Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-17 / 40. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. február 17. Foglalkozása: üzemmérnök Ki, hogyan jelentkezhet a Könnyűipari Műszaki Főiskolára? Öbuda egyik legszebb pontján, római korból származó műemlékek közelében, a Mátyás-hegy lejtőjén épült fel 1972-ben a Könnyűipari Műszaki Főiskola, ahol érettségi után üzemmérnöki diplomát szerezhetnek a fiatalok. — Az üzemmérnökök — kellő gyakorlat után — szervezik, irányítják, ellenőrzik a termelést. A csoportvezetői beosztástól kezdve a főmérnöki szintig is eljuthatnak, különösen olyan területeken, ahol speciális egyetemi képzés Magyarországon nincs. Kevesebb általános műszaki tudást kell elsajátítaniok, mint az egyetemistáknak, de minden összefüggésben, alaposan megismerik a bőrfeldolgozó (cipő, bőrdíszmű, kesztyű), a nyomda, (nyomtatás, kötészet, formakészítés) a papír, a ruha, (gyártáselőkészítés, modellszerkesztés) vagy a textil (fonás-szövés, kötéshurkolás) készítés technológiáját. A főiskolára a középiskolák utolsó éves tanulói és a 35 éven aluli érettségizettek jelentkezhetnek. Felvételi vizsgát matematikából és fizikából kell tenni, de aki ugyanarra a szakra jelentkezik, amelyből szakközépiskolai érettségit tett, az fizika helyett szaktárgyából is felvételizhet. így sok olyan jó képességű törekvő fiatal kerülhet be a Könnyűipari Műszaki Főiskolára, aki a sokszoros túljelentkezések miatt egyetemi felvételében nem igen reménykedhet. A tanulmányi idő a nappali tagozaton három év. Az üzemmérnöki oklevélért keményen meg kell dolgozni. Egyes olyan tárgyak mellett, amelyek valamennyi könnyűipari ágazatban szükségesek (matematika, kémia, fizika, világnézet és közgazdasági ismeretek stb.). a választott ágazat technológiájával, berendezéseivel, gépeivel, műszereivel foglalkoznak a hallgatók. Az órák 40- 50 százaléka általános alapokat ad, 50-60 százaléka szakmai jellegű. Az élméleti oktatáson kívül a főiskola modern épületében korszerű gépeken, műszereken, illetve a legfejlettebb gyárakban gyakorlatok folynak. Manapság, amikor a nemzetközi kapcsolatok egyre fontosabbá válnak, nélkülözhetetlen a nyelvtudás és a külföldi partnerekkel a tapasztalatcsere. Ezért a Könnyűipari Műszaki Főiskola hallgatói nemcsak a hazai üzemeket látogatják meg, hanem a baráti országok gyárait, felsőoktatási intézményeit is. A könnyűipari üzemek szívesen adnak a rátermett fiataloknak társadalmi ösztöndíjat. A főiskola 150 fős diákotthona felveszi a leginkább rászorulókat, a diákjóléti bizottság pedig anyagilag is ösztönzi az eredményes tanulást. A diákélet mazgalmas, élénk: a KISZ megszervezte a klubot, az irodalmi színpadot. a film- és fotószakkört, a kórust, a sportéletet. Szép eredményekkel büszkélkedhet a tudományos diákkör, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a nemzetközileg elismert tanszékvezetők irányításával zömmel fiatal oktatói kar törődik a hallgatók előmenetelével, az egészséges közösségi magatartás kialakításával. Az utolsó évben, a diplomamunka készítésekor, a legjobbak már a tudományos kutatómunkába is bekapcsolódhatnak. Könnyűipari üzemek országszerte működnek. A tanulmányok befejeztével Magyarország bármely tájegységén könnyen talál állást és könnyen verhet gyökeret egy nyomda-, papír-, ruha-, textil- vagy bőripari üzemmérnök és válogathatnak állami, szövetkezeti vagy tanácsi vállalatok közül. A legtöbb helyen meglehetősen gyors az előmenetel és eléggé kedvezőek a jövedelmek. A Könnyűipari Műszaki Főiskolára (1034 Budapest, Doberdó utca 6.) a felvételi kérelmeknek március 31-ig kell beérkezniük. Az űrlapokat a középiskolák igazgatói továbbítják, vagy akik korábban érettségiztek, azok a helyi nyomtatványellátó vállalattól szerezhetik be egyetemi-főiskolai jelentkezési lapot, amelyet munkahelyi javaslattal maguk küldenek el a fenti címre. A nagykállói járási könyvtárban szépen berendezett hírlapolvasó terem várja az olvasókat. (Elek Emil felvétele) Úttörő-vetélkedő Kemeesén Az utazással kezdődik... Zsúfolt busz — gyengébb munka Az elmúlt napokban Kemecsén, az általános iskolában rendezték meg a nyíregyházi járási tudományos — technikai úttörőszemlét. A szemle gyakorlati és elméleti versenyből tevődött össze. A gyakorlati pályamunkákból a községi ifjúsági ház nagytermében kiállítást rendeztek. A kis alkotók nagy sikert arattak munkáikkal, melyeket a KISZ KB „Alkotó ifjúság” pályázati felhíváshoz kapcsolódóan ké-Irodalmi délelőtt Vasárnap délelőtt mintegy kétszáz jelenlévő hallgatta nagy érdeklődéssel azt az irodalmi beszélgetést, amelyre a Szabolcs-szálló presszójában került sor. Ratkó József József Attila-díjas költő találkozott olvasóival. Az irodalmi délelőttnek külön aktualitást adott a költő közelmúltban megjelent Törvénytelen halottaim című kötete. A megyei művelődési központ versmondó műhelyének tagjai adtak elő verseket a kötetből, ezt követően fejtette ki a költő álláspontját saját költészetéről, az irodalom felelősségéről, társadalmat segítő szerepéről. Ez a vasárnap délelőtti irodalmi presszó a tizedik ilyen jellegű összejövetel volt, s bizonyította a kezdeményezés életképességét, az iránta megnyilvánuló fokozott érdeklődést. szítettek. A 255 nyolcadikos pajtás szaktárgyi versenyen vett részt. A helyezések sorrendje: Az irodalombarát és nyelvészverseny eredménye: Tóth Éva Tiszalök, Papp Tünde Tiszavasvári I., Nagy Ágnes Kálmánháza. Történelemkutatók: Kiss Júlia Tiszalök, Kocsis Erzsébet Kemecse. Fizikusok: Papp László Tiszaeszlár, Hódi Gábor Kótaj, Kulimán János Kótaj. Matematikusok: Debrovszki Borbála Kemecse, Tóth Ferenc Rakamaz, Horváth Sándor Kótaj. Természetkutatók: Harmati Ilona Tiszavasvári, Varga Katalin Tiszabercel, Tamás Éva Baktalórántháza. Világjáró úttörők: Biró Sándor Apagy, Gál Miklós Tiszavasvári. Varga Tibor Kék. Vegyészek: Dobos Tibor Tiszavasvári, Tóth Ildikó Búj, Markóczi Ibolya Tiszávasvári. Orosz nyelv és irodalom versenyben a hetedik osztályosok is indultak. Eredmények, hetedik osztály: Vatamány Márta Levelek, Mezei Klára Kemecse, Rácz Tibor Baktalórántháza. Nyolcadik osztály: Fabatovics Katalin Tiszabercel, Karajz Gabriella Tiszavasvári Jakab Anna Oros. Az első hat helvezett oklevelet és tárgyjutalmat kapott, amit Hargitai Ilona járási úttörőelnök adott át. A legjobbak a márciusi megyei döntőn képviselik iskolájukat, illetve a nyíregyházi „Szinte egy órába telik, míg lecsillapodnak a kedélyek, és a dolgozó teljesen a munkájára figyel...” — mondta a gumigyárból érkezett aszszony, az üzemi szakszervezeti bizottság megbízottja. Aztán még hozzátette: „Ezt nem hallomásból tudom: jómagam is a kilences busszal járok, épp olyan gyakran szidom!” Késések, kimaradások Záporoztak a kérdések-panaszok az SZMT nőbizottságának ülésén a Volán vállalat képviselője felé. A sok nődolgozót foglalkoztató üzemek szakszervezeti bizottságainak megbízottjai ülték körül az asztalt, hogy a magukkal hozott véleményeket, javaslatokat fölvessék. A gumigyár, a papírgyár, a ruhagyár, az UNIVERSIL, asszonyait-lányait képviselték Nyíregyházáról, az Alkaloida, a HÓDIKÖT, a MEZŐGÉP- gyáregységek nődolgozóit vidéki városokból-községekből. Meghallgatták a Volán képviselőjének beszámolóját, örömmel vették tudomásul, hogy nem kozmetikázott értékelést mondott el a vállalat szb-titkára. A panaszok azonban, melyek sok száz dolgozótársuk panasza is, nem maradtak bennük: sorolták a késéseket, a kimaradásokat, az udvariatlanságokat, a rosszul szervezett járatokat... Zárt ajtók előtt... Természetesen nemcsak a nődolgozók számára rossz a zsúfoltság, a késés, a boszszankodás a buszon — az említett üzemekben azonban arányuk magas a létszámhoz viszonyítva. Nem véletlen hát, hogy a nőbizottsági ülés napirendjén szerepelt a tömegközlekedés, a munkásszállítás. A korán kelő anyák, a hat-héthónapos terhesen autóbuszra szálló kismamák, az otthoni műszakba induló aszszonyok gondjait sokszorossá teszi a rossz közlekedés — ez tűnt ki szavaikból. Hogyne okozna bosszúságot, ha a reggeli nagy hidegben a rég bent álló busz . mellett fagyoskodnak, mert zárva vannak az ajtók az utolsó percig, vagy elviselhetetlen zsúfoltságban utaznak a munkahelyükre. Hiszen nem kevés köztük az olyan, aki háromkor kel, hogy műszakkezdésre a gyárban lehessen — és joggal bosszantja, ha gyorsabban beér községéből a városba, mint itt az üzemig ... A buszról hozott feszültség S ekkor jön a már említett „lecsillapodási idő”. A munka sínyli meg, a teljesítmény, ezzel párhuzamosan a bér. Gyakori az ideges sírás, az apróságra felcsattanás, a munkahelyi légkör feszültsége. S mindez a közlekedés miatt, a tömeg miatt, a rohanás-tülekedés miatt. A megoldás? Nem tűnik közelinek. Világosan érthető volt a Volán képviselőjének szava: kevés az autóbusz, közöttük is sok a selejtezésre érett, belátható időn belül nem lesz arányban az utazók száma és az autóbuszpark... Nemcsak panaszkodtak viszont az asszonyok a nőbizottság ülésén — javaslatokat is tettek a menetrend ésszerűsítésére, javítására. Másrészt pedig kijelentették: a meglévő autóbuszparkkal is lehetne jobb a közlekedés. Ebben a Volán dolgozóinak és vezetőinek van tennivalójuk — a szervezés, a fegyelem, a jó munka révén javulhat a tömegközlekedés színvonala. Örömmel látták, a vállalat utóbbi néhány hónapos munkáját — mint elhangzott: ez az ülés is azt bizonyítja, hogy a Volán is többet akar tenni az eddigieknél ... (tgy) járást. Csonka Ottó Az „ötvenes tinédzser ## Fotópályázatunkra érkezett Fotó: Iklódi László Nyírmada Gárdonyi utca. GONDOS FELKÉSZÜLÉS Botrágyi István, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat művezetője ötvenöt éves. Haja ezüstösen csillog, de gondolkodása, beszéde és öltözéke fiatalos. Nemrégiben a KISZ KB első titkára Budapesten a Hotel Ifjúságban az Ifjúságért Érdemérem kitüntetést nyújtotta át a mesternek. — Volt egy kőművestanuló, aki rakoncátlankodott és a vizsgán meg is bukott. Erre leszóltak nekem a szakoktatók: „Vedd már a kezed alá és próbáld jó útra téríteni. Idehelyezték z fiút, egy év múlva levizsgázott és azóta is jó kőműves, mert talpra állítottam.” — A múltkor itt hógolyóztak a tanuló fiúk az ablakok alatt. Mondom nekik, hogy ha kitörik valamelyik ablakot, akkor a szüleiknek zsebbe kell nyúlni. Kértem őket, menjenek inkább a nagy udvarra, ott tágasabb. El is mentek szó nélkül és jó kedvvel hancúroztak tovább.” Parányi művezetői irodában beszélgetünk. Az alacsony falat egy bekeretezett oklevél teszi barátságosabbá. Rajta a felirat: „25 évi eredményes szakszervezeti munkájáért.” Az oklevél a szakszervezeti bizalminak szól, a csillogó pecsétgyűrű a hűséges és szorgalmas szakembernek. A negyedszázados munkáért kapott aranygyűrűt most is az ujján hordja. Alapító tagja volt a vállalat jogelődjének 1948-ban. Milyen volt a saját fiatalsága? Tőzsgyökeres nyíregyházi vagyok, mindig a munkásnegyedekben laktam. 1938- ban fejeztem be a tanonc éveimet, aztán a város legjobb kőműveseinél dolgoztam. Persze, hogy nem nyithattam ki a számát. Volt olyan segéd, aki eltakarta az állványt, nehogy ellessem a technikáját. így több idő és több erő kellett, míg a szakmát elsajátítottam. — A régi nagy posta építkezésén is részt vettem. Mi építettük a megyei tanács előtti kis állomást. (Már lebontották.) Az állomást egyedül raktam körül Klinker-téglával. — Bejártam szinte az egész megyét. Dolgoztam a sóstói strand, a kótaji vízmű, a nyírmadai sertéskombinát építkezésein. — Három féle, különböző beállítottságú fiatalsággal dolgozott eddig. Hogyan tudott „átállni”? — Értek a nyelvükön, tudok alkalmazkodni hozzájuk. Soha nem ragaszkodtam mereven a szabályokhoz. Munkaidő alatt is elengedtem őket, ha láttam rá nyomós indokot. Valamint valamiért. Erre ők is közelébb kerültek hozzám, néha rávertünk munkaidő után is, vagy ha kellett, szombaton. Nem hóbortból, kíváncsiságból néha megfordulok a KlSZ-klubban is. Néhány fiúnk az építők csapatában focizik, időnként kimegyek az edzésükre, vagy a meccsükre és biztatom őket. Persze legtöbbet szakmai téren segítek nekik. Alapító tagja vagyok a' munkásőrségnek, a fegyveres testületben is sok fiatallal tartom a kapcsolatot. Otthon két fiatal vesz körül. A lányom huszonkettő, a fiam tizenöt éves. Az ősz hajú, de fürge mozgású mester olyan mint a mágnes: szinte vonzza maga köré a fiatalokat. Aki hozzá hasonlóan él és dolgozik, az sokáig fiatal marad... Nábrádi Lajos
