyminiszter már felkérte belga kollégáját, Van Elslande-t is arra. hogy Brüsszel működjék együtt Londonnal ebben a vizsgálatban és közösen Tífuszveszély fővárosban Tífusz megbetegedéseket észleltek, a szerdán földrengés sújtotta guatemalai fővárosban. A hatóságok szinte tehetetlenek az egyre terjedő járvánnyal szemben, hiszen csaknem félmillió ember maradt ivóvíz nélkül, a városban a legelemibb egészségügyi követelményeket sem tudják biztosítani. Bár vasárnap és hétfőn mintegy tízezer embert oltottak be tífusz ellen, az újabb földrengéstől tartva tízezrek menekültek a városon kívülre, s a szükségtáborokban terjesztik tovább a betegséget. A kedd hajnali legfrisebb jelentés szerint több mint 17 ezer halottat számoltak össze, akadályozzák meg a további zsoldosküldést. A zsoldosok közül ketten megerősítették azokat a híreket, amelyek szerint egy héttel ezelőtt egy Callan nevű ciprusi görög, akit Holden Roberto az FNLA-csapatok ezredesévé nevezett ki, agyonlövetett tizennégy brit zsoldoskatonát, mert állítólag megtagadták a kapott parancsot. Ha a hazatértek vallomása a híreszteléseket meggyőzően alátámasztja, akkor az angol ügyészségek gyilkossággal vádolhatják meg a véres ügyben részt vett többi angolt, a tizennégy embert ugyanis valószínűleg éppen honfitársai végezték ki. a Guatemalai a sebesültek száma 50 100. De ez az adat nem végleges, hiszen egyes hegyi falvak még mindig el vannak zárva a külvilágtól. Megközelítőleg 300 ezer család vesztette el otthonát. Guatemala városban, a gazdagok negyedét, amely a legkisebb kárt szenvedte, erős rendőrkordon veszi körül, attól tartva, hogy az éhező tömeg megrohanja a városrészt. A rendkívüli nehézségek ellenére, a guatemalai kormány, hivatalosan visszautasította az angol kormány által. felajánlott segélyszállítmányokat. Mint ismeretes, a közép-amerikai országgal határos angol gyarmat, Belice miatt feszült a helyzet a két ország között. A munkásosztály szerepe a mai szovjet társadalomban A szovjet népnek valamivel több mint negyven évre volt szükség a fejlett szocialista társadalom létrehozásához. Az 1970-es népszámlálás adatai szerint az ország lakóinak száma 241.720 ezer volt. (1976. január elsején meghaladta a 255 milliót.) A foglalkoztatott lakosság 115.493 ezer főre rúgott, ami az egész lakosság 47,8 százalékát képezte. (1940-ben a lakosság 36,8 százaléka rendelkezett önálló keresettel.) A népmozgás lényeges mozzanata továbbá, hogy a városi lakosság száma állandóan növekszik, ellentétben a falusi lakossággal. Jellemző, hogy 1937-ben a városi lakosság lélekszáma 47,3 millió (28%) volt, ami 1970-re 137,5 millióra (56%) emelkedett. Á fejlett szocialista társadalom felépítésével tovább erősödtek a munkásosztály pozíciói, s a kommunizmusba való átmenet idején fokozódik vezető szerepe a szovjet társadalomban. Az anyagi javak termelésében, a nemzeti jövedelem növekedésében a munkásosztály játsza a fő szerepet. Létszáma, s aránya a lakosságban gyorsan növekszik. 1937-ben a munkások száma 17,5 millió volt (az önálló keresetű lakosság 27,4%) 1970-ben pedig 60,7 millió (az önálló keresetű lakosság 56,7%) 1972-ben 65 millió fő, a munkásosztályhoz tartozott a foglalkoztatott lakosság 56%-a. A szovjet munkásosztály fejlődésének három fő forrását említhetjük meg. Az első a szocializmus alapjainak lerakásáig, a szocialista termelési viszonyok kialakulásáig tartott. E periódusban a fő forrást a volt falusi kisárutermelők alkották. A kolhozrendszer győzelmével a munkásosztály növekedésének fő forrása még mindig elsősorban a parasztság, ez azonban már azonos típusú termelési viszonyok — a szocialista tulajdon — alapján áll. Munkássá válással az egyik szocialista osztályból egy másikba került át. A munkásosztály növekedésének forrása közül jelentős, hogy a kisipari szövetkezeteket bekapcsolták az állami vállalatok rendszerébe, másrészt az 50-es évek második felében és a 60-as évek első felében, a mezőgazdaság termelőerőinek fejlődése, a korszerű technika, az ipari módszerek térhódítása nyomán a felszabadult munkaerő az iparba áramlott. A harmadik szakasz fő jellegzetessége — napjainkban —, hogy a munkásosztály növekedésének külső forrásai kimerülőben vannak (a kolhozparasztság aránya 1972-ben már 20% alatt volt). A leglényegesebb a munkásosztály „önújratermelése”. Ma már elsősorban a tőzsgyökeres munkásság növekszik a munkásosztály összlétszámában. Meg kell említenünk, hogy a munkásosztály növekedésének, fejlődésének rendkívül fontos oldala a munkásnők és női alkalmazottak arányának alakulása. A szocializmus építésének időszakában — főleg az 1930-as évektől — a nők tömegesen áramlottak a termelésbe. 