Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-16 / 13. szám

4 KELET-M AGYARORSZÁG 1976. január 16. NDK: Irányelvek az NSZEP IX. kongresszusára A Neues Deutschland csü­törtökön nyilvánosságra hoz­ta a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottsága irányelveit a párt IX. kong­resszusára. A dokumentum az NDK népgazdaságának 1976—80 közötti fejlesztésével foglalkozik. A 12 teljes újságoldalnyi terjedelmű irányelvek beve­zetőből és 12 fejezetből áll­nak. A bevezető hangsúlyozza, hogy az NDK dolgozói az NSZEP VIII. kongresszusa határozatainak megvalósítása során kiemelkedő eredménye­ket értek el. A most véget ért ötéves tervidőszak folya­mán a népgazdaság teljesít­ményemelkedése minden ed­diginél nagyobb volt. A szo­cializmus előnyei mind vi­lágosabban megmutatkoztak. A direktívák felsorolják az 1971—75-ös évek népgazda­sági fejlődésének fő eredmé­nyeit és az 1976—80-as évek­re vonatkozó fő népgazdasági célokat. Ezek szerint az NDK- ban a nemzeti jövedelem 127—130 százalékra növek­szik, s 1980-ban eléri a 182— 185 milliárd márkát. Ebben az időszakban az NDK-ban 550 000 új lakást építenek, további 200 000-et moderni­zálnak. Lényegesen nagyobb lesz a bölcsődék, az óvodák, az orvosi rendelők és szak­rendelők és más szociális lé­tesítmények száma. LIBANON: Folytatódtak a harcok Szerda éjszaka a libanoni fővárosban tovább folytatód­tak a harcok. A beiruti rádió csütörtök reggel közölte, hogy a fővárosban és környékén egyetlen útvonal sem bizton­ságos. Nincs változás a há­rom palesztin tábor környé­kén: a Dbayeh tábort válto­zatlanul a jobboldali fegy­veresek tartják megszállva és a másik két menekülttábor lakóinak sem sikerült kitörni az őket körülvevő ellenséges gyűrűből. Jasszer Arafat, a PFSZ ve­zetője a Dbayeh tábor meg­szállása következtében kiala­kult helyzetről tanácskozott Kamal Dzsumblattal, a hala­dó szocialista párt vezetőjé­vel, a palesztin forradalom támogatására alakult össz­­arab front főtitkárával. Ez a szervezet a baloldali arab erőket tömöríti. Arafat és Dzsumblatt a megbeszélésen arra a következtetésre jutott, hogy küszöbönáll a döntő csata a jobboldali erőkkel szemben. Zulfikar Ali Bhutto pakisz­táni miniszterelnök szerdán felajánlotta, hogy közvetítő szerepet vállal a libanoni válságban. Izraeli levél a Biztonsági Tanácshoz Chaim Herzog, Izrael ENSZ-nagykövete szerdán le­velet intézett a Biztonsági Tanács, soros elnökéhez, Sa­lim A. Salim tanzániai nagy­követhez. A levél Izrael első hivatalos állásfoglalása a Biztonsági Tanács közel-kele­ti vitájának kezdete óta. Izrael, amely a PFSZ rész­vétele miatt bojkottálja a BT vitáját, távolmaradását próbálja indokolni. A levél anélkül, hogy kitérne a pa­lesztin nép helyzetére, vagy a PFSZ-nek e jogok helyre­állításáért folyó harcban ját­szott szerepére, megismétli azt a korábbi állítást, hogy „a PFSZ néhány terrorista cso­port fedőszervezete” és idé­zeteket ragad ki vezető pa­lesztin személyiségek nyilat­kozataiból annak bizonyítá­sára, hogy a PFSZ célja nem a békés rendezés, hanem a háború. ' TELEX... HAVANNA Omar Torrijos panamai kormányfő kubai hivatalos, baráti látogatásának prog­ramja keretében vidéki kör­úton tartózkodik. Útjára el­kísérte Fidel Castro, a Ku­bai Kommunista Párt KB el­ső titkára, a forradalmi kor­mány miniszterelnöke. LONDON A brit kormány továbbra is ellátja a Pinochet-rezsi­­met hadifelszereléssel — je­lenti a Times csütörtöki száma. A lap beszámol ar­ról, hogy indulásra készen áll egy hadihajók alkatré­szeit és berendezéseit tar­talmazó nagy szállítmány* A hadiszállítások ellen fel­lép az angol közvélemény, a munkáspárt balszárnya és a szakszervezetek. A diák­­szövetség levelében köve­telte az angol—chilei diplo­máciai kapcsolatok meg­szakítását, valamint a keres­kedelmi és gazdasági kap­csolatok megszüntetését. BONN „Csendes puccsal” keresz­ténydemokrata miniszterel­nököt választott csütörtö­kön dr. Ernst Albrecht sze­mélyében az alsószászországi tartomány gyűlés. A tartományt — egy man­­dátumos többség birtoká­ban — eddig az SPD—FDP- koalíció kormányozta. Kubel tartományi minisz­terelnök (aki kétéves meg­szakítással 1946 óta állt a tartományi kormány élén) előrehaladott ko­ra miatt kedden le­köszönt tisztségéről. Utódául a szociálliberális koalíció Helmut Kasimier tartományi pénzügyminisztert, a jobbol­dali CDU pedig Emst Albrechtét jelölte. A 155 tagú tartományi gyűlés szerdán tartotta meg az első szavazást, de egyik jelölt sem kapta meg az abszolút többséget. A csütörtökön megtartott második szavazás viszont Albrecht 78 szavazatos ab­szolút többségét hozta, míg Kasimiernek csak 74 szava­zat jutott (három érvény­telen szavazattal). Más szó­val: négy koalíciós képvise­lő elárulta az SDP—FDP-szö­­vetséget, és közülük egy a jobboldali jelöltre adta vok­­sát. SZIBÉRIA TÁJAIN (3.) A jövőt tervezik A területi párt- és tanácsszékház Irkutszkban. Most pedig vegyük új­ságírói vándorbotun­kat és látogassunk egyetlen terület, Ir­­kutszk megye legérdeke­sebb tájaira! Az irkutszki terület (nálunk megye) ak­kora, mint Franciaország, Hollandia, Belgium, Auszt­ria, Svájc és Dánia együt­tesen. Irkutszk városa Ke­­let-Szibéria központja, 65 kilométernyire van az An­gara folyó eredetétől, an­nak két partján, a Bajkál­­tavat övező hegyek nyúl­ványainál fekszik. Jelenleg több mint féimilliónyian lakják és a városban het­vennél több nagy ipari üzem dolgozik. Gépgyárai készítik a hatalmas kotró­hajókat, az arany- és gvé­­mántbányászok számára, de gyártanak bányagépe}, kardántengelyeket, szer­számgépeket, ólom-, réz- és alumíniumöntő gépeket. Borisz Arszenyevics La­­tisev, az Irkutszk Területi Tervbizottság elnökhelyet­tese sok érdekességet mon­dott el a még mindig elég­gé kiismerhetetlen föld­részről. Ezen a hatalmas területen a fő figyelem a nyersanyag-kitermelő ipar­ágak irányába fordul. Egyelőre a félkészárut Nyugat-Szibéria kohászati vasműveibe szállítják, majd a kész fém egy há­nyadát visszakapják. Ez azonban nem olcsó, hiszen az ezer kilométeres szállí­tási távolság megdrágítja a készterméket. Latisev elv­társ elmondja: a KGST keretében már felvetődött, hogy összefogással, helyben fejlesztik a vaskohászatot. Az ipar a terület 2 mil­lió 400 ezer lakosából 380 ezret foglalkoztat, évi 800 millió rubel új értéket ál­lítanak elő. Az iparral függ össze, hogy a lakosság 76 százaléka városban él. Fa­lun viszonylag kevés az ember. A mezőgazdaság­ban összesen százezer em­ber dolgozik, fele az álla­mi gazdaságokban, fele pedig a kolhozokban. A mezőgazdaság bruttó ter­melési értéke 500 millió ru­bel, annak ellenére, hogy a földterületnek mindössze 3 százalékát művelik meg. A kedvezőtlen éghajlati kö­rülmények ellenére a gaz­daságok kivétel nélkül jö­vedelmezők. A szemes ter­mék-előállításra és az ál­lattenyésztésre szakosodott üzemek közül a szovhozok tavaly 17 millió, a kolho­zok 7 millió rubel nyere­séget adtak. A mezőgazda­ság számára kedvezőtlen feltételek jellemzésére el kell mondani, (és ez bizo­nyosan feltűnik a hazai mezőgazdászoknak), hogy az évi középhőmérséklet mínusz 5—6 fok (délen mí­nusz 0,9, északon mínusz 8 fok), s bár egész éven át mindössze 400 milliméter a csapadék, a terület a leg­fontosabb mezőgazdasági termékekből teljesen önel­látó. A szakértők szerint még sok, mezőgazdaságilag megművelhető területet le­het elhódítani a tajgától, ami a terület 90 százalékát borítja, az azonban mo­dern technikát és ezzel együtt természetesen, nagy befektetést kíván. Szibériának ez a keleti területe sok-sok tervre ösz­tönöz. Közöttük előkelő he­lyet foglal el az -energia­­termelés, illetve az ener­giaigényes iparágak fej­lesztése. Irkutszk körzeté­ben készül a világ legol­csóbb alumíniuma, amely iránt nagy az érdeklődés elsősorban Japánban és a skandináv államokban. Latisev elvtárs arról is tájékoztatott, hogy a jelenlegi hatalmas energiabázisok még nem elégítik ki a feldolgo­zóipar igényét, évente 50 milliárd kilowattórát ter­melnek, felét egyedül a bratszki erőmű adja. A gondot az uszty-ilimszki, 1977-ben elkészülő új erő­mű fogja enyhíteni, de tu­lajdonképpen ennek a ka­pacitása is már teljes egé­szében le van kötve. Weither Dániel (Következik: A föld ékes­sége) BIHARI KLÁRA: z a Vilma az oka mindennek — mond­ta a fiatalasszony morcosán. Alacsony, barna homloka mégjobban elsötétült. — ö csalta fel magát Pestre. Addig jó volt anyámnak otthon is. Most meg csak ez a Pest. Csak itt tud meglenni. Bajóné az ágya végében, a rácsos tám­lának könyökölt, s nézte a lányát, aki egye­nes háttal, támaszkodás nélkül ült a felkínált széken. — Ne hibáztassátok ti Vilmát, nincs an­nak semmi köze az én dolgomhoz — mond­ta azután. — Csak éppen a pesti címeket ad­ta meg, hová forduljak, hol kapok munkát, meg lakást. A fiatal nő tekintete egyik ágyról a má­sikra ugrott a munkásszállás szobájában. — Ez kell anyámnak? — kérdezte. — Hogy hatodmagával háljon? öt idegennel? Otthon velünk lehetne. A lányaival meg az unokákkal. Vénségére lett ágyrajáró? — Nem mindenki idegen, akivel nem va­gyunk rokonságban, Ilus — mondta. — Meg azután otthon sem aludtam én soha egyedül, Erzsinél. — Mert szűkén voltak — felelt a lánya. — Abban is a gyermekekkel szorultam össze — mondta az asszony. — Julikéval még egy díványon is. Ilus megint az anyjára nézett, sötét meg­­bántottságot csillantó szemével. — Hiszen gyermekekkel nincsen máskép — morogta. Nyelt egyet, mintha ingerülten kikívánkozó szavakat nyomott volna vissza. Azután mégis kimondta: — Az semmi, hogy megkapott minden szükségest? Hogy gond nélkül élt? Az anyja megint tűnődve járta be pillan­tásával keserűen szemrehányó arcát. Szerette volna megmagyarázni, hogy igenis mindig hi­ányzott neki valami, azon túl, hogy fedél volt a feje fölött, hogy eleget ehetett a tulajdon főztjéből, s hogy időnként új ruhát, cipőt ka­pott idősebb lányától és vejétől. Majdnem harminc esztendeig hallgatott az iszákos, szer­telen, verekedő ura mellett és hallgatott az­után is az idősebb lányánál. A folyosóra nyíló ajtó hevesen feltárult. Hátrakötött fejű, fiatal, szőke nő szaladt be, papucsban, hosszú fürdőköpenyben, amit fél­kézzel fogott össze a melle alatt. Amikor a vendéget észrevette, megtorpant: — Én csak azért, Marika néni.., nem akarok sokáig zavarogni... de Zsófi szeretné tudni, befizet-e a vasárnapi autóbuszkirándu­lásra. Mert, hogy sok a jelentkező és éppen azért... — Befizetek, hogyne fizetnék be — felelt az asszony. A szőke nő zajtalanul húzta be az ajtót, mint aki tudja, hogy egyikük számára most a szoba külön életén túl lüktető valóság je­lentkezett, s azzal egyedül kell szembenézni. Bajóné felfogta ezt a tapintatot s ő is elfor­dult, hogy jelezze: csakugyan így áll a dolog. Pillantása a szatyorra siklott, amit lánya a széke lábához támasztott, s amit jól megtöm­tek, mert az oldala kidudorodott, s vászonnal letakart domború teteje a fogók közepéig nyo­mult. „Nekem hozott hazait. Vajon ideadja-e?” — gondolta Bajóné. — Hát ez... ez kell anyámnak, nem az unokái — szólalt meg Ilus keserűen. — A ki­rándulás, mozizás, meg a jóég tudja még mi. — Dehogy Is... Csakhát itt adódik az ilyesmi... — mondta az asszony. Ha úgy aka­rom, megyek, ha úgy akarom, nem. Lánya szemrehányóan nézett rá, mintha valami eddig rejtett, s most napvilágra kerülő bűnét ismerte volna meg. — Hát ezért... — morogta megbántottan. Igen, hát ezért. Ezért is. Hogy mehessen, ha kedve támad és maradjon, ha úgy tetszik. Milyen kár, hogy Ilus ezt nem érti. Harminc­hét évig nem ismerte ezt az örömet. Meg azt, hogy saját pénze van és arra költi, amire akarja. Erről sem lehet már lemondani. — Szeretem én az unokáimat, hogyne sze­retném — kezdte lassan. — Csak hát belefá­radtam. Ötöt dajkáltam végig. Mert a tieidre is vigyáztam én, most már... — A téglacipelésbe nem fáradt bele? — vágott közbe izgatottan, robbanó indulattal Ilus. — Hidegbe-melegbe, szélbe-esőbe ... ab­ba nem fáradt bele? — Az más — felelt az anyja — az egészen más. Hogyan fejezze ki, miért más? Maga se tudja pontosan. De az, ahogyan kötelességévé vált a hajnaltól hajnalig tartó családi szolgá­lat, ahogyan aggódva igyekezett lányának, ve­­jének kedvére tenni és minden percet kihasz­nálni — olyan volt, mint egy prés, ami egyre tűrhetetlenebbül nyomta, szorította a testét­­lelkét, — Az más... — ismételte meg sóhajtva attól a tehetetlenségtől, hogy nem képes belső érzéseit, gondolatait pontosan kifejezni. — És éppen most — kezdte ismét a lánya, aki nem a hangra, hanem csak a szavakra és még inkább a tulajdon gondjára figyelt. — Éppen most, amikor mi is építeni akarunk, és... — Csak nem vagy megint állapotos? — kérdezte az asszony. Tekintete a kardigán széthúzó szárnyai között emelkedő domboru­latot tapogatta körül. — A harmadik hónapban vagyok — vá­laszolt Ilus az iménti megbántottsággal sze­mében és nagy, barnán fénylő arcán. — Meg építünk is. Erzsinek eldajkálta mind a három gyerekét, hogy dolgozhasson az új házon nyu­godtan. Nekem miért nem? Én alábbvaló va­gyok? Nekem miért nem teszi meg? Két év se kell és készen lesz a házunk. Anyámnak is öröme lesz belőle. Hát ez az. Gyerek, építkezés. Először az ura sodorta el a maga zaklatott, ijesztő éle­tével. Azután Erzsi meg a veje azzal a nagy, lélegzetet elfojtó sietséggel. Három gyerek, munka szakadásig, a filléres takarékosság, az­után az építkezés, az új, nagy ház, az új bú­torok. Most meg Ilusék rohannak amazok nyomában, örökké az ő lihegő előretörésük szelében élni, tartani a lépést, az egyensúlyt anélkül, hogy vágyna erre a rohanásra. Még­is őrá, az ő háztartásvezető, gyereket gondo­zó munkájára terveztek el mindent. Még két esztendőt kívánnak tőle. Ezért utazott ide Bu­dapestre, a munkásszállásra, Ilus. — Nem lehet — ingatta a fejét — nem lehet Amit abbahagyott az ember, azt már nem igen lehet újrakezdeni. Amit bírtam, megtettem. Most már... a többi a ti dolgotok. A szenvedés, a düh és az értetlenség fin­tora lánya arcán megfájdította a szívét Még­sem mondhatott egyebet. Mint aki véglegesen döntött egy végtelenül fontos dologban, s ér­zi, hogy a döntést semmiképpen nem lehet megmásítani. — Tudtam, tudtam. Erzsit mindig jobban szerette nálam. Pedig az ő ura, meg az enyém — ég és föld. Nálunk haláláig megmaradhatott volna. De náluk? Ki tudja. — Ne haragudjál... — mondta az asz­­szony. — Dehogy is szeretem én Erzsit nálad jobban. Csakhát... Csakhát. .. haláláig most már élni akar. Ezek a furcsa szavak tolultak a szájára, de resteilte őket kimondani. Bolondságnak érezte ezt a gondolatát, de valahogy mégis annyira igaznak, hogy el kellett mosolyodnia. — Hát szervusz. Isten áldjon — mondta a felcihelődő Húsnak. — Csókolok mindenkit. Nemsokára hazalátogatok és viszek valami szép ajándékot a gyermekeknek. R ! p Megölelte a lányát, jobbról-balról meg­csókolta kitüzesedett arcát. Ilus, ha­ragtól és gondtól sötéten, csukott szá­jával éppen csak megérintette az övét. Azután kezébe fogta a szatyrot és nyomában az anyjával, nehéz, kemény léptekkel elindult az ajtó felp. Úgy lépett ki a folyosóra és úgy ment rajta végig, hogy egyszer sem fordult vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents