Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-05 / 30. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. február 5. KOMMENTAR )k és >kozat Nem az első és bizonyára nem is az utolsó olyan terrorakció únhelye Dzsibuti, amelynek ozgatórugója a politikai fe:ültség. Ezúttal harminc ancia gyermek sorsa kelt jgodalmat: a Szomáli-part elszabadítási Frontja i’LCS) elnevezésű szervezet iszainak kivégzésével feyegetőzik, ha követeléseiket em teljesítik. Elöljáróban annyit meg ell állapítani: túszok ejtése, kolásgyermekek elrablása immiféleképpen sem tartóik — nem tartozhat — egy űelős politikai mozgalom igyvertárába, ha még oly eleserítőnek véli is helyzetét, a még oly nemes célokat tűijtt is maga elé. Más kérdés, qgy Dzsibutiban a francia ormány által kilátásba herezett függetlenség megadáának elodázása kedvező tápalajt nyújt az efféle vállal:ozásoknak. Párizs már jó ideje függetsnséggel kecsegteti az úgyievezett tengerentúli Afar s Issza területet. Megkezlődtek a tárgyalások is Ali triffal, a dzsibuti kormány lnökével, de kézzelfogható íredmény nem született. Idő:özben a terület ellenzéke izzal vádolta Ali Arifot, íogy összejátszik a franciákkal. A kormányfő ellenzékélek élén a hivatalosan elisnert LPAI, a Függetlensé’ért Küzdő Afrikai Népi Szövetség áll, amely az utóbbi dobén gyakran bírálta a párizsi kormány halogató taktikáját is. Ügy látszik, a LPAI-nál 'adikálisabb erők is színre éptek. Erre utalt a múlt év nárciusában Franciaország Szomáliái nagykövetének elrablása. Annakidején a mogadishui emberrablást a Szomáli-part Felszabadítási Frontja (FLCS) vállalta magára, akárcsak most, a dzsibuti iskolabusz ellen elkövetett akciót. Nézzük, csak a terület históriáját! A mindössze 22 900 négyzetkilométeren elterülő francia Afar és Issza terület lakóinak száma nem haladja meg a ICO ezret. Neve a két népközösség elnevezéséből keletkezett: az afarok (szomálik) adják a lakosság 36, az isszák (danakilok) kb. 60 százalékát. Valamikor régen arab szultanátusokhoz tartozott, a VII. századtól kezdve Törökország, Etiópia és helyi szultánok uralták. Franciaország a múlt században gyarmatosította. 1958-ban Párizs rákényszerítette a francia államközösség alkotmányát. 1967-ben népszavazást tartottak a terület jövőjéről: a lakosság több, mint 60 százaléka a Franciaországhoz való tartozás mellett döntött. 1967 májusában a francia parlament által jóváhagyott új alkotmány nagyobb függetlenséget biztosított számára Jellemző a törzsi széthúzásra, hogy a kis számú lakosság ellenére az 1968-ban rendezett választásokon a 32 mandátumért 17 párt indult. Napjainkban Párizs nagyobb önállóságot helyezett kilátásba, de egyszersmind kegyetlen eszközökhöz is folyamodik: Dzsibuti Balbala nevű külvárosát például nemrég a francia katonák lerombolták, lakóit Szomáliába deportálták. Lám, a feszültség oka és az okozat között szoros a kapcsolat. S egyik nélkül a másik elképzelhetetlen. Kádár János látogatása (Folytatás az 1. oldalról) berben, illetve a KISZ májusban esedékes kongresszusának fontosságáról, hangsúlyozva, hogy ezeket a kongresszusokat is fel kell használni, hogy az ötödik ötéves terv össztársadalmi üggyé vájjék. Terveink megvalósításához a feltételek jók: népgazdaságunk alapjai szilárdak; a párt által vezetett társadalom egységes, rendszerünk erős; rendelkezünk a szocialista nemzetközi együttműködés nagy lehetőségeivel. Kádár János a nemzetközi kérdésekkel foglakozva rámutatott annak a két nagy eseménynek a világtörténelmi jelentőségére, amelyet a vietnami nép győzelme, valamint a helsinki tanácskozás létrejötte jelentett. Ezek kifejezik a szocializmus, a haladás, a béke erőinek a növekedését. A világ különböző térségeiben végbemenő események bizonyítják, hogy a haladás, a béke ellenségei ellentámadást indítottak, de a reakció erői nem fognak felülkerekedni, helsinki szellemét közös erővel meg fogjuk védeni. A nemzetközi helyzet kulcskérdése a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya. Nagy jelentőséget tulajdonítunk minden olyan lépésnek, amely e két — a világpolika alakulását döntően befolyásoló — hatalom közötti viszony javulását szolgálja. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdéseiről szólva, a Központi Bizottság első titkára méltatta a Lengyel Egyesült Munkáspárt, valamint a Kubai Kommonista Párt decemberben lezajlott kongresszusait és méltatta a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Bolgár Kommunista Párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Német Szocialista Egységpárt, a Mongol Népi Forradalmi Párt, a Vietnami Dolgozók Pártja közelgő és a Francia Kommunista Párt most megkezdett kongresszusainak fontosságát. Mi ezektől a kongresszusoktól, különösen a Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszusától, amelyek természetesen nemcsak a Szovjetunióra, hanem az egész nemzetközi kommunista mozgalomra hatása lesz, nagyon sokat várunk a kommunista mozgalom és a proletár internacionalizmus megerősödése szempontjából. Foglalkozott a testvérpártok közötti konzultációkkal, két- és többoldalú kapcsolatokkal. hangoztatta: a proletár internacionalizmus megköveteli, hogy az önállóan dolgozó testvérpártok eszmecseréket folytassanak egymással. Ezért hívei vagyunk a kommunista pártok európai tanácskozásának. Rámutatott arra, hogy a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom a marxizmus—lenimizmus útján halad előre, Vietnam, Laosz, Kambodzsa, Dél-Jemen, Szomália, Angola példája is bizonyítja, hogy korunkban a világ forradalmi fejlődése a szocializmus irányába tart. A Magyar Népköztársaság — mondatta — továbbra is szorosan együttműködik és erősíti kapcsolatait a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés szervezetével, valamint a KGST-be tartozó államokkal, a többi szocialista országgal, a fejlődő országokkal. A békés egymás mellett élés, az egyenjogúság és kölcsönös előnyök alapján készek vagyunk fejleszteni kapcsolatainkat a fejlett tőkésországokkal. ügy ítéljük meg — hangoztatta végül Kádár János —, hogy a fejlett szocializmus építésének a nemzetközi feltételei adottak, külpolitikai tevékenységünk vonala eredményes, ezért azt továbbra is folytatjuk. A pártaktíva az MSZMP VIII. kerületi Bizottsága első titkárának zárszavával, az Internacionálé hangjaival ért véget. Szovjet—magyar együttműködési jegyzőkönyv Huszár István miniszterelnök-helyettes, az Állami Tervbizottság elnöke, és Nyikolaj Bajbakov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnöke szerdán Moszkvában szovjet—magyar együttműködési jegyzőkönyvet írt alá. Az 1976—1980-as időszakra szóló megállapodás értelmében a Szovjetunió öt év alatt a már lekötött mennyiségnél hárommillió tonnával több kőolajat szállít hazánknak. Cserébe gépipari berendezéseket szállítunk a szovjet olajbányászat fejlesztéséhez, olajszivattyú-állomások létesítéséhez. Washington vétója a BT-ben Az Egyesült Államok vétója megakadályozta az ENSZ Biztonsági Tanácsában a többség által támogatott határozati javaslat elfogadását. A határozati javaslat leszögezte, hogy biztosítani kell a Palesztinái nép önrendelkezési jogát, beleértve a független állam létrehozásának jogát is. A Biztonsági Tanács Szíriái javaslatra tűzte napirendre a Palesztinái kérdést. A tagállamok döntő többségének egyetértésével meghívták a vitára a Palesztinái arab nép képviselőjét, a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet is. Izrael kitartott a már ismert álláspontja mellett, s hangsúlyozván, hogy a PFSZ-t nem ismeri el egyenrangú tárgyaló partnerként, távol maradt a tanácskozástól. E lépésével és a BT-ülés idején elhangzott nyilatkozataival, továbbá a polgárháborútól szenvedő Libanon elleni fegyveres akcióival az izraeli kormány azt fejezte ki, hogy minden áron meg akarja tartani az egymást követő háborúkban megszerzett területeket, bár szavakban békés szándékait igyekszik bizonyítani. A Biztonsági Tanács vitája az említett tényezők ellenére is azt bizonyítja, hogy a nemzetközi helyzet kedvező alakulása, így például a szovjet—amerikai párbeszéd folytatása megteremtheti az általános rendezés feltételeit. Az utóbbi időben ugyanis gyarapodott azoknak az államoknak a szá-Kaukázusi hadgyakorlat Szerdán a Szovjetunióban hadtest nagyságrendi erőkkel folytatódtak a „Kaukázus” fedőnevű hadgyakorlatok. Az egységek és az alegységek bonyolult időjárási viszonyok közepette teljesítették az eléjük tűzött feladatokat. A hadgyakorlatokon részt vesznek a bolgár, a román, a jugoszláv, a görög és a török fegyveres erők megfigyelői. ma, amelyek megértik a közel-keleti konfliktus lényegét. Az országok többsége ma már abból indul- ki, hogy az igazságos és tartós rendezésnek egymással összefüggő három feltétele van: az izraeli csapatok kivonása az 1967-ben megszállt területekről; a Palesztinái arab nép törvényes jogainak (köztük az államalapítás jogának) a biztosítása; valamennyi közel-keleti állam biztonságának és függetlenségének szavatolása. Különösen fontos annak a felismerésnek az erősödése, hogy a Palesztinái kérdés nem menekültügyi probléma, s megold.ása csak az általános közel-keleti rendezés részeként lehetséges. Ez tükröződik az ENSZ-közgyűlésnek azokban a legutóbbi határozataiban, amelyek kimondják, hogy Palesztina arab népe a közelkeleti rendezés egyik fő résztvevője, törvényes képviselője pedig a Palesztinái Felszabadítási Szervezet. S tegyük hozzá, hogy a PFSZ részvétele a rendezés valamennyi szakaszában és minden fórumán most már nemcsak a közgyűlés, hanem a Biztonsági Tanács gyakorlatában is megerősítést nyert azzal, hogy a PFSZ külön meghívást kapott az említett testületek munkájában való részvételre. A vitában felszólalók nagy többsége támogatta a konfliktus rendezésére hivatott genfi nemzetközi békekonferencia mielőbbi felújításának javaslatát. A szovjet kormánynak a BT- ülés előestéjén nyilvánosságra hozott állásfoglalása is hangsúlyozza: ha a Biztonsági Tanács valamennyi tagja, de különösen az állandó tagok politikai felelősségről tesznek tanúbizonyságot és valóban érdekeltek lesznek abban, hogy a Közel-Keleten véget vessenek a veszélyes helyzetnek, s biztosítják a béke feltételeit a térség minden államának, akkor a Biztonsági Tanács lényegesen hozzájárulhat az események kedvező alakulásához. A pozitív fejlemények mellett azonban léteznek még gátló tényezők is. Közéjük tartozik Izrael ragaszkodása a megszállt területekhez és az a tény, hogy ennek az expanziós politikának megvannak az Izrael határain kívüli támogatói is, továbbá: a rendezés módozatait és konkrét formáit illetően a haladó arab országok között, sőt magán a Palesztinái Felszabadítási Szervezeten belül is eltérő nézetek uralkodnak. E tényezők együttes hatását nem lehet figyelmen kívül hagyni. Éppen ezért korai lenne még a konfliktus tartós rendezésének közeli lehetőségéről beszélni. Az ide vezető út a pozitív változások ellenére is hosszúnak és rögösnek ígérkezik. Erről tanúskodott a Biztonsági Tanács most véget ért vitája is. Kanyó András A PORTUGAL FÖLDREFORM ELLEN. Portugál nagybirtokos Lisszabon környéki birtokán föllegyvérzett alkalmazottjával. A földtulajdonosok országszerte tüntetésekkel, szabotázs cselekményekkel próbálják megakadályozni az agrárreform haladó intézkedéseinek megvalósítását. (Kelet- Magyarország telefotó) Befejezte munkáját a luandai értekezlet Szerdára virradó éjjel Luandában véget ért a harcoló angolai néppel való nemzetközi szolidaritási konferencia. A 63 országból és 82 nemzeti és nemzetközi szervezet részéről érkezett küldöttek nyilatkozatot fogadtak el és felhívást intéztek a világ közvéleményéhez. A két dokumentum felhívja az imperialistaellenes és demokratikus erőket, hogy fokozzák az MPLA vezetésével igazságos küzdelmét vívó angolai népnek nyújtott segítségüket és támogatásukat, és követeljék az angolai imperialista agresszió haladéktalan és feltétel nélküli beszüntetését. Az értekezlet dokumentumai ezenkívül az aktív nemzetközi szolidaritás példájaként méltatják azt a segítséget, amelyet a Szovjetunió, Kuba és más szocialista országok nyújtanak a szuverén Angolai Népi Köztársaságnak. ★ Lusaka: Zambiai sajtóértesülések szerint a hét végén Lusakában öt afrikai ország csúcsértekezletet tart az angolai helyzetről. Mobutu Sese Seko zairei, Kenneth Kaunda zambiai, Sir Seretse Khama botswanai, Samora Machel mozambiki és Julius Nyerere tanzániai elnök a hírek szerint újabb erőfeszítést tesz azért, hogy egy nemzeti egységkormány jöjjön létre Angolában. Sarlós István tárgyalásai Berlinben Berlinben szerdán ünnepélyes keretek között aláírták a Magyar Hazafias Népfront Országos Tanácsának és az NDK Nemzeti Frontja Országos Tanácsának - az 1976—80-as évekre szóló együttműködési egyezményét. Az okmányt Sarlós István, az MSZMP PB tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára és Werner Kirchhoff, az NDK Nemzeti Frontja Országos Tanácsának alelnöke látta el kézjegyével. Az ünnepélyes aktusnál jelen volt dr. Szűrös Mátyás, hazánk NDK-beli nagykövete. Áz egyezmény az elvi bevezető után gyakorlati intézkedéseket tartalmaz. Előirányozza, hogy a két mozgalom vezető szervei a jövőben még szorosabb kapcsolatott tartanak egymással, öszszeegyeztetik terveiket, tájékoztatják egymást a fontosabb határozatokról, rendszeresen dokumentumokat cserélnek. Egy-egy kérdés vagy munkaterület tanulmányozására tapasztalatcsere-látogatásokat bonyolítanak le. A kulturális központok munkáját kölcsönösen előadásokkal, filmvetítésekkel, kiállítások megrendezésével Stb. támogatják. Megállapodtak abban is, hogy a most kezdődött ötéves időszakban évente felváltva hol Budapesten, hol Berlinben munkatanácskozást tartanak. Az egyezmény aláírása után dr. Erich Correns professzor, az NDK Nemzeti Frontja Országos Tanácsának elnöke átnyújtotta Sarlós Istvánnak a nemzeti front legmagasabb kitüntetését: a Front Érdemérmet. A magyar küldöttség többi -tagja is kitüntetésben részesült. Ezt követően az NDK Nemzeti Frontja titkárságának tagjai beható eszmecserét folytattak a magyar küldöttséggel közösen értékelve a látogatás eredményeit. Az eszmecsere után dr. Erich Correns koktélt adatta Sarlós István vezette magyar népfrontküldöttség tiszteletére. Ezen Fridrich Ebert, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja és dr. Szűrös Mátyás, a Magyar Népköztársaság berlini nagykövete is megjelent. ■