1971-ben a dolgozóknak már 51%-a a nők közül került ki. Mivel ebben az időben az összlakosságnak közel 52%-a nő volt, ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag valamennyi munkaképes korú nő önálló keresettel rendelkezik. A nők aránya a kulturális, az egészségügyi, a társadalmi szervekben és intézményekben nagyobb, mint a férfiaké. Az iparban ez kisebb. Ugyancsak rendkívül fontos mutatója a szovjet munkásosztály fejlődésének a szövetségi köztársaságok — autonom köztársaságok — munkásai számának és arányának növekedése. Gyors fejlődést mutat különösen azokon a nemzetiségi területeken, ahol a szocialista forradalom győzelme előtt — ismert történelmi okoknál fogva — munkásosztályról nem beszélhettünk. E területeken a munkások számának gyors növekedése napjainkban is jellemző. Ma a Szovjetunió 15 szövetségi köztársasága közül 10-ben már a munkásosztály alkotja a foglalkoztatott lakosság többségét. A cári rendszer örökségeként a lakosságnak több mint a fele, a munkásoknak több mint egyharmada analfabéta volt. A munkások körében az írástudatlanság csak a 30-as évek végére szűnt meg. 1939-re az egész lakosság közel 75%-a tudott írniolvasni. A következő nem kevésbé fontos fel-# adata volt az általános iskolai végzettség tömegessé tétele, a közép- és felsőfokú iskolák hálózatának kiépítése. A rendkívüli gyors fejlődést mutatja: míg 1939-ben a 10 évesnél idősebb lakosságnak csak 10,8%-a végzett magasabb iskolát az eleminél, addig 1972-re a 10 évesnél idősebb lakosság több mint fele az elemi iskolánál magasabb képzettséggel rendelkezett. A munkásosztály iskolai végzettségének átlaga természetesen alacsonyabb az összlakosságénál. A munkások képzettségi szintjének rendkívüli gyors fejlődését mutatja, hogy 1939-ben — a munkások közötti analfabétizmus felszámolásának évében — még csak 8,4%-uknak volt eleminél magasabb iskolai végzettségük, 1959-ben már 39,6 és 1972-ben már 64%-uknak. A mai szovjet társadalom jellemzője, hogy a munkások és alkalmazottak túlnyomó többsége az anyagi termelés szférájában dolgozik, egyharmaduk az iparban, több mint 10%-uk a mezőgazdasági termelésben, a szovhozokban. •w szovjet ipar a legkorszerűbb termelési ágak irányába — vegyi és kőolajipar — fejlődik. Az ipar belső átstruktuálódását jelzi a munkások és alkalmazottak iparágankénti megoszlásának változása is. Leggyorsabban a vegyi és kőolajipari munkások száma növekedett. Ugyancsak gyors a gép- és fémfeldolgozó-iparág növekedése és harmadik helyen áll a villamos energia fejlődése. Az ipari munkásság fejlődésének fontos területe a magasabb képzettséget követelő, szakmákkal rendelkezők számának gyors növekedése. Az ipar gyors fejlődése, a műszaki képzés eredményeképpen a Szovjetunióban történelmileg rövid idő alatt magas fokú általános műveltségű és szakképzettségű, a technika fejlődését reprezentáló munkásosztály alakult ki. Igen szemléletesen nyilvánul meg az egész munkásosztály-^ ra érvényes tendencia; a tudományos és technikai forradalom mind teljesebb kibontakozása. A gyors fejlődés ezért volt lehetséges, mert állandóan érvényesül a munkásosztály vezető szerepe, amelyet legmagasabb szinten forradalmi pártja, az SZKP testesít meg. Valkó Mihály Szabolcsi adatok az alkoholellenes küzdelemhez magyarok örömükben pogány szokás szerint feldíszített fehér lovat áldoztak és általában 2—3 napig tartó nagy lakomát, „magnum aldumas’'-t csaptak. A krónikaíró a különben latin szövegbe itt egykorú magyar szót iktatott. Ez a régi szó: az aldumas, tehát a mai áldomás, amely az áld, áldoz, szentel ige származéka, s tulajdonképpeni jelentése: a pogány istenség tiszteleté-Mester által Irt Gesta Hungarorum "(régebben: Anonymus krónikája) nyolc fejezetében és összesen 11 helyen olvasható, hogy a honfoglaló re, jóindulatának megszerzésére végzett áldozat. Ilyen nagy lakomát említ P. Mester például a 2-2. De Nyr c. fejezetben