Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-22 / 45. szám
1976. február 22. KELET-MAGYARORSZÁG —VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 Útját állni a giccsnek Félezres tábora van megyénkben Megyénkben az utóbbi években egyre népszerűbb az öntevékeny képzőművészeti tevékenység. Huszonnégy képzőművészeti szakkörben mintegy félezren találnak érdeklődésük, tehetségük szerinti elfoglaltságot, szereplési lehetőséget. Nem egyforma azonban a képzőművészeti csoportok elhelyezkedése a megye különböző vidékein, s kevés a hozzáértő szakember. A megyeszékhelyen kívül Nyírbátorban van a legtöbb amatőr képzőművész, ahol áz öt szakkör mellett létrehozták a pedagógusok stúdióját. Lehetőséget teremteú tek a megye rajztanárainak továbbképzésére, részükre évenként Nyírmihálydiban alkotótárlatot is szerveznek. Jelentős megyei és helyi erőfeszítések eredményeként az .elmúlt évben alkotóház is nyílt Nyírbátorban, ahol a hazai, és a külföldi művészek egész éven át dolgozhatnak. Szereplés Indiában A nyírbátoriak eredményeit bizonyítja, hogy a gyermekszakkörük több nemzetközi pályázaton is szép sikereket ért el többek között Csehszlovákiában és Indiában. A megye képzőművészeti alkotóinak utánpótlását segíti az elmúlt év őszén a Nyíregyházi Vásárhelyi Pál Építő- és Vízügyi Szakközépiskolában a megyei művelődési központ fenntartásában megnyílt szobrászműhely. A műhely előnye, hogy tagjai reggeltől estig szakmai irányítással szabadon használhatják. A tervekben ebben az évben a szobrászműhelyhez hasonlóan festőműhely létrehozása is szerepel. A képzőművészeti csoportok tevékenysége, a rendszeres kiállítások fejlesztik a Rendkívül gazdag tartalommal látott napvilágot Ungvárott a Kárpáti Könyvkiadó gondozásában a Kárpáti Kalendárium 1976. évi kötete Egressy György szerkesztésében. Petőfi és Sevcsenko című tanulmányában Váradi Sternberg János egyetemi professzor irodalomtörténeti kuriózumokat idéz az ukrán—magyar kulturális kapcsolatok történetéből. Többek között ezeket írja: „Alekszandr Bileckij akadémikus, kiváló' ukrán irodalomtörténész Sevcsenkóval foglalkozó írásában több költővel is összehasonlítja a magyar poétát, de úgy találja, hogy Sevcsenko Petőfi Sándorral, a magyar forradalmi mozgalom költőjével van leginkább összhangban.” Cikkének befejező részében Sevcsenko magyarországi megjelenésével kapcsolatban Váradi Sternberg János megállapítja: „A Petőfiért rajongó Meltzl Hugó, aki a költői életmű alapos ismerője volt, már az Összehasonlító Irodalomtörténeti Lapok megjelenése kezdetén felfigyelt Tarasz Sevcsenkóra, felismerte rokoni voltát a magyar forradalmár költővel. Ebben a tekintetben figyelemreméltó a lap első. 1877. január 15-i számában megjelent rövid szerkesztőségi üzened amely így hangzott: „Egyik legközelebbi számunkban az Ukraine Petőfi-jét fogjuk bemutatni (Tarasz Sevcsenkót).” Ez a mindössze kétsoros hirdetés volt tudtunkkal a magyar sajtóban az első hír Ukrajna Kobzosáról és egyúttal a Petőfi— Sevcsenko-párhuzam első megvonása is — foglalja össze a szerző. A reformkorban hazánk az európai óvoda történetében — mint ismeretes— jelentős szerepet töltött be, hiszen a budai kisdedóvók mintájára szervezték Bécsben, Prágában, Cremonában az első óvodákat. A magyar óvodaügy gyors sikerének titkát abban kell látnunk, hogy — lelkes hívei között ott voltak a kor leghaladóbb politikusai: Kossuth, Wesselényi és mások — a korabeli közvélemény az óvodákban látta a magyar nyelv terjesztésének a legjobb biztosítékát. Az országos lelkesedés természetesen Szabolcs-Szatmár megyében is éreztette hatását. Nyíregyházán 1846. november 22-én nyitották meg az első óvodát. E korai dátum jelentőségét akkor érthetjük meg igazán, ha figyelembe vesszük, hogy Nyíregyháza nem egy jóval nagyobb jelentőségű várost megelőzött. (Pl. Nagyváradot.) Nyíregyháza első óvodai pedagógusa Grenerczi Andor okleveles alapnevelő volt. A pedagóguspálya elnőiesedésének korában talán csodálkozhatunk ezen, de mint tudjuk, 1863-ig az óvodai nevelők kizárólag magas előképzettségű férfiak voltak, akik hazafias lelkesedésből választották ezt a szép pályát. Grenerczi az óvoda megszűnéséig, 1848 az öntevékeny képzőművészetnek dolgozók látáskultúráját, a művészi alkotások befogadását, megismerését. Ezt szolgálták az elmúlt évben indított vándorkiállítások, a különböző tárlatok — nyári és őszi tárlat, amatőr művészek kiállítása, a nemzetközi művésztelep bemutatkozása. Fekete tárlatok nélkül Az amatőr képzőművészek továbbképzésére a Hajdú-Bihar megyével közös megállapodás értelmében Hajdúnánáson, az amatőr-művésztelepen van lehetőség. A művészet megszerettetésének elősegítése vezette a megyei művelődési központot, amikor az elmúlt évben először szervezte meg a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek Tiszadobon a nyári kéthetes gyermekrajztábort. A képzőművészeti alkotómunka fejlődését jelzi az is, hogy a részt vevő amatőrök egyre több tárlaton szeretnének részt venni. Az amatőrök, a szakkörök szereplésére a meghirdetett pályázatokon való sikeres részvétellel, megfelelő zsűrizés után van lehetőség. Nem megengedhető viszont, az úgynevezett fekete kiállítás, amikor egyes öntevékeny képzőművészeti csoporttagok a szakmai lektorátus megkerülésével, a maguk szakállára kívánnak tárlatot rendezni, illetve terjesztik alkotásaikat. A szabálytalanságoknak véget kell vetni, mert a selejt, a giccs terjedésének melegágyaivá válhatnak, holott az öntevékeny művészeti munka veheti fel legeredményesebben a mindennapos küzdelmet az értéktelen giccs ellen, az ízlés formálásával. P. G. Bállá László költő, az ungvári Kárpáti Igaz Szó című magyar nyelvű napilap főszerkesztője. Két nép művésze címmel Zichy Mihályról írt cikket. Érdemes volna egész tanulmányt írni például ezzel a címmel: „Az orosz és a magyar irodalom alakjainak találkozása Zichy Mihály munkáiban”. Próbáljunk itt csak egyetlenegy összehasonlítást tenni. Helyezzük egymás mellé Lermontov „A démon”-ához és az Arany János balladáihoz készült illusztrációkat — és rájövünk arra, amire azelőtt talán nem is gondoltunk, de amire Zichy Mihály finom műízlésével már akkor rátapintott: hogy a nagy magyar és orosz költő epikai műveinek atmoszférája milyen sok mindenben rokon, hiszen nem is olyan nehéz észrevenni, hogy például az „Ágnes asszony” Zichy-illusztrációja milyen sok mindenben idézi a „A démon” fátumszerű, fojtott levegőjét — és viszont. Hasonló eredménnyel járhatna, ha „A démon”-t Zichy Madách-illusztrációival vetnénk egybe. Zichy Mihály életművében nagy szeretettel foglalkozott a magyar és az orosz irodalom nagyjaival: Petőfi és Puskin, Lermontov és Arany, Jókai és Gogol, Madách és Goncsarov illusztrátora volt. Tőle származnak az „Ének Igor hadáról” egyik legszebb kiadásának illusztrációi is. A kiváló magyar mester ugyanis fiatal korától néhány évi megszakítással Oroszországban él, hazájával, népével azonban a kapcsolatot mindvégig megőrzi, így a két nép műtörténetének válik kiemelkedő alakjává. júliusáig vezette az intézetet. Később sem lett hűtlen a kisdedóvodás ügyhöz, mert mint városi tanácsnok ő látta el az óvoda felügyeletét is. 1848 júliusától 1850-ig szünetelt a gyermegintézet. Az újraindulástól 1862 januárjáig Krajcsovics Pál vezette. A város harmadik kisdedóvója Jurányi Ottó volt. Jurányi előzőleg törvényszéki tanácsnoki tisztséget viselt, s 35 éves korában a kisdedóvó ügy iránti lelkesedéséből végezte el a pesti képezdét. Nyíregyháza elismerte munkáját. Illetménye évi 500 forint volt. ami jóval meghaladta az 1860-as évek kisdedóvói fizetésének átlagát (400 Ft). Arról is van tudomásunk, hogy Jurányi jó szakemberhíre túlnőtt a város és a megye határain. A Debrecenben megjelent első magyar óvodapedagógiai szaklap hírül adta, hogy 1870. április 25-én a Tiszavidéki Óvókör elnökéül Jurányi Ottót választotta. E néhány adat felvillantása után arra következtethetünk, hogy a probléma levéltári kutatása mindenképpen izgalmas helytörténeti vállalkozás lehetne. Varga Gábor A szatmári kis község a folyó jobb partján Szinte hozzásimul a Szamoshoz. A Petőfi utcáról hajításnyira húzódik a Szamos töltése, szép szakaszon kísérve a falut. A község túlfelén viszont végeláthatatlannak tűnő almáskertek kezdődnek rögtön a porták alatt. Kétszáz porta Rendezett, tágas utcák, szép új házak fogadtak. A porták legtöbbike valóságos kis palotának beiüenék, de egy-egy üdülőtelepre villának mindenképpen. Meglepően nagy területen húzódik a község. Szamosújlak mégis a kis községek közé tartozik. 640 fő lakja, az utcák száma hat, s mindössze kétszáz portája van. 1971. július 1-től a falu Gyügyével és Cégénydányáddal együtt közös községi tanácsi irányítás alá tartozik — Cégénydányád székhellyel. 1974. január 1-én pedig a három község teramelőszövetkezete is egyesült Szamos menti Almáskert néven. A falu törzskönyve a második világháború idején sajnálatosan elveszett. így a szamosújlaki fiatalok, csak az idősebbek elbeszéléseiből hallhatnak a falu múltjáról. Arról, hogy az 1910-es évek elején még hatvan házból ha állt Szamosújlak, s arról, hogy a felszabadulás előtt lakóinak kilencven százaléka gróf Hadik Barkóczy-cseléd volt. — A felszabadulás után, főleg az ötvenes évek vége felé kezdődött el Szamosújlak fejlődése — tájékoztatott bennünket Lukács József, a közös községi tanács elnöke. — Ez a fejlődés a negyedik ötéves tervben gyorsult fel igazából. Ekkor talán többet fejlődött a falu, mint a megelőző huszonöt évben. Elkezdődött a csapadék- és belvízelvezető rendszer építése. Hétszáz méter hosszú betonút, négyszáz méter hosszú járda épült, felújították a középületeket, szolgálati lakásokat. A községben ma már öt mélyfúrású kút szolgáltatja a jó ivóvizet. Hogyan és miből élitek a távoli, szatmári kisközség lakói ? A lakosságnak közel 90 százaléka termelőszövetkezeti tag, s elsősorban az almából élnek. Hiszen Szamosújlak fő profilja az almatermesztés. Az egyéb növényi kultúrák a községben korábban, de ma is kisebb területen találhatók meg, az állattenyésztés sem jelentős mérvű. Módosak a szamosújlakiak. Ez az öltözködés, a lakáskultúra fejlődésében mérhető igen jól. Minden előzetes terv nélkül bekéredzkedtünk Bíró Antalékhoz. Csak szétnézni. Kellemes és nagyszerű ízléssel berendezett, korszerűen felszerelt otthont láthattunk. Megtudtuk, hogy Szamosújlakon mindez nem meglepő. A lakásokban — a kevés kivételtől eltekintve — rádió, televízió rendre megtalálható. A korszerű szekrénysorok, ízléses bútorok, a legkülönfélébb háztartási gépek rpa már természetesnek tűnnek. A faluban húsz személygépkocsi, közel száz motorkerékpár található. Az emberek igényesek. A községben egyetlen vegyesbolt, s egy italbolt van. Az ellátásra joggal kényesek az újlakiak. Ha szárazabb a Fehérgyarmatról érkező kenyér, vagy jelentősebb áruféleségből hiánycikk támad, máris kopogtatnak a közös községi tanácsnál. Azt is igénylik ma már — Cégénydányád és Gyügye lakóival együtt —, hogy a három község lakosai kapjanak egy ABC-áruházat és presszót. Nem „mostohatestvér“ Biztos, hogy Szamosújlakon is sokak elgondolkodtak, amikor közös községi tanácsi irányítás alá került a község. — Vajon nem leszünk-e mostoha testvérek? — Mint hallottuk, akadtak, akik így vélekedtek. Ma viszont más a vélemény. A közös községi tanács vezetői, a szakigazgatási előadók hetenként rendszeresen tartanak fogadóórákat Szamosújlakon, s nemcsak meghallgatják, hanem orvosolják is a felvetődő gondokat. Lehetőségeik szerint. Cégénydányádon elkészült az 50 személyes óvoda, május elsején adják át rendeltetésének. A közös tanács mikrobusza hozza ide és viszi haza naponként az újlaki óvodásokat, a felső tagozatos iskolásokkal együtt. A tanács segítségének is köszönhető, hogy