Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-15 / 39. szám
6 KELET-MAGYARORSZÄG —vasárnapi melléklet 1976. február 15. HARMINC ÉVE TÖRTÉNT A szabolcsi kommunisták első parlamentje Mint inas hamar megismerte a dolgozó emberek keserves életét. Mikor a nehéz inasélettől megbetegszik, gimnáziumba megy. Tanulmányait Esztergomban és Budapesten folytatja, majd érettségi után újságíró lesz. Jár Párizsban és Berlinben. Egy ideig a Friss Újságnál riporter, 1906-tól a Népszava munkatársa, évekig szerkesztőségi titkár és az irodalmi rovat vezetője; tagja a szociáldemokrata pártnak. 1907—1908-ban a Népszava Olvasótára szerkesztője. A tízes évek elején Zigány Árpáddal szerkeszti a Renaissance című folyóiratot. 1912-ben Bárdos Artúrral megalapítja az Uj Színpadot, s egy ideig igazgatója lesz. A Tanácsköztársaság idején az írói Direktóriumnak és az írók Szakszervezete vezetőségének tagja; a Népszava egyik szerkesztője, s az ekkor induló új szocialista irodalmi folyóirat, az Uj Idők főmunkatársa. A proletárdiktatúra megdöntése után Béosbe emigrál, 1922-ben tér haza. 1925-ig a Népszava szerkesztőségében dolgozik, amikor aztán erősödő fülbetegsége miatt megválik a szerkesztői munkától, de írásaival munka-Mária görnyedt, fiatal teste fölmagasodott a gép fölé, keskeny háta megnyúlt, csontos vállai nyújtózkodtak, gyönge alakja megzökkent, és mukkanás nélkül pihent a kattogó, csörömpölő zajban. Körülötte a szövő-fonó gépek mind motolláztak. Fiatal lányok a fogantyúk, emeltyűk, kerekek között hajladoztak, kis padkákon megültek, és a fonalak sikló kígyóit a gép bordáin, karjain átal ügyesen vezetgették. Bomolt, morgott a munka. Az esti árnyék robotoló lányokat, lüktető gépeket, a hodályos termet egydarabba összenyalábolta. Izgatott kohó képe komorodott az alkonyaiban, fonalak sietős, végtelen útjáról porzott a hám, a szálka. Az eltűnt napsütés visszfénye táncoló, piszkos szőnyegeket rántott a lányok, a gépek fölé... Mária megcsudálta társait, a forgó masinákat, az estének orv leszállását, a gépek fölött ringó porlejtőket, s bámész álmélkodásának nem volt célja, tárgya, se határa, pillantása mint a restült pillangó, erre-arra elsúrolódott, csak a fáratsággal bíbelődött, fejét, nyakát, hátát a szívtelen fájdalom nyomta, agyvelejének barlangjaiban alvó gondolatok bóbiskoltak, csak az erőszakos, elrabolt pillanatnak örvendezett, kiszáradt, szipákoló orrával, borzongó fiatal testével csak élt, lustálkodott, örvendezett... A szövőgép láncai felcsörömpöltek, a kerekek, forgó vasak torlódva zeneboiiáltak ... Mária fölrezzent lustálkodásából, - tanult keze, mint a gép többi karja, ujja, odaszökkent az e.neltyűhöz, tolórúdhoz, a fonalak rajló sugarai a mélységben, magasságban megnyüzsögtek. Mária eszét meglibbentette a gondolat, a gépre vigyázni kell, vigyázni kell a gépre ... Révész Béla (1876 Esztergom — I944 Auschwitz) társa marad a lapnak. 1931-ben Baumgarten-díjas. 1944-ben a Gestapo elhurcolta, Auschwitzban pusztult el. Naturalista íróként, a nyomor együttérző ábrázolójának indult, s hamarosan az elnyomottakkal azonosuló, a szervezett munkásosztály szemléletét is magáévá tevő szocialista íróvá érett. Nyilván gyermekkora, ifjúkori nyomorának élményei Esztergomban, s Budapesten munkásoklakta külvárosában, a gyárvárossá fejlődő Újpesten mélyítették el szociális látását és érzékenységét. Esztergomból a környezetében élő különcködő beteg lelkek vibráló szomorúságát és a komor papi város ünnepélyes-áhítatos légkörének hangulati benyomásait hozza magával. Újpesten a gyárak szirénáinak búgó hangja, az üzemek zakatoló dübörgése váltja fel az esztergomi harangok kongását. E kettős élmény kíséri majd írói útján: a „proletárnovellák” sötét tónusú, de eljövendő győztes harcokat idéző történetei mellé a komor pátoszú, biblikusán ünnepélyes hanghordozás szegődik. Révész Béla: Gép mellett Forrt, búgott a masina. A korai téli este borújával már odaállt a gyárablakok alá. Mária lankadt csípővel, fájós hátával, vasnehéz kezeivel hajladozott, motollázott, a gép iramával vonszolódott s alázatosan szolgált, de libbenő, dacoskodó esze vissza-visszatért képeihez ... A téli estékre gondolt, a meleg szobákra, ahol most más munkáslányok gyülekeznek, beszélgetnek, nevetgélnek, fiatal munkások a kedvükbe járnak, a terem végén zongora áll, s játszanak rajta, mosolyogva, szépen, táncra kérik őt is, jószagú a levegő, forognak a párok, a keringő úgy muzsikál, röpköd körülötte, mint a szellő, ha majálisra mennek ... Szívesen megkarolják, a fülibe súgnak, és nevetni kell a bolondságokon, amit a férfiak kitalálnak, hintázik a párja karján, neki most a szépet teszik, s olyan lány, mint a többi, aki nem munkásleány, törődnek vele, a szavát akarják, virágot, ha ad a legénynek, kedvesen megköszönik... A gép fölcsettent, láncok, szíjak, karok és kerekek dörrenve összegomolyodtak... Mária fölrémült. A gép bomló rendjét erőtlen erős kezével a szabályos forgásba visszarántotta, fejére, vállaira, a nehezebb súlyok ráterhesedtek, és elpihegte: — Vigyázni kell... Vigyázni kell a gépre ... HARMINC ÉVVEL EZELŐTT, 1946. február 16-án ünnepélyes keretek között ült öszsze Nyíregyházán a szabolcsi kommunisták első megyei pártértekezlete. A kétnapos tanácskozáson a megye 116 szervezetében dolgozó több mint 12 ezer tagot 142 küldött képviselte. A 142 küldöttből 89 földműves, 41 iparos munkás, 12 pedig értelmiségi volt. Ezekből következtethetünk a párttagság összetételére is. A Központi Vezetőséget dr. Szőnyi Tibor és Nagy Imre belügyminiszter képviselte. A Himnusz elhangzása után Gyenge Károly megyei titkár nyitotta meg az értekezletet, majd Vajda Márton nyíregyházi küldött tett javaslatot a 11 tagú elnökségre. Levezető elnöknek Balogh Sándor nagyhalászi kommunista veteránt választották, aki részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és közel másfél évtizedig dolgozott a Szovjetunióban mint szakszervezeti funkcionárius. A megnyitást követően meghallgatták Szabó Istvánnak, az MKP Debreceni Területi Bizottság tikárának politikai beszámolóját. A megye kommunistáinak és pártszervezeteinek életéről Gyenge Károly tartott reális tájékoztatást. Az elért eredmények megállapítása mellett rámutatott azokra a fogyatékosságokra, amelyek hátráltatják a pártszervezetek tevékenységének erőteljesebb kibontakozását. A pártszervezetek egy részénél nagyon gyenge a szervezeti és politikai élet. Helyenként karrieristák furakodtak be a szervezet vezetésébe, s ez rontja tekintélyét, tömegkapcsolatainak erősödését. Az értekezlet második napján szólalt fel dr. Szőnyi Tibor, beszédében a megválasztásra kerülő testület munkájának megszervezéséhez adott tartalmas elvi és gyakorlati útmutatásokat. Jelen volt és a szomszédos szatmár-beregi kommunisták üdvözletét tolmácsolta Faludi Kálmán, az MKP