Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-16 / 13. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. január 16. Címzett a Nyíregyházi Konzervgyár Á világpiac reklámár----------------------------- HOZZÁSZÓLÁS ■ Rózsaszínben EGYRE-MÁSRA ÉRKEZNEK külföldről minőségi reklamációk a magyar zöldség- és gyümölcskonzervekre. Főként brit és nyugatnémet cégek kifogásolják a termék nem megfelelő minőségét, az elégtelen csomagolást, a hibás címkéket, a késedelmes szállítást. A reklamációk jelentős részénél pedig az ok szúrópróbaszerű ellenőrzéssel is felderíthető lenne. A laza gyári minőségellenőrzés miatt 1976 áprilisától két konzervgyár tőkéspiacra szánt termékeit ismét kötelező vizsgálat alá vonják. Igaz, a szükséges változtatásokat nem a minőségellenőrzésnél kellene elkezdeni, hanem a termelést kellene jobban megszervezni: a reklamációk oka ugyanis elsősorban a gyártástechnológia és munkafegyelem lazasága. A londoni Pollson Ltd. a Nyíregyházi Konzervgyárban előállított almabetőttet vásárolt. Penészesség miatt az angolok minőségi kifogást emeltek. A közel 20 ezer dollár értékű árut visszaszállították azzal, hogy a magyar fél pótlólag kifogástalan minőségű befőttet szállít. A csereáru sem felelt meg azonban a kívánalmaknak. A befőtt leve zavaros, a feldolgozott almadarabok foszlányosak, a szortírozás egyenlőtlen Tóit. A HAMBURGI DINTERCÉG 50 tonna sárgabarackpulpot vásárolt a Nyíregyházi Konzervgyártól. Gondatlan válogatás miatt igen rossz minőségű áru került exportra, ezért 50 százalékos bonifikációt kellett fizetnünk. • (Részlet a Világgazdaság c. lap 1976. január 14-i számában megjelent cikkéből). Megfelelő ellenőrzés megakadályozhatta volna a nyilvánvalóan hibás termék kiszállítását. Az említett esetekben a külföldi cégek jogosan kifogásolták a zöldség- és gyümölcskonzerv minőségét. Az exportőr HUNGAROFRUCT megbízója a Konzervipari Vállalatok Trösztje, amelynek összkivitele 1975-ben elérte a 400 ezer tonnát. Ennek 90 százalékát a HUNGAROFRUCT vitte külföldre, ebből közel 20% nem szocialista piacokon talált vevőre. Ez értékben mintegy 40 millió dollár. Exportunk „erős” termékeiről van tehát szó. Már csak ezért sem hagyhatjuk figyelmen kívül az évente több százezer dollárra rúgó minőségi reklamációkat, amelyek jelentős erkölcsi és anyagi kárt okoznak népgazdaságunknak, rontják konzerveink hírnevét és ártanak egyéb termékeink goodwill-jének is. AZ ELMÚLT EGY-KÉT ÉVBEN jelentősen megváltozott a fenti termékek világpiaci helyzete, ma már vevők piaca van. Ezért a minőségi értékítéletek egyre szigorúbbá válnak, és ez vonatkozik a technikai, a technológiai fejlettségre, a minőségre és választásra, a csomagolásra és kiszerelésre, a folyamatos szállításra. Figyelembe vették-e vajon mindezen követelményeket, s ha igen, mi az oka mégis, hogy a Konzervipari Vállalatok Trösztjének gyáregységeiből hibás termékeket exportáltak ? A legfontosabb ok a gyártástechnológia és a munkafegyelem lazasága. A következmény: olyan reklamációk tömege, amit elkerülhetnénk. Gyakran előfordul, hogy a zöldség- és gyümölcskonzervek megromlanak, mivel vagy nem megfelelő minőségű nyersanyagot dolgoznak fel, vagy nem jól tartósítják a termékeket, vagy a konzervek zárógamitúrája hibás. Nem ritka, hogy idegen anyag kerül a késztermékbe és a szárazanyag-tartalom sem felel meg az előírásoknak. Ezek a hibák a béltartalomra vonatkoznak, így elsősorban a gyártástechnológia következményei. De mivel magyarázhatjuk azt, hogy téves címkékkel exportálunk jelentős tételeket, vagy azt, hogy a címkék rossz ragasztóanyag vagy a rosszul tisztított üvegek miatt leesnek? A minőségileg alaposan kifogásolható termékeket mégis kiszállítjuk — hogyan fordulhat ez elő? A HIÁNYOSSÁGOK MIATT a debreceni és nyíregyházi konzervgyárak tőkés piacra szánt exporttermékeit áprilistól ismét kötelező MERT-vizsgálat alá vonják. A brit és nyugatnémet reklamációk zöme ugyanis e két gyár termékeit érintette. (A tröszt többi gyáregysége 1976. december 31-ig megkapta a „mentelmi jogot”.) Egy dolog biztos: ha a tröszt nem hajlandó alkalmazkodni a külső piaci változásokhoz, óhatatlanul viszszaszorul egyes piacokról. Már csak azért is, mert Bulgária, Lengyelország, Románia az elmúlt években igen gyorsan fejlesztette konzerviparát, és ezeknek az országoknak a külkereskedelmi vállalatai jelentős versenytársak mind a szocialista, mind a tőkés piacokon. (Ismert tény, de nem árt itt is hangsúlyozni: a szocialista piacokon, köztük a számunkra nagyon jelentős szovjet piacon is nagyobbak a minőségi követelmények, s ez nemcsak a konzervekre vonatkozik.) A KŐTELEZŐ MINŐSÉGELLENŐRZÉS ismételt bevezetése fontos lépés, de a változtatásokat a termelés folyamatában kell elkezdeni, mivel a reklamációk döntően olyan hibákra vonatkoznak, amelyeknek oka a gyártástechnológia és a munkafegyelem lazasága. Ez pedig — többek között — a még mindig élő. és visszahúzó mennyiségi szemléletből, valamint a külpiaci változások jelentőségének fel nem ismeréséből fakad! jó munkáért nem jár külön dicséret. Az a természetes — szoktuk mondani. A valóságban mégis úgy van, hogy a szives kiszolgálást, a figyelmes, emberséges munkát megköszönjük. S ez így van jól. A napokban a nyíregyházi festőipari szövetkezet szakmunkásai dolgoztak az Északi körút néhány házában. A lépcsőházakat festették 'ki, gyorsan, szépen és szinte észrevétlenül. Mire a lakók délután, este hazajöttek, már el is mentek, újabb házba... A lakók nem tudják, melyik brigád volt, semmit nem tudnak róluk, azaz a legfontosabbat igen. A névjegyüket otthagyták a lépcsőházakban: a jó munkát. És ez a legfontosabb. Beethoven-hangverseny a színházban 1 Áz Országos Filharmónia január 14- én a színházban elhangzott hangversenyét a nagy zeneköltőnek, Beethoven műveinek szentelték. Sokszor hallott művek voltak műsoron (Egmont-nyitány, V. szimfónia), vajon vesztettek e ezek a művek aktuális mondanivalójukból, nem szürkültek-e meg az idők folyamán? Ellenkezőleg! Beethoven zenéje minden kortársnál világosabban, beszédesebben és tömörebben tükrözi kora problémáit, ellentmondásokkal tele történeti-társadalmi valóságát. Beethoven volt az, akinek emberi magatartása, világnézete s ezen keresztül alkotó művészete is a francia forradalom szabadságeszméjének a jegyében áll, aki megálmodja zenéjében s művészi eszközökkel elénk vetíti a szabad emberiség átfogó testvériségének e gondolatát. Csoda-e, hogy ez a zene, amely elsősorban nem szórakoztató célú, hanem mélységesen morális jellegű magatartásból fakad, hallgatóját is minden eszközzel meggyőzni kívánja, agitál és szónokol, s éppen ezért aktuális ma is. Nemcsak szórakoztat, mint a XVIII. század muzsikája, hanem nem riad vissza olyan agresszív gesztusoktól sem, mint amilyennel például az V. szimfónia első tétele kezdődik. Az Egmont-nyitány őszinte és hiteles előadás volt. Nem könnyű egy sokat és sokszor hallott művet úgy előadni, hogy az valami újat, valami rendkívülit adjon. Ha nem is rendkívülit hallottunk, de a mű komor alaphangulatát, a finálé ujjongó, győzelmes apoteozisét hitelesen tolmácsolta a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar. Beethoven V. szimfóniája minden idők egyik legnagyobb zenei alkotása. Kétségtelen, hogy az I. tétel az embernek a sors hatalmával való kétségbeesett küzdelmét, a finálé pedig az emberi akarat végső diadalát példázza. Kemény Endre vendégkarmester a szimfóniát egyetlen alapérzésre, a hősi tragikum küzdelmes pátoszára építette fel. Fájdalmak, vágyak, rettegések, sejtelmek, pillanatnyi felderülések és melankólikus elborulások, vereség és győzelem fény- és árny játéka szőtte át a szimfónia előadását. A hangverseny legsikerültebb száma a Hármasverseny volt, melynek szólószámait Kiss András (hegedű), Onczay Csaba (gordonka) és Lux Erika (zongora) kiváló művészettel szólaltatták meg. Vlkár Sándor feketén A Kelet-Magyarorszas 1!)75. december 25-i számában „Vádlottak padján az alkohol” címmel megjelent cikkben szárazon, minden érzelem nélkül, vagy felszabaduló gyötrelem adta szavakkal mondják el feleségek az évek alatt felgyűlt keserveiket. Férjük, gyermekük ellen kérik az alkoholclvonásra kötelező eljárás megindítását. 10— 15 évig vártak erre, s hányszor indultak már cl, hogy kérjék segítségünket s hányszor bocsájtottak meg a fogadkozó, mindent ígérő férjnek, gyermeküknek, s hányszor játszották ki ezek az emberek bizalmukat. reményüket. A kapkodó szavak rendre hasonló sorsokat, életeket tartalmaznak. A „ második család" rő helyiségeket, — s a jó szemlélők azt is megállapíthatják, hogy ezek körülbástyázzák a várótermet. Lehet ülve, állva, s a szabadban is fogyasztani az italt. Kinek hogy tetszik. Lehet mércézett pohárból, lehet a dugaszolt üvegből. A sorban nagyon sok fiatal is látható, ritkán nők is. Az utóbbiak kicsit szégyenlősen fogyasztják a lélekmeT legítőt, de később már bátran, férfiasán állják a torokkaparó folyadékot. A magamfajta foglalkozású emberben önkéntelen felmerül az a gondolat, hogy ugyan ezek közül melyikőjük sorsa kerül elém „aktaként”. S az is, hogy munkahelyeiken nem veszik-e észre, hogy italosán kezdik a munkát? ra, hogy folytathassák italozásukat? A kevesebb italfogyasztásból eredő vállalati-állami jövedelemcsökkenés megtérülne, ha jóval kevesebb lenne az alkoholista és így több kórházi ágyat lehetne más célra használni. Több jutna a családoknál a ruházatra, lakásra. Okosabban lehetne élni. Többet lehetne termelni a munkahelyen. Kevesebb lenne a segély iránti igény. Kevesebben lennének a gyógyintézetben. Több lenne az egészséges gyermek. Kevesebb lenne a síró hozzátartozó. Több öröm lenne a családban. Kevesebb lenne az akták száma. Hosszadalmas az eljárás Az alkohol által kiváltódott, rózsaszínű mámorban ezek az emberek tulajdonképpen zavaros körülményeik tengerében úszó fekete, elszabadult csónakoknak látszanak, elszakadva minden normális kapcsolattól, a társadalomtól, a közösségtől, a családjuktól. Ezek az emberek alapvető jelzői, melyek jellemzők is az alkoholista személyekre: alkalmi munkás, büntetett előéletű, rendőrségi felügyelet alatt álló, s személyi igazolványuk alapján: „vándormadarak”. Az alkoholizmus legveszélyesebb akkor, amikor kialakul az italmérőkben az úgynevezett „második család”. S ez a második család alakítja, formálja évről évre az alkoholt fogyasztó ember jellemét. Ezt bizonyítják a zárt intézeti elvonókezelések után visszaküldött zárójelentések is, melyek az idült alkoholizmus betegségen kívül jellembeli deformálódási, leépülést is jeleznek. A kialakult klikkekből nagyon nehéz kikerülni. írunk a mértéktelen mennyiségben alkoholt fogyasztókról, de írni kell ennek egy lényeges, alapvető okáról is. A gyakran utazók, vagy a nyíregyházi MÁV-állomás környékén járók megszámolhatják, megszemlélhetik az italmé-Idill az italmérőben A közösségnek nagy a formáló, alakító hatása. Nem szabad elnézőnek lenni az ilyen emberekkel szemben, idejében meg kell állítani a poharat fogó kezet. A mámor nem az egyedüli jótevő az életben, rosszakaró, mert tönkreteszi az emberi életet. Nem szabad az italozó embereket védeni, hisz a jövő nemzedékében — melyet nevelnek — az évek során nyomot hagy az alkoholista szülő magatartása. Az alkoholizmus megelőzésével is az alkoholisták gyógyításával foglalkozó emberek mindent megtesznek azért, hogy az alkoholizmus betegségében szenvedők meggyógyulhassanak. Igen nagy lelkiismerettel, áldozatkészséggel dolgoznak. Nem rajtuk áll, hogy néha nem sikerül a gyógyítás. Az sem rajtunk múlik, hogy az italmérő helyiségek zsúfolásig tele vannak koccintgató emberekkel. Miért kell a részegségig kiszolgálni az embereket? Miért nem lehet okosabb, kulturáltabb, művelődésre alkalmas helyiségekkel felcserélni az italmérőket? S, ha már létre is hozzák, miért kell olyan helyre telepíteni, ahol az iszákos emberek alkalmat találnak ar-Mindent összevetve, jobb lenne az ital nélkül. Ezt azok is tudnák bizonyítani, akik így élnek nap mint nap az iszákos, garázda emberek mellett. S még egyet Miért várnak 10—20 évig a hozzátartozók, az érintettek? A várakozással csak súlyosbítják az alkoholizáló ember egészségét. A józan megértésnek és megbocsátásnak határa van. Ezt mindenkinek tudomásul kell venni. Mindenkinek tudni kell megítélni az italozás mértékét és a kialakuló hátrányokat, károkat. A hozzátartozók hosszúnak tartják az intézkedések időtartamát. Törvényeink vannak és azt megfelelőképpen kell alkalmaznunk, az eljárásnak előírt folytatás]' módja, rendszere van. Legyünk őszinték, az eljárás ma indokolatlanul eléggé hosszadalmas. Mindent megteszünk azért, hogy az alkoholizmus betegségben szenvedő emberek meggyógyulhassanak. De ennek érdekében még nagyon sok hathatós főhatósági intézkedés is kell. Bízunk abban, hogy az illetékesek is megértik a helyzetet és segíteni fogják munkánkat, a garázda apától, férjtől szenvedő családokat az egész társadalom érdekében. Balázsi Sándorné, a nyíregyházi járási hivatal egészségügyi osztályának dolgozója Ennek az ellenkezőjére is akad persze példa. Nemrég hallottuk, hogy az egyik OTP-társasházban már harmadszor lyukadt ki a préselt lemezből készült radiátor. A harmadik fél nap szabadsága megy rá a lakónak és nincs oka a megnyugvásra, mert egy „sorstárs" lakó megvigasztalta: az enyémet már legalább tizenötször hegesztették... Ez is névjegye lehet a radiátort gyártó vállalatnak, de egészen másféle, mint a festők esetében. S kell-e csodálkoznunk azon, hogy a lépcsőházi festés sikere annyira megdobogtatta a lakók szívét, hogy megkérték az utca tanácstagját, levélben is köszönje meg a szép munkát az ipari szövetkezetnek. Jó szokás ez, mert nincs olyan ember, akinek ne esne jól, ha a munkáját megdicsérik. Talán maradandóbb, mint a munkahelyi jutalom... (P) FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT „I kellemeset a hasznossal“ Beküldte: Vrankó Tarnál, Nyíregyháza, Sóstói it 85.
