Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-22 / 45. szám
8 KELET-MAGYARORSZÄG —vasárnapi melléklet 1976. február 22. Az EAG kisvárdai gyárában készítenek az országban a legnagyobb mennyiségben exportra képkeretet. A Tyereskova szocialista brigád tagjai a képkeretek díszítését végzi. (Elek Emil felvétele) ______________________________________________i_____________ TÜRELMET KÉRT AZ ASSZONY „Fehérnép“a fák koronáiban RÉSZLET AZ ELNÖKI BESZÁMOLÓBÓL: „A legnagyobb bevételt és jövedelmet az alriiaterületünk adta. Gyümölcsösünk egyik legfontosabb munkáját, az almafák metszését, a korai kitavaszodás ellenére idejében befejeztük”. ADAT A MÉRLEGBŐL: „Az almatermés 528 vagon volt, ebből 26 vagon fehéralma. A piros alma exportaránya 80 százalék.” IDÉZET AZ ELSŐ FELSZÓLALÁSBÓL: „Ügy érzem, nekem már semmi mondanivalóm nincs.” Szót kért a zárszámadó közgyűlésen egy aprótermetű, feketébe öltözött asszony. Balkezével a moziszék támlájára támaszkodott és jobbjának lendületeivel a mondatok súlyát adta. Az első mondat után derültség támadt, de. az asszony nem zavartatta magát: — Igen úgy éreztem, hogy semmi mondanivalóm nincs, de rájöttem, mégis csak van. Letelt rólunk öt esztendő. Most könnyű szívvel beszélünk erről, pedig volt annak neheze is. 1971-ben, amikor megkaptuk a munkaegységet, nagyon elcsüggedtünk. Az elnök elvtárs biztatott bennünket, elvtársnők, elvtársak dolgozni kell. Azért, hogy jobb legyen, hogy több legyen. Rettenetes egy munka volt. Különösen a metszés. — Mi asszonyok álltunk oda metszeni, mert az emberek húzódoztak attól a munkától. A fehérnép ült fel a fákra, kívül hideg volt, de belül melegünk. Melegünk, mert nem tudtuk jó lesz-e, rossz lesz-e, amit csinálunk. NÉHÁNY KÖZBESZÓLÁS: „Elhisszük... Másnak Is volt melege... Elég lesz már...”. — Hiába szólnak közbe az elvtársak, igenis, mi aszszonyok százával metszettük a fát. így volt és amire szükségünk volt és szükségünk van, a gazdagságot, azt megtaláltuk. Hallották az elvtársak a beszámolóból. Igaz az mind, amit az elnökünk mondott... összeverődtek a tenyerek, de a taps nemcsak a talpraesett, szótkimondó beszédnek szólt, benne volt már abban a türelmetlenség is. Jóval elmúlt dél és a falusi ember vagy a jószág miatt, vagy másért nem igen szeret későre elmaradni. Tamási Györgynén látszott, még mondaná a magáét, de aztán megadóan legyintett és helyére ült. Felállt helyette más. IDÉZET A MÁSODIK FELSZÓLALÁSBÓL: „Csak legyenek türelmesek az elvtársak, mert mindenkinek lehet mondanivalója.” H. Tisza Andrásnét a vajai Rákóczi Termelőszövetkezetben jól ismerik harciasságáról, mert hogy megfeddte a közgyűlés résztvevőit, mély lett a csend. — Én a közgyűléseken eddig mindég csak panaszkodtam, megvolt rá az okom. Nem a legjobb az egészségem. De, ha már eljött az idő, akkor most hadd hálálkodjak. Jól mondta Tamásiné, hiszen nekem is nem egyszer mondta az elnök, csak csinálják Tiszáné, meglesz annak a haszna. Mi aszszonyok, végeztük a munkát. Amíg kellemes volt az idő, jó volt metszeni, de ha tél van, hideg van, akkor mi asszonyok is fázunk, mégis csináljuk. De nem ez fáj. Mentünk egyszer a metszésbe és emberek jöttek arra, talán rohodiak és azt mondták ránk: „Nézzétek csak ott mennek a muják.” — Nem tudom én, mit jelent az, hogy muja, de nem is érdekel. Ennek ellenére akkor kiszökött a szememből a könny, mert vannak, akik csak ennyibe néznek minket, a munkánkat. Tudom, nem ez a fontos. Az, hogy mégis jól metszettünk, hogy a vezetőség megbecsülte a munkánkat. A vezetőség figyelembe veszi a mi véleményünket, mert mentem például a főkertészhez, amikor az almát szedtük, hogy nincs elég láda. Azonnal intézkedett. Az is jólesett, hogy egyszer nem tudták átvenni a leszedett almát, de Tóth Géza kertész anélkül, hogy mi ott lettünk volna, pontosan számolta el a teljesítményt. NÉHÁNY KÖZBESZÓLÁS: „Elég lesz már... Hideg van a teremben... Meddig mondia még...” H. Tisza Andrásné előbb a tekintetét járatta körbe, majd hátat fordított az elnökségnek, s most már a teremben ülők felé mondta szavait. Talán azért, hogy lássa, ki mer közbeszólni. — Van egy kérésem is. Megtagadnám önmagamat, ha nem mondanám ki mindazt, ami bennem van. Vagyunk itt már egy páran aszszonyok, akik közelebb vagyunk a napnyugtához, mint a hajnalhoz. Az a kérésem a vezetőség felé, tegyék meg, amíg itt vagyunk ebben a munkában, hogy egy háromnégy napos kirándulásra elvisznek bennünket. Olyan szép tájakra, amilyenekről mi csak hallunk, de látni sosem látunk. Utánna még jobban metszünk. Taps tett pontot a beszéd végére. Nem a megszokás tapsa volt ez, hanem a helyeslésé. Legjobban az aszszonyok tapsoltak. Érthető, hiszen ők vannak többen. A vajai Rákóczi Termelőszövetkezetben is mint annyi sok más helyütt az asszonyi munkáskéz van többségben. Jobbára övék a burgonyakapálás gondja, termesztik a zöldséget, törik a dohányt, gondozzák az állatokat, és ez már megszokott. Szokatlanabb a gyümölcsfák ápolása, az, hogy a férfikézbe való metszőollót asszonyok birtokolják. Jól metszettek. Kár, hogy a közgyűlés türelme fogytán volt, hogy nem mondta el még több asszony kikívánkozó véleményét. Seres Ernő AKIK NEM SZÜLEIEK MEG NŐK, VÁLASZÚT ELŐTT „ .. .éppen a mi magyar tapasztalataink bizonyítják legjobban — az 1957 óta szabaddá tett terhességmegszakítás túlkapásain keresztül —, hogy a koraszülés leglényegesebb oka az előrement művi terhességmegszakítások és az előzetes szülészeti események sora” — összegezi véleményét dr. Frank Kálmán egyetemi tanár az Orvostovábbképző Intézetben. Egy dokumentum tanúsága szerint 1957-ben két orvos arra vállalkozott, hogy számokkal mutassa be, mennyivel emelhető az életszínvonal akkor, ha szabaddá teszik az abortuszt. „Itt vagy-e, kicsi énekesem, drágám? mintha én ettelek volna meg, torkomból fölénekelsz...” írja utolsó kötetében, a Törvénytelen halottaimban Ratkó József költő. utóbbi húsz évben meg nem született 30—40 ezer gyermek csak ugyanennyi család ügye? Hogy mennyire nem. azt éppen az abortusztörvény szigorítása is jelezte. Nincs tökéletes megoldás A kedvező számszerű alakulás ellenére is vannak jelzések, melyek még korántsem árulkodnak okos családtervezésről. A legtöbb gyermekét elvetető olyan anyagi társadalmi, szellemi háttérrel rendelkezik, ahová szinte kínálkozik a gyermek. Pontosabbán kívánkozhatnának a gyermekek. A legtöbb abortuszig eljutó asszony valami érthetetlen ok miatt húzódoNehéz döntések Orvosok véleménye szerint rendkívül nehéz minden egyes döntés. Még olyan esetekben is, amikor nyilvánvalóan az anya életéről lehet szó, az orvos is megvívja lelkiimereti harcát. Dr. B. mondta egy alkolommal: — A természet rendjébe beavatkozni mindig veszélyes és természetes folyamatot meggátolni természetellenes. Dr. L. főorvos: — Az igazi abortusztörvényt a nők fejében kell megalkotnunk. Úgy, hogy maguk jöjjenek rá arra: saját életüket legalább úgy kockáztatják, mint a magzatét. Nem is beszélve a következőkéről, akik talán sosem születhetnek meg. Egy életre kihat A váróban Szégyenkezve ülnek. Amikor megtudják, hogy újságíró vagyok, odébbhúzódnak. Többnyire fiatalok. Név nélkül beszélnek. A történetek közül néhány: — Már harmadszor vagyok itt. Akkor is mondták, amikor először jöttem: vigyázzak, nem tudom kihordani. De én gyereket akarnék. — Diáklány vagyok. Besikeredett. Ez még mindig jobb, mint leányanyának lenni. Áttérek az Infecundinra. — Megalázó ez itt a bizottságnál is, az orvos előtt is, de még a folyósón is. Mintha csak mutogatnának rám: no, ezt is kaparják. De mire szüljem? Albérletre? Indokolt esetek, könnyelmű pillanatok következményei, valós gondok, de sokszor csak kényelmi meggondolások hajtják az asszonyokat, lányokat az AB-bizottság elé. Szerencsére kevesebben vannak, mint korábban. Megyénkben mintegy 40 százalékkal csökkent a művi vetélések száma. Nehéz a kérdésről őszintén beszélni. Ki-ki visszahúzódik csigaházába, ami érthető, hiszen magánügy — mondják. Valóban az? Csak az? Az zik a fogamzásgátlóktól. Az orvosok tapasztalata szerint itt csak azóta tapasztalható némi javulás, amióta a körzeti orvos is felírhatja ezeket, s nem kell különböző vizsgálatok procedúráját is végigszenvedni. Sokan szégyellik a gyógyszer kiváltását, amihez még az is hozzájárul, hogy a patikában ezeket szégyellősen kis zacskóba dugják, mintha valami titokzatos árut adnának át. A népességpolitikai határozat is hózott előnyös változást. Azt azonban nem sikerült elérni, hogy az asszonyok pontosan ismerjék is, mit jelent az abortusz. A bizottságok magyaráznak, sokszor hiába. A riasztó példák későbbi következményekről, a lelki megpróbáltatásokról többnyire hatástalanok. Éppen a fiatalabb korosztály ha rangsorol kénytelen a lakásnál kezdeni, majd csak bizonyos életszínvonal utánra teszi a gyereket. Riasztóan sürgeti ez az iskolában is a családi életre történő felkészítés gyorsítását. Bármennyire is furcsa, de itt még a pedagógusok álszemérmességét is említeni kell, akik a Családi kör című tévéadás megyei látogatásakor prűd, konzervatív, naív és bizarr kérdéseikkel árulták el: ők sem készültek még fel a fiatalok okos felvilágosítására. Orvos, pszichiáter, abortuszt megélt nő egy abban: a művi vetélés mindenképpen súlyos lelki váltságot okoz. Fizikai megpróbáltatás, amely életre kiható következményekkel járhat. Tiltása teljes szigorral mégsem lehetséges, hisz’ volt példa erre is, kijáiszották. Megoldásnak kizárólag a felvilágosítás marad, a felnőtt és felnövekvő nemzedék következetes nevelése. Ennek színtere nem lehet az AB-bizottság. Aki odáig megy, csak nagyon ritkán fordítható vissza. A felemelt költség sem elég visszatartó erő. Csak az általános és szexuális műveltség emelkedése szabályozhatja megfelelően a gyermek — nem gyermek problémát. Nem lezárható a téma. A váróban folyt beszélgetések tanúsága szerint tudati, társadalmi kérdések sora játszik szerepet, fel-felbukkannak előítéletek és nemtörődöm gesztusok. Egy egészséges társadalom velejárója az egészséges gondolkodás. A nő és a férfi részéről az okos döntenitudás: mikor tud és akar egészséges utódot. Ha valahol, úgy itt nincs helye kísérletezésnek, a vagy-vagynak. Az AB-bizottságok, a várók folyosói, a kórházakban vetélő nők panaszai ezt bizonyítják. Bürget Lajos Exportra termelnek o A Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet ez évben termékeit teljes mennyiségben exportra készíti. Képünk: Királyházi Istvánná, a Kállai Éva szocialista brigád tagja, a cipőfelsőrész gépi tűzését végzi. (Elek Emil felvétele)