Szatmár-Bereg megyei titkára is. A MEGYEI PARTÉRTEKEZLET a felszabadulás óta eltelt időszak nehéz, küzdelmes útjának jelentős állomása volt. Kimagasló szervező és nevelő hatása volt a pártszervezetek további tevékenységében. A pártéleti kérdések mellett megbeszélésre kerültek a gazdasági élet, a kultúra, a parasztok, munkások és az értelmiség életének fontosabb kérdései. A küldöttek tevékenyen részt vettek a vitában, és a javaslatok kidolgozásában. A kétnapos tanácskozáson 36 küldött mondott véleményt az egy év munkájáról, a pártszervezés tapasztalatairól, a megyében uralkodó gazdasági, politikai helyzetről. A felszólalásokból határozottan kicsendült a demokratikus vívmányok megtartásáért érzett kommunista felelősség és a vívmányok további szélesítéséért folyó harc szükségessége Ilyenek voltak a föld megvédése, a közigazgatás megtisztítása, a malmok községesítésének Esteledett. A műhelylámpák fukar vigyázatossággal még nem égtek. Mária engedelmesen jártatta a gépet, lehajolt, oldalt fordult, a gép fejéhez fölágaskodott, babra ujjaival megkuszálta a fonalak rendjét, s a húsát, hátát, ólmosodó karját lihegve összehordta, hogy a fáratság a padkáról le ne döntse. A masina zakatolt, gyöngült esze az ábrákat még fölhánytorgatta ... Arcába belefújt a táncos párja lehelete ... A gép bukdácsolva zörrent... Mária kis mellén erős férfi melege remegett ... Vaspántok, vashurkok, vasléniák, egymásba robbantak... Mária vad mozdulattal a gépet az alattomos morgásba visszalökte ... dalocska keringőzött a füle körül, s szemébe belesugárzott a férfiszempár udvarlása ... a gép acélbelét a görcs megrángatta és felbődült... Rabszolga-szívén a vágyak illatával Mária fölhorkant, s hőkölve a gépre meredt, mely iromba formáival, széles fejével, lapátoló karjával, fújtató nagy hasával a szennyes homályban dölyfösködött. Mária hajszolt gondalata, könyörgő ábrándossága vissza-visszalibbent a kívánság örömeihez, de a gép zsarnok gonoszsággal csak rányöszörgött, rácsörömpölt... Mária a gyűlölettől gyulladva, két gyönge kezével belevágott a gépbe ... masina fölvillámlott, sötét testéből nyalábos fény tört elő, megnyúlt, s mint a hajcsárostor, elérte Mária megriadó szegény testét... Mária megzavarodva a kerekek közé kapott, és zihálva tovább járatta a gépet. követelése. A konferencia idejére a megyében eléggé elhatalmasodott a föld ellen indított reakciós támadás. Az értekezlet társadalmi téren harcot hirdetett minden földvisszaszerzési kísérlet ellen. Követelték a telekkönyvezés gyors befejezését. Az értekezlet állásfoglalása világos, egyértelmű volt, amelyet „Egy talpalatnyi földet sem adunk vissza!”, „Aki a földhöz nyúl, meghal!” — jelszavakban fogalmazott meg. A föld megvédése mellett nagy hangsúlyt kapott a mezőgazdasági termelés kérdése. Az értekezlet a tavaszi mezőgazdasági munkák sikeres elvégzésében megszabta a termelési bizottságok feladatát. Fontosnak tartotta a rendelkezésre álló iga és gépierő tervszerű, gazdaságos felhasználásának megszervezését Felhívta a pártszervezetek és népi szervek figyelmét, teljes erejükkel segítsék elő, hogy minden föld fel legyen szántva és be legyen vetve. FONTOS KÉRDÉSKÉNT SZEREPELT a bányászok élelmiszerrel való ellátásának segítése. Több küldött — mint például az ibrányi is — szóvátette és követele a helyenként öszszegyűjtött és romlásnak induló gabonafélék megmentését és hasznosítását. Síkraszálltak a közterhek — adófizetés, beszolgáltatás — igazságos elosztása mellett. A malomuzsora megszüntetését — mely nagyon sújtotta a szegényparasztságot — a malmok községesítésének megvalósításában határozták meg. A párt előtt álló feladatok szükségessé tették, hogy állandóan erősítsék a kapcsolatot a dolgozó tömegekkel. Ezért javítani kelleti az agitációs propagandamunkát. Ennek egyik feltétele volt a párttagság politikai képzésének növelése. A határozat rámutatott a szemináriumok szervezésének fontosságára, és kimondta, hogy „Nyíregyházán állandó jelleggel kéthetes pártiskolát kell Szervezni”. A tömegkapcsolat erősítését szolgálta a pártszervezetek tekintélyének növelése. Ennek érdekében hangsúlyozta, hogy a pártszervezetek éléről „el kell távolítani a törtetőket, a karrieristákat, ki kell őket cserélni olyan emberekre, akik a falu szeretetét bírják”. A párthelyiségeket valóságos népházakká kell átalakítani. Olyanok legyenek, hogy aki oda bemegyen, otthon érezze magát, bizalommal legyen a kommunisták iránt, érezze, hogy ügyes-bajos dolgainak, panaszainak orvoslását a kommunista pártszervezetben intézik. Csak így lehetséges pezső, eleven életet teremteni a falusi párthelyiségekben. AZ ELHANGZOTT REFERÁTUMOK, de több felszólaló is hangsúlyozta, hogy a kommunista pártszervezetek barátságos együttműködést kívánnak megvalósítani az összes demokratikus pártokkal, így a Kisgazdapárttal is. Sajnos azonban, hogy sok helyen a Független Kisgazdapárt jobbszárnyán gyülekező reakciósok ezt megakadályozták. Az értekezlet leszögezte, hogy a kisgazdapártban nemcsak reakciósok vannak, ezért az ott dolgozó baloldali, demokratikus emberekkel erősíteni kell a kapcsolatot és az együttműködést. Ezzel összefüggésben vetődött fel a közigazgatás megtisztítása, mivel Szabolcsban ez volt a reakció fő hadállása. A közigazgatásban megbújt, vagy visszaszivárgott reakciós tisztviselők keserítették leginkább a kisemberek életét. Ezért mondta ki az értekezlet, hogy „a párt teljes erejével meg kell indítani a reakció kiseprését a közigazgatásból.” A küldöttek hangulatára jellemző Fejes Pál nyírbátori küldött felszólalása, aki többek között kijelentette: „A közigazgatás megtisztítását vaskézzel fogjuk végrehajtani.” A későbbi események azt igazolják, ennek a kommunisták eleget is tettek. Az értekezlet második napján került sor a 31 tagú megyei pártválasztmány (jelenleg pártbizottság) megválasztására. A választmányba közismert, az addigi munkában kitűnt elvtársak kerültek. Köztük volt például Pintér András, Murczkó Károly, Sajben András, Kuhár András. Megyei titkárnak Gyenge Károlyt választották. A választással egy új szervezeti keret jött létre, most már egy demokratikusan választott vezetőtestület, irányította a munkát, s ezáltal erősödött a demokratikus centralizmus is. A SZABOLCSI KOMMUNISTÁK első megyei parlamentje betöltötte feladatát. Minden lényeges kérdést megvitatott, állást foglalt és utat mutatott a további teendőibe. Hatása rövid időn belül érezhetővé vált. Javull a pártszervezetek munkája, erősödött az öszszefogás és kiállás a reakciós erők mesterkedéseivel szemben. Ennek eredményeként söpört végig márciusban az egész megyén az azóta is „szabolcsi népítélet” címen emlegetett sorozatos tömegtüntetés. Ez eldöntötte a földkérdést és a közigazgatás megtisztítását. Az idősebb kommunisták ma is büszkén emlékeznek ezekre az időkre. Filep János
