Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-15 / 39. szám

1976. február 15. KELET-MAGYARORSZÄG —VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 % VAJA KINCSEI Vajának kétség kívül erős vonzása van azok számára, akik szeretnek látni valami érdekeset. A várkastélymú­zeum és Vay Ádám emlékműve mel­lett újabban a Martsa-szoborral, s az országos Rákóczi-emlékülések rendezésével lett gazdagabb. A park rekonstrukciója pedig fo­lyamatban van. Vaja mindamellett nem nagy község, fekvése viszont igen szerencsés, bele­illik egy beregi útba, de Nyírbátorral is össze­kapcsolható a megközelítése. Ezért érdemes azon gondolkodni, hogy ki van e merítve minden lehetőség, ami még vonzóbbá tenné ezt a népszerű idegenforgalmi pontot. Mert komoly lehetőségek vannak. Fontos dolog lenne például megásni a várkastély árkát. Ma már tudjuk, hogy a XVII. század derekáig, mikor még a földszin­ten nem voltak ablakok, árok és palánk véd­te. Az első műemléki ásatás nem volt kielé­gítő, szükséges volna olyan ásatás, mely meg­határozná ezt a védművet, s azt részletben, gyeppázsittal úgy be lehetne mutatni, mint ahogy például .az a sárospataki vöröstorony­nál is megtörtént. Minden valószínűség sze­rint a cölöpsomak a maradványaiból is elő­jönne egy-két darab, s az sem lenne közöm­bös, hogy ilyen esetben számolni lehet bizo­nyos váratlan leletekkel, a felvonóhídnál len­ne várható ilyesmi. Az udvaron lévő két épület XVII. száza­di. A bejárat melletti földszintes épület vala­mikor konyha volt. Szép boltozatos helységei megérdemlik, hogy többen lássák. Tudomá­som szerint megszerzése folyamatban van. A középkori templomnak is van néhány kihasználatlan adottsága. A vajai múzeumban látható egy 'viszonylag egyszerű, de nagyon érdekes román kori oszlopfő. Tudományosan ez a legizgalmasabb kérdés, ugyanis ez az oszlopfő régen felső lapjával felfelé a templom előtt volt a földbe süllyesztve, mint a kövezet egy része. Mármost hasonló kőlapoknak lát­szó kövezet még most is van, részben a temp­lom előtt, részben az épületben. Megvizsgálá­suk nem igényel különösen nagy munkát. Különösen pedig összehasonlítva azzal az eset­leges eredménnyel, mely a XII—XIII. századi Vaját mutatná be. Egy másik ugyancsak nem lebecsülendő dolog, amit meg kellene vizsgálni, a követ­kező. A templom a barokk korban kapott or­gonát, ez az orgona megvan-e még? Vagy re­konstruálható-e? Barokk orgonánk ugyanis az országban nagyon kevés van. Amikor messziről közeledik az ember a községhez, arculatának legegyénibb vonása tornyának a sisakja. Mikor ezt meglátja az utas, tudja hol van. Szép ez a sisak, amint négy kisebb kö­zül egy nagyobb, az ötödik az égnek emelke­dik, s menés közben úgy látszik a horizonton, mintha játszana a kisebbekkel. Kevésbé de­koratív azonban az a bádogtető, mely ma be­borítja. A belső szerkezete is nagyon hiányos. Talán közelebb kerül hozzánk ez az elég ritka megoldás, ha tudjuk, hogy ez a típus nálunk egy különös hitvallás, nem egy adat van rá, hogy a „sudár” sisak a magyar s református vidéknek tudatos jelképe, szemben a barokk, hagyma alakú sisakkal, mely a császárhű, lo­jális, esetleg nemzetiségi falvakat jellemzi. Az időpont sem véletlen: a napóleoni háború ko­ra, a nemzeti öntudat kialakulása. A reform­kor még nincs napirenden, de ezek már jel­zik, hogy változás várható a magyar társa­dalom tudatában. Az ilyen sisak fatornyaink­nak a testvére, de szeretnénk hangsúlyozni, nem erdélyi, hanem felső-tiszai, esetleg ér­­melléki fatornyokról van szó. Ennek a sisak­nak ismeretes a készítési ideje, s az a kálló­­semjéni ács, aki másutt is készített fatomyot. A Műemléki Felügyelőségnek, meg más­nak is, aki tud valamit tenni érte, de azok­nak is, akik nem közömbösek szülőföldjük kulturális örökségéhez, ezért merjük figyel­mébe ajánlani ezt a sisakot, a fentebb emlí­tettekkel együtt. Koroknay Gyula Jósa András Műzeum Ozlár vezér átkelt a tiszai réven, s a folyó bal partján földműveléssel foglalkozó szlávo­­kat talált. Földjeiket birtokba vette, s a tele­pülést nevéről Ozlárnak, Oszlárnak, majd Eszlárnak emlegették. Már a tizennegyedik században eklézsiás település volt, előkelő helynek számított, volt külön papja és temp­loma. A legemlékezetesebb esemény az 1744- es és az 1888-as árvíz volt, mind a kétszer úgy szakította el a folyó a gátat, hogy alig ma­radt épségben egy-egy ház, be kelíett települ­ni az új faluba, ahol ingyen telket, meg némi kis pénzt is kapott a nép, hogy a falu meg­maradjon. öregek mesélnek így a múltról, a szájról szájra továbbadott történetek egy része hite­les, más része hiedelmeket, babonákat, kita­lált eseményeket próbál elhitetni, s a képze­letben a falu mesebeli díszletté változik, aranycsinálók és boszorkányok tanyájává, ku­nok és törökök csataterévé, itt egy török basa sátrát fedezik fel a Bashalom elnevezésben, amott, az örvinkút névben a soha ki nem merhető, bő vizű kút kiásását, ki tudja miért, az örményeknek tulajdonítják. Magnóval a múlt nyomában Mindezekre ma már csak a legöregebbek emlékeznek, s ők is csak úgy, hogy hallották nagyapjuktól-dédapjuktól. Néha azt is hozzá­teszik, talán nem is igaz. A helyi honismereti szakkör tagjai magnóval járják a falut, s gyűjtik az adatokat az első honfoglalástól a falu felszabadulásáig, 1944. november 1-ig. Ezután hamarosan megtörtént a második hon­foglalás is, a földosztási bizottság kilenc tag­ja vezetésével; szegényparasztok és uradalmi cselédek honfoglalása. Három és fél ezer lelkes község ma Ti­­szaeszlár, a hozzá tartozó Bashalommal és a MÁV-újteleppel együtt. Tiszalök felől érke­zünk, a falu szélén a visszataszító cigánytelep iátványa még akkor is lehangoló, ha a kö­vetkező kanyarban már rendezett utcák, ta­karos, tiszta porták, szebbnél szebb házak kö­vetkeznek. Épp ennek a látványnak a meg­szüntetése volt az oka annak a néhány évvel ezelőtt megkezdődött folyamatnak, amelynek célja a cigánytelepek teljes felszámolása. Nem volt könnyű dolguk a tanácstagoknak, míg sikerült megértetni a faluval, miért fontos, hogy a cigánycsaládok beköltözzenek a meg­ürült lakásokba. Tizenkilenc család rendelke­zett a hitelhez szükséges feltételekkel, leg­többen be is illeszkedtek az évszázados ha­gyományok nyomán kialakult rendbe. Naponta ingázók Büszke emberek az eszláriak. Sértésnek számít, ha valaki nem veszi tudomásul, hogy az ő szemükben ez a falu a világ közepe. Va­jon mivel szolgáltak rá erre a büszkeségre? Erre már szívesen válaszolnak, de biztonság kedvéért még azt is hozzáteszik; nemcsak itt a faluban, másutt is érdeklődni kell, milyen munkája van az eszlári embernek? Megmond­hatják Rakamazon, Tiszalökön, ahová napon­ta ingáznak, de Perecesen, Miskolcon, Tokaj­ban, ahol tiszaeszlári brigádok dolgoznak évek óta. A vállalatoknál, ahol külön eszlári brigádok vannak, arról híresek, hogy idegent meg nem tűrnek maguk között, magasra te­szik a mércét, aki csak óvatosan közeledik a munkához, attól előbb-utóbb megválnak. A perecesi bányából évekig külön busz járt a faluba, hozta-vitte háztól-házig az eszlári brigádokat. öt éve egyesült Kossuth Tsz néven a há­rom környékbeli termelőszövetkezet. A nevet a bashalmi Kossuth hozta, ehhez csatlakozott a falu két gazdasága, a Győzelem és a Petőfi Tsz. Nehéz évek után, úgy mondják, most már egyenesben vannak. Szakosított szarvas­marhatelepet építettek, a növénytermesztési ágazatban pedig a kukoricával és a cukorré­pával áttértek a zárt rendszerű gazdálkodás­ra. A község keresőképes lakosságának na­gyobb részét a tsz foglalkoztatja, a szép jöve­delem mellett számottevő a háztáji gazdasá­gokban termelt érték, a saját szükségletek mellett bőven futja a jövedelem kiegészítésé­re. A több pénz főleg állattartásból szárma­zik. A tsz, hasonlóan a rendszerekhez csatla­kozó többi gazdasághoz, újabban legnagyobb gondjának a szakember-utánpótlást érzi. Töb­ben végeztek a mátészalkai állattenyésztő szakon, közülük alig maradt valaki a tsz-ben. Hasonló volt a helyzet a házi tanfolyam után, az átképzés nem hozta a várt eredményt, a résztvevők nagy része csatlakozott a naponta, vagy hetente ingázókhoz. Az utóbbi időben megfigyelték, hogy fogyni kezdett a falu, a rendszeres ingázók közelebb költöztek a mun­kahelyhez. Tv a tiszta szobában Nem füstölnek a kémények az eszlári fő­­utácn. Legfeljebb a nyári konyhákban tüzel­nek, a tiszta szobában csak estére, a tv-né­­zéshez gyújtanak be. Nem is igen lenne, aki napközben tüzelne, főzne, amióta a környé­ken és a faluban az asszonyok is munkale­hetőséghez jutottak. A falu 1138 aktív kere­sője közül csaknem ötszázan ingáznak napon­ta, összesén hatszázötvenen járnak el a falu­ból. Lényeges változást a Rakamazi Cipész Szövetkezet üzemcsarnok-bővítése hozna, ame­lyet eredetileg ide terveztek. Az eszlári rész­leg ma nyolcvan nőt folglakoztat, két műszak­ban cipőfelsőrészt készítenek. Hatvanan be­dolgozók, otthon, kézzel varrják a precíz mun­kát igénylő darabokat. Első lépcsője ez a mun­kaalkalom a falu átváltozásának. Kialakuló­ban a munkásság, megtalálhatók az úgyne­vezett kétlakiak, nagyobb arányban azonban még a hagyományos falusi életet élik. Falugyűlésre készül Szakái Ferenc, a köz­ségi tanács elnöke. A legfontosabb téma a vízmű megbeszélése lesz. Régóta várnak rá, hiszen az utóbbi években elkészült új házak­ban már mindenütt ott van a fürdőszoba, csak arra várnak, hogy a vizet is bevezethes­sék. A házak mintája a kőművesmester, Suda János lakása, aki valamit is ad a külsőre, olyat csináltatott. Vízműtársulat alakult, egy­­egy családnak hétezer forintba került a be­lépés. A családok 91 százaléka csatlakozott a tervhez. Még ebben az évben bent lesz a víz a lakásokban. A következő terv a vendéglá­tó-kombinát felépítése, az egykor a nova sző­lőjéről híres faluban szeszmentes ifjúsági szó­rakozóhelyet nyitnak. Szó lesz a gyűlésen a kéthetente jelentkező ifjúsági rádió műsorá­ról, ezt a tsz KlSZ-esei állítják össze, a hang­szórók az egész faluban sugározzák majd a régi eseményeket felelevenítő riportokat és a jelenről szóló beszámolókat. Megvitatják a közművelődés feladatait, az értelmiségiek szerepét a falu életében — mert mindkét té­máról lehet és kell vitatkozni. Egy nap története Tiszaeszlár, 1976. február 10. Korán keltek a műszakba induló asszonyok és a buszhoz siető bejárók. Iskolabusz hozta a körzetesített iskolába a gyerekeket, négy óvodai csoport­ban tartottak foglalkozásokat. A napköziben tarhonyalevest és tejfeles borsófőzeléket főz­tek sült hússal. Másfélszer annyi gyerek ebé­delt jó étvággyal, mint amennyire a napközit eredetileg tervezték. Nyolctól délig tartott nyitva a kilencezer kötetes gyönyörű könyv­tár. Jól felszerelt orvosi rendelőben 'fogadták a betegeket. A KISZ-esek a falurádió műsorán dolgoztak, a juhász úgy déltájban áthajtotta a nyájat a másik legelőre. Tizenegy szocialista címért küzdő brigád dolgozott felajánlásai tel­jesítésén. Háromszázötven napilap érkezett a faluba és egy értesítés Csehszlovákiából. Egy kint dolgozó rakodóbrigád