Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-05 / 30. szám
1976. február 5. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á népgazdaság startja A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet nagy csarnokában olajtartályokat és radiátorokat gyártanak. (Hammel József felvétele) Tervegyeztetés a KPM vezetőivel Átrakó, felüljáró, „szőnyegprogran” Mindenki közlekedik. Ezért az út, jármű, de általában a közlekedés kérdései mindenkit érdekelnek. így van ez az egész megyében, de főleg Nyíregyházán, ahol a felüljárók, vagy a helyi közlekedés több, mint egy évtizede naponta visszatérő téma. Nemcsak a sorompónál veszteglő járművek vezetői, a csúcsforgalomban zsúfolt autóbuszok utasai, hanem a közlekedés szakemberei és a megye vezetőinek megbeszélésein is. A NÉPGAZDASÁG 1976. ÉVI TERVE az V. ötéves terv első tizenkét hónapjának céljait, a népgazdaság startjának teendőit tárja elénk. A népgazdaság éves terve már hosszú ideje szerves része a középtávú programnak, azaz főbb irányaiban megegyezik azzal. A főbb irányokat azonban részleteire bontja, világosabban mutatja meg az egyes feladatcsoportokat, azok jelentőségét a terv egészén belül, számadatokba sűríti mindazt, amit közös dolgunk lesz elérni, megteremteni. Ahogy az ötödik ötéves terv, úgy a jövő esztendei népgazdasági program is minden tekintetben a realitásokra alapozódik, olyan célokat fogalmaz meg, amelyek kemény munkával elérhetőek. Miért fontos a realitásokhoz való ragaszkodást enynyire hangsúlyozni ? Azért, mert óhatatlanul számolni kell a közvélekedésnek azzal a — jobb kifejezés híján — tehetetlenségi erejével, mely elmossa a választóvonalat a szükséges és a lehetséges és a kívánatos, a kívánatos és az óhajtott között. A terv, például a nemzeti jövedelem 5—5,5 százalékos növelésének előirányzatával azt számszerűsíti, amit a gazdasági növekedés törés nélküli fenntartásához, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához mindenképpen szükséges elérni. Ettől viszont elválaszthatatlan nemcsak az ipari és a mezőgazdasági termelés program szerinti bővülése — hat, illetve négy százalék —, hanem a nemzeti jövedelem korábbinál szerényebb mértékű felhasználása is. Ez utóbbi érthetően kihat — a többi között — az egy keresőre jutó reálbér s az egy lakosra jutó reáljövedelem emelkedésére, azaz a népgazdasági tervben foglaltak így válnak személyes üggyé. HAJLUNK ARRA, HOGY ENGEDVE emberi gyengeségünknek, csak azt jegyezzük meg, ami nekünk kedvező, ami gyarapodást ígér. Jó néhány ilyen alkotóelemre lelhetünk az 1976. évi népgazdasági tervben — így például a 82 ezer felépítendő új otthonra, a társadalombiztosítási kiadások 10 százalékos növekedésére, a tanácsok fejlesztési alapjának 25 milliárd forintra rúgó összegére —, ám mivel alkotóelemek, nem választhatjuk el azokat a többitől. Attól, hogy — sok egyéb más mellett — külkereskedelmi kivitelt nagy iramban, 11—12 százalékkal szükséges bővíteni, vagy attól, hogy a termelésnövekedés egészét a termelékenység emelkedésének kell fedeznie. Mert az ilyen és hasonló, sikerrel végrehajtott teendők nyitják meg a forrásokat, melyekből a felhasználás minden formája táplálkozik. Úgy mondják, s joggal: a népgazdasági tervben . mindannyiunk sorsa benne van. A járműgyártásban, a vegyiparban dolgozó megnyugodva látja, a dinamikus ' fejlődés iparágában töretlenül folytatódik, a beruházók kényszerűen tudomásul veszik, hogy a beruházásra felhasználható pénz nem haladhatja meg a 150 milliárdot; a bölcsődei, óvodai alkalmazottak meg örülnek, mivel béremelésben részesülnek. Nincs abban semmi hiba, hogy elsőként mindenki azt keresi, ami a tervből személyesen érinti, itt azonban nem érhet véget a gondolatmenet. Másodikként azt is fel kell fedezni, ami egyszerre személyes és közös, ami mindannyiunktól többet követel, ami nélkül a terv papíron maradna. NEM LEHET ELÉGGÉ HANGSÚLYOZNI: a gazdasági élet jó startjára szükség van! A tétlenül telt munkaórák ezrei, az előírtnál kisebb eredményt felmutató műszakok százai, a fölösen fogyasztott anyagra, energiára fordított milliók valamenynyiünk vesztesége. Ne véljük tehát úgy, hogy ami elillant a kezdő napokban, hetekben, majd meglesz később. A fegyelemnek — értve ezen mindenfajta fegyelmet — nincs órarendje, hogy csak ettől eddig érvényes, s előtte, utána jöhet a szünet. A népgazdasági méretű realitások arra serkentik a munkahelyi közösségeket, hogy ők is szembenézzenek a realitásokkal helyben, s megtegyék mindazt, amit elvárnak tőlük társaik, a többi közösségek. Fejlesztések Záhonyban A helyzet bármilyen mértékű javítása sok millió forintot igényel. Egy útépítés magával vonzza a közművezeték-építéseket, amelyek emésztik a milliókat, de egyetlen busz beszerzése sem olcsó mulatság, pedig ennyivel aligha lehet javítani a közlekedést. Ilyen témákról volt szó megyei méretekben — az országos képbe illesztve — a KPM és Szabolcs-Szatmár megye vezetőinek nemrég megtartott tervegyeztető megbeszélésén. Ez elsősorban az 1976-os tervekre terjedt ki és néhány jó hírt is jelentett, de a problémák nagy részére csak a pyár elejére kitűzött újabb tárgyaláson — ahol a középtávú terveket egyeztetik — lehet majd kielégítő megoldást találni. Az idei tervek között első helyen szerepel a záhonyi átrakókörzet fejlesztése. Ez azért is lényeges, mert évente sok millió tonna árut raknak át és az V. ötéves tervben a Szovjetunióval folytatott árucserénk mintegy másfélszeresére növekszik. Az átrakás meggyorsítása nemcsak megyei érdek, ezért az ott dolgozó több, mint hatezer ember életének, munkájának megkönnyítése is országos jelentőségű. A megye kiemelten foglalkozik Záhony fejlesztésével: 114 célcsoportos, 60 többszintes lakás épül, 2000 köbméteresre tervezett ivóvízkapacitásából 1000 köbméter már ebben az ötéves tervben működik, de megkezdik a szennyvíz és csapadékvíz elvezetésére alkalmas közmű építését is. Épül a vasútforgalmi szakközépiskola, növelik a kereskedelmi és vendéglátóhelyek alapterületét, a fejlesztés gyorsításához azonban több segítséget vár a megye a KPM, illetve a MÁV vezetőitől. Nagyon fontos megyénknek az úthálózat további korszerűsítése, amelynek során 1976-ban elsősorban a „szőnyegprogram” jelenti a jó hírt. Jobb minőségűek lesznek a megye főbb útvonalai, hatméteresre szélesítik a 3 méteres utak döntő többségét. Ez távlataiban is nagy feladatot jelent az útépítőknek, ezért is építik fel Oros körzetében az új nagy teljesítményű aszfaltgyárat. Javul a tömegközlekedés Két főútvonalat érint Nyíregyházán a felüljáróépítés, amelyek közül a Tiszavasvári úton már megkezdték az építkezést, de a forgalomnak csak a jövő év nyarán adják át. Még nem alakult ki pontosan a 4-es utat érintő felüljáró építése, ennek építésére valószínűleg csak a tervidőszak második felében kerül sor. Jelentős helyet kapott a megbeszélésen a tömegközlekedés, hiszen ez olyan terület, ahol legtöbb a megye jogos igénye. Változtatásra, a gondok enyhítésére azonban csak meglehetősen korlátozott mértékben nyílik lehetőség. Oka elsősorban, hogy a közlekedési tárcának ebben az ötéves tervben a metró építésére, valamint a közlekedés biztonságának javítására kell nagy összegeket költeni, más területen a minőség javítása az elsőrendű feladat. Megyénk ennek ellenére tekintélyes összeggel részesül a támogatásból: a Volán . új telephelyének építése 84 millióba kerül és a megbeszélés eredményeként a 29 selejtet pótló és 4 bővítést jelentő autóbusz mellé még hármat kap a közlekedési vállalat. Az autóbuszpályaudvarok helyzetében már nem lesz ilyen javulás: a tervidőszakban felépül a fehérgyarmati pályaudvar, a mátészalkaira csak a MÁV- pályaudvar rekonstrukciójával egyidőben kerül sor, ez pedig — hasonlóan a nyíregyházihoz — ebben a tervidőszakban nem várható. Feszítő gondok A régen feszítő gond a mátészalkai vasúti pályaudvar építése tehát nem oldódik meg 1980-ig, mert ehhez legalább 200 millió forint szükséges, a MÁV pedig a pályakorszerűsítéseket tartja sürgősebbnek. A Mátészalka—Csenger között az eddiginél korszerűbb cseh motorvonat közlekedik majd. Egy évvel későbbre tolódik a demecseri vasúti felüljáró építése: ebben az évben a tervekre, jövőre a kivitelezés költségeire tud pénzt biztosítani a MÁV. A kemecsei gyalogos felüljáró pénz híján nem épülhet meg. Nincs lehetőség a kisvárdai felüljáró megépítésére sem, áthidaló megoldásként azonban egy kétkilométeres útszakasz épül, amely eltereli a forgalmat a sokszor félórákat zárva tartó vasúti sorompótól. A megye igényeinek és a KPM lehetőségeinek összehangolása, egyeztetése volt a célja a napokban megtartott tanácskozásnak. Ami a végeredményt illeti: a tárca vezetői ismerik a megye dinamikus fejlődését és tudják: a személy-, a teherszállítás, a közúti és vasúti közlekedés, az utak állapota, a hírközlés fejlesztése szorosan összefügg az általános fejlődéssel, a lemaradás pedig gátjává válhat ennek. Ezért foglaltak állást amellett, hogy a lehetőségekhez képest támogatják a megye jogos igényeinek kielégíté(balogh) A nyírbátori minőségi cipőgyár felsőrészt szító szalaga. (Elek Emil felvétele) Szinte látni lehetett a gondfelhőket Jung János homlokán, amikor a bajokról esett szó. Csak sóhajtozott, s egyre ismételgette, „még egyszer nem szabad megtörténnie annak ami volt.” Szakadék szélére került a hírneves vasmegyeri Micsurin Tsz, s most próbálják kihúzni szekerét a kátyúból. Szeme csak akkor telt meg csillogással, reménnyel, amikor a kivezető útról váltottunk szót. Volt azonban egy kis kétkedés szavaiban. Mintha azt mondta volna: „attól függ, hogy a fiatal, ide került szakemberek hogyan állnak helyt”. És sorolta az új „szerzeményeket”. Fekésházy Zolit, aki felsőfokon végzett, s ő lesz a növénytermesztési agronómus. Nőtlen ember. Kökényesi Laci gépész-üzemmérnök. Alig két hónapja érkezett. Meggyesi Antal a dohánytermesztési ágazat vezetője lesz. No és Bárdi Péter, ö már nem teljesen új ,*,fiú”. Régebben munkálkodott itt, de a körülmények elparancsolták-eltanácsolták, s most úgy döntött visszajön. Főállattenyésztőként tevékenykedett a Micsurinban. Talán most Kökényesi Lacinak van a legtöbb szaladgálni valója. 1974. júniusban végzett Nyíregyházán. Tiszavasváriba való. Nem tudta, hova, milyen körülmények közé cseppent. De nem fordult vissza. — December 8-án jöttem ide Vasmegyerre — törölgeti olajos kezét. — Most a gépműhely vezetője vagyok. Alig huszonhárom esztendős. Itt aztán a dörzsölt gárda között fel kell kötni azt a bizonyost, ha helyt akar állni, s tekintélyt szerezni. Nem szeppenős fajta. — Különösebb csalódás nem ért. Tájékoztattak hova kerülök — mondja. Nem fordultak vissza Értékben még nem tudja, mennyi van a kezén, de sok. — Legalább 30 különböző erőgép, 8 tehergépkocsi és vagy 40 lófogat. Még pontosan nem tudom, lényeg, hogy mikorra kellenek, készen álljanak a munkára. Most az a legfontosabb, hogy megismerje az embereket, s barátságot kössön velük. Legalább húsz ember, traktorosok, szerelők, műhelymunkások dolgoznak a keze alatt. — Tudom, hogy a gépesítésen sok múlik. A gépek munkájától sok függ. Ezen áll vagy bukik a jövőnk, — magyarázza. Laci, a szőke komoly tekintetű fiatal ember reménykedik, hogy jó szaktársakra lel, akikkel megérti magát, s közösen sokat tehetnek a bajba került közösség javára. — Remélem kölcsönösen megszeretjük egymást az emberekkel és amit lehet megteszünk. Fiatal házas. Feleségével albérletben laknak. Gyerek még nincs. Mosolyog Laci. — Ez igaz, de már várjuk, útban van. Jung, a tsz-elnök biztatóan jegyzi meg. — Épül a szolgálati lakás. Fedél lesz a fejük felett — nyugtatja. — Nem régiben adtunk át 3 szolgálati lakást, már költöznek a fiatal szakemberek. Jung János feláll, s elnézést kér. Hamarosan kezdődik a vezetőségi ülés, s ott fontos napirendet kell megbeszélni. Azt, ki legyen a tsz elnökhelyettese. — Jelöltünk van — emliti Jung. Amikor visszajön a tanácskozásról örömmel újságolja, hogy Kerecseny Györgyöt jelölte a vezetőség. A közgyűlésnek kell majd erősíteni. Alakul, formálódik a vezető gárda. Ezért bízik az új elnök, akit a szövetkezeti mozgalom nevelt, edzett. Elnökösködött Záhonyban, majd Vencsellőn, később Üjfehértón a szakszövetkezetnek volt a főagronómusa. Reménykednek. Fiatal csikógárda állítja talpra a Micsurint. Csak segítsék őket. Ezek a fiatalok nem ijedtek meg. Nem fordultak vissza, amikor megtudták, kemény helytállásra van szükség Vasmegyeren. Vállalták Jung Jánossal együtt. F. K.