is. Pontosan ismerjük is az ilyen pogány szertartás lefolyását. A fehér mén áldozatot a táltosok mutatták be, akiket az ősmagyaroknál igen nagy tisztelet övezett. Rendszerint idősebb emberek voltak, s tisztük öröklődött apáról fiúra. A táltos pap, orvos és gyógyszerész volt egy személyben, s minthogy gyógymódjuk szinte kizárólag psychical (lelki) volt, titokzatossággal vették magukat körül. Imádság mormolása és a kívülálló harcosok kiáltása közben a táltos dobta a feldíszített fehér ló szétvagdalt részeit a rómaiak oltárához hasonló agyagtűzhely lángjaiba. A táltosok jósoltak is a ló belső szerveiből (béljós, haruspex). Eközben fehér köntösbe öltözött hajadonok gvors táncöt mutattak be a tűz körül. Ezután következett a sokszor napokig tartó dáridó, amelyen közösen elfogyasztották az áldozati ló húsát, sokat ittak, s a táncolás szinte az extasisig fokozta a hangulatot. A magyarul beszélő táltosok nagy befolyását mutatta a kereszténység felvétele után is a számos pogánylázadás és az idegen keresztény papok, szerzetesek gyakori lemészárlása. A kereszténység teljes térhódítása után pedig sok pogány babona és szokás keresztény mezbe burkoltan is élt tovább. Szentek és bibliai alakok is így kerültek a regős énekekbe és megmaradt pogány mondókákba. Az is igaz azonban, hogy az iszákosság kérdését sem szabolcsi, sem országos tekintetben sem szabad elkülönítve vizsgálni az ivóvízellátástól, azaz a közegészségügy mindenkori helyzetétől. Régen a magyarországi ivóvízellátás elszomorító volt, csupán a tiszta vizű forrásokból és folyókból lehetett inni. Hazánk bővelkedett ugyan régen iható vizű folyókban, azonban nagyon gyakoriak voltak az áradások, illetve a szárazságok, nagy ínségek is. Éppen ezért a borivás általános szokás volt. s „nyáron főtt vizet ittak, ha boruk nem volt!” jegyezte meg a későbbi évszázadokra is vonatkoztatva Magyary-Kossa Gyula, az egyik legtekintélyesebb orvostörténész. Módi Szabó Dávid „A mádi bor” című orvosdoktori értekezésében így írt (1838) a honfoglaló magyarok borivászatáról: „Ezen áldomás anyagát pedig bajosan fogták hozni magokkal ősi hazájukból; hanem bizonyosan ezen természettől is bortermelésre rendölt hegycsoport terméke vala az.” H. AQUA VITAE (Az élet vize) Az élet vize, aqua vitae volt a neve a szesznek, amit nemcsak bor, hanem különféle pálinkák, égetett italok formájában is ittak. Sok főúr sohse ivott vizet, éppen egészsége megóvása érdekében. De így volt ezzel szinte minden ember, aki tehette. Ezen gondolkodásmódot csak alátámasztotta a középkorban azon hivatalos orvosi felfogás is, amely szerint sok betegség éppenséggel a mocsarak, vizek kigőzölgése révén keletkezik. Háborúskodások idején pedig a harcosok folyadékszükségletét is többnyire bor vagy pálinka vagy ser fedezte. A sergyárak illetve serházak régen is fontos jövedelmi forrást jelentettek az uradalmak, helységek vagy e szerzetes rendek számára. De nagy divat volt régen az otthoni serfőzés is. A híres nagyivóknak, részegeseknek se szeri se száma. Említsünk néhányat: Apafi Mihály, Thököly Imre, Báthori Gábor, Vak Béla, II. Lajos, II. Rákóczi György, János Zsigmond stb. A kuruc háborúk idejéből híres szabolcsi alkoholisták voltak: Krucsay János kuruc generális és a rácfejértói jobbágyból lett ezredes Nyúzó Mihály. Fel is jegyezték utóbbiról, hogy vitéz, de italos ember volt „mely miatt az hada közt is sok fogyatkozás esik”. De a háborúk alatti lazább erkölcsök mellett a harcokkal gyakran együtt járó járványok (pestis, syphilis) is még csak kedveztek az iszákosság elterjedésének. A török hódoltság, majd a kuruc háborúk idején pedig hazánk mintegy 200 éven keresztül szinte állandó hadszíntér volt. Nem is hiányzott a középkor hazai patikáiból illetve még a hadi patikaládákból sem az alkohol, amelyet óriási mennyiségben főleg a patikusok állítottak elő, rendszerint égetett bor (vinurrt ustum) illetve pálinka (aqua ardens) formájában. Nem ok nélkül követelte egy 1563. évi lőcsei gyógyszerészeti okirat, hogy a jó gyógyszerész mindenekelőtt legyen: „tiszta életű, józan és főleg emberséges!” Mottó: Az iszákosság és pálinkaégetés „köz megmérgezés és köz lealacsonyítás”. (Széchenyi) I. MAGNUM ALDUMAS Az iszákosság adatai a honfoglalás idejétől kezdve rendelkezésünkre állanak. A P.
