Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-20 / 43. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. február 20. Levél háztájiügyben A LEVELET KEMECSÉN ADTÁK POSTÁRA, és aki írta így fejezte be sorait: „Nem szeretnék listára kerülni, ezért nem írom meg a nevemet, de figyelem válaszukat.” Elöljáróban csak annyit, nincs lista sem a szerkesztőségben, sem másutt, főleg olyan lista nincs, amelyekre az igazat mondók nevét ártó szándékkal bárki is feljegyezné. A levélíró nem eget-földet rengető igazságtalanságot tárt fel, csupán azokat a gondolatokat, amelyek ha különböző előjellel is, sok embert foglalkoztatnak. „Miért csökken a tehénlétszám? Én, mint jószágtartó nagyon szeretnék ehhez hozzászólni. Tanyavilágban lakom, nem éppen az isten háta mögött, a lakosság száma harminc, de 1973-ban 52 szarvasmarha volt itt, sok sertés és számtalan baromfi. A férfiak szétszóródva üzemben, tsz^ben, ki hol dolgozik. Az asszonyok otthon, és páran a tsz-ben végzik a munkát. 1975-ben már megfogyott a lakosság száma, de a szarvasmarha is 28 darab lett. 1976-ban ennyi sem lesz. Miért? Minden évben emelkedik a kiadás. 1975-ben egy szarvasmarha kihajtási fűbére 1010 forint volt, plusz pásztorbér havonta 87 forint. A fűbért és a hat hónapi pásztorbért számítva a kiadás 1532 forint egy tehén után. Utána jön a kaszálóvétel, kanálispart, kinek, hogy sikerül. A telelésre abrakot, takarmányt kell beszerezni, mert amit a tsz harmadában kaszálót ad, az csak kecskének elég. A gyűjtést általában az asszony végzi és hányszor forgatta a szénát, amíg megszáradt, aztán 200 forintért viszik haza az udvarra. De ez csak egyik dolga a tehéntartónak. Én, egy asszony beszámolok a napi munkáról. Reggel (télen) 5 óra után kelek, férjem a tsz-be öt kilométerre jár dolgozni. Most két fejőstehén van, ami reggel 12 liter tejet ad, kézzel fejem. Adok a teheneknek enni, s a gyerekem, aki szintén öt kilométerre jár iskolába felkészítem, de előbb a tejet átviszi a begyűjtő helyre és' úgy megy iskolába. Kisborjú is van, szopós egy és egy növendék, ezeket külön kell etetni. Abrakolás következik, mire ezzel kész vagyok, következik az itatás, kézzel olyan 100 liter vizet kell behordani, ami napjában 200 liternél is több. Aztán következik a trágyakihordás és megint a fejés. HA EZT MEGNÉZZÜK, egy embernek a négy darab szarvasmarha egész napi elfoglaltságot ad és ezt mi, asszonyok a házimunka mellett kis segítséggel kell, hogy elvégezzük. Aki állattal foglalkozik, annak nincs szabad szombat, sem vasárnap, sem húsvét első napja, mert amit leírtam, minden nap csinálni kell. Kérdem, miért nem lehet egy olyan asszony is nyugdíjas, — fizetné ugyanúgy az öregségit, mint egy tsztag, vagy vállalati dolgozó —, aki nyugdíjévéit odahaza a háztáji gazdaságban szerzi meg? Ezt nemcsak saját javamra, de nagyon sok sorstársam érdekében írom. Foglalkozzon az országgyűlés ilyesmivel is, és garantálom, sok nő otthon marad és állattartással fog foglalkozni. Én magam úgy döntöttem, most vagyok 44 éves, egy év múlva elmegyek dolgozni és 55. évemre meglesz a nyugdíjam, ahogy azt már sokan teszik. Mivel szüksége van még az országnak, népgazdaságnak a háztájira, ezen lehetne valamit javítani. Ez a korosztály, amelyikhez én is tartozom, még vállalja, de a gyerekeink már úgy sem nézik semmibe a háztáji gazdálkodást, még meg is róják szüleiket; minden csak az a tehén?” Írja a sorok fogalmazója, hogy ő nem megbecsült tagja a társadalomnak. A munkája leköti, dolgozik, mint egy gép, nem mehet el sehová se télen, se nyáron, s ha változtatni kíván a helyzetén, akkor kénytelen megválni saját érfdegborzolóan hörgött a telefon: egyszer, kétszer, ötször, tízszer. Gorombán, erőszakosan, kegyelmet nem ismerőn. Kend Almos csukott szemmel kinyúlt a dunyha alól, és a füléhez emelte a húsz deka száraz kolbászt, amely a vacsoráról maradt az éjjeliszekrényen. — Halló! Ki beszél? — A telefon továbbra is üvöltött. Álmos lecsapta a száraz kolbászt, és vaktában tapogatózva, kinyúlt a telefonkagylóért: — Tessék. Kellemes, orgona búgású női hangot hallott a vonal túlsó feléről: — Itt a telefonébresztő szolgálat. Jó reggelt kívánok! — Felháborító tapintatlanság! — kiáltotta dühösen Almos. — Még egészen sötét van odakinn. Hogy lehet valakit reggel hatkor felébreszteni? — De hiszen ön reggel hatra kérte az ébresztőt. — Akkor is belátással lehetne. Későn feküdtem le. Alig aludtam valamit. A legjobb álmából verik fel az embert! — morogta mérgesen és lecsapta a kagylót. Továbbra is csukott szemekkel feküdt az ágyban: még öt percet lustálkodhatok — gondolta jólesően és élvezte a dunyha finom melegét. Az öt perc úgy elszállt, akár egy sóhaj. Hunyorogva nézett karórájára: hat óra múlt hat perccel. Hétre kell bent lennem. Még egy kis nyújtózkodás. Van időm. Tegnap este alaposan megfürödtem, ma csak kezet és arcot mosok. Ezzel is nyerek legalább hét percet. A borotválkozást nyugodtan elhagyhatom. Agnes úgyis azt mondta, hogy imádja a szakállas fiúkat. Ez is legalább öt perc nyereség. A fésiilködés is elmaradhat. Szerencsére alig van hajam. Az élet kis örömei. A reggeli tejes kávét már a lépcsőházban iszom meg, papírpohárból. Három perc. Ma kettesével veszem a lépcsőket is. Ez is legalább hatvan másodperc. Ma nem utazom a döcögő, vánszorgó autóbusszal, hanem gyalog megyek. Ezzel is megtakarítok vagy tíz percet. Csodálatos, fejedelmi ajándék! Még teljes huszonnyolc percen át durmolhatok — mormolta elégedetten. Boldogan az oldalára fordult, s eközben egy pillanatra a naptárra tekintett: VASÁRNAP — olvasta az ordító piros betűket. Hiszen akkor ma nem is kell bemennem! Tetszés szerint rendelkezem az időmmel. Ha akarok, akár délig is szundikálhatok! Ettől a gondolattól nagyon jó kedve lett. Egészen felvillanyozódott. Frissen, ruganyosán ugrott ki az ágyból és derűsen fütyörészve, öltözködni kezdett ... Galambos Szilveszter dekében az állattól, bár szereti azt. Igaz, a háztáji gazdálkodásra, a háztájiban megtermelt árura nagy szükség von és továbbra is nagy szükség van. Az is igaz, hogy a háztáji és még inkább háztáji állattartás fáradságos munkával, sok vesződséggel jár. Nem ellentmondás, ha leírjuk, hogy a háztáji gazdálkodás nem csupán népgazdasági, személyes érdek is. A HÁZTÁJI ÁLLATTARTÁSNÁL gond a legeltetés, a pásztorfogadás. Ezeknek megoldása a helyi tanácsokkal a termelőszövetkezeteknek és állami gazdaságoknak meghatározott feladatuk. Intézkedés történt annak érdekében is, hogy a háztáji állattartók, termelőszövetkezeti tagok megfelelő mennyiségben kapjanak a termelőszövetkezetektől vagy a kereskedelemtől abrak-, illetve szállastakarmányt. Csökkenti a szállastakarmány megtermelésének gondját, hogy már tavaly is júniustól a háztáji állattartók bérleti díj nélkül takaríthatták be a fasorok, árokpartok, vízfolyások fűtermését. Szó van arról, hogy ezt a kedvezményt az állattartók korábban kapják meg. Aztán itt van a nyugdíjkérdés. A termelőszövetkezeti törvény lehetővé teszi, hogy termelőszövetkezeti tagoknak a háztájiban végzett munkáját a nyugdíjévek gyűjtéséhez beszámítsák. Ehhez természetesen termelőszövetkezeti tagnak kell lenni. A szabad idővel kapcsolatban csak tanács lehet, hogy ma már a háztáji állattartás is gépesíthető. Háztáji kisgépek — darálótól a fejőgépig — a kereskedelemben beszerezhetők. Ezzel 3 munka könnyebbé, egysze-' rűbbé válik. Családon belül lehetővé teszi a jobb munkamegosztást. Kétségtelen, a gépesítettség mellett is valakinek mindég ott kell lenni az állatok mellett, de a kötöttség már nem annyira nagy. A HÁZTÁJI TERMELŐK GONDJÁT a megoldásra váró feladatokat nemcsak azok érzik és tudják, akik közvetlenül a háztájiban dolgoznak. Hogy a helyzet változzék és javuljon, azért minden szükséges intézkedést megtesznek. Mégis az a legdöntőbb, a legjobb megoldás, amit helyben a tanácsok; termelőszövetkezetek végeznek. Seres Ernő HOZZÁSZÓLÁS „Fény-ár“ és alkonyatkapcsoló Lapunk januári számaiban „Pazarolunk” és „Fényár” címmel néhány soros — a város közvilágítását érintő — bírálat jelent meg, melyre a TITÁSZ Vállalat nyíregyházi üzemigazgatósága több oldalas levélben válaszolt, és adott magyarázatot arra, hogy Nyíregyházán miért égnek esetenként még nappal is a közvilágítási lámpák. A részletekre is kiterjedő válasz — mellyel nem tudunk mindenben egyetérteni, mert végtére az automatákat mégis csak emberek kezelik, s mert észrevételeink nem csupán egyetlen napra vonatkoznak — lényege a következő: „1976. január 15-én a sötét hófelhő hatására a rossz látási viszonyok miatt az úgynevezett alkonyatkapcsoló a közvilágítási lámpákat bekapcsolta. Nyíregyháza város közvilágítási láfnpáinak kilencven százalékát az említett alkonyatkapcsoló vevérli, amely abban az esetben ad bekapcsolási parancsot — a vezérlőrendszerben lévő több mint 300 kapcsolónak — ha a megvilágítás erőssége a megengedett mérték alá csökken. Azért, hogy például az autóreflektorok fénye ne zavarja az alkonyatkopcsoló működését néhány perces késleltetéssel van beállítva. Ezért megtörténhet, hogy egy viszonylag gyorsan átvonuló borulat után a napsütésben is még néhány percig égnek a lámpák. Január 15-én az automata a késleltető áramkör meghibásodása miatt nagyobb késéssel kapcsolt ki. Természetesen a hiba észlelése után a szükséges műszaki intézkedést megtettük. A közvilágítás mintegy tíz százalékánál a központi vezérlés még nincs kiépítve, és ezeken a helyeken mechanikus működésű kapcsolóóra végzi a be- és a kikapcsolást. Ezek közé tartozik a Korányi Frigyes utca és környéke is, ahol az egyedi kapcsolóóra meghibásodása okozta a „Fény-ár” című cikkben leírtakat. Megjegyezzük, hogy a közvilágítási lámpák javítását (égők, armatúrák pótlását) csak úgynevezett „világos próbával” lehet elvégezni, és sok esetben emiatt is égnek nappal a lámpák. Az így adódó többletfogyasztás nem növeli a tanács közvilágítási költségét, hanem mint hálózatveszteség jelentkezik üzemigazgatóságunknál. A közszolgáltatási szabályzat szerint az előírt javítási határidő nyolc nap, a hibát tehát a bejelentéstől számított nyolc napon belül kell elhárítani. Nyíregyházán a bejelentéstől, az észleléstől számított 48 órán belül a hibát kijavítjuk. Előfordult, hogy a javítási idő kitolódik, például kábelmeghibásodás esetén. A hibákat üzemigazgatóságunk hibabejelentőjénél kell jelezni. Kapcsolóállomásainknak feladata a villamosenergia-szolgáltatás zavartalan biztosítása, rájuk a közvilágítási hibák elhárítása nem tartozik. Indokoltan utasították tehát a cikkben említett telefonálót a hibabejelentőnkhöz.” Kiállítás az MHSZ tevékenységéről A Magyar Honvédelmi Szövetség tevékenységét bemutató kiállítás nyílik február 21-én délelőtt 11 órakor Nagykállóban, az MHSZ járási székházában. A február 29-ig nyitva tartó kiállításon az érdeklődők megismerhetik az általános honvédelmi és határőrelőképzést, a gépjárművezetői képzést, a rádiótávirász, rádiótecinikai és általános híradóképzést, a rádióirányítású repülőmodell-vezetést, a repülőgépvezető- és ejtőernyős képzést bemutató eszközöket, a tartalékos tisztek és tiszthelyettesek kötelező és tájékoztató oktatásának módszereit bemutató eszközöket. A kiállítás minden nap reggel 9-től este 6 óráig tart nyitva. Fotópályázatunkra érkezett NYÍREGYHÁZI fények Fotó: Oláh Tamás Nyíregyházi Zrínyi Gimnázium. JEGYZET Nevelési tanácsadó Nemrég adtunk hírt arról, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága ez év január 1-i hatállyal nevelési tanácsadót létesített a megyeszékhelyen. Az intézkedést sokéves, egyré sürgetőbb igények tették szükségessé; Eddig ugyanis olyan ifítézmény nem volt a megyében, amelynek hivatása kizárólag a nevelési tanácsadás, a 3— 18 éves korúak pszichológiai, pedagógiai vizsgálata és terápiájának ellátása lett volna. Márpedig évenként több száz gyermek szorulna megyénkben is ilyet) vizsgálatra, mely hozzásegítené őket az eredményesebb neveléshez, lehetővé tenné az egyé; ni alkat szerinti árnyaltabb nevelési eljárások megszervezését. A Szabolcs-Szatmár megyei Nevelési Ta4 nácsadó a következő fő feladatokat láthatja el: a gyermekek komplex módszerekkel történő személyiségvizsgálata, ennek alapján a szülők és iskolák részére nevelési tanácsadás és terápia megszervezése, kiegészítő iskolaérettségi vizsgálat, az iskoláztatásra vonatkozó szakvélemény elkészítése, a tankötelezettségi törvény megvalósításának hatékony elősegítése. Milyen feladatok várnak még a nevelési tanácsadóra? Bármilyen nevelési ügyben szaktanácsadás a gyámhatóságok, bíróságok részére, örökbefogásoknál, láthatási ügyekben. Mindezek mellett széles körű nevelési propagandamunka is vár az intézményre. Kik vehetik igénybe a nevelési tanácsadót? Egyéni jelentkezés, vagy az iskolával való megbeszélés alapján közvetlenül minden szülő, gondviselő, s természetesen az óvodák, általános, középiskolák, diákotthonok, stb, kereshetik meg az intézményt, és vehetik igénybe munkájukat. A gyámhatóság védő- és óvóintézkedésként kötelezheti a szülőt (gondviselőt) a tanácsadó igénybevételére. Megoldódik így sok szülő gondja, akik szakszerű vélemény, tanácsadás nélkül eddig meglehetősen magukra maradtak a problémás, kisebb nagyobb rendellenességekkel küzdő gyermekük nevelésében. A z iskolák, gyermeknevelő otthonok sem kényszerülnek tétlenségre, amikor nagyon is indokolt lenne az intézkedés, egy-egy gyermek nevelésének új vágányra helyezése. Egyéni és közérdekű szép hivatás vár a nevelési tanácsadóra. Érdemes mielőbb hozzásegíteni, hogy elkezdje sok irányú munkáját. P. G.
