Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-04 / 29. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. február 4. Zöld-foki Köztársaság Lázár Györgynek, a Mi­nisztertanács elnökének meghívására február 4-töl hivatalos látogatáson tar­tózkodik hazánkban Pedro Pires, a Zöld-foki Köztár­saság miniszterelnöke. A Guinea-Bissau és a Zöld-foki-szigetek afrikai függetlenségi pártja (a PAIGC), valamint a portu­gál kormány közötti megál­lapodás értelmében 1975. jú­lius 5-én — ötszáz esztendei gyarmati uralom után — ki­áltották ki a Zöld-foki-szi­getek függetlenségét. A Ma­gyar Népköztársaság önálló, független államként ismerte el a Zöld-foki Köztársaságot, amelynek vezetői most fára­doznak az államigazgatás és a gazdasági élet megszerve­zésén. Az új állam az Atlanti­óceánon, az afrikai földrész nyugati partvidékétől 500— 700 km távolságban fekvő, tíz nagyobb és öt kisebb szigetből álló szigetcsopor­ton terül el; a szigetek kö­zül kilenc lakott. Területe: 4039 négyzetkilométer, lako­sainak száma 273 ezer. Fő­városa a 13 500 lakosú Praia; hivatalos nyelve a portugál. Népességének mintegy kétharmada mulatt, a kevés európain kívül ban­tuk lakják még. Legfonto­sabb kikötője a Sao Vicente szigetén lévő Mindelo. A szigeteket a XV. század közepén fedezték fel portu­gál hajósok, sokáig portugál telepesek, súlyos bűnözők és afrikai rabszolgák népesítet­ték be. Portugália a gyar­matot 1951-ben tengerentúli tartományának nyilvánította, majd 1972-ben helyi autonó­miát adott neki. Az új de­mokratikus lisszaboni kor­mány elismerte a szigetek népének jogát a teljes füg­getlenségre. Az ország el nem kötelezett külpolitikát folytat. Mivel a szigetek az Euró­pából Dél-Amerikába és Dél-Afrikába vezető hajó- és légi útvonalak mentén te­rülnek el, a második világ­háború után a gyarmatosítók és a NATO-partnereik nagy erőfeszítéseket tettek az ot­tani kikötők és repülőterek korszerűsítésére, katonái tá­maszpont kiépítésére. A gyarmati múlt öröksége­ként az ország gazdaságilag elmaradott, agrár, .jellegű,. Az egykori nagybirtokokat állami gazdaságokká alakí­tották. Exportra banánt, ká­vét, dohányt, földimogyorót, ricinust, indigót termel, ha­zai ellátásra elsősorban ku­koricát, babot, maniókát, édesburgonyát. Halászata fejlett; ipara halfeldolgozó és szeszfőző üzemekből nö­vényolajgyárból áll. Kaukázusi hadgyakorlat Megfigyelők nyilatkozatai A kaukázusi katonai kör­zetben folyó hadtestgyakorla­tokon — mint jelentettük — jelen vannak az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezleten részt vett több dél­kelet-európai ország megfi­gyelői. A külföldi vendégek az alábbi nyilatkozatokat adták a TASZSZ tudósítójának: Panajot Karakacsanov al­tábornagy, a Bolgár Népköz­­társaság moszkvai katonai at­taséja: „A szovjet kormány kezdeményezése az, hogy meghívta a hadgyakorlatra a Bolgár Népköztársaság, a Gö­rög Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Török Köztársaság és a Jugo­szláv. Szocialista Szövetségi Köztársaság megfigyelőit, nagy visszhangot keltett Bul­gáriában. A hadgyakorlat is­mét megmutatta a szovjet fegyveres erők magas fokú képzettségét. A szovjet fegy­veres erők a Varsói Szerző­dés tagállamainak hadsere­geivel testvéri egységben ébe­ren őrzik a forradalom vív­mányait.” Zorko Csanádi vezérőrnagy, a jugoszláv hadsereg képvise­lője: „A Szovjetunió meghí­vását, hogy megfigyelők ve­gyenek részt a „Kaukázus” fedőnevű hadgyakorlaton, Jugoszláviában az európai biztonsági és együttműködé­si értekezlet szellemének újabb megnyilvánulásaként, a béke felé tett újabb lépéseként fogadták. Minden egyes ta­lálkozásunk a szovjet néppel, dicső fegyveres erőivel a leg­kedvezőbb benyomásokat keltik bennünk. Sokra érté­keljük a szovjet kormány erőfeszítéseit, hogy a béke ja­vára csökkentsék a fegyverze­tet.” Jevsztratiosz Kambiotisz repülő vezérezredes, a görög parancsnokság képviselője: „A szovjet kormány meghí­vását, hogy a Görög Köztár­saság képviselője vegyen részt a „Kaukázus” fedőnevű had­gyakorlaton, országunk köz­véleménye úgy értékeli, hogy a Szovjetunió maradéktalanul teljesíti a helsinki értekezle­ten vállalt kötelezettségeket. Nagy érdeklődéssel veszek részt a nagyszerűen megszer­vezett hadgyakorlaton. Figye­lemre méltó a szovjet kato­nák kiképzésének, hegyvidéki viszonyok között a technika alkalmazásának magas szín­vonala. Különösen impozáns a helikopterek tevékenysége.” Haky Kaiya dandártábor­nok, a török parancsnokság képviselője: „A török közvé­lemény széles körei lelkesen üdvözölték országunk megfi­gyelőjének meghívását; ezt a Szovjetunió olyan új békés kezdeményezéseként fogadták, amely teljes mértékben meg­felel az európai biztonsági és együttműködési értekezlet be­tűjének és szellemének. Köz­társaságunk katonai köreiben teljes megértésre talált ez a lépés. Úgy értékeljük a meg­hívást, mint újabb jelét az or­szágaink közötti jószomszédi kapcsolatok erősödésének és fejlődésének. A hadgyakorla­ton meggyőződtem arról, hogy a szovjet haditechnika a legbonyolultabb feladatok megoldására is képes a harc­mezőn. Képtávírón érkezett A francia kommunisták kongresszusa Harcban a demokratikus többségért ŰJ KÖNTÖST ÖLTÖTT az Humanité Dimanche a Francia Kommunista Párt 22. kongresszusának szerdai megnyitása alkalmából. Ez a formai változás is jelzi, hogy az európai munkásmozgalom egyik legnagyobb alakulata ötnapos, legmagasabb szintű tanácskozását megújulásnak, küzdelme új szakaszának szánja. Az FKP kétségtelenül nagy változásokon ment át. Mindenekelőtt megfiatalodott. A megyei küldöttértekez­leteken a delegátusok zöme a húsz- és harmincéveseket képviselte, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy a francia munkásfiatalok a jövőt a szocialista társadalom­ban látják. Nem téveszti meg őket a hivatalos kor­mánypropaganda, amely tagadja az osztályharcot, min­duntalan reformokról beszél, miközben óvja a tőkés ter­melési rendet. ARAFAT CSAPATSZEMLÉN^ Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet elnöke Bejrútban megszemlélte a szervezet fegyveres egységeit, és a tűzszünet szigorú megtartására hívta fel a figyelmüket. ROMELTAKARÍTÁS BEJRÜTBAN. a norma­lizálódás jelei a libanoni fővárosban: a városi alkalmazottak megkezdték a romok és a fölhal­mozódott szemét eltakarítását a 9 hónapos pol­gárháború sújtotta utcákról. (Kelet-Magyaror­­szág telefotó) Megpróbáltatásokat hozott a francia munkásosz­tálynak, és általában minden dolgozó rétegnek az a két esztendő, amely az FKP 21. és 22. kongresszusa között eltelt. A tőkésválság nyomán a munkanélküliek száma egymillió fölé emelkedett, az infláció 1974-ben 15 szá­zalékos volt, 1975-ben is még több. mint 10 százalékos. A termelés — első ízben a háború óta — tavaly nem emelkedett, hanem 3 százalékkal csökkent. A kormány az új évre javulást ígért, de már most, január után he­lyesbít. Inkább rosszabb lesz — ismeri be. Ez azt jelen­ti, hogy a munkanélküliség további százezrekkel növe­kedhet, az infláció szintje megint az évi 10 százalék fö­lött lesz. A MOZGÓSÍTÁS TANÁCSKOZÁSA TEHÄT a Francia Kommunista Párt szerdán megnyíló 22. kong­resszusa. A mozgósításé arra, hogy a tőkésosztályt kép­viselő kormányzást a néptömegek demokratikus kor­mányzása váltsa fel, a baloldal többségbe kerüljön. Er­re megvan minden esély. A kongresszus nem a múltba néz, hanem a jövőbe tekint. Az eredeti politikai me­netrend szerint, amely változhat, 1977-ben városi vá­lasztások lesznek, 1978-ban pedig parlamentiek. Ha si­kerül nem csupán megőrizni, hanem tovább is fejlesz­teni az 1972 óta kétségtelenül gondokkal érvényesülő baloldali egységet, akkor ezeken az erőpróbákon a fran­cia baloldal győzelemmel kerekedhet fölül. A francia kommunistáknak azonban nem csupán a nagytőke kormányzatával kell szembenézniük, de időnként szövetségesükkel, a szocialistákkal is. Mitter­rand, a Francia Szocialista Párt első titkára azt vallja, hogy magát a baloldalt is „kiegyensúlyozni” kell, a kommunisták rovására megnövelni a szocialista szava­zók táborát. E helyzetnek megfelelően az FKP_ 22. kongresszusa ez alkalommal nemcsak a következő or­szágos párttanácskozásig terjedő taktikáját dolgozza ki, hanem hosszú távú stratégiáját is. Olyan elvi problé­mákat kell megoldania, hogyan fest majd a szocialista társadalom francia körülmények között. Azt vallja, hogy a kidolgozásakor messzemenően tekintetbe kell venni az ország gazdaságának fejlett szintjét, népének gazdag demokratikus hagyományait, politikai érettsé­gét. A 22. kongresszus ennek megfelelően bizonyos mér­tékben túl akar mutatni a baloldali egységen és a fran­cia nép egységének jelszavát fogalmazza meg — a de­mokratikus többség megteremtéséért. A FRANCIA KOMMUNISTÁK KONGRESSZUSA az egész nyugat-európai munkásmozgalomnak is fon­tos eseménye. Megerősítik ezt a megállapítást a tőkés­világ reagálásai is. Henry Kissinger amerikai külügy­miniszter egyik fő céljának tekinti a nyugat-európai baloldali előretörés megfékezését, a baloldali kormány­szövetségek választási fölülkerekedésének megakadá­lyozását. A vezető szociáldemokraták — Willy Brandt, Harold Wilson, Olof Palme — ugyancsak a nyugat-eu­rópai kommunista pártok megerősödése miatt aggódnak. Ez az elérhető közelségbe került cél — a demokratikus hatalomváltás lehetősége néhány nyugat-európai tőkés­országban — teszi elsőrendű nemzetközi eseménnyé a Francia Kommunista Párt 22. kongresszusát. Várkonyi Tibor ENSZ-jelentés a dél-afrikai helyzetről Közzétették a gyarmati or­szágok és népek függetlensé­géről szóló deklaráció meg­valósítását tartalmazó külön­leges ENSZ-bizottság beszá­molóját. A beszámoló megál­­állapítja: a külföldi gazdasá­gi és más körök tevékenysé­ge akadályozza a deklaráció megvalósítását Dél-Rhode­­siában, Namíbiában, a többi gyarmati uralom alatt sínylő­dő területen. A különleges bizottság aggodalommal álla­pítja meg, hogy Afrika déli részében, egyebek között Na­míbiában és Dél-Rhodesiában külföldi gazdasági és egyéb körök további behatolása, pozícióik erősödése és kiszé­lesedése észlelhető. Mint a jelentésből kitűnik, a nyugati monopóliumok a gyarmati területeken tovább­ra is csupán azokat a gazdasági szektorokat fejlesz­tik, amelyek számukra a maximális profitot biztosít­ják. A kiemelt ágazat a mező­­gazdasági, és azon belül is az exportra kerülő kultúrák ter­melése. A különleges bizottság rá­mutat, hogy az afrikai ben­­szülött munkások továbbra sem részesülnek társadalom­­biztosítási segélyben. A mo­nopóliumok — együttműköd­ve a gyarmattartó hatalmak­kal — elfojtják a szakszerve­zeti tevékenységet és a mun­kásmozgalmat, ' sőt katonai támogatást nyújtanak a nem­zeti felszabadító mozgalmak visszaszorításához. A külföl­di tőke védelme ürügyén kül­földi csapatokat küldenek Dél-Afrika gyarmati terüle­teire. Az ENSZ különleges bizott­sága jelentésében ismét meg­állapítja, hogy Dél-Afrikában a külföldi monopóliumok te­vékenysége durván megsérti az ENSZ határozatait, ame­lyek ismételten állást foglal­tak amellett, hogy meg kell adni a nemzeti szabadságot és függetlenséget minden afrikai népnek. NAGYSZABÁSÚ TÜNTETÉS BARCELONÁ­BAN. A spanyol polgárháború óta az egyik leg­nagyobb kormányellenes megmozdulásra ke­rült sor Barcelonában. Mintegy tízezer tüntető az igazságügyi palota előtt gyűlt össze, általá­nos amnesztiát, igazi demokráciát és szabadsá­got követelt. A tüntetést a rendőrség brutáli-

Next

/
Thumbnails
Contents