Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-27 / 49. szám
1976. február 27. KELET-MAGYARORSZÁG T 3 Milliókért alapoznak a lányok, asszonyok Tél a gyümölcsösben Pattognak a gallyak, csattog a metszőolló a lányok kezében, megszépülnek a fák a felesleges „vízhajtásoktól” a megye almáskertjeiben. Tél végén így alapozzák a jövő évi gazdag termést. Hozzáértő, ügyes kézzel meg kell szabadítani a fát a „seprűktől”, és szinteket, úgynevezett „etázsokat” kell kialakítani és csak a megduzzadt rügyek maradhatnak meg. így a fa energiája nem vész el a felesleges, régi ágak, kisebb gyümölcsök táplálásában. Sok kis apró alma helyett egészséges, nagy gyümölcsöt szedhetnek le majd a fákról. Napirenden a korszerűbb termelés Befejeződött az élelmiszergazdaság vezetőinek ÜRESEN Megyénk termelőszövetkezeteiben több mint négyszáz dohánypajta áll üresen, vagy minimális a kihasználásuk. A dohánytermesztésben történt változások miatt, — területcsökkenés, fajtaváltás, új szárítási technológia — a pajták eredeti funkciójára sok helyütt ma már nincs szükség, nem lesz szükség. Mivel nagy értékekről van szó, felelőtlenség az épületeket sorsukra hagyni, közömbösen tűrni, hogy a múló idő rombolásában — eső, szél, vihar — haszonhajtás nélkül elenyésszenek. Kiss Lajo6, az AGROBER megyei 'kirendeltségének igazgatója, amikor a műszaki fejlesztésről, a termelőszövetkezeti beruházásokról beszélgettünk kijelentette: „Óriási tartalékaink vannak a rekonstrukcióban”. Más szóval a meglévő épületek, berendezések korszerűsítésében, átalakításában, ismételt hasznosításában. A dohányfajták példájánál maradva a buji termelőszövetkezet az elmúlt évben azzal a gondjával kereste meg az AGROBF.RT, hogy növendék állatainak nincs istállója, egy 1960-ban épült sertésfiaztatóban tartják a borjakat és azok a tetőn néznek ki. A telepen, ahol a sertésfiaztató volt, ott állt a négy tizholdas dohánypajta kihasználatlanul és ez jelentette később a‘ megoldást. A négy pajta átépítésére tervet készítettek. A termelőszövetkezet építőbrigádja rövid idő alatt megépítette az úgynevezett HVSZ-rendszerű szabadtartásos istállókat. A négyszáz növendék állat elhelyezése így nemcsak rövid időre, de hosszú távra is megoldódott. A pajták átalakításának haszna nemcsak az, hogy egy gonddal kevesebb marad. Nagyobb haszon, hogy az egy állati férőhely létesítése szemben a 16 ezer forintos normával csak 7570 forintba került. Ez az átalakítási költség tartalmazta a komplett telep víz-, villany- és egyéb járulékos létesítmények — árát is. A normához viszonyított megtakarítás közel 3,5 millió forint. Meggondolandó, hogy a juhtenyésztés fejlesztésében. * a húscsirke vagy más szárnyasállat tartásának fokozázásában. a tárolóterek — műtrágya, munkagép — kialakításában a pajták menynyiben jöhetnek számításba. Vannak hasznos elképzelések, többek között Nyírtas-' son a pajtát burgonyatárolónak, Máriapócson pedig juhhodályoknak akarják átalakítani. A Balkányi Állami Gazdaság felszámolta szerfás istállóiban a ráfizetéses serléshizlalást — korszerű sertéstenyésztő-telep üzemeltetésébe társult — az épületek újrahasznosításáról azonban nem mondott le. Amortizációját tekintve a nullára leírt istállókban most jól jövedelmező barornfitenyészet van. Az ötödik ötéves terv időszakában a beruházás értékét tekintve nem lesz lényeges változás, de a felhasználás jellegében igen. A nagyobb hányadot a termelést közvetlenül befolyásoló gépesítésre kell fordítani. Ez a rekonstrükció szükségességét külön is aláhúzza. Seres Ernő Metszeni tudni kell... A máriapócsi Rákóczi Termelőszövetkezet almáskertjében már egy hónapja folyik a metszés. Fiatal lányok, asszonyok végzik ezt a munkát. Van, aki már tizenhat éve csinálja, de vannak szép számmal olyanok is, akik még csak néhány éve. A Nagy Sándor szocialista brigád vezetője, Zsemján János tanította meg a brigádtagoknak, az almafametszés csinját-binját. — Először alig mertük a kezünkbe venni a metszőollót — meséli Herman Valéria. — Féltünk egy kicsit, hiszen — mint a brigádvezető elmondta — milliók múlnak azon, hogyan metszünk meg egy fát. — Még vizsgázni is kellett a háromnapos „tanfolyam” végén — veszi át a szót Lazók Illésné. — Nagyon szigorúan vették, mindent tudni kellett. Egy jellegtelen kis kávéházban összefut két író. Beszélgetnek. — Ide fi^jelj —, mondja a regényíró, és leszakít a novellista zakójáról egy lötyögő gombot: mi a fenének pocsékolod az idődet? Mit hókuszpókuszolsz te ezekkel a vacak kis novellácskákkal, elbeszélési élékkel? Ha legalább valami felemelő, nagy lélegzetű, tömény valamit alkotnál... — Megtehetném —, rántja meg vállait sértődötten a novellista. — Megtehetném, de nincs időm. — Ne viccelj! Jusson eszedbe Tolsztoj. Hogy menynyit írt ez a gróf! És ugye egy nap akkor is 24 órából állt. — Tolsztojjal dobálódzol? Röhej. Az öreg ismerte az idő értékét. Először és: nem volt gondja a borotválkozással. A tsz-ben már nem jelent gondot a metszőbrigádok megszervezése. A nőknek ilyenkor még nem sok munka akad, így a metszésnél elsősorban rájuk és a fiatalokra számítanak. Hatalmas öszszeget jelent az ' a munka, amit végeznek, illetve óriási kár lenne a tsz-nek és a népgazdaságnak, ha ezt nem végeznék el. „Ha mozgunk, nem fázunk" — Naponta 7 órától délután 3-ig dolgozunk — folytatja Tejfel Miklósné. — A keresetünk is jó, volt olyan nap, amikor 180 forintot kaptunk. Átlagosan száz— százötven forint a napi keresetünk. Egy ilyen fa megmetszéséért — mutat a melletünk levő törpealmafára — öt forint jár. A nagyobbakért 9—10. Ezzel szemben mit csinálunk mi? Minden isten áldotta nap lehúzzuk a szhkállunkat. Van fogalmad, mennyi időt rabol el ez a procedura?! Leülsz borotválkozni és egy fél órád odavan. — Hát ami igaz, az igaz. Ha az öreg fél órát borotválkozik, nem sokkal ír többet a mai íróknál. E kimerítő véleménycsere után áteveztek a számtan területére: kiszámították menynyi időt pocsékoltak el eddig borotválkozásra. Pontosan kimutatták a havi, az évi, a tíz évekre eső időveszteséget... — Tessék, itt van neked a 30 perc! — kiáltott fel a novellista akkora ujjongással, mintha egy új galaktikát fedezett volna fel. — Láthatod: eddigi borotválkozásaink során egy „Háború és béke”, plusz egy „Hadzsi Murat” megírása úszott el. Szörnyű! A reggeli nedves időben, de még a napsütésben is jó páran még álmosak, szívesebben aludnának bizonyára. — Reggel nehezebben megy még a felkelés, mint nyáron — mondja Lazók Illésné. — De ha mozgunk, nem fázunk. Hamar belejövünk, így együtt tizenegyen könynyen telik az idő. Három órakor végzünk és még tudunk vacsorát főzni, ellátni a gyerekeket, a családot. A fiatalabbaknak még nem kell családról gondoskodni, sőt Belicza Klára még a tankönyvet veszi elő hét végén. A Tiszaberceli Szakmunkásképző Intézet harmadikos tanulója, gyümölcstermesztési szakra jár. Közös érdele —Most két hét gyakorlaton vagyunk itt, majd két hét tanulás következik. Amit az iskolában tanulunk, rögtön a gyakorlatban is megismerjük. Eleinte nehéz volt a metszőolló, de ennek is ki lehet tapasztalni a sajátságait, s most, a második héten már egészen megszoktam. Körülbelül 1500 forintot keresek és az is nagyon jól jön. A legfontosabb tavaszi munkák egyike tart most. Nemcsak a tsz, a megye, hanem az egész ország érdeke is, hogy jó minőségű jonatán alma kerüljön a magyar boltokba és a világpiacra. No de azért azt se feledjük: Tolsztojnak más dolga sem volt az íráson kívül. Nem járt gyűlésekre, értekezletekre, író-olvasó találkozókra. És akkor még tévé sem volt, se futball... Az öreg az íróasztaltól fel se állt... — Na egy kicsit azért túlzói! — szólt közbe a regényíró. — Vadászni járt, szánkón hordta a kútról a vizet és még szántott is. Mitöbb: harcolni is volt ideje. Azonkívül akkoriban még ösztöndíjak sem voltak és mégis... E nyomós érvek súlya alatt a novellista magába roskadt, majd hosszas hallgatás után, hangjában mély szomorúsággal megszólalt: — Azt hiszem, ezt a határtalan időpocséklást meg kell szüntetnünk. Esküszöm: holnaptól kezdve én nem borotválkozom. Kifizették számlájukat, felálltak az asztal mellől és méltóságteljes léptekkel megindultak a stadion irányába, hogy a soros futballtalálkozón valahogy elüssék az időt. Baraté Rozália fordítása tanfolyama A megye élelmiszer-gazdaságának vezetői; termelőszövetkezeti elnökök, állami gaz. dasági igazgatók, élelmiszeripari vállalatok igazgatói — részére február 23-tól Nyíregyházán négynapos továbbképző tanfolyamot tartottak. Az elhangzott előadások, az MSZMP gazdaságpolitikai céljairól, az ötödik ötéves terv, s ezen belül az 1976. évi megyei ágazati terv feladatairól, a megye mezőgazdasági és élelmiszeripari terveiről, a közgazdasági szabályzók vállalati és szövetkezeti módjának alkalmazásáról szóltak. Napirenden/ szerepeltek még: az 1976. évi legfontosabb hitelpolitikai irányelvek, az állami gazdaságok helye és szerepe a mezőgazdasági termelés fejlesztésében, a mezőgazdasági nagyüzemek és partnervállalatok kapcsolata; a mezőgazdasági és élelmiszeripar területén előforduló visszaélések, a társadalmi tulajdon védelnj^, a megye munkaerő-gazdalkodása, a mezőgazdasági és élelmiszeripar területén a közművelődési feladatok, a társulások és kooperációk szerepe, valamint a bevételi hivatal vizsgálatainak tapasz, talatai. Csütörtökön, a tanfolyam záró napján fórumot tartottak. Ezen részt vett dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke. Dr. Tar Imre az élelmiszergazdasági termelést érintő időszerű kérdéseKről tartott előadást. Szólt az állami, Érdem, vagy szerencse, hogy nem volt tavaly halálos üzemi baleset megyénk ipari szövetkezeteiben ? Szinte megválaszolhatatlan kérdés hiszen mindkettő igaz lehet. Mert elvitathatatlan érdemnek kell tekinteni, hogy mind a szövetkezetek, mind a szövetség munkavédelmi felügyelője és munkavédelmi bizottsága egy sor olyan intézkedést tettek, amelyek a balesetek megelőzését szolgálják, ám az is igaz, hogy a nyolc csonkulásos baleset csaknem bármelyike tragédiával is végződhetett volna. Huszonöt szövetkezetnél függetlenített, -vagy fél állásos biztonsági megbízott dolgozik. Szabályozták azokat a legfontosabb feladatokat, amelyek az egészségtelen, veszélyes munkakörülmények megszüntetésére, a balesetek csökkentésére vonatkoznak. Valamennyi szövetkezetnél ellenőrizték a biztonsági megbízottak és a szövetkezetek megelőző munkáját. Az egy évvel korábbi 28 helyett 71 felelősségrevonás történt. Ezekből kiderül, minden korábbi évitől többet tettek a dolgozók egészségének, testi épségének megóvásáért. Ha azonban a balesetek számát tekintjük, az a következletés^-vonható le, hogy nem változott a helyzet, s ez érvényes az egész negyedik ötéves tervre. Igaz ugyan, hogy évről évre nőtt a dolgozók létszáma, csakhogy ezzel szinte egyenes arányban nőtt a balesetek száma is. szövetkezeti tulajdonviszonyok fejlődéséről, erősítésük szükségességéről. A legfontosabb termelőeszköz a föld, ezért fontos termőképességé, nek növelése és törekedni kell arra, hogy megműveletlen föld ne legyen. A termőföldek, álló- és forgóeszközök hatékonyabb hasznosításával jelentősen növelhető a termelés, fokozható a termelés gazdaságossága. Az előadásban jelentős helyet kapott a szövetkezeti demokrácia érvényesülése. Különösen nagy figyelmet kell szentelni az anyagi javak elosztására, a munkafeltételek, munkakörülmények javitásá. ra. Ne csak elvi megfogalmazás legyen, hogy a szocializmus az embernek épül — mondta Tar elvtárs. — A gyakorlatban is tenni kell azért, hogy ezt a szövetkezeti dolgozók érezzék. Szólt dr. Tar Imre a pártszervezetek feladatairól, a tudatformálás jelentőségéről, hangsúlyozva, ahol elmarad a tudat fejlesztése, ott elmarad a gazdálkodás fejlődése is. Á kádermunkával kapcsolatban elmondta: nagy figyelmet kell szentelni a szakemberképzésre, különösen a szakmunkásképzésre. Lényeges a vezetők politikai képzése, továbbképzése. Részletesen szólt dr. Tar Imre a háztáji és kisegítő jgazdaságok termelésének segítéséről. A tanfolyam résztvevőinek kérdéseire dr. Pénzes János és dr. P. Szabó Gyula, a megyei tanács elnökhelyettese válaszolt. Tavaly például 387 baleset történt, 4,8 százalékkal több az előző évinél, s ugyanenynyivel emelkedett a dolgozók létszáma is. Nem így, illetve ennél kedvezőtlenebb arányban emelkedett a balesetek miatt kiesett munkanapok száma. Tízezer nyolcvanhat munkanap volt, ami körülbelül 35 ember egész évi munkáját, ebben az esetben munkájának hiányát jelenti, s bizony legtöbbször felületesség miatt. Még mindig nem használják mindenütt a kötelezően előírt védőberendezéseket. Az sem vitatható, hogy a balesetek bekövetkezésének sokszor előidézője a dolgozó, ám ilyen esetekben is kimutatható: nem ismerik eléggé a munkavédelmi szabályokat, gyakran elmaradnak a biztonsági szemlék és sokszor elhanyagolják a szövetkezetek vezetői a munkahelyi vezetők biztonságtechnikai vizsgáztatását is. Ennek fontosságára figyelmeztet, hogy a legnagyobb arányban a fiatalok, a nemrég munkába állók között nőtt a balesetek száma, de legalább ennyire fontos a szakképzetlen munkások megfelelő oktatásának megszervezése. Hogy ez megváltozzék, nem elég kinevezni a munkavédelmi felelősöket, nem elég egy szövetségnek, egy érdekvédelmi szervnek jó ajánlásokat, határozatokat hozni, a munkahelyi vezetők, a dolgozók szemléletének is sokat kell változnia. Balogh József Sz, Kuliba}'"-SIS Idő és irodalom Tóth Kornélia IPARI SZÖVETKEZETEK Tízezer munkanap A KISZÖV feladatainak végrehajtásához készített komplex intézkedési tervek megvitatása, a szövetkezetek munkavédelmi helyzetének értékelése és a szövetkezeti bizottság idei költségvetésének jóváhagyása szerepelt a KISZÖV elnökségének csütörtöki ülésén.
