Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-26 / 48. szám
1976: február 26. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Arányok és mércék A PIACI BÖLCSESSÉGBEN, ami szerint ingyen nem adnak semmit, sok az igazság. Természetes, hogy a gazdasági növekedés is befektetéseket követel, s minél bonyolultabbak a megoldandó feladatok, annál nagyobb azok szellemiekben, anyagiakban számított ára. Mondjunk- le ezek szerint a fejlődésről, hogy ne kelljen a fokozódó kiadások terhét viselni? Ha megtennénk, a társadalmi haladás útját is elrekesztenők, mert hisz’ ez utóbbi nem nélkülözheti a növekvő gazdasági alapokat. Tavaly megközelítően 140 milliárd forintot használtak fel az országban az állóeszköz-állomány bővítésére. Ez majd’ háromszorosa annak az összegnek, amelyet hasonló célokra 1965-ben költöttek el. Magasabb lépcsőfokokon kell feljebb lépnünk, mert nemcsak többet, hanem mást is akarunk, mint korábban. Tényezők sokasága miatt — ahogy a szakemberek fogalmaznak — objektíve drágább a termelés, a szolgáltatás korszerűsítése, mint volt tíz, vagy tizenöt esztendeje. Erősen fogynak például a könnyen feltárható nyersanyagok, kitermelésük költsége — idehaza és külföldön egyaránt — meredeken emelkedik. Meggyorsult a termelőberendezések műszaki elavulásának üteme, fokozódó szerephez jutnak a környezetvédelmi szempontok, s ezek betartása újabb kiadásokat tesz elkerülhetetlenné. Bővül mind a termelésben, mind a termelő ember ellátásában az úgynevezett infrastruktúra jelentősége, s az autópálya, a nagy tengelynyomású vagonokat hordozó sínhálózat létesítésének költsége nem mérhető össze a korábbi kövesutakéval, hagyományos vágányhálózatával. Jogosnak látszik a kérdés: ugyanazért mind többet kell fizetnünk? Nem egészen, bár bizonyos esetekben ez a helyzet. Egy tonna kőolaj akkor kerül a legkevesebbe, ha itthon hozták a felszínre. Drágább ennél a szovjet importból származó, de még mindig sokkal olcsóbb, mint a dollárért vásárolt. A megoldás nem az, hogy foggal-körömmel megakadályozzuk a kőolaj növekvő — és indokolt! — felhasználását, hanem az, hogy mindent elkövetünk az ésszerű, takarékos gazdálkodás érdekében. KETTŐS KÖKBEN HELYEZHETJÜK EL a fejlődést szolgáló, gyarapodó kiadásokat. A belső kör az előbbi és a hasonló eseteket fogja át, azokat tehát, amikor az objektív szükség határozza meg a cselekvést. A külső körbe viszont azok a tények kerülnek, amelyek csak látszatra kísérői a fejlődésnek, valójában szervezetlenségre, pazarlásra, célszerűtlen kiadásokra figyelmeztetnek. Példával élve: a beruházási javak árszínvonala a negyedik ötéves tervben jóval lassabban nőtt, mint a beruházásoké. A kettő közötti különbség fényt vet a szervezés — a tervezés, előkészítés, kivitelezés — alacsony színvonalára. A műtrágyagyártásban a földgáz felhasználása — az eddigi szén helyett — ötven százalékkal csökkentette az energiaszükségletet. Apró adalék ez ahhoz, hogy miért érdemes vállalni a földgáztermelés növelésének fokozódó kiadásait, illetve, miért járulunk hozzá a nemzetközi földgázvezeték építésének költségeihez. Másfajta bizonyíték: a mélyalmos baromfinevelés-technológia továbbfejlesztett változatának alkalmazása nyolc-tíz százalékkal nagyobb beruházási összeget követel, mint a kiinduló megoldás. Érdemes vállalni a többletet? Igen, mert a nyereség a korszerűbb technológia esetén 45—50 százalékkal bővül! RÁFORDÍTAS ÉS HOZAM ARANYA az a mérce, mely kimutatja: megéri-e a fejlődés azt az összeget — vagy akár szellemi erőfeszítést, eszközfelhasználást stb. —, amennyit költeni kívánunk, kényszerülünk rá. Nem szószaporítás az utóbbi kívánunk, kényszerülünk — kettőzés. Hiszen az ötödik ötéves tervben — egyetlen elemet kiragadva — nemcsak az előirányzott 35 millió tonna szovjet kőolajat kell megvásárolnunk ahhoz, hgoy egyetlen népgazdasági területen se legyen fennakadás, hanem dollárok millióit is kiadhatjuk más országokban, a tőlük vett olaj fejében. Ne tegyük? Sok tekintetben tehát meghatározottak a választási lehetőségek, s ezért a tényekkel mindig szembe kell nézni. A döntések nem attól függnek, hogy mit szeretnénk, hanem attól, mit lehet tennünk, mi áll módunkban. A fejlődés indokoltan növekvő költségeit vállalni kell, s mert ezek folyamatosan emelkednek, mind nagyobb figyelmet szükséges szentelni a fölös, a társadalmilag nem indokolt kiadásokra. AZ IDÉN PÉLDÁUL 8,8 MILLIÁRD FORINTOT KÖLTENEK a villamosenergia-iparban beruházásokra. Ez a summa az erőművi — és hálózatfejlesztés szükséges fedezete. Ám aligha kell bizonygatnunk, hogy amit a 8,8 milliárd forint segítségével létrehoznak, abból majd pazarlünk is, silány termékekbe ölt energiával, üresen futó gépekkel, fölös szállításokkal, égve hagyott fénycsövek, villanykörték millióival. S ha így nézzük a szóban forgó öszszeget, beláthatjuk: a tényleges fejlődéshez kevesebb is elég lenne. Ami persze nemcsak a villamosenergia-felhasználás esetében igaz, hanem minden más területen ugyanúgy érvényes. S éppen ezért, bár nagyon lényeges, hogy mennyibe kerül a fejlődés, egyre inkább arra a kérdésre kell válaszolnunk helyi és társadalmi értelemben, hogy annyiba került-e, mint amennyibe kellett, vagy annál többe. S ha többe, akkor ne a fejlődéssel, hanem — a megvalósítókkal szálljunk perbe. (M.) Gazdag program az első tanyai vasárnapon A külterületi és tanyai lakosság kulturális ellátásának javítása érdekében egésznapos műsorral keresik fel február 29-én a megyei művelődési központ, a tiszalöki körzeti művelődési központ és könyvtár csoportjai Kisfástanya lakosságát. Meggyőző erővel1, személyes példamutatással indul el hoszszabb távra egy komplex program. Kisfástanya lakossága délelőtt 10 órától délután 17 óráig válogathat a különböző műsorokban. Délelőtt a megyei művelődési központ Mesekert Bábszínháza másfél órán keresztül szórakoztatja a tanyai gyerekeket. A nap folyamán sor kerül egy képzőművészeti kiállítás megnyitására, Lakatos József festőművész közreműködésével. Egy népi komédiát mutat be a megyei művelődési központ Bessenyei stúdiószínpada, majd a fúvósötös kamaraműsorával fejeződik be a napi program. Egésznapos könyvkölcsönzés is kapcsolódik az első tanyai vasárnap programjához. A február 29-i start után ez a műsor vándorol tovább megyénk tanyáira és külterületi településeire. Illés Balázs A varion szalag munkásnői Verseny magasabb fokon a cipőgyárban — Volt, amikor egy hétig nem láttam a gyermekemet. Ilyenkor a férjem tréfásan megjegyezte: jobb, ha magammal hozom az ágyamat, hiszen ha lenne, még a harmadik műszakra is a gyárban maradnék. Az ágy a helyén maradt, de Galambos Zoltánné, a Szabolcs Cipőgyár főművezetője február elseje óta már műszakba jár. Nem kell bent maradnia, mióta az új varion szalagot bevezették. i | A szalagot nem most találták ki. Korábban az a hír járta róla, hogy a fehér köpenyes munkásnők helyébe még a kávét is odavitték, csakhogy menjen a munka. Mégsem értek el eredményt. A híresztelés csak részben bizonyult igaznak. Akkor nem válik be, ha nincs megfelelően előkészítve, s a folyamatos működését nem tudják biztosítani, máskülönben sokai termelékenyebb, mint a korábbi szalag A hiányosságok kiküszöbölésével indították meg a gyártást a varionan, annak ellenére, hogy a bonyhádi és a szombathelyi gyárakban nem szereztek egyértelműen jó tapasztalatokat. Hegnőttek a követelmények Az igazat megvallva semmi sem kényszerítette a gyárat a mielőbbi átállásra — mondta Bánhidi Erzsébet, szervező. De azzal, hogy minisztériumi vállalatok lettünk, megnőtt a követelmény, bekapcsolódtunk a nagy múltú gyárakkal folyó versenybe. Ahhoz, hogy helyezettek legyünk és öt év múlva elérjük az egymillió páros termelést, változtatni kellett: varionszalagon dolgozik atűződe, a kismamaszalag sem álló és kézi továbbításé többé, s most építjük Nyírbogdányban az új tűződét. — Mit jelent a szalag különös neve? — Az ÁBC a sokféleségre utal, mivel az egy műszakban dolgozó 39 munkás egyszerre két terméket gyárt, mindenki önállóan darabbéres rendszerben. A varion a változxathatóságot jelenti, annyira bővíthető, amennyit a gyártás megkíván. Az új szalagnak megvannak a hátrányai, de a mérleg serpenyője inkább előnyei felé billen. Alkéri Imre főművezetőnek, és Gőcze Istvánná művezetőnek megsokszorozódták á feladataik a szalag beállításával. A művezető szerepe — A kötött ütemű gyártásnál nehezen lehetett az egyéni teljesítményeket értékelni, most viszont ezen van a lényeg. Ki mennyit dolgozik, pontosan annyit keres. Éppen ezért a munka irányításában, folyamatosságában nagy szerepet kap a művezető. Már az első napokban hangos vihar támadt, ha valaki nem akkor kapta a következő adagot, amikor kérte. Időnk döntő része azonban a minőség ellenőrzésére megy el. A darabbér kényszerítő eszköz, de ugyanakkor könnyen „elcsúszhat” mellette a minőség. A művezetőkre hárult a szalag megismertetése a tlol gozókkal. Hiába alkalmaztak már 8 évvel ezelőtt darabbéres rendszert, most mégis idegenül fogadták. Vajon megkeressük-e ezután is a korábbi fizetésünket? Menynyit kell hajtani a régi bérért? Folyamatos lesz-e mindig a munka? Ezekre a kérdésekre látatlanban csak biztató szókat mondhattak. Most, egy hónappal az indulás után Varga Istvánná és Bezerédi Jánosné az asszonyok, lányok véleményét fogalmazta meg. — Ügy éreztük, mindig kitöltöttük a munkaidőt, mégsem a vártnak megfelelő bért kaptuk. Igaz, akkor dolgoztunk a hiányzók helyett is, sokszor 55 ember helyett harmincán. Most mindenki vezeti a maga teljesítését, és fizetés előtt tudjuk, hol tartunk. Nem kapkodjuk ki egymás kezéből a munkát, de meggondoljuk, hány cigarettaszünetet tartunk a tornazáson kívül. Féltek az újtól Féltek az újtól, mégis inkább hitték benne, öt-hat embertől eltekintve mindenki felköltözött az első emeletre, a varionhoz. Még a nyugdíj előtt állók is. — Mi szervezők inkább az idősebb munkásnőkben bíztunk, de örömmel tapasztaltuk, mennyire lehet számítani a fiatalokra. Ez azért fontos, mert a szalag átlagéletkora 18—22 év. Vita inkább a két modell együttes gyártása miatt volt. Ez bizonyos fokig érthető, hiszen egy új művelet megtanulása sok időt elvesz. Morogtak, de tudták, hogy nem állíthatjuk vissza a régi rendszert, Annál is inkább nem, mert így gazdaságos. A kedélyek akkor nyugszanak meg igazán, ha az első fizetését mindenki megkapja, habár már most megmutatkoznak a jó indulás eredményei. Korábban egy műszakban 45—50 ember napi 800— 850 pár cipőt gyártott, most 39-en 8—900-at. Egy dolgozó 24—25 párat készít, ami ágazati mércével mérve ás jó szám. De ettől a szalagtól nemcsak a gazdaságossági mutatók javulását várják, hanem a^t io, hogy ocökkorvn.i fog a fluktuáció, a kieső, a táppénzes napok száma. Pénteken, február 27-én, a Hazafias Népfront szervezésében a következő helyeken tartanak falugyűléssel egybekötött népfrontbizottsági választásokat: Garbolc, kultúrház, 18 óra. Szakoly, kultúrház, 17 óra. Cégénydányád, kultúrház, 18 óra. Számosszeg, kulturház, 18 óra. Nyírvasvári, kultúrház, 18 óra. Vasmegyer, kultúrház, 18 óra. Hete, tanácsháza, 19 óra. Tiszaszalka, pártház, 18 óra. Nyíregyháza, ötös körzet, Ságvári-telepi művelődési ház, 18 óra. Demecser- Borzsova-tanya, általános iskola, 17 óra. Balkány-Abapuszta, általános iskola, 18 óra. Egészségügyi propaganda A közelmúltban tettük szóvá, hogy az orvosi rendelők, várók, intézeti előcsarnokok rendkívüli jó lehetőséget kínálnak arra, hogy ott az egészségneveléssel kapcsolatos kiadványok közkézen forogjanak. All ez Nyíregyházára, de a vidékre js. Ezzel kapcsolatban érdemes felhívni a közfigyelmet — orvosokét, szervezőkét —, hogy a megyei egészségnevelési csoporthoz új propagandaanyagok érkeztek. Igen agitatív röplap kínálja magát, tudtul adva a védőoltások fontosságát. Ezeket érdemes lenne bölcsődékben és óvodákban is elhelyezni. Szűrésre biztat egy másik kiadvány, rámutatva a betegségmegelőzés e fontos lehetőségére. Úgy véljük, hogy sok asszonyt foglalkoztató üzemben csakúgy elkelnének, mint a várószobákban. Minden üzemi étkező előtti tér szinte kínálja a helyet a kézmosásra biztató nagyméretű falragasznak. Ilyenkor tavasszal külterületen, községekben, de még egyes városrészekben is helyes lenne elhelyezni a veszettségről szóló leporellót. Éttermekben, presszókban, de még a tavaszi utcai padokon is szívesen látnóic a Jó rágyújtani? kérdést felvető kiadványt, sokak okulására. Ha lehetne, úgy a posta a családi háztartások számára is bedobhatná a levélszekrényekbe az ételmérgezésről szóló tájékoztatást. És végül, de nem utolsósorban adjuk a kismamák és leendő anyukák kezébe a Mama emlékeztetője című brosúrát, amely csecsemőgondozás megannyi tudnivalóját összegezi, érthető és szép stílusban. Jo táblázatok egészítik ki a munkát. Ha már arról szólunk, hogy az egészségnevelés közügy, úgy ragadja meg munkahely, iskola, otthon, vállalat, tanárx, rpr)flt>lni‘ntÓ7o+ n lobn+A- séget, és minél több ember számára tegye elérhetővé az embert szolgáló információkat. Falugyűlést tartottak február 23-án, hétfőn Kocsordon. A falugyűlés vendége volt dr. Csatlós Miklós, a járási hivatal elnökhelyettese. A Hazafias Népfront községi bizottsága telt ház előtt adott számot a IV. ötéves tervben elért eredményekről. A beszámoló után bonyolították le a népfrontbizottság-választást. A bizottság elnöke továbbra is Szabó Ernő maradt, a megyei küldöttértekezletre pedig Jakab Zsigmondnét jelölték — tudósítja Zsoldos Barnabás. Balogh Júlia FALUGYŰLÉSEK, NÉPFRONTVÁLASZTÁSOK Olyan átszellemült, fényes szemmel, amilyennel csak életet hordozó-váró kismamák tudnak nézni, ott állt az előszobaajtóban. ö jött ajtót nyitni a csengetésre. Jött? Ihkább csak csoszogott, tolta maga előtt édes terhét, s amint kinyílt az ajtó, a vékonyka nyíláson a tél leheleté nyomult be a párás, meleg szobába. Mária, akit Jani, a férj óvott még a levegőrezgéstől is, örült a látogatásnak. ölelte-csókolta Klárát, aki nem restellt buszra szállni, s munka után kijönni a faluba, hogy lássa Marikát, hogy szemtanúja legyen a babavárás pillanatainak. Örömtől izzó izgalomban él a fiatal házaspár. Esténként, amikor lefeküdnek, János, a fiatal agronómus odahajtja fejét Marika testére, s hallgatózik. Érzi az élet, gyermeke lüktetését, életét, szíve dobogását is hallja talán. „Hallod édes?” Jánost ilyenkor valami megfoghatatlan érzés keríti hatalmába. Már nagyon szeretné, ha Marika túl lenne a szülésen. Éjszaka, ha mocorog Marika azonnal ugrik. Napok óta alig hunyja le a szemét. Ha kissé bágyadt a melegtől Marika, már fél. Fussak, menjek, telefonáljak? Ugrana minden pillanatban. Ha kimegy a fürdőszobába, ha jár-kel, figyeli a mozgását. Férje, János most nincs itthon. Készülnek a zárszámadásra. De ha csak percnyi ideje van, fut haza. Babavárás Klára asszonnyal tippelnek, latolgatnak, mennyi idő lehet még a szülésig, s mit várnak? Fiú lesz, lány? Ki tudja?" Saccolják az időt, talán egy, talán két hét van még hátra, úgy ítélik, még annyi sem. Nagyon fenn van a teher. Ekörül formálódik a beszélgetés, s közben a kismama úgy invitál egy piciny, meleg szobácskába, mintha szentélybe lépne az ember. Ez lesz a jövendőbeli kis ember otthona. Bemutatja. Fehér-kék falak. Olyan mint a lehelet. A sarokban villanykályha. Takarékon pislákol. Leheli az enyhe meleget. A másik sarokban feltornyozott kiságy. Csupa fehérség, kékség, kisingek, pelenkák gúlába állítva. A falon apró, színes papírfigurák, állatkák, kiscica, egérke, csupa mesevilág, amelyet apuka varázsolt a falakra. A sublóton ezernyi játék. Csak semmi baj ne legyen. Csak szerencsésen, épségben, egészségben jöjjön a világra. Mária asszony vékonyka emlékfoszlányként idézi néha az első szülést, s az azt követő tragédiát. Nem, nem akar rágondolni. Bízik magában. Erősnek érzi magát. Tudja, nem lesz semmi baj. Nem történhet semmi. Minden rendben lesz. Ikrek lettek volna az elsők. A feldíszített kiságyon most is két pólya van. Klárika megpillantja. Te Marika! Úgy gondolod, hogy újra? Mosolyog. Tudod, jó előre felkészülni, hogy ne érje meglepetés az embert. Nem igaz? Farkas Kálmán
