Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-08 / 33. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. február 8. HÉTFŐ: Nemzetközi szolidaritási értekezlet az angolai fővárosban — Kormányellenes tüntetés Spanyolországban — Diplomáciai közvetítési kísérletek a nyugat-szaharai válság ügyében — Külügyminiszterünk, Púja Frigyes Szingapúrban — Tárgyalások Rómában az új olasz kormány alakításáról. ÍKEDD: Lemondott Moynihan, az Egyesült Államok ENSZ nagykövete — SALT- ülés Géniben — Antifasiszta erők összefogását sürgetik a portugál kommunisták. SZERDA: Hazánkba '"érkezett a Zöld-foki Köztársaság 1 miniszterelnöke — Saint Ouen-ben megnyílt a Francia Kommunista Párt 22. kongresszusa — Tömeges gyermekrablás Djiboutiban — Feszültség Franciaország és Szomália között. CSÜTÖRTÖK-: Pártkonferencia Moszkvában — Plenáris ülés Bécsben, a haderőcsökkentési tárgyalásokon — A bolgár pártkongresszus irányelveinek közzététele. PÉNTEK: A Biztonsági Tanács vitája a Comore-szigetekröl — NSZK—brit csúcstalái; kozó — London és Reykjavik között ismét kiéleződött a tő| kelialháború. I SZOMBAT: A normalizáló• dás jelei Libanonban — A magyar külügyminiszter Indiában — Laoszi párt- és kormányküldöttség Hanoiban. meg-Amikor tP"olv n^ví-r-'1— lítják be az angolai nép harcának segítését, mintha az ellentétben állna a Szovjetunió által vállalt nemzetközi kötelezettségekkel. Természetesen tudatos félreértelmezésről van szó: a Szovjetunió változatlanul irányadónak tekinti helsinki betűjét és szellemét, csakhogy ezzel nem állhat ellentétben a nemzeti felszabadító mozgalmak felkarolása. Angola mellett a héten alaposan megszaporodtak az afrikai hírek — három helyi válság kapcsán. Két esetben Franciaország a negatív hős. A Francia Afar és Issza területen (egykori nevén: Francia Szomáli-part) fokozódott a f»- ziiitoó" Ság läse nökválasztási kampány kibontakozása, a belharcok éleződése, az övön aluli ütések kedvezőtlenül hatnak a megbeszélésekre. A kormányon belül, a Fehér Ház és a kongresszus között több szinten folyik a birkózás, az angolai felelősségáthárítástól, az újabb és újabb CIA-leleplezéseken keresztül a leszerelési problémákig. Ennek vetülete volt az amerikai ENSZ-nagykövet, Moynihan lemondása. A diplomata meglehetősen kemény hangot ütött meg a világszervezetben (a segély megvonásával fenyegette például a rakoncátlanul szavazókat), s amikor már a brit nagykö-Dokumentumgyűjtemény A Varsói Szerződés húsz esztendejéről 1955. május 14-én írták alá a Varsói Barátsági Együttműködési és Kölcsönös Segélynyújtási Szerződést. Az aláírás huszadik évfordulóját a szocialista közösség országaiban, így hazánkban is, széles körben és méltó módon megünnepelték. Az évfordulóhoz kapcsolódva a Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma a Kossuth és a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában gyűjteményes kötetet jelentetett meg a Varsói Szerződés és szervei húszéves (1955—75) legfontosabb dokumentumairól. A kötet egyidejűleg a szerződés többi tagországaiban is megjelent. A gyűjtemény 62 okmánya felhívásokat, nyilatkozatokat, valamint a politikai tanácskozó testület üléséről, a külügy- és honvédelmi miniszterek értekezleteiről kiadott közleményeket tartalmazza. Ui7onvítja a ’me Varsói Szerződés országai nem keveset tette 1^. a célok megvalósításáért. A szerződés 3. cikke kimondja: „A szerződő félek... tanácskozni- fognak egymással a közös érdekeiket érintő minden fontos nemzetközi kérdésben.” Ez a megállapodás az alapja országaink közös, egyeztetett külpolitikai irányvonala kialakításának, amely már eddig is oly sok nagyszerű eredményt hozott. A dokumentumok között találjuk az 1969. március 17- én a politikai tanácskozó testület ülésén elfogadott, már történelmivé vált „Budapesti felhfvás”-t, amelyben az ülésen részt vevő államok hangoztatják: „Azzal a felhívással fordulnak minden európai kormányhoz: egyesítsék erőfeszítéseiket, hogy Európa az egyenjogú nemzetek gyümölcsöző együttműködésének kontinensévé, az egész világ stabilitásának, békéjének és kölcsönös megértésének tényezőjévé váliék.”
