Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-16 / 13. szám

1976. január 16. KELET-MAGYARORSZAG 3 REFLEKTORFÉNYBEN AZ V. ÖTÉVES TERV VII. Népünk érdekében ÁRPOLITIKÁNK FONTOS CÉLJA lesz a jövőben is, hogy a termelői árak jobban tükrözzék a ráfordításokat. A világpiaci árakban végbement változások miatt a ter­melői árakat differenciáltabban és a ko­rábbi elképzeléseknél nagyobb mértékben szükséges emelni. Ez feltétele annak, hogy megvalósulhassanak a termelés, á termék­­szerkezet átalakulására, az ésszerű anyag- és energiatakarékosságra irányuló célkitű­zések. Ugyanakkor a fogyasztói árak sem szakadhatnak el tartósan a termelési költ­ségektől, ezért egyes fogyasztói árakat is emelni kell. A fogyasztói árpolitika fontos elve, hogy azok a változások, amelyek a lakos­ság nagyobb számú rétegeit érintik, ne okozzanak egyetlen jelentősebb rétegnél sem életszínvonal-csökkenést. Ezt az ötö­dik ötéves terv alapvetően azzal biztosítja, hogy megteremti a fogyasztói árváltozta­tások, valamint a reálbérek és a reáljöve­delmek összhangját. A bérek és a szociális juttatások növelésével is történik gondos­kodás az áremelésből adódó terhek ki­­egyenlítésére, A terv gazdasági lehetőségeinkkel össz­hangban irányozza elő azokat a beruházá­sokat, amelyek a lakosság életkörülmé­nyeinek további javulását szolgálják. Fenn­tartjuk a nem termelő beruházások IV. öt­éves tervben megvalósuft magas arányát. A jelenlegi gazdasági körülmények között azonban az eddiginél is gondosabb, szigo­rúbb rangsorolás történik a fejlesztési cé­lok között. Ezért a rendelkezésre álló anya­gi eszközök zömét a lakás- és közműépí­tés, a főváros és a nagyvárosok tömegköz­lekedése, az óvodák, az általános iskolák és a szakmunkásképzés hálózatának feljeszté­­sére fordítjuk. Más területeken a fejlődés csak kisebb lehet. A párt a legégetőbb szo­ciális feladatának a lakáskérdés megoldását tartotta és tartja. Biztosítja például azt is, hogy az eddiginél több állami lakás épül­jön, s hogy az ipari központokban élő nagyüzemi munkásság, a fiatalok lakás­­helyzete még nagyobb mértékben javuljon. Cél, hogy minden három- és több gyerme­kes család néhány éven belül önálló lakás­hoz jusson. A következő 15—20 évben ter­vek szerint 1,5—2 millió lakás épül Ma­gyarországon, s lehetővé válik, hogy min­den család önálló lakáshoz jussion. AZ ÖTÖDIK ÖTÉVES TERVIDŐ­SZAKBAN 430—440 ezer lakás felépítését irányozza elő a terv. Ezen belül 150—160 ezer lesz az állami lakások száma. A la­kásépítésre az előző tervidőszakhoz képest mintegy 30 milliárd forinttal több, összesen 105—110 milliárd forint áll rendelkezésre. Ezzel — a lakásépítés ütemét tekintve — továbbra is az európai élvonalban mara­­duok. Fejlődik a lakáshelyzettel szorosan összefüggő kommunális ellátás is. A terv kiemelt feladatként kezeli az óvodák bő­vítését, az általános iskolák, és a szakmun­kásképző iskolák fejlesztését. A gyermek­létszám emelkedése mellett is fenntartjuk az óvodai ellátás színvonalát, s dinamiku­san javítjuk a bölcsődei ellátást, elsősorban Budapesten, valamint a megyei városokban és az iparcentrumokban, összességében az ötödik ötéves terv során az ezer bölcsődé* korúra jutó bölcsődei hely 98-ról 134-re emelkedik. Ugyancsak kiemelten irányozza A VSZM kisvárdai gyárában Makiári Páiné végellenőrző, kapcsolótárcsa­betét méretét vizsgálja. elő a terv a napközi otthonos ellátás fej­lesztését. Tovább bővül a gyógypedagógiai, valamint a gyermek- és ifjúságvédelmi há­lózat. A szakrendszerű oktatás fejlesztése, a tanulók oktatási körülményeinek javítá­sa érdekében jelentős ráfordítással bővül az iskolai osztálytermek, diákotthoni férő­helyek száma. A középfokú oktatás szerke­zetének további átalakítása, korszerűsítése érdekében új közép- és szakmunkásiskolái osztálytermek, műhelytermek, tanműhelyek és diákotthoni férőhelyek létesülnek. S to­vább javul a szakmunkásképző intézetek gépi és műszerellátottsága. A felsőoktatás­ban a rendelkezésre álló anyagi erőforráso­kat főként a diák szociális ellátás javítására és kollégiumok létesítésére fordítjuk. To­vábbfejlődik az egészségügyi ellátás. A TOVÁBBIAK SORÁN az egészség­­ügyi intézmények felújításával és bővítésé­vel, a meglevő hálózat szervezettebb irá­nyításával, az orvostudomány új eredmé­nyeinek alkalmazásával tovább javul a be­tegellátás és a betegségek megelőzése. A többi között az ötödik ötéves terv során 9800—10 500-zal nő a gyógyintézeti ágyak száma. Bővülnek a szociális otthonok. To­vábbfejlődik az üzemegészségügy. Az ötödik ötéves terv iránt méltán nagy az érdeklődés a közvéleményben. Munkásosztályunk, népünk mit kérdez el­sősorban az ötödik ötéves tervtől? Minde­nekelőtt azt, hogy meddig jutunk a fejlett szocialista társadalom építésében, hogyan alakul hazánk sorsa, mit ígér a következő öt év a dolgozó embernek. A kérdésre cse­lekvési programunk egyértelműen megadja a választ: gazdálkodásunk külső feltételei­ben beállt kedvezőtlen változások — a nyersanyagár-robbanás, a cserearányrom­lás —, illetve gazdálkodásunk belső fogya­tékosságai ellenére lehetséges a gazdaság olyan növekedési ütemének biztosítása, ami megfelel a XI. kongresszus határozata, a programnyilatkozat, a fejlett szocialista társadalom építése követelményeinek. Más szóval az ötödik ötéves terv, a ha­ladás, a fejlődés országunk, népünk további felemelkedésének előremutató terve. Ezt tükrözik a terv irányszámai, gazdaságpo­litikai célkitűzései. 1976. JANUÁR 1-VEL új tervidősza­kot kezdtünk, de sikeres, bevált gazdaság­­politikánkat folytatjuk. Azt a politikát, amely alapján létrejött hazánkban a fej­lett nagyipar, a fejlett szocialista mezőgaz­daság, amely biztosította dolgozó népünk életszínvonalának folyamatos növelését. Azt a politikát, amely alapján az elmúlt öt év­ben dinamikusan fejlődött a népgazdaság: a tervezettnél is nagyobb nemzeti jövedel­met értünk el, erősödtek gazdaságunkban a fejlődés progresszív vonásai, nőtt a ter­melékenység, javult az ipar szerkezete, megduplázódott a mezőgazdasági termelés növekedési üteme, dinamikusan fejlődött a külkereskedelem. Az ötödik ötéves tervben ennek a po­litikának a folytatása ölt testet, a cselek­vési program irányszámaiban, koncepciói­ban, munkásosztályunk, egész dolgozó né­pünk érdeke fejeződik ki. A terv céljai reá­lisak, alapozottak. Joggal várhatjuk, hogy dolgozó népünk egyetértéssel, megértéssel fogadja a célkitűzéseket és aktívan segíti azok végrehajtását. (VÉGE) A MOM mátészalkai gyárában SzQcs Sándor nagy teljesítményű gyémánt­fejű marógépen szemüveglencse meg­munkálásán dolgozik. (Hammel József felvételei) Naponta közel 60 garnitúra Szatmár lakószobabútort állítanak össze a mátészalkai bú­torgyárban. (Elek Emil felvétele) A SÍNEK MELLETT Az egyenruha kötelez A vasutasok táborára még mostanában is szok­ták mondogatni: „a má­sodik hadsereg”. Ez a kijelentés az egyenruha, a tisztelgés mellett szi­lárd munkafegyelmet, ön­fegyelmet és összetartást feltételez. Szaboles-Szat­­már megyében sajnos je­lentős azoknak a vasutas dolgozóknak a számai akik „kilógnak a sorból". A közelmúltban a dobre­­ceni vasút igazgat oságon ezért is tűzték u-api-­­rendre a vasutasok fe­gyelmi helyzetét. Az ér­tekezleten az állomásfo­­nükök, a fegyelmi ügyin­tézők és a rendőrség kép­viselői, elgondolkodtató tényeket sorokoztattak fel. Megszegték az utasítást Az igazgatóság jogi osztá­lyának statisztikája elgon­dolkodtatja a menetrendsze­rű vonatokra vágyó utaso­kat és a szállíttatókat egy­aránt. Tavaly háromnegyed év alatt az igazgatóság te­ányom tornatagozatos általános iskolai osz­tályban tanul. Máso­dikos a lelkem, de az akceleráció eredményeként, — hosszú, vékony növésű — már most félek, hogy tizenöt éves korában ülőhelyzetben is kényelmesen rákönyököl­het a pisai ferdetorony tete­jére. A minap a gyerek „Ellen­őrző könyvét” lapozva a „Testnevelés" rovatban az alábbi bejegyzést találtam: Bukfenc: 3. Vagyis bukfenc­ből hármast kapott. Tudtam, ez az a pillanat, amikor felelősségre kell von­nom. — Az úgy volt — magya­rázta'—, hogy kettőt bukfen­ceztem. Az első nem sikerült, arra egyest kaptam, a másik sikerült, arra pedig ötöst. Te­­hát, egy plusz öt, az egyenlő hattal, ez osztva kettővel, így jön ki a hármat osztályzat, összeszedve minden atyai szigorom, alaposan megrót­tam a gyereket, ugyanis ke­rületén 442 vasúti dolgozó hiányzott igazolatlanul. Ez év hasonló időszakában már 569 volt az igazolatlanul hiányzók száma és a sta­tisztika romlását részben a záhonyiak okozták. Első hallásra (vagy olvasásra) szinte hihetetlennek tűnik a következő két számadat. 1974 háromnegyed év alatt 440 vasutas jelentkezett szolgálatra ittasan, vagy it­­tasodott le szolgálat köz­ben. 1975 hasonló időszaká­ban 455 vasutas szegte meg az utasításnak azt a pontját, amely kimondja, hogy szol­gálatba lépés előtt hat órá­val és szolgálat közben ti­los szeszes italt fogyasztani. Az igazolatlanul távol mara­dók vétsége magyarázha­tó, esetleg meg is bocsát­ható, de az ittasan szolgála­tot teljesítők magatartása meg nem bocsátható bűn! A veszélyes üzem dolgozói­nak felelőssége, vagy felelőt­lensége nem igényel magya­rázatot... Szigorúbb szankciók Ojabb két szám összeha­sonlítása arra enged követ­keztetni, hogy a fegyelmi rábban már a szülők tudo­mására hozták az iskolában, hogy azokat, akik tornából gyengék, a következő évben eltanácsolják, nem testneve­lés tagozatos osztályba... Számomra ez a bukfenc. Elsősorban logikai bukfenc! A tornatagozaton a fizikailag gyengébbeknek kéne tanulni­­ok, hiszen a jövő gladiátorai számára ott vannak a külön­böző sportiskolák. Namost­­már: a fizikailag gyengébb gyermekek szülei is dolgoz­nak. Nincsenek olyan hely­zetben, mint a hajdani „kor­csolyamamák”. Akkor elme­hetett anyuka egyetlen gyer­mekével különórára, hiszen a házvezetőnő otthon mindent elintézett... A mai mamának viszont magával kéne vinni a mosógépet, a konyhát, stb., ami — gondolom — eléggé költséges lenne... Mindent figyelembe véve, a félreértések eloszlatása céljá­vétségeket egyre inkább meg­torolják. 1974-ben háromne­gyed év alatt 1471 dolgozó ellen indítottak fegyelmi el­járást, idén hasonló idő alatt 1663 volt a felelősségre von­tak száma. Más kérdés, hogy néhány szolgálati főnök a létszámhiány, vagy más ok miatt túlságosan is enyhe büntetést szabott ki. Az értekezleten az igazgatóság vezetői joggal kérték a szi­gorúbb szankciók alkalma­zását. Az utóbbi években nőtt a vasutas dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsü­lése, ezek után joggal vár­ható a vasutasok szemléleté­nek kedvező változása is. Közös erővel Többségük hidegben, éj­szaka és ünnepnap is nagy­szerűen helytáll a posztján. Éppen a záhonyiak közül kaptak többen is magas kormánykitüntetést tavaly. Sok egyenruhás társadalmi munkájával hívta fel magá­ra a figyelmet. Ne csak a fő­nökök, az említett jól dol­gozó vasutasok is tekintsék feladatuknak a fegyelem megszilárdítását. (nábrádi) ból megkerestem ismerősö­met, aki az illetékes minisz­tériumban (Iskolareformot Tervező és Kivitelező Mi­nisztérium) dolgozik. Azon­ban ő — legnagyobb ámula­tomra — kijelentette: — öregem, mi sem értünk egyet a sportman képzéssel, a tagozatos osztályokban, de egyelőre ez a valóság! — S még hozzátette: — Talán majd az újabb iskolareform változtat a jelenlegi helyze­ten. — Mikor várható o leg­újabb iskolareform? — kér­deztem. — Valószínűleg, még e hét végén — felelte. nnek nagyon megörül­tem. Csináltam is gyorsan két haskele­pet, három óriáskere­ket, egy „krisztust", párperces lólengést, helyben duplaszal­­tót és természetesen egy buk­fencet. Az utóbbit — für alle falle — ötösre! Vincze Györrr

Next

/
Thumbnails
Contents