Szamosújlakon külön klubjuk van a fiataloknak, s külön az idősebbeknek. A jövő miatt sem kell aggódniuk az újlakiaknak. Hiszen idén a községben sor kerül a kultúrotthon és a tanácsháza felújítására. S ami ennél is fontosabb, ugyancsak ez évben elkezdik a vízmű építését is, melynek hasznát a szamosújlakiak is élvezik majd. S nyilván örülnek majd az ABC-áruház és presszónak is, hiszen remény van rá, hogy mindkét ellátó egység megvalósul. Öten felmondtak Az eddigiekből talán úgy tűnhet, hogy idillikusak, szinte minden gond nélküliek a hétköznapok Szamosújlakon. Ugyancsak eltávolodnánk a valóságtól, ha ezt állítanánk. Hiszen éppen belecsöppentünk a szamosújlakiak hosszú évek óta legnagyobb elkeseredésébe, mely a gyügyeieket és cégénydányádiakat is érinti. Nem sikerült az almatermést úgy értékesíteni, ahogy azt betervezte a termelőszövetkezet. A múlt évi időjárás, de vezetési gondok következménye is ez. A zárszámadáson a tagság a betervezett jövedelemnek csak 80 százalékát kapta meg. Lukács József tanácselnök a folytatásról, s a pillanatnyi helyzetről a következőket mondta. — A zárszámadó közgyűlésen a tagság érthetően el volt keseredve, s elkeseredett még ma is. A közgyűlésen a tagság nem szavazta meg a termelőszövetkezet öt vezetőjének fizetését, akik felmondtak. Néhány napon belül lezajlik a vezetőségválasztó közgyűlés. A közös községi tanács, a pártvezetőséggel együtt komolyan előkészítette a közgyűlést, s igyekezett megteremteni a lehetőséget, hogy életerős tisztikar kerüljön a tsz élére. Ifj. Bíró János, a pártvezetőség titkára mindezekről így vélekedett. — Jogosnak .tartom a tagság döntését, s meg is értem őket elkeseredésükben. A vezetőségnek időben látnia kellett volna a gondokat. A tsz egyik almás tagjában a falu férfiai épp metszették a fákat. Közülük Bíró Gyulát — több, mint ötven Bíró vezetéknevű család él Szamosújlakon — kérdeztük a tsz gondjáról. — Alapító tag vagyok — mondta. — Mikor alakultunk, az első évben 16 forint 63 fillért ért egy munkaegység. Eszünkbe sem jutott, hogy nehezteljünk. Tudtuk, hogy akkor csak annyira futotta az erőnkből, tehetségürvkből. Mindenki dolgozott nagy lelkesen tovább, természetesnek vette, hogy az első év után így alakult. Ahogy az évek teltek, úgy szoktuk meg, hogy átlag 60—70 forintot kaptunk munkaegységenként... És jött a mostani zárszámadás. Egész évben dolgoztunk, igyekeztünk. Hiányzik minden családnál az elmaradt pénz, ez igaz. Meg az is, hogy én magam is röstellkedek: hogy történhetett meg mindez? Falugyűlés lesz... Látogatásunk napján nagyban készültek Szamosújlakon. Este falugyűlés volt. A Hazafias Népfront községi vezetőségét választották. Meg az V. ötéves terv feladatait vitatták meg. Lukács József mosolyogva tette hozzá mindehhez: — Biztos, hogy sok szó esik a küszöbönálló, termelőszövetkezeti vezetőségválasztásról is. Mert ahogy én az itt élő embereket ismerem, ezen őrlődnek, s ha gondjuk-bajuk van, azt meg is mondják. Arról is alkalmunk volt tudomást szerezni, hogy büszkék a község lakosai. Arra, hogy szamosújlakiak. Újlakinak lenni, szinte virtusnak számít, jó értelemben véve. Ez a munkában is megmutatkozik. Kimondottan büszkék arra, hogy nagyon értenek az almához. Meg, hogy a szamosújlaki lovak elismerten jobbak, mint a környező községbeliek. Szeretnek szorgalmasan és jól dolgozni. S jól, egvre jobban élni. Néhány napon belül lezajlik — remélve, hogy nem jön közbe semmi — a Szamos menti Almáskert Tsz vezetőségválasztó közgyűlése. Remélhetőleg közös megnyugvással. Azt is biztosra merjük venni, hogy Szamosújlakon — akár a másik két községben — hamarosan rossz álomként emlegetik majd a legutóbbi zárszámadást. S a vezetőséggel, a gyügyeiekkel és cégénydányádiakkal együtt, megelőzik, hogy megismétlődjenek újra a mostani gondok. Jó munkával, megfontoltsággal. Meg egy kicsit virtusból is. Bézi László Kárpáti Kalendárium ’76 Az első szabolcsi „óvóbácsik”
