Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-08 / 33. szám

1976. február 8. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 Csalódások Kérdezem a felmentett főmérnököt, hogy mikor csalódott? „Akkor, amikor vakon hit­tem és megbíztam az igazgatóban, s úgy gon­doltam, a legnagyobb megértés van közöt­tünk.” Fájón, kellemetlenül érte, amikor megtudta, hogy elsősorban az igazgató volt ellene. Erre nem is gondolt. Az üzem mun­kásai hosszú évekig azt látták, hogy jó egyet­­,■. értésben dolgozik a két vezető. Kutya-macska barátságuk felemésztette egymás idegeit, a csendes fojtogatás odáig ‘ ' fajult, hogy mindketten gyógyszereken éltei; s élnek ma is. Vajon szükséges-e, hogy idáig fajuljon emberek között a kapcsolat, vi­szony? Mi az oka, előidézője? Ez esetben tu­dom, hogy a féltékenység okozta. Gyanakvás azért, mert az első számú vezető azt gondol­ta, az ő beosztására tör, erre vágyik a főmér­nök. Pedig csak jót akart. Igaz, hogy sokat tett a közösségért, országosan is elismert és alkalmazott újításaival segítette az iparág fejlődését. Ezért anyagilag-erkölcsileg elis­merték, az üzem- és munkaszervezésben okos javaslatai voltak, melyek nyomán a munkások borítékjai is vastagabb volt, de a tőkés export is növekedett. Valutát értek öt­letei. Ezt irigyelte volna az igazgató? Ki lát, ki láthat az emberbe? Tény, hogy elmarta maga mellől, úgymond visszahelyezték az üzembe, a közvetlen irányításba. Találkoztam vele a napokban. Megnyugodott, megtalálta hegyét. Ott van, ott dolgozik azok között, „ ahonnan valaha „kiemelték”. Igaz, nem kel­lemes részére, hogy ma is hozzáfordulnak, ha valami gond, ha az exportmunka körül baj van. És ő szó nélkül segít. Ügy korrigál­ja az igazgató hibáját, hogy annak még tu­domása sincs sokszor róla. Csalódások. Mikor, miért, s hogyan kö­vetkeznek be? Akkor csalódik az ember, ha mást vár valakitől, jót, segítséget, kiállást az ügy mellett és pontosan az ellenkezőjét ta­pasztalja. Rendszerint az oka az, hogy nem ismerte vagy nem ismerte eléggé az embert, a beosztottját. Hányszor hallani: kiállt a fő­nök igaza mellett a kollektíva előtt, mögötte .. meg ócsárolta, szapúlta. Sokszor még a hang ~' : dómirtá!, ez, tévpS^tj meg az ítéleteit, a m^g­­fél^heáieíé'tlen igent vagy nemet kimondó , vezetőt. Nem nézi meg, mi van a nagy hang mögött. Esetleg csak az érdekli, nem szól el­lene, bólogat neki, vakon követi még a roslsz intézkedéseket is, amelyekből aztán esetleg százezres károk származhatnak. Egyik gyá­runk telepén láttam a korábban megrendelt, legyártott, de el nem szállított alkatrészeket Az infarktussal bajlódó üzemvezető mutat­ta: ezért ki a felelős? Pedig idejekorán fel­hívták a vezető figyelmét, nem kell ez a gyárnak, minek ezt gyártani. Igaz, a srácok jól kerestek rajta, de most ott áll, az udvar végében, belepte a hó. Ki tudja mehnyi ener­­; gia, vesződés, pénz fekszik bennük? És rriennyí ideget emésztett fel? ^ ‘ Apró, de mégis fontos dolgokkal kezdődik csalódásunk. Azzal, ha valaki ígérte a mun­kadarab elkészítését egy bizonyos időre, de nem készült el. Miatta állnak a szereléssel Ha tíz vállalat vezetői szocialista szerződést kötöttek, hogy elkészül az iskola, a kórház­­építkezés, a beruházás egy bizonyos időre, de ebből egyik vállalat fittyet hány a becsület­nek, s nem küldi a kazánt vagy hiányzik va­lamilyen gép. Csalódunk, ha a tervdokumen­tációból kifelejtenek valamit vagy éppen fi­gyelmetlenségből (!) rosszul, hibásan tervez­nek egy bejáratot, s ott, mondjuk a mozdony nem fér be. Kapkodás, idegeskedés, vesződés, idegrágás! És csalódunk a partnerben, aki miatt az exportot nem küldhetjük a nyugati országba, s emiatt elmarasztalják a vezető­ket. Hogy kevesebb legyen a csalódás, több figyelemmel kell lennünk egymás munkája iránt. Most még inkább oda kell figyelnünk a másikra, mit mond, mit javasol, mert fe­szesebb munkát, vezetést és kevesebb csaló­dást követelnek a megnövekedett feladatok És ez emészti az idegeket, feszült figyelmet állandó készenlétet igényel. És ebben még e kötélidegek is megvéknyulhatnak. Hátha ezt még az egymás iránti csalódások is te­tézik?! Vannak azonban kellemes csalódások is. Mérnökünk esetében az, amikor úgy gondol­ta, kinézik majd maguk közül az emberek, s kellemesen csalódott, mert befogadták. És kellemesen csalódott az a főnök is, aki úgy gondolta, mixel X nem hangoskodik, talán nincs is ügye, igaza mellett, ö munkával voksolt mellette. Inkább ilyenek legyenek. Így lesz kevesebb az infarktus. Farkas Kálmán Bogdányi Ferenccel, a megyei U <*[ beruházási vállalat igazgatójával Beruházásaink megvalósításáról k Milyen tevékenységet F képpen a vállalat neve? tulajdon-I Milyen a vállalat ipari vállalatokkal? kapcsolata az építő­— A Szabolcs-Szatmár megyei Beruházási Vállalat megyei beruházások tervezésével és kivitelezésével — vagy ahogy mi szoktuk mondani — teljes körű lebonyolításával fog­lalkozik. ) Milyen feladatai vannak idén latnak? a válla­— Feladatkörünkbe elsősorban a tanácsok beruházásai tartoznak. Kisebb részt képvi­selnek az OTP-lakások, valamint egyéb vál­lalati beruházások. 1976. január 1-től új fela­datokkal bővült munkánk: a SZAVICSAV- tól átvettük a megye községeiben megvalósí­tani tervezett községi vízmű- és csatornázási fejlesztéseket is Ezzel együtt jelenleg több, mint 200 folyamatban lévő beruházás lebo­nyolítása képezi a feladatunkat, amelyek tel­jes kivitelezési értőié meghaladja a 4 milli­árd forintot. Arra számítunk, hogy az éves tervteljesítés e megbízási körben lévő beru­házásokra 1976-ban meg fogja haladni az egymilliárd forintot. — Általában a beruházások mérőeszkö­zéül a forintot szoktuk használni. Ügy gon­dolom azonban, hogy sokkal többet mond et­től, ha néhány jelentősebb, 1976. évben befe­jeződő beruházásnak a természetes mutató­számait megemlítem. El kell készülnie 1324 darab lakásnak, 701 kórházi ágynak, át kell adni rendeltetésének 1976-ban 59 általános iskolai tantermet, 550 óvodás és 160 bölcső­­dés korú gyermek elhelyezésére óvodát, il­letve bölcsődét. | Ismertek-e ’ feladatai? már az ötödik ötéves terv — Az ötödik ötéves terv egészére vonat­­' közé végleges adataink, illetve teljes körű ismereteink még nincsenek. A jelenleg bir­tokunkban lévő anyagok és megbízási szer­ződéseink alapján azonban elmondhatom: 450 ággyal bővül a nyíregyházi megyei kór­ház. Megépül Nyíregyházán a megyei műve­lődési és ifjúsági ház, szintén Nyíregyházán a fémipari szakközépiskola, Záhonyban új va­­, sútforgalmi szakközépiskola. Kisvárdán szak­munkásképző iskola. Befejeződik Jósaváros teljes megépítése. Nyíregyháza belvárosában — a Zrínyi Ilona utcán és a Kálvin téren — új sávházak épülnek. Kisvárdán kultúrott­hon, Nyírbátorban új oktatási központ épül, melyben bölcsőde, óvoda és általános iskola kap helyet. Nyíregyházán, a Búza utcán 200 gyermek elhelyezésére óvoda, az Árok utca térségében 12 tantermes iskola épül. | Milyen kapcsolatot alakítottak ki a kü­lönböző tervező intézetekkel? — A beruházó tanácsok, illetve azok a szervek, amelyek vállalatunkat bízták meg a teljes lebonyolítással, azt kívánják tőlünk, hogy az általuk elképzelt és az igényeket maximálisan kielégítő létesítményeket a leg­praktikusabban, az anyagi eszközökhöz mér­ten, de mégis esztétikus kivitelezésben ter­veztessük, illetve építtessük meg. — Ehhez megfelelő munkakapcsolatok ki­alakításával kell megtalálnunk a tervezőkkel az összhangot. Sajnos, ez nem minden eset­ben sikerül, mert a tervezői szabadság és a szebbre való törekvés nem veszi figyelembe a beruházó anyagi lehetőségeit. Már pedig az előbb említett feltételek között ez játssza a leglényegesebb szerepet Van már arra ta­pasztalunk, gyakorlati példánk, hogy ugyanazt a létesítményt más-más tervező in­tézet eltérő összegből tudja kihozni. | Megsértődik-e a megyei tervezőiroda, ha a vállalat mást bíz meg egy-egy terv elkészítésével? — Ismereteim szerint jelenleg még a ter­vező intézetek olyan mértékben terheltek tervezői munkával, hogy nem csinálnak be­lőle különösebb problémát, ha egy-egy terv elkészítését nem tőlük rendelnek meg. Egyébként megyénkre jellemző, hogy nagyon sok létesítményt terveznek megyén kívüli tervező intézetek, elsősorban azért, mert er­re a megyei tervezői kapacitás nem elegendő. Hallhatnánk-e példát erre is? — Legutóbb egy jelentős nyíregyházi ok­tatási létesítmény megtervezésére négy ter­vező intézet előzetes ajánlatát kértük be és ebből a legkedvezőbbet választottuk ki. — A lehetőség adott volt mind a négy tervező számára és az pedig csak természe­tes, hogy a határidőben és teljes bekerülési öszegben legkedvezőbb ajánlatot részesítjük előnyben, különösen akkor, ha ez a létesít­mény egyébként ugyanúgy megfelel a felté­teleknek, mint a töbjn, amit drágábban ter­veztek volna. — Vállalatunknak műszaki-gazdasági és po­litikai vonatkozású, hosszú távra szóló, jó kapcsolat kialakítására törekvő szándéka van a megye három vezető magas- és mély­­építőipari vállalatával. De ugyanilyen kap­csolatra törekszünk a Debreceni Mélyépítő Vállalattal is. Ezt szolgálják azok a szocia­lista együttműködési szerződések, amelyeket a vállalatokkal kötünk, és azok a vezetői színtű kapacitás- éi a munkaegyeztető tár­gyalások, amelyeket évenként legalább két alkalommal megtartunk. — Véleményem szerint természetesen nem lehet közömbös vállalatunk és a kivite­lező vállalatok azon dolgozóinak a munka­­kapcsolata sem, akik a munkahelyen, mint kivitelezők és mint műszaki ellenőrök talál­koznak. Ha minősíteni kellene a kapcsolat fontosságát, akkor ez utóbbi kapcsolatot ten­ném az első helyre. Ezt létrehozni nem is olyan könnyű. Nem árnyékolják-e be a kapcsolatot az önök szakemberei által kifogásolt meny­­nyiségi, vagy minőségi hiányosságok? — Jó kapcsolatot teremteni ott, ahol az érdekek ütköznek, nagyon nehéz. Van egy közös érdek is, nevezetesen, hogy felépüljön a létesítmény, hogy gazdálkodjon ezzel is az adott terület, hogy új munkahelyek létesül­jenek, hogy lakások épüljenek, hogy a kom­munális ellátás még jobb legyen. Az érdek­­különbségek a vállalat és az egyén anyagi érdekeltségéből fakadnak. Szinte természe­tesnek látszik, hogy a kivitelező vállalatok elsősorban olyan munkákat vállaljanak, amelyek számukra gazdaságosak, a legkeve­sebb ráfordítással a legtöbb nyereséget hoz­zák. — A beruházói piacon még mindig meg­lévő aránytalanság az oka annak, hogy a beruházói igény a szerződések megkötése al­kalmával nem érvényesülhet maradéktalanul. Az imént már említettem: a tervezői vonat­kozásban — ha részlegesen is — eljutottunk odáig, hegy ajánlatokat tudunk bekérni a tervezői munkára. Bár kivitelezői vonatko­zásban is itt tartanánk már! | A beruházások előkészítésénél, lebonyo­lításánál a késések gyakori oka a bü­rokratikus ügyintézés. Mit lehet tenni ennek megszüntetéséért? — Kétségtelen, hogy az előkészítési és megvalósítási időszak adminisztrációs munkája sok bürokratikus vonást tartalmaz. Egyike a legbonyolultabb tevékenységeknek, mert a beruházón, a tervezőn, a kivitelezőn és vállalatunkon kívül számtalan szerv és hatóság véleményét kell kikérni, engedélyét megszerezni. Ezek mind papírmunkát és na­gyon sok időlekötöttséget jelentenek, de szükségesek. Arról azonban lehet gondolkod­ni: hogyan lehet összhangba hozni e sok szerv és hatóság tevékenységét úgy, hogy ez a legrövidebb időráfordítást igényeljen. — Kijelentem, hogy ha a döntés időpont­jától kezdve az üzembehelyezésig minden — a beruházás előkészítésében és megvalósítá­sában — részt vevő szerv, hatóság és vállalat időben határozottan és félreérthetetlenül foglal állást a hatáskörébe utalt kérdések­ben, akkor az egész ügyintézés mentesíül a bürokratizmustól. Ott kezdődik a baj, ami­kor e hosszú láncolatban valahol törés kö­vetkezik be. Valamelyik szerv nem elég vi­lágosan vagy késéssel határozta meg a ten­nivalókat és emiatt „ügyet provokál”. Ekkor kezdődik el az egymás hibáira való vissza­­hivatkozás és válnak az ügyek egyre bonyo­lultabbá. A Miért olyan indokolatlanul gyakori, w hogy sorozatban készülő létesítmények­nél nem adaptálnak tervet, hanem újat készíttetnek? — A kérdés feltétlenül indokolt, mert a típustervek alkalmazása vagy az újra fel­használható terv alapján történő építkezés egyrészt tervezési díj megtakarítást jelent (bár ez a legkevesebb), másrészt igen jelen­tős időmegtakarítással jár. Ez ismét két részből tevődik össze: az adaptálás lényege­sen kevesebb időt igényel, mint egy új terv készítése, ugyanakkor a kivitelező vállalatok­nak is előnyösebb, mert gyakorlottabbá vá­lik a kivitelező vállalat, ha többször kell ugyanazt megépítenie. A típustervek alkal­mazásának azonban többrendbeli akadálya van. Nem mindig és mindenütt lehet típus­tervet alkalmazni. Nem tudunk típusterv­vel dolgozni akkor, ha a beruházási elképze­lések megvalósítására nincs típusterv, vagy olyan területre tervezik az épületet (például városközpont), ahová az érvényes típus nem helyezhető el, vagy a városképbe nem illik bele. — A típustervek ezenkívül sok esetben eléggé szegényesek, a házgyári lakásokat ki­véve, kialakításuk óta nem kerültek felfris­sítésre. Éppen ezért jelenleg és a közeljövő­ben a megyében, vagy az ország más részén a közelmúltban megépített és a korszerűségi igényeket is kielégítő tervek újrafelhaszná­lására törekszünk. Ettől azt reméljük, hogy az adaptálás és a kisebb mértékű tervmódo­sítás végrehajtásával le tudjuk rövidíteni az előkészítés időtartamát. A Mt tehet a beruházó vállalat azért, hogy a nagy építkezéseket szívesen vál­laló kivitelezők a kisebb, de egy adott körzet lakosságának létfontosságú beru­házásainak építését is elvállalják? — Nincs olyan utasítás, vagy rendelet, amely alapján a kivitelező vállalatokat min­den létesítmény megépítésére kötelezni le­hetne. Emellett az építőipari vállalatok vál­lalati és egyéni érdekeltségi rendszere is nye­reségcentrikus, ezért nyilvánvaló, hogy a jobban szervezhető, nagyobb építkezésekre vállalkoznak elsősorban. — Vállalatunk és a kivitelező vállalatok közötti egyeztetések során azonban keressük és általában meg is találjuk a módját an­nak, hogy egy adott területen részünkre na­gyobb beruházást megvalósító kivitelező a kisebb munkákat is elvállalja. Nem akarom azt mondani, hogy „árukapcsolást” vagyunk kénytelenek alkalmazni, de volt már rá pél­da, hogy egyszerre kínáltuk fel a kivitele­zőknek a nagyobb és kisebb munkát is az­zal, hogy ezt a kettőt egy földrajzi területen és egy időben kell megépíteni. Ajánlatunkat a kivitelező elfogadta. A továbbiakban is meg­egyezés tárgya lehet csupán az ilyen kisebb értékű építkezés elvállalása. ^Véleménye szerint mennyire megalapo­zottak a vállalatok beruházási döntései? — A mi tevékenységünk zömmel tanácsi beruházások megvalósítása és csak egész kis részét képezik a vállalati és egyéb beruházá­sok. így inkább a döntési megalapozottságok közül az időrendiséget emelném ki. Ezalatt azt értem, hogy későn születnek meg azok a döntések, amelyek alapját képezhetik a be­ruházás előkészületi munkálatainak. Általá­nos viszont az a gyakorlat, hogy ha a döntés megszületett, akkor az előkészítési és kivi­telezési időt túlzottan rövidre állapítják meg. — A korábbi idők gyakorlatát tekintve beszélhetnénk még a megalapozatlanság kér­désén belül a fedezetlenségről is. Ma már azonban ilyen nem fordul elő, mert csak olyan beruházást lehet megkezdeni, amelyre a teljes anyagi fedezet biztosított. | A beruházási vállalat bevétele a beru­­’ házási összeg, bizonyos százaléka. Esze­rint minél többe kerül egy építkezés, annál magasabb a vállalat jövedelme. A társadalom, a népgazdaság elvására vi­szont, hogy kevesebbe kerüljön a beru­házás. Hogyan tudják az ellentmondó érdekeket összhangba hozni? — Mi megbízóinktól úgynevezett lebo­nyolítási díjat kapunk, amelynek mértékét, illetve összegszerűségét a megbízási szerző­dés megkötésekor a költségnormatívák alap­ján a jóváhagyott beruházási engedélyok­mány összegéhez viszonyítva állapítunk meg. Tény, hogy a gyakorlatban a díjakat százalé­kos mértékben munkáljuk ki. Ez a százalék általában 1—1,2 százalék között mozog, ami viszont a megbízási szerződés megkötésével fix összegnek tekintendő. Csak abban az esetben változik, ha a beruházó az eredeti elképzelésekhez viszonyítva jelentős értékű további pótmunkák megvalósítását is kéri. Gyakorlatilag tehát a beruházások költség­emelésében vállalatunk nem érdekelt, mivel az előbb említett fix öszegnek tekintendő le­bonyolítói díj nem változik akkor sem, ha a beruházás tödbe kerül. Az 1976. január 1- én életbe lépett új szabályozórendszer is ki­zárja azt, hogy a beruházási vállalatnak anyagi érdekeltsége fűződjék a beruházások magasabb bekerülési értékéhez. Az új sza­bályozók nem nyereségcentrikusak. )Tudná ezt számokkal igazolni? — 1975-ben a vállalat egész évi lebonyo­lítási díjbevétele 10,5 millió forint volt, ami mögött 1 milliárdos pénzügyi teljesítés volt. Ugyanakkor az év folyamán ennek három­szorosát, mintegy 31 millió forintot adtunk vissza a megbízóink által átadott keretből végleges megtakarításként. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a beruházáslebonyolítói tevékenység leadása a beruházó vállalatnak már az üzembehelyezés napjára legalább kétszeresen megtérül. Köszönöm az interjút. Balogh József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents