Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-14 / 11. szám
1976. január 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 REFLEKTORFÉNYBEN AZ V ÖTÉVES TERV O S. Elosztás munka szerint Az ötödik ötéves terv a szocialista nagyüzemek fő feladataként a hozamok erőteljes növelését határozta meg. Ennek érdekében célszerűbben kell hasznosítaniuk a meglévő technikai bázist — a gépeket, gazdasági épületeket, vegyi anyagokat —, termelési lehetőségeiket. Ha valahol igen, a mezőgazdasági üzemekben lehet számolni a takarékosságban rejlő lehetőségek kihasználásával is. A vegyi anyagok, üzemanyagok, a takarmány felhasználása, a szállítási veszteségek csökkentése, a termőföld és a melléktermékek jobb hasznosítása milliárdos értékeket rejt. MEGKÜLÖNBÖZTETETT FICTYELMET KELL FORDÍTANI a szocialista nagyüzemeknek a szarvasmarha-állomány, elsősorban a tehénállomány gyarapítására, a tejtermelés növelésére, a zöldség-, a gyümölcs- és szőlőtermesztésre, s hazai termeléssel fedezni kell az ország cukorszükségletét. A mezőgazdaság élenjáró szocialista üzemei, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek folytatják a magas színvonalú termelési rendszerek elterjesztését. Alapvető cél, hogy a jól gazdálkodó termelőszövetkezetek tovább növeljék teljesítményeiket, a közepesek egyre inkább zárkózzanak fel hozzájuk, a gyengék pedig a természeti adottságaiknak jobban megfelelő termelési kultúra kialakításával érjék el a közepes szintet. A mezőgazdasági nagyüzemek továbbfejlesztik kiegészítő tevékenységüket, elsősorban a mezőgazdasági termékek feldolgozása, valamint a lakosság szolgáltatási igényeinek kielégítése érdekében. A terv számol a háztáji es a kisegítő gazdaságok további fejlődésével is. Intézkedések segítik majd, hogy a tehéntartás csökkenő üteme mérséklődjön, a vágósertés-termelés az utóbbi évek magas szintjén maradjon, a baromfi- és kisállattenyésztés pedig növekedjék. Az erdőgazdaságban telepítések mellett a kitermelés növelésére és faipar felhasználásának fokozására orientál a terv. Ez utóbbi érdekében megkezdődik a fűrészipar rekonstrukciója. A korábbi évekhez hasonlóan az ötödik ötéves terv a közlekedés további fejlesztését irányozza elő. A szállítási teljesítmény a népgazdaság szükségleteivel, s a nemzetközi szállítási igényekkel összhangban 33 százalékkal növekszik. Folytatódik a közlekedésben kulcsszerepet betöltő vasút rekonstrukciója, a fő útvonalak és csomópontok korszerűsítése, az átállás a villamos és dieselvontatásra. A közúti közlekedésben jelentős erőfeszítések történnek a fő útvonalak bővítésére, korszerűsítésére, a főbb csomópontok áteresztő képességének növelésére. A terv kiemelt feladatnak tekinti a tömegközlekedés fejlesztését, főként a fővárosban és az öt nagyvárosban. Előirányozza a budapesti metró további építését. A hírközlésben a rádió és televízió műsorvételének javítása, a telefonellátás fejlesztése, korszerűsítése, bővítése a cél. Folytatódik a távhívás rendszerének bővítésé. GAZDASÁGI ELŐREHALADÁSUNK EGYIK KULCSKÉRDÉSE lesz, miként alakulnak nemzetközi gazdasági kapcsolataink. A terv a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk további dinamikus növekedésével számol. Milyen eredményekkel jár a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel fokozása? Egyszerű példával élve: a KGST-országok közül Magyarországon a legköltségesebb a széntermelés, geológiai adottságaink miatt. A Német Demokratikus Köztársaságban, Csehszlovákiában, illetve Lengyelországból lényegesen kisebb munkaráfordítással értékesebb szenet lehet felszínre hozni. Ugyanakkor nálunk a mezőgazdasági termékek termeléséhez kedvezőbbek a feltételek. Nyilvánvaló, hogy a munka hatékonyságát növeli, ha a kedvezőbb termelési előfeltételekkel rendelkező országokból növeljük az energiahordozók és villamos energia behozatalának arányát és olyan termékekre koncentráljuk erőforrásainkat, amelyeket mi tudunk kedvezőbben előállítani, értékesíteni. A nemzetközi munkamegosztás tehát lehetővé teszi a rendelkezésre álló nyersanyag és munkaerő gazdaságosabb hasznosítását, a munkaráfordítások csökkentését, a belföldi termelés gazdaságosságának fokozását. Ugyancsak a nemzetközi együttműködés, a nemzetközi munkamegosztásban való részvételt teszi lehetővé, hogy lépést tartsunk a gyorsuló műszaki fejlődéssel. A kutatási feladatok megoszlása elősegíti, hogy szűkítsük az általunk folytatott kutatások körét és szellemi, anyagi erőforrásainkat a számunkra legkedvezőbb területekre irányítsuk. Ugyancsak jelentős előny származik abból is, hogy a nemzetközi kapcsolatok lehetővé teszik a nagyobb szériákban történő termelést és ezzel természetesen a ráfordítások csökkentését. Fö CÉLUNK AZ ÖTÖDIK ÖTÉVES TERV IDŐSZAKÁBAN is a szocialista nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztése, az ebben rejlő lehetőségek kihasználása. Számunkra a KGST keretében megvalósuló együttműködés nyújtotta és fogja nyújtani a jövőben is hazai építőmunkánk szilárd, nemzetközi támaszát. Erőteljesebben munkálkodunk a KGST komplex programjának megvalósításán, a szocialista gazdasági integráció ddiginél gyorsabb ütemű fejlesztésén. Szélesítjük a termelési együttműködést, a kooperációt, a kereskedelmi kapcsolatokat, a szakosodást a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval. Részt veszünk azoknak a célprogramoknak a megvalósításában és kidolgozásában, amelyek arra irányulnak, hogy hosszú távra megalapozzuk a szocialista közösség nyersanyag- és energiaszükségletének kielégítését. Részt veszünk a Szovjetunió területén a celluloid, azbeszt, foszforit, vasérckoncentrátumok és forrótötvözetek gyártását szolgáló kapacitások kiépítésében, az orenburgi gázvezeték kiépítésében. Az ötödik ötéves terv során, az előző ötéves terv összforgalmúhoz viszonyítva a KGST-országokkal több mint 40 százalékkal növekszik külkereskedelmi forgalmunk, ezen belül a gépkereskedelem 60 százalékkal Kialakulóban vannak a gépiparban azok a fő termékcsoportok, amelyekre anyagi és szellemi erőinket koncentrálva a technikai haladás követelményeinek megfelelhetünk. Ide tartozik például a fényforrásgyártás, a vákuumtechnikai gépgyártás, a nehéz híradástechnikai berendezések gyártása, az orvosi műszergyártás, az automatikai és telemechanikai betende zések, valamint az autóbuszok és egyes járműegységek gyártása. Mintegy 60 százalékkal növeljük az energia és energiahordozók behozatalát, döntően a Szovjetunióból. A vegyipari termékek importja 30—35 százalékkal emelkedik, amelynek jelentős része szakosítási kooperációs, illetve termékcsere megállapodásokon alapul. Az egyéb anyagok behozatala 28 százalékkal növekszik. Erősítjük gazdasági kapcsolatainkat a fejlődő országokkal, mindenekelőtt azzal, hogy az eddiginél nagyobb mértékben bekapcsolódunk gazdaságfejlesztési programjaikba. A BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS ELVÉBŐL KIINDULVA a nemzetközi munkamegosztás lehetőségeire építve fejlesztjük kapcsolatainkat a tőkésországokkal. Tervek szerint 60 százalékkal növeljük tőkésországokba irányuló exportunkat, s 40 százalékkal az importunkat. Ez utóbbi jelzi azt is, hogy az ötödik ötéves tervben fokozott erőfeszítéseket teszünk a tőkés import helyettesítésére. A tőkésországokkal folytatott gazdasági kapcsolataink bővítése lehetővé teszi, hogy megteremtsük a termelés tervezett bővítéséhez szükséges — és más forrásokból be nem szerezhető — energiát és nyersanyagot, valamint gépeket és technikai berendezéseket. Továbbra is kiemelt feladatként szerepel középtávú tervünkben a tudományos kutatás és fejlesztés magasabb színvonalra emelése. A felszabadulás előtt tudományos intézetként mintegy ötven intézményt tartottak számon hazánkban. Ezek többsége is csupán néhány szakemberrel dolgozott. Főként mezőgazdasági és élelmiszeripari kutatásokat folytattak. Az egyetemeken valamivel több, mint 100 tanszéken végeztek tudományos munkát. Egyéb helyeken — például a termelési szférában — alig volt tudományos kutatás, összességében 1938-ban mintegy másfél ezer ember dolgozott Magyarországon kutatási, fejlesztési munkakörben, s a kutatásra fordított összeg nem érte el a 100 millió forint értéket. A felszabadulást követően szocialista államunk mind jelentősebb anyagi és szellemi energiát fordított a tudományos kutatómunka fejlesztésére. Ma már mintegy 1500 kutató- és fejlesztési intézmény tevékenykedik hazánkban. Dolgozóik száma 1938-hoz viszonyítva 44-szeresére nőtt, s ma már eléri a 78—80 ezer főt, a kutatási-fejlesztési ráfordítások teljes összege pedig eléri az évi 11—14 milliárd forintot, a nemzeti jövedelem 3 százalékát. AZ ÖTÖDIK ÖTÉVES TERV KUTATÁSRA ÉS FEJLESZTÉSRE a továbbiakban is a nemzeti jövedelem 3 százalékát irányozza elő. Tudományos kutatásban és műszaki fejlesztésben rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrásokat az eddiginél racionálisabban használjuk fel a társadalmi termelés hatékonyságának fokozását eredményező feladatokra. Erőteljesebben hasznosítjuk a nemzetközi kutatási és fejlesztési eredményeket, fokozzuk az együttműködést a szocialista országokkal, különösen a Szovjetunióval. A terv számol azzal is, hogy egyrészt gyorsul a hazai kutatási eredmények hasznosítása a termelésben, illetve szélesebb körűvé válik a licencek és gyártási eljárások átvétele, meghonosítása. Gazdasági munkánk fejlesztésének fontos feltétele, hogy minden szinten tovább javítsuk a gazdaság irányítását. Közel nyolc esztendő tapasztalatai igazolják, hogy a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése helyes és szükséges volt. Teljesültek a megfogalmazott fő célok: tovább erősödött szocialista rendszerünk, meggyorsult a szocialista társadalom építése, fejlődtek a szocialista tulajdonviszonyok és a termelőerők, növekedett a szocialista vállalatok önállósága, az egész gazdaságban javult a tervszerűség, fejlődtek a szocialista tervgazdálkodás korszerű módszerei. Változatlan célunk a szocialista tervszerűség érvényesítése. Ennek érdekében tovább kell folytatnunk a központi irányítás hatékonyságának növelését, a népgazdasági és vállalati tervezés színvonalának emelését, a tervek végrehajtásának, a gazdasági fegyelem megtartásának ellenőrzését. (Folytatjuk) Exportra termelnek A Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi gyárában a munkaszalagokról naponta 2455 darab, különböző anyagból készülő, többféle fazonú zakó és nadrág érkezik a végső ellenőrzéshez. A MEO bélyegzője után történik a csomagolás, s aztán irány a külországok boltjai. A szovjet fél öltönyöket és szólónadrágokat rendelt. Hollandia részére nadrágok készülnek. Természetesen a hazai üzletekben is nagy választékban találhatók a VOR gyártmányai, öltönyök és korátron nadrágok egyaránt. Egy-egy vállvasaló berendezés segítségével 3N zakót vasainak. A ftaunkaszalagoknál minden évben több fiatal szakmunkás foglal helyet. Saját tanműhelyükben nevelik az utánpótlást. Korszerű sikragasztó gépen történik a fazon felépítése. A végső ellenőrzést Márkus Józsefné és Szilágyi János végzi. (Hammel József felvételei) A £gy New York-i magazin tízezer dollárt tűzött ki egy olyan rövid filmnovella díjazására, amely az orvostudománynak még századunkban várható fejlődését illusztrálja utópisztikusán, fantasztikus és frappáns módon. A tekintélyes pályadíjat az alábbi történet szerzője nyerte. A New York-i Metropolitan Múseum antropológiai osztályán 1995 decemberében megjelenik egy sovány és szokatlanul magas, de kissé görnyedt testtartású férfi, majomra emlékeztető járