Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-20 / 43. szám
1976. február 20. KELET-MAGYARORSZÁG 3 KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT Kun Béla Kun Béla egy kis erdélyi faluban, Leién született 1886. február 20-án. Iskoláit Zilahon, majd Kolozsvárott végezte. Az érettségi után újságíróként dolgozott. Tizenhat éves korában belépett a Szociáldemokrata Pártba és ettől kezdve élete összeforrt a munkásosztály harcával. 1908-ban már az erdélyi munkások vezetői közt találjuk. A világháború kitörése után a frontra került. 1916 tavaszán fogságba esett. Hamarosan megtalálta az utat orosz elvtársaihoz és 1917 tavaszán bekapcsolódót a tomszki pártszervezet munkájába, segítette a szocialista forradalom előkészítését. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után Petrográdba — a mai Leningrádba — utazott, ahol Lenin fontos feladatot bízott rá: a Szovjet-OroSzország területén tartózkodó magyar hadifoglyok közti kommunista agitációs és szervező munka vezetését. Nem maradt magára ezzel a roppant feladattal. Olyan kiváló forradalmárok segítették, mint Szamuely Tibor, Münnich Ferenc, Pór Ernő, Vántus Károly, Seidler Ernő. Velük alakította meg 1918. március 24-én az első magyar kommunista csoportot. Kun Béla és elvtársai erőfeszítéseinek eredményeként mintegy százezer magyar hadifogoly lépett a Vörös Hadsereg soraiba és harcolt az orosz és külföldi ellenforradalmárok ellen, ö maga is több csatában vett részt. Tisztában volt azonban azzal, hogy a forradalomnak elsősorban idehaza van rá szüksége. 1918 novemberében — elvtársaival együtt — hazatért. Az ő kezdeményezésére alakult meg —■ 1918. november 24-én — a Kommunisták Magyarországi Pártja. Az „őszirózsás forradalom” eredményeként létrejött népköztársaság nem volt képes megbirkózni azokkal a problémákkal, amelyeket a nemrég összeomlott monarchia hagyott örökül. Érlelődtek az új forradalom feltételei. A kommunisták tábora gyorsan növekedett, szaporodtak a sztrájkok, tüntetések. Az egyik ilyen incidens ürügyén — 1919. február 20-án — a kormány parancsot adott a kommunista vezetők letartóztatására. A budapesti Gyűjtőfogház — ahol a letartóztatottakat őrizték — az új forradalom főhadiszállásává vált. Kun Béla itt értesült arról, hogy a csepeli munkások elhatározták: fegyverrel szabadítják ki őt. Erre már nem került sor. 1919. rpárcius 21-én győzött a szocialista forradalom. Megalakult a Magyar Tanácsköztársaság. Mindössze harminchárom éves volt, amikor az ország élére került. A legnehezebb 'feladatot vállalta: a külügyi népbiztos posztját. Olyan helyzetben, amikor a tőkés világ valamennyi nagyhatalma el volt szánva arra, hogy megakadályozza a kommunizmus további elterjedését. Az antantországok rutinos, tapasztalt diplomatáit is meglepte, hogy milyen körültekintően és ügyesen használt fel minden lehetőséget a munkásállam javára. Tevékenysége nem korlátozódott a külügyekre. Valójában ő volt a Tanácsköztársaság első embere — ezt barát és ellenség egyaránt elismerte, ö mondta ki a döntő szót a forradalom létkérdéseiben. Valamennyi fronton személyesen búzdította a katonákat, részt vett a hadműveleti tervek kidolgozásában. Küzdött a belső ellenforradalom és a vezető szervekben megnyilvánuló ingadozás, pánikhangulat ellen. Elméleti kérdésekkel is foglalkozott: döntő szerepe van a párt programjának kidolgozásában. Mindemellett jutott ideje arra is, hogy gyűlésekre járjon, állandó kapcsolatot tartson a munkásokkal. A magyar munkásosztály hősies erőfeszítései nem bizonyultak elegendőnek az ellenséges túlerővel szemben. 1919. augusztus 1-én a Tanácsköztársaságot megdöntötték. Kun Béla emigrálni kényszerült. A Szovjetunióba talált új hazára, ahol a Kommunista Internaeionálé egyik vezetőjeként dolgozott. Nem törődve a veszéllyel, gyakran hagyta el a Szovjetuniót, hogy átadja tapasztalatait a kommunista testvérpártoknak. Különösen sokat tartózkodott — illegálisan — Bécsben. Az üldözött, illegalitásba szorított magyar párt újjászervezésén fáradozott itt Landler Jenővel, Lukács Györggyel, Révai Józseffel és a KMP más vezetőivel együtt. A Kommunista Intemacionáléban különböző tisztségeket viselt. A huszas években az agitációs és propagandaosztályt vezette. 1929—1934 között a Balkán-titkárság vezetője volt. Segítette a bolgár, román, jugoszláv, görög kommunisták harcát. Élete tragikusan ért véget: a Szovjetunióban a harmincas években a személyi kultusz nyomán kibontakozó törvénysértések áldozata lett. Emlékét az utókor a nagy forradalmárokat megillető tisztelettel övézi. Egyórás kelesztés után a vetőszalag segítségével rakják kemencébe a már félkész árut a kemencemunkások. Második lépés a tábla munka. Itt kap formát tészta. Képünkön Nag; Miklós tésztagömbölyí tést végez. K E N Y É rsütés Hat-nyolc órás érés után liszttel, vízzel és sólével képlékeny masszává gyúrja a kovászt a forgókaros dagasztógép. EZ ÉV JANUÁRJÁBAN KEZDTE MEG A FOLYAMATOS TERMELÉST A NYÍREGYHÁZI SÜTŐIPARI VÁLLALAT TISZAVASVÁRI ÜZEME, MELY RÖVID MŰKÖDÉSE ELLENÉRE MÁRIS HÍRES ÍZLETES KÉSZÍTMÉNYEIRŐL. AZ ÜZEMBEN NAPONTA 40 MÁZSA KENYERET ÉS 13 EZER DARAB PÉKSÜTEMÉNYT KÉSZÍTENEK. FELVÉTELEINK A KENYÉR ÜTJÁT MUTATJÁK BE A DAGASZTÁSTÓL AZ ELADÓPULTIG. A kenyér 60 perces sütés után készül el véglegesen. Utolsó állomás, az eladópult. Képünkön Pogácsás Antalné az üzemi szakbolt vezetője munka közben. (Gaál Béla felv.) Munkácson, a sílécgyárban bemutatják a főnököt, Nyikolaj Ralevet. Harminchét éves, — ahogy nálunk mondani szokták — „sűrű kis ember”. Találó a jelző, hiszen életében e táj egész történelme sűrűsödik. Oroszul, ukránul, bolgárul és magyarul beszél — kitűnően. Bolgár származású, valamikor a nagyapja jött erre a vidékre szerencsét próbálni, kertészkedni. Az apja is kertész a munkácsi kolhozban, a Szocialista Munka Hőse. A felesége magyar, beregszászi. Hogyan lett faipari mérnök? — Építész akartam lenni, de régésznek vettek fel, s az nekem nem tetszett. így kerültem a Ívovi egyetem faipari szakára. Szeretem a munkámat, nem bántam meg, hogy végül is ezt választottam. Mosolyogva teszi hozzá, azt azért végképp nem gondolta, hogy sítalpat gyárt majd. — Nagyon érdekes ez a munka. Valaki azt hiszi, hogy egyszerű. Én is azt hittem, amíg nem csináltam. Kérdezem, mi benne az érdekes? Megfontoltan felel. — Hogy itt nem lehet megállni egy helyben. Mindig törekedni kell, hogyan lehet szebb, jobb és főleg könnyebb sítalppal jelentkezni a világpiacon. Mert abban, hogy például munkácsi, vagy éppen finn, illetve, svéd cégek ezer sítalp, ötvenezer vízisí és negyedmillió hokibot. összesen hatszázan csinálják. Az új gyárban sem lesznek sokkal többen, de két és félszer annyi sílécet készítenek majd. tarziás lécet, aztán a turista lécet, amivel egyenes terepen futhatnak. A futólécen egy háromszög, benne négy betű: „CCCP”: ez a jelzés a Szovjetunió kiváló árujának BARÁTOK KÖZÖTT (2.) Négy betű a sílécen léceivel nyer valaki egy síolimpiát, döntő szerepe van a léc súlyának. Minden gramm nak. Siker, hogy az ő lécük könnyebb, mint a két nagy nyugati cégé; a Fischer vagy a Mülleré. Most még könynyebbet akarnak. „Három év alatt az egész konstrukciót kicseréltük. Nos, a többi között ez benne az érdekes”. Arcán mindig ott bujkál a mosoly. Mondja, hogy két év múlva mennek át az új gyárba, amely szemben épül. Még ott is sok ideje lesz a nyug díjig. Ma 3 és fél millió rubel értéket gyártanak. Ez kétszázA léceket ők szerkesztik, tervezik. Hokiütőket: egyszerűeket a moszkvai és leningrádi gyerekeknek, nagyobbakat a felnőtteknek és különlegeseket a mestereknek. Hányán tudják vajon, hogy a szovjet jégkorong-válogatott munkácsi ütőkkel nyeri a versenyeket? Vagy, hogy munkácsi lécekkel sportolnak a francia Alpokban és az Egyesült Állomok északi részein ... Ralev főmérnök kísér az üzembe. A gyakorlatban magyarázza az elméletet. Mutatja a kék és piros színű injár ki. S, hogy nem csupán a Szovjetunióban kiváló a munkácsi futóléc, arra bizonyosság, most kaptak Kanadából egy megrendelést tízezer pár lécre. A rögtönzött „tanfolyamon” hallom, hogy gyártanak a hegyekbe speciális léceket, hogy az igazán jó f'talphoz ukrajnai kőrist, kárpátaljai bükköt, és-urali nyírfát kell hozniuk. így lehet aztán az áru könnyű és mégis szilárd. Ez a siker alapja is, a titka azonban annál sokkal bonyolultabb. Maga az ember. Az ember, aki a deszka és hordógyár helyén kezte meg ezt a nem mindennapi terméket gyártani. Aki a 8—10 osztályos iskola után szakmunkásképzőt, technikumot kezd, s nem kevesen közülük egyetemet. Aki — mint Ralev — járja a szovjet testvérgyárakat Kirovban, Tallinban, Moszkvában, Novgorodban és Lvovban. A főmérnök eljutott a lengyel, a csehszlovák és a finn gyárakba is. A jelszava: tanulni kell. különben az ember elmarad. Különösen ebben a szakmában! Két évenként vizsgázik a szakmából, s közben az üzemben tanár. Közgazdaságot és történelmet magyaráz. Az üzem sok iskolája közül a kommunista munka iskolájában tanít. Szenvedélyesen magyarázza: — Nagyon fontos, hogy a munkás mindent tudjon, ami szűkebb és tágabb környezetében történik. Hogy az egész gyár fejével tudjon gondolkodni. Hogy tudja, mennyi anyag kell és honnan, könnyen, vagy, nehezen kapjuk-e, mennyi lesz az idei terv, és ha teljesítjük, vagy túlteljesítjük mennyi lesz a gyár, s benne a munkás jövedelme? A kommunista munka iskoláját kéthetenként tartják a gyárban. Érdekes és rendhagyó iskola. Van amikor a főmérnök beszél, van amikor a munkások beszélnek. De a legtöbbször egyszerűen csak beszélgetnek. Csak öszszejönnek, kötetlenül és már ez a tény önmagában izgalmas vezető és munkás számára. — Információkat cserélünk, — mondja Ralev. Mindkettőnk számára hasznosakat. Eszébe jut, hogy Magyarországon is szerepeltek, meghívást kaptak az 1975-ös Budapesti őszi Vásárra. A saját gyártmányú présükkel oldották meg a legnehezebbet. Szebbek, tartósabbak és könnyebbek újra a lécek. A gépek duruzsolnak, csinálják a 76-os modellt, de a konstruktőrök asztalain már ott vannak a 77-es modellek rajzai. Arra gondolok: vajon ezt kiszámította-e valaki, hogy milyen erkölcsi plusz értéke lehet egy munkácsi sílécnek, hokiütőnek, ha azzal olimpiai, vagy világbajnoki aranyat nyernek? Kopka János
