Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-26 / 48. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. február 26. KOMMENTÁR A kairói képlet Rijadban véget értek Anvar Szadat egyiptomi elnök megbeszélései. Khaled király, Szaud Al-Fejszal herceg külügyminiszter és maga Szadat is hangsúlyozta, hogy a megbeszélések „a teljes nézetazonosság jegyében” folytak. Nem csak Nasszer elnök idején, de akár néhány éve is képtelenségnek tűnt volna, hogy Egyiptom és a társadalmi-politikai mozdulatlanság közel-keleti fellegvára, Szaud-Arábia legmagasabb rangú államférfiai között „teljes nézetazonosságról” lehessen beszélni. És ha ma lehet — márpedig a jelek szerint valóban lehet —, ennek oka nem a rijadi, hanem a kairói vonalvezetés alapos megváltozása. A kairói képlet ma már meglehetősen világos. Szadat elnök úgy szeretett volna országa nyomasztó gazdasági bajaiból kilábalni, hogy a nyugati világ — mindenekelőtt az Egyesült Államok — és a reakciós arab olajállamok anyagi segítségét veszi igénybe. A múlt év őszén pontosan ennek a koncepciónak a jegyében folytak Szadat és Ford elnök amerikai tárgyalásai. Már akkor sem volt vitás, hogy Kairó politikai befolyásolására Szaud- Aráhüának a jövőben minden eddiginél nagyobb szerepet szánnak. Ilyen értelemben azt, ami most RijadKsvn történt, Kissineer washingtoni munkatársainak dolgozószobáiban tervezték meg. Mi történt Rijadban? Khaled király a közös nyilatkozatban hajlandó volt a térség „vezető országának” elismerni Egyiptomot. Ez a fogalmazás csak szépségtapasz lehet az Egyiptom-szerte nagyon is vegyes érzelmekkel fogadott tényen: a szaud-arábiai olajpénz túlságosan nagy szerepet játszik Kairó kül-, sőt belpolitikájának alakításában. Félreértés ne essék: Riiad a régi, markánsabo vonalvezetés idején isi tánogatta anyagilag Kairót — a saját közhangulata, \z arab világ nyomása niatt egyszerűen nem teletett mást. Most azonban :z a támogatás úgy törtélik, hogy Ríjad nemcsak id, hanem követel — és cap is — hozzá a politikai űlenszolgáltatást és a felételeket Szaud-Arábiában liktálják! Most például így, hogy Kairó nem a szadat által egyszerre és sürgősen kért mammutisszeget kapja meg, haíem viszonylag kis tételekben. Az ok meglehetősen világos: a tételek között elenőrizni lehet a bizonyos feltételek teljesülését. (Folytatás az 1. oldalról) azért, hogy a vietnami nép támogatásának és segítésének ügyét szívük parancsának, lelkiismereti kötelesség ülcnek tartják — mondotta végül Le Duan. ★ Erich Honecker, az NSZEP KB első titkára az SZKP- kongresszuson szerdán elhangzott felszólalásában tolmácsolta a küldötteknek az NDK kommunistáinak, egész népének üdvözletét. Honecker hangoztatta, hogy az SZKP Központi Bizottsága beszámolójában megvont mérleg a világot megváltoztató marxista—leninista eszmék mindent legyőző erejéről tanúskodik. Erich Honecker kijelentette, hogy az SZKP békeprogramjának megvalósítása során gyökeres fordulat jött létre a hidegháborútól a feszültség enyhülése, a szocialista és a kapitalista országok közötti békés egymás mellett élés elveinek megszilárdítása felé. A helsinki értekezleten létrejöttek a legfőbb feltételek ahhoz, hogy Europa a szilárd béke kontinensévé váljon. Az SZKP XXIV. kongreszszusa óta eltelt időszak egybeesett az NDK világméretű nemzetközi jogi elismerésével. És ez nem véletlen egybeesés. Ennek elérését elősegítette a Szovjetunió lenini külpolitikája, a szocialista közösség összes országainak egybehangolt cselekvése. Az SZKP XXV. kongreszszusa újból tanúsítja, hogy az SZKP a nemzetközi kommunista mozgalom legedzettebb és legtapasztaltabb csapata. Ezért az NSZEP a proletár internacionalizmus fő kritériumának tartja a Lenin pártjával való szoros harci szövetség állandó elmélyítését — hangoztatta Erich Honecker. ★ Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára felszólalásában üdvözölte az SZKP XXV. kongresszusának küldötteit, és méltatta a szovjet nép által a szocialista építésben elért eredményeket. Hangsúlyozta: a szovjet kommunisták annak idején a nemzetközi munkásosztály első győztes osztagává váltak, az emberiség történelmében először hoztak létre szocialista államot. Az SZKP kongresszusai Lenintől napjainkig a tapasztalatok gazdag tárházai, s belőlük a világ valamennyi forradalmára tanulhat. A kubai'—szovjet kapcsolatokról szólva Fidel Castro kijelentette: e kapcsolat a nemzetköziség, a kölcsönös megértés, tisztelet és együttműködés szép példája. A nemzetközi kapcsolatok történelmében hatalmas ország és kis ország között még sohasem szövődtek ily testvéri kapcsolatok. Csak a szocializmus teszi lehetővé a népek közötti ilyen kapcsolatok kialakítását — hangsúlyozta Castro. ★ A csehszlovák kommunisták nevében Gustav Husák, a CSKP KB főtitkára üdvözölte az SZKP XXV. kongresszusát. Husák nagyra értékelte Leonyid Brezsnyev által előterjesztett központi bizottsági beszámolót. Hangoztatta, hogy a lenini elemző módszerrel elkészített beszámoló valóban időszerű feladatokat tűz ki az elkövetkező idő-C7q1t r»o — Az SZKP XXIV. kongresszusán meghirdetett békeprogram megvalósítása döntő mértékben járul hozzá a jelenkori nemzetközi helyzet pozitív megváltoztatásához és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetközi helyzetének megszilárdításához. Csehszlovákia ezért üdvözli és forrón támogatja a Leonyid Brezsnyev előadói beszédében kifejtett békeprogram további fejlesztését, — jelentette ki a CSKP KB főtitkára. Az egész világsajtó — a politikai pártállástól függetlenül — élénk érdeklődéssel kíséri az SZKP XXV. kongresszusának eseményeit, s kommentálja Leonyid Brezsnyev beszámolóját. Különösen nagy figyelmet szentelnek az SZKP KB főtitkára referátumában előterjesztett programnak, amely a békéért, a nemzetközi együttműködésért és a népek függetlenségéért vívott harc folytatását irányozza elő. A kongresszus teljes visszhangjának összefoglalására természetesen nem vállalkozhatunk, de a kommentárok egy szerény csokra is elegendő annak érzékeltetésére, mekkora jelentőséget tulajdonít a világ a szovjet kommunisták tanácskozásának. A lengyel testvérpárt központi orgánuma, a Trybuna Ludu a többi között rámutat: „A KB beszámolója a leghumanistább távlatokat nyújtja. Ezt világosan bizonyítja, hogy a dokumentum az első helyre teszi a béke és a népjólét kérdéseit. A beszámolót a humanizmus, az optimizmus, a jövőbe vetett szilárd hit jellemzi.” A japán Jomiuru Simbun című konzervatív irányzatú lap elsőoldalas moszkvai tudósításának ezt a címet adta: „Brezsnyev elkötelezi magát az enyhülés politikájának folytatása mellett”. Az Aszahi Simbun azt hangsúlyozza, Világsajtó a kongresszusról hogy a kongresszust a józanság jellemzi. A francia kommunisták lapja, a L’Humanité szerint a kongresszus a szovjet politika folyamatosságáról tanúskodik, s annak céljai változatlanok : a külpolitikában a békeprogram következetes megvalósítása, a belpolitikában pedig a lakosság életszínvonalának állandó emelése. Az NSZK-ban a Neue Ruhr Zeitung „Világ, erőszak nélkül?” című kommentárjában hangsúlyozza: „Párizs és Peking, Bonn és Washington, Fokváros és Kairó között az elemzőknek mindenütt munkához kell látniok, mert Leonyid Brezsnyev kifejtette a moszkvai világpolitika elveit. A tapasztalat ugyanis arra tanít, hogy az ilyen elvi beszédeket érdemes és ajánlatos gondosan áttanulmányozni.” Az angol Guardian moszkvai tudósítója így summázza Brezsnyev beszámolóját: „A bizakodóan és erőteljesen beszélő szovjet vezető referátumának fő mozzanataként az a büszkeség domborodott ki, hogy a Szovjetunió nemzetközi ereje szüntelenül növekszik. Továbbá az a meggyőződés sugárzott ki belőle, hogy a szocialista társadalom a kapitalizmus végső összeomlásáig a nyugati világgal való realisztikus együttműködés segítségével haladhat előre a legjobban.” Életbe lépett Kuba új alkotmánya A múlt vasárnapi népszaízáson óriási többséggel elgadott szocialista alkotány kedden életbe lépett, avannában a tömegszervetek képviselőinek részvétével megtartott nagygyűlén Bias Roea, a párt Politiíi Bizottságának tagja, az kotmányt előkészítő bizottg elnöke olvasta fel a fordalmi kormány nyilatkozat, amellyel hatályon kívül ílyezte az 1940-es alkotmányt, a többször módosított alaptörvényt és érvényben lévőnek nyilvánította az amerikai földrész első szocialista alkotmányát. Raul Castro, a Kubai Kommunista Párt másodtitkára, a forradalmi kormány első elnökhelyettese a nagygyűlésen elmondott beszédében hangsúlyozta: „A kubai nép évszázados vágya vált valóra azzal, hogy a függetlenségi háború kezdetének 81. évfordulóján új szocialista alkotmány lépett életbe, amely kimondja, hogy minden hatalom a dolgozó népé.” A nagygyűlés részvevői hosszasan éltették a Szovjetunió Kommunista Pártját, annak XXV. kongresszusát. Amint Raul Castro megfogalmazta: „A szovjet nép testvéri támogatása, a nehéz időkben nyújtott internacionalista segítsége nélkül nem jöhetett volna létre a most életbe lépett alkotmány sem.” TELEX... PEKING: Ismét a „tacebaok“ HANOI Február 21—22-én Ho Si Minh-városban megtartotta első megbeszélését a vietnami egységes választási bizottság, amelyben a két országrészt 11—11 tag képviseli. A tanácskozást Nguyen Huu Tho, a DIFK tanácsadó testületének elnöke nyitotta meg, ismertette a bizottság összetételét és az április 25- re kiírt választásokkal kapcsolatos tennivalókat. Az egységes bizottság elnökévé Troung Chinh-t, a VDK nemzetgyűlése állandó bizottságának elnökét, helyettes elnökévé pedig Pham Hung-ot, a Vietnami Dolgozók Pártja déli szekciójának titkárát választották meg. A bizottság főtitkári tisztét Tran Dinh Tri tölti be. ALGÍR Francois Mitterrand, a Francia Szocialista Párt első titkára az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) meghívására kedden Algírba érkezett. Mitterrand-t algériai tartózkodása során Bumedien elnök is fogadja. LONDON Mint kedden este bejelentették, vasárnap, életének 85. évében oxfordi lakásán elhunyt Michael Polanyi. A magyar származású nemzetközi hírű tudós vegyészettel, filozófiával, közgazdaságtannal és társadalomtudományokkal egyaránt foglalkozott. SANTIAGO DE CHILE Michael Kervin, Kanada santiagói konzulja kedden közölte, hogy az elmúlt egy év alatt mintegy háromszáz chilei vándorolt ki Kanadába a nagykövetség segítségével. Kervin szerint a Kanadába készülő chilei menekültek utolsó csoportja a jövő héten hagyja el a nagykövetséget. VARSÓ Ismeretlen személyek betörtek a krakkói „NETTO— 75” nemzetközi aktfotó-kiállításra, és mind a 64 kiállított képet ellopták. Mint a varsói Express Wieczorny írja, nem tudni, hogy a tolvajok a női test szépségének imádói, vagy ellenfelei voltak-e. Nem lehetetlen ugyanis, hogy az ügy mögött esetleg harcos feministák állnak. Egyszer már jelentkeztek ezzel a kiállítással kapcsolatban: egy fiatal nő savval öntötte le egy lengyel származású amerikai fotóművész aktdiapozitívait. A „merénylő” azzal indokolta akcióját, hogy az aktfotó a nők megalázását, kizsákmányolását célozza. WASHINGTON A Fehér Ház kedden bejelentette, hogy Ford elnök elfogadta Joseph J. Sisco közel-keleti ügyekkel foglalkozó külügyminiszter-helyettes lemondását. Sisco júliusig marad hivatalában és ősztől kezdve a washingtoni egyetem elnöke lesz. A PEKINGI FALAKON feltűnő nagybetűs újságok, a „tacebaok” új és gyorsan kiéleződő hatalmi-politikai harc híreit hozzák KínábóL Hat hétel Csou En-laj halála után megindult a küzdelem az utódlásért. Mégpedig nemcsak egyszerűen a miniszterelnöki poszt betöltéséért. A harcban résztvevők magasabbra vetik szemüket. Mao Ce-tung, a kínai párt elnöke nyolcvanharmadik esztendejében van, egészségi állapota általános vélemény szerint hanyatlik és szélesebb körű nyilvánosság előtt voltaképpen már évek óta nem mutatkozott. A hatalmi harc kezdetét emlékezetes módon az a rendkívül meglepő döntés jelezte, amelynek nyomán Hua Kuo-feng, a korábbi közbiztonsági miniszter tölti be az „ügyvivő miniszterelnök” posztját. Ez nemcsak azért volt meglepetés, mert a kínai közbiztonság őre addig c^ak hatodik volt a kormányfő, Csou En-laj tizenkét helyettese közül. Az igazi és mélyebb meglepetést az okozta, hogy az ismeretlen döntéshozó (aki vagy Mao volt, vagy csak Mao tudtával cselekedhetett) egyszerűen átlépte azt a politikust, akit Csou En-laj az utóbbi években szervezetten készített elő a miniszterelnöki poszt átvételére. Ez a kínai politikus Teng Hsziao-ping volt, akit annak idején, a „kulturális forradalom” viharos éveiben kitaszítottak a hatalom belső köréből és hét évig gyakorlatilag nem szerepelt a nyilvánosság előtt. (Sőt: a „vörösgárdisták” a végleg elsüllyedt hajdani államelnök, Liu Sao-csi után őt nevezték „a második számú, burzsoá úton járó és hatalmon lévő személynek”.) A Csou En-laj által vezetett „pragmatikus” csoport — amelynek megerősödését valószínűleg az okozta, hogy az anarchikus belső állapotok további fenntartása már Kína alapvető hatalmi pozícióit is veszélyeztette volna — 1973-ban emelte vissza a politikai reflektorfénybe Teng Hsziao-pinget. AZ UTÓBBI ÉVEKBEN és különösképpen Csou En-laj betegségének másfél esztendeje alatt gyakorlatilag Teng Hsziao-ping volt Kína miniszterelnöke. Arra természetszerűen számítani lehetett, hogy a kínai belpolitika ultrái, akik továbbra is megtartották néhány vezető pozíciójukat a hatalom belső körében, (s akiknek külön súlyt ad, hogy Mao felesége is soraik közé tartozik), Csou En-laj halála után megindítják az ellentámadást. Azt viszont már kevesen hitték volna, hogy Teng Hsziao-ping pozíciói ilyen gyorsan összeomlanak. A kínai fővárosban tevékenykedő nyugati hírügynökségek — közöttük mindenekelőtt a francia AFP — azt jelentették, hogy félbe kellett szakítani a kínai párt központi bizottsági ülését, ötnapos vita után február első napjaiban az ülés határozathozatal nélkül ért véget. Lényegében azért, mert a két egymással szembenálló csoport nem tudott megegyezésre jutni. Általában ebből vonják le azt a következtetést, hogy az új csillag, Hua Kuo-feng, afféle kompromisszumos jelölt, aki mindkét csoport számára elfogadható. Ez pillanatnyilag ereje — de később gyengesége is lehet. Hiszen, ha a belső hatalmi harcban valamelyik csoport győzedelmeskednék, mindenképpen saját emberét állítaná a miniszterelnöki posztra. Nyilván a viták eldöntetlen voltával függ össze, hogy Hua csak „ügyvezető” miniszterelnök lett. A TASZSZ iroda moszkvai analízise is úgy értékelte a helyzetet, hogy Csou Enlaj halála után a kínai párt úgynevezett szélsőséges szárnya indított támadást a „mérsékeltek” ellen. A moszkvai kommentátor ugyanakkor hangsúlyozta: „Számos tény arra mutat, hogy felelős funkcionáriusok egy realista kül- és belpolitikát kívánnának és a kínai nép előtt álló gazdasági fejlődési problémák gyors megoldását.” Feltételezhető, hogy éppen az ilyen törekvések felbukkanása miatt már a Hua kinevezését követő héten rendkívül éles „tacebao” kampány indult Teng :■ Hsziaoping ellen. Nevét ugyan egyelőre nem említették, de félre nem érthető személyi célzások világossá teszik: ő az, akit most megint a „kapitalista út” követésével vádolnak. A KÍNAI BELSŐ VISZONYOK természetesen nem teszik lehetővé a gyors és megbízható értékelést. Hiszen Peking zárt politikai világában a két ellentábor irányvonala leplezett és álcázott formában jelenik meg. A külvilág számára éppen ezért csak az a lehetőség nyílik, hogy a hatalmi harc kiéleződésének tényét leszögezze. És még egy: az, hogy — a moszkvai kommentátor szavaival — „a belső harcok által szétdúlt kínai vezetés egységének biztosítására a maoisták továbbra is a szovjetellenesség politikáját erőltetik.” Egy dolog az említettekből mindenesetre bizonyos: Csou En-lajnak az a törekvése, hogy viszonylag rendezetten, az ország gazdasági és politikai életének feldülása nélkül biztosítsa az utódlást — nem sikerült. Peking a következő hónapokban a nyílt hatalmi harc korszakát éli majd. New Hampshire-i előválasztás Ronald Reagan valamelyest vezet Gerald Ford elnök előtt a New Hampshire államban kedden rendezett előválasztáson leadott szavazatok 72 százalékának összeszámlálása után. A demokrata elnökjelöltek közül James Carter, volt georgiai kormányzó áll első helyen. Jóllehet a két köztársasági jelölt, Ford és Reagan szavazatainak száma még valamelyest változhat, megfigyelők már a döntetlen eredményt is Reagan, a párt jobbszárnyán elhelyezkedő volt kaliforniai kormányzó sikereként értékelnék. Reagan első nyilatkozatában kijelentette, hogy az eredmény „messze felülmúlta” várakozásait, jóval szerényebb szavazatszámmal is elégedett lett volna. Az előválasztásról tudósító amerikai tv- és rádióállomások egybehangzóan kiemelik: Ford elnök kedvezőtlen választási eredményében nem kis szerepe volt elődje, Nixon egyidejű kínai látogatásának, amely ismét felidézte a Watergate-ügy belpolitikai botránysorozatát és tovább táplálta a washingtoni kormány ellen amúgy is meglévő bizalmatlanságot. Az előválasztások most már sorozatosan követik egymást. Jövő kedden Floridában szavaznak. Ronald Reagan ebben a konzervatív többségű állaimban eleve sikerre számíthat. A demokratáknál a párt középutasait képviselő Carternek a szélsőjobboldali George Wallace alabamai kormányzóval kell megmérkőznie. Wallace a floridai választáson indul el először. A demokrata párt liberálisai közül New Hampshire-ben Morris Udall képviselő érte fel a legjobb eredményt, de versenyben marad (legalábbis még néhány „selejtező” előválasztásig) a, többi jelölt: Birch Bayh, Fred Harris és Sargent Shriver is. A sok jelölt az erők megoszlása miatt sokan számítanak arra, hogy végül is megegyezéses alapon Hubert Humphrey volt alelr.ük lesz a demokrata párt el • nökjelöltje.
