Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-04 / 29. szám
1976. február 4. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Ki mit gyárt? KEDVENC KÖNYVESBOLTOM kirakatában időről időre megjelenik egy testes mű; a címe — Ki mit gyárt? Aligha kell már külön hangsúlyozni, hogy nem izgalmas krimiről, útirajzról vagy történelmi visszapillantásról van szó, hanem egyszerű árukatalógusról, amelyben a szerkesztők (dicséretes ötlet!) összegyűjtik és kiadják a hazai terméklistát. Mint ahogy a címben szerepel: ki mit gyárt. Ha én vállalatvezető, főmérnök, szóval gazdaságirányító lennék valamilyen területen, minden bizonnyal gyakran forgatnám ezt a könyvet. Nem kisebb segítséget remélhetnék általa, mint azt, hogy megtudom: hol, kiben lelhetek kooperációs partnerre, kik, hol gyártanak olyan anyagot, alkatrészt hazánkban, amelyre vállalatomnak múlhatatlanul szüksége van. Legutóbb megkérdeztem ismert nagyüzemünk igazgatójától, hogy ők is „szeretik”-e a magyar gyártmányok katalógusát? Némi udvariaskodás után ezt válaszolta: tagadhatatlanul jó célt szolgál ez a munka, ám ők mégsem hagyatkozhatnak rá. Több okból is. Előfordult, hogy mire kézbevették (érsd alatta: megvásárolták) és elolvashatták — az örömmel felfedezett cég már nem gyártotta azt a terméket ami a listán szerepelt. Vagy: megszűnt maga a kisüzem, a jogutód hallani sem akart elődje feladatairól. Ám a legnagyobb gondjuk e könyvvel az, hogy számukra akkor is késve születne, ha naprakész helyzetet tükrözne. Hogy miért? — azért, mert a termelést, az alkatrészgyártást, a bérmunkákat, a kooperációt jóval előbb kell megszervezni, mint ahogy a gyártás elindul — mint ahogy a könyvből értesülnek a lehetséges új partnerek szándékairól, létezésükről. Tévedés ne essék — nem az emlegetett könyvet akarom bántani, dehogyis, nem ezért hoztam szóba a dolgot. Sokkal inkább, mert jól példáz egy napjainkban élő gyakorlatot: azt. hogy az üzemek, vállalatok kevés gondot fordítanak egymás tájékoztatására. A „Ki mit gyárt” — valóban hasznos lehet, de a meglévő helyzetet tükrözi. Ennek ismerete többnyire kevés a megalapozott, összehangolt tervezéshez, a kooperációs kapcsolatok fejlesztéséhez. PÉLDÁK TUCATJAIT LEHETNE FÖLSOROLNI a termelő és szolgáltató vállalatok fura titkolózásáról, nagyvonalú bezárkózásról, mindennek káros következményeiről. Mennyi fölösleges importtermék szükségeltetik, mert két gyár egymás tervéről, elképzeléséről nem tudván — külföldről rendeli meg az új termékhez szükséges anyagot, vagy alkatrészt. Évek múlva aztán találkoznak, mondjuk a BNV-n, külföldi szakvásáron, s sajnálkozva állapítják meg: milyen jó lett volna ha tudunk — ha előbb tudunk egymásról! Az elmúlt esztendőben anekdota számba menő eset történt: híradástechnikai készülékeket gyártó és ilyen alkatrészeket előállító két cégünk képviselője véletlenül találkozott a külföldi világhírű cég portáján. Az igazgató kérette egyszerre őket, mert takarékoskodni akart idejével és a tolmácsdíjjal... Ebből a véletlen találkozásból derült ki, hogy annak az alkatrésznek a licencét kívánja megvásárolni a hazai alkatrészgyár, melynek eredetijét a készülékgyártó importálni szeretné! Sebaj, még idejében találkoztak, mindkét képviselő beszámolhatott tapasztalatairól, itthon egy telefon elég volt ahhoz, hogv a két üzem vezetői összehangolják elképzeléseiket. Így legalább nem késtek éveket — csak egyet. Tudom, egyedi példákból nagy merészség általánosítani, az efféle ténykedés kicsit hasonlít a hályogkovács operációjához. Ám ezúttal nem erről van szó — napjaink gazdálkodási eseményeit figyelve számtalan jel mutat arra: volna mit keresni, javítani a kooperációkban, azok kihasználatlan lehetőségeiben! Talán nem tűnik túl merész javaslatnak mindezért — a „Ki mit gyárt” könyv mellett kinyomtathatnánk a ..Ki mit akar gyártani” című gyűjteményt is... Sikere lenne, annyi bizonyos, hiszen az igazgatóknak, főmérnököknek — s más illetékeseknek — csupán le kellene sétálni a legközelebbi könyvesboltig, megvásárolni e művet — s máris egyszerűbben tervezhetné a holhapot VAGY AKAD MAS MÓD IS? — Érdemes lenne erről jó néhány vállalatnál gondolkodni ... M. I. Amikor a „Hírharang” szerkesztőségében megbíztak a lelki klinika vezetésével, izgatottan vártam az első látogatót. Az első jelentkező egy nyugdíjas tisztviselő volt, aki elpanaszolta: nem tud szomorú, magányos életén változtatni, mert nem talál megjelelő élettársat, nem találja meg álmai asszonyát. Segítségemet kérte és annak a reményének adott kifejezést, hogy jó tanácsot kap tőlem. — Milyen feleségre vágyik? — kérdeztem jóságosán, mert úgy éreztem, hogy a lelki rovat vezetőjének mindig szívből jövő érdeklődést és jóságot kell mutatnia. — önzetlen élettársat keresek, szerető lélek legyen. — Miért nem ad fel apróhirdetést? Százan is jelentkeznének. — Már feladtam. Százhúszon jelentkeztek. — És egyet sem talált alkalmasnak közülük? — Mind a százhúsz alkalmas lett volna, de a lakás! — Nincs megfelelő lakás? — Gyönyörű kétszoba hallos lakásom van. Dunára néző ablakokkal. — Akkor mi a baj? — A gyönyörű kétszoba hallos lakás a baj! A Dunára néző ablakokkal. Valamenynyien a lakáshoz akartak férjhez menni, nem hozzám. Szörnyű! Hej, ha nem lenne ilyen gyönyörű lakásom! Elgondolkoztam. Azért van a lelki klinikánk, hogy segítsünk az embereknek, ha már eljöttek a klinikánkba. így szóltam a szomorú emberhez, aki olyan búsan ült A tökéletes házassái a szobában, mintha nem is két, hanem három szobája és hozzá két hallja lenne: — Cserélje el a szép lakását egy ócska szobakonyhás lakásra, mellékhelyiségek nélkül. Aki ilyen körülmények között is a felesége akar lenni, az önzetlen nő. Elgondolkozott a tanácsomon és remény csillant fel szemében. — Azt hiszem, jó ötletet adott — mondta —, talán fo-ÚJ GYÁR — SOK FIATALLAL Segít a KISZ Ha egy új gyár dolgozóinak átlagéletkora 26 év, a kollektívában alapvető szerepük van a fiataloknak. Nemcsak a termelésben, hanem a politikai munkában is. A mátészalkai Szatmár Bútorgyárat 1975. március 10-én avatták. Sok fiatal betanított- és szakmunkás jött ide dolgozni. Még a közép- és csoportvezetők is a huszonévesekből kerültek ki. A termelés megszervezésénél nagy mértékben számítottak a fiatalok öntevékenységére, kezdeményezőkészségére, ötleteire. r Érdekeltség Lévay Gábor fejlesztési r osztályvezető egy évig ellátta a KISZ-titkári teendőket is. — Legfontosabb feladatunknak azt tartottuk, hogy először helytálljunk a termelésben — mondja. Uj gyár, mindenkinek érdeke, hogy jó minőségű termékekkel hívjuk fel magunkra a figyelmet. Arra törekedtünk, hogy a fiatalokat érdekeltté tegyük a termelésben, érezzék azt sajátjuknak. A KISZ- ben nagy gondot fordítunk a termelési felelős hatáskörének növelésére, hogy ne csak névleges funkció legyen, hanem konkrét tartalommal töltsük meg a feladatkört. Az új választás január 23-án volt. A tagság Deme Imrét választotta meg titkárnak. Ez nem a régi titkárral szembeni elégetlenség jele, hanem az, hogy a fejlesztési osztály vezetése mellett Lévay Gábor nem vállalhatta a KISZ irányítását is, de a „lantot nem tette le.” — Számítunk Gábor segítségére — mondja az új titkár — hiszen olyan tapasztalatokkal rendelkezik, amelyeket felhasználva nekünk nem kell újra elsajátítanunk, így a folyamatosságot nemcsak az automata gépek mellett, hanem a mozgalmi munkában is sikerül megvalósítani. Százezer forint A fiatalok alkotó jellegű, öntudatos tevékenységére jellemző, hogy a termelésben galmazzuk meg együtt az apróhirdetést, ha nem terhelem vele. Pár perc múlva meg is született az apróhirdetés: Hatvanhat éves, nyugdíjas, szobakonyhás lakással (víz az udvarban) önzetlen házastársat keres. öt hét múlva már a feleségével keresett fel. — Gratulálok — mondtam őszintén és megszorítottam mindkettőjük kezét. Az asszony megkért, hogy telefonálhasson. Közben halkan kivallattam az újdonsült férjet. — önzetlen? — Ha nem lenne az, nem vettem volna el. — Szerető lélek? — Nagyon is az. Szereti imádja a lakásunkat. — A szobakonyhást? Vízvezeték nélkül? — Dehogy! Amikor — még menyasszony korában — megtudta, hogy a lakáscseréért szép összeget kaptam, rábeszélt, hogy vegyek az Oá P- nél öröklakást. Sikerült szereznünk egy kétszoba hallos lakást. Dunára néző ablakkal. Még a szobakonyhásért is kaptam némi pénzt. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült ilyen önzetlen élettárshoz jutnom. Köszönöm a segítségét! Palásti László nemcsak a munkaerő szerepét akarják betölteni. Tavaly például 50 újítást adtak be. Egyikük azt javasolta, hogy a feldolgozásnál eddig selejtként elkönyvelt anyagot újból törjék meg és használják be a falemezeknél. Ez évi 100 ezer forintos megtakarításnál is többet jelent, mert nem kell valutáért megvenni az import alapanyagot. A legjobb KISZ-élet is akkor igazi, ha a tagság jó munkájával párosul. Kiss Katalin betanított munkás furnérvágó gépen dolgozik. Éppen egy éve van a vállalatnál. Most választották meg vezetőségi tagnak. — A termelési eredményeink szépek, azt szeretném, ha a mozgalmi-politikai mun-Aki régen járt Tiszabecsen és csak most, a jubileumi tanácsülésre érkezett vissza, kapkodhatja a fejét. Egy sor új létesítmény kedves látványa fogadja az érkezőt, egyik sem volt még pár éve. Üj művelődésház, új óvoda, egy nem régi emléktábla Szabó Lőrinc költő tiszteletére, aki itt írta egyik leghíresebb művét, a Tücsökzenét. A két és fél ezer lakosú határfalu tanácsa közös a milotaiéval. Amerre az út Milota felé kanyarog, a Tisza kanyarulataihoz simul a Kis utca. Ennek a tanácstagját látogattuk meg először. Horváth Gábor bácsi arról nevezetes, hogy huszonöt éve, a tanácsok megalakulásakor választották meg és azóta minden választáskor újra őt küldik érdekeik képviseletére a községi testületbe az utca lakói. Jóízű szavakkal beszéli el, hogy pár éve a falu elnyerte a jól szervezett községi társadalmi munka egyik díját és az egész pénzt — hetvenezer forintot —, az orvosi rendelő és lakás építésének meggyorsítására fordították. Kellett is, mert ugyanakkor kétmillióért új óvodát emeltek. — Nem kellett volna a hetvenezer forintból lecsípni valamit jutalmakra, Gábor bácsi? — Azt megkaptuk külön. Emlékszem rá, még át sem akartam venni. Hozott a postás ötszáz forintot a megyei tanácstól. Mondtam neki, itt valami tévedés van, nem tartozik nekem a megyei tanács egy fillérrel sem. Közben kiderült, hogy ez jutalom a társadalmi munka szervezéséért, más tanácstagok is megkapták. Hát így átvettem. Miközben beszélgetünk éppen arra tart Wintháger Vilmos, a tanácselnök — szintén két évtizede a falu élén álló vezető. — Gábor bácsi, egy ilyen színmagyar faluban, hogy szerették meg ennyire a német nevű elnököt? Horváth Gábor a bajsza alá somolyog, aztán jó hangosan, hogy az elnök is hallja, felel: — Jobb magyar ember az, mint sok ropogós magyar nevű. A tanácselnökkel aztán megbeszéljük, hogy a családja Erdélyből került Magyarországra. Az édesapja pincér volt Budapesten, ő maga is pincérként kezdte. Aztán, amikor a háború után az édesanyja lehozta Fehérgyarkában is hasonlóakat érnénk el. Több kulturális és sportrendezvény megszervezésében fogok segíteni. ■ a Öntevékenyek Fodor Gyula a lapmegmunkáló főgépsor vezetője, a munkaidő hatékony kihasználásáról beszólt. — Azt szeretnénk elérni, hogy egyetlen pefCet sem kellene a gépnek anyaghiány vagy szervezetlenség miatt állni. Ehhez mi, fiatalok is hozzájárulunk. A Szatmár Bútorgyárban nemcsak a nagyobb eredmény a cél, hanem közben cselekvő, aktív, öntevékeny munkásokká is válnak. Tóth Kornélia Horváth Gábor 25 éve tanácstag. matra a rokonokhoz, egy kis hízókurára, — tizennyolc éves volt akkor —, belépett a pártba, falusi munkát vállalt. így lett hamarosan Tiszabecs tanácstitkára, majd elnöke. Örömmel vezet végig a falun, melynek már van gázcserete-Szép cipők üzeme. A nagykállói KALLUX Cipőipari Szövetkezetben az idén 300 ezer pár férficipőt gyártanak a képen látható modellekből. (Elek Emil felvétele) lepe is, járdák kilométerei épültek a lakosság társadalmi munkájából, Tamás Gézáné óvónő már jól érzi magát a kitágult óvodában. A művelődési ház — szintén új — is Szabó Lőrinc nevét viseli. A megye egyik legfiatalabb termelőszövetkezeti elnöke, Németh István, még nincs harmincéves, de az Űj Életben az ő vezetése alatt valóban újul az élet. Egy fiatalasszony jön kerékpárral, Tiszabecsnek, Uszkának és Magosligetnek is derék, köztiszteletben álló védőnője. Pár szót váltanak, aztán megcsókolja a tanácselnököt. — Feleségül vettem — nevet az elnök. Még megnézzük a község dicsőségjelvényeit, zászlókat, emléklapokat Kálnási Sándor tanácstitkárral, aki 1951 óta viseli ezt a hivatalt, előbb Csécsén, majd Milotán, végül, a tanács egyesülése után Becsen. Szép őszi idő van, a becsieknek nem formális ünneplés ez a huszonöt éves jubileum ... (—lyi—) Fodor Béla, a fehérgyarmati MEZŐGÉP gyalusa TVE—3200-as villa síkgyalulását végzi. (Gaál Béla felvétele) Tisza becsi képeslap Gábor bácsi jubileumára