egyik tagja súlyos sérülést szenvedett. Egy pillanatra megállt a precíz gépezet, a mindennapi ritmus; az ille­tékesek tanakodtak, ki értesítse a feleséget? Új hírnév Megkérdeztem néhány harminc év kö­rüli fiatalt, mi jut eszébe erről; Tiszaeszlár? Az egy falu, valahol a Tisza mellett, s a múlt század végén volt ott valami nagy per. Hogy milyen per, arról alig tudnak. Ma már a fa­luban sem tartják fontosnak, hogy egyszer egy lány eltűnése és a miatta kipattant anti­szemita botrány országos hírűvé tette Tisza­­eszlárt. Azt azonban fontosnak tartják, hogy az eszlári embert jó munkájáról sokfelé em­legetik. Baraksó Erzsébet Udvar. Légrádi Erika rajza. NYELVI SAROK Néhány helyesírási kérdésről AKelet-Magyarország egyik kedves olvasó­ja felhívta a figyel­memet arra, hogy a min­dennapi írásos anyagokban milyen sok helyesírási hi­bát követnek el az embe­rek, sőt milyen sok helyes­írási hiba van a Kelet-Ma­­gyarország című napilap­ban is. Állításainak bizo­nyítására néhány kivágott szövegrészletet is mellékelt a leveléhez. Különösen ki­fogásolta azt, hogy milyen sok a hiba a kötőszó előtti vesszöhasználatban és a játszik, tetszik, fogódzik tí­pusú igék egyes ragozott alakjainak az írásában. Nézzük meg, mit tanít he­lyesírásunk e két kérdésről! Az és, s, meg, vagy kötő­szók összeköthetnek mon­datrészeket is, mondatokat is. Ha mondatrészeket köt­nek Ö6szé, nem kell eléjük a vessző. Pl. Ceruzája és tolla az asztalon hever. A vendég egyszerűen s köz­vetlenül beszélt. Ceruzával vagy tollal írjak? Pista meg Jóska hozzák ki a füzetü. két! Ha azonban e kötő­szók mondatokat kötnek ödsze, ki kell tenni eléjük a vesszőt. Pl. Esik az eső, meg fúj a szél. Levetette a kabátját, és a fogasra akasz­totta. Sétálni menjek, vagy itthon pihenjek egy kicsit? Arra azonban ügyelni kell, hogy a vagy kötőszó páro­sán is előfordul, s ilyenkor akár mondatot, akár mon­datrészeket köt össze, a második vagy elé ki kell tenni a vesszőt. Pl. Vagy engem, vagy téged csaptak be. A második problémához hadd elevenítsem fel az is­kolában annyiszor hallott szabályt: ha az s, sz, z, dz végű igékhez a felszólító mód j jele vagy valamilyen j-vei kezdődő tárgyas sze­mélyrag járul, akkor a j-t az ige végén lévő mással­hangzó hasonlítja magához. A könnyebb megértés vé­gett nézzük meg előbb olyan igének az említett alakjait, amely nem a fel­sorolt mássalhangzók vala­melyikére végződik. Legyen ez az ige a vár. Tárgyas ra­­gozású alakjai a kijelentő mód jelen időben: várom, várod, várja, várjuk, vár­játok, várják. Ugyanez az alak az s, sz, z, dz végű igék esetében: ásom, ásod, ássa, ássuk, ássátok, ássák; játszom, játszod, játssza, játsszuk, játsszátok, játsszák. A vár ige ragozása a fel­szólító módban alanyi ra­gozásban: várjak, várj, vár­jon, várjunk, várjatok, vár­janak; a tárgyas ragozásban pedig: várjam, várjad, vár­ja, várjuk, várjátok, vár­ják. Az s, z, sz, dz végű igék esetében pedig: ássak, áss, ásson, ássunk, ássatok, ássanak; játsszak, játsszál, játsszon, játsszunk, játssza­tok, játsszanak, a tárgyas ragozásban: ássam, ássad, ássa, ássuk, ássátok, ássák; játsszam, játsszad, játssza, játsszuk, játsszátok, játsszák. Az senkit se zavarjon, hogy az s, sz, z, dz végű igék ragozásá­ban néhány kijelentő módú igealak egybeesik a felszó­lító módú alakkal. A nyelv egyéb eszközeivel pontosan érzékeltetni tudja, milyen módú igéről van szó. Pl. A darabban a főszerepet Bod­rogi játssza. E mondatban az állítmány kijelentő mó­dú. A következőben azon­ban már felszólító módú: Mától kezdve kevesebbet játsszunk, ne szórakozzuk el a drága időt! Bachát László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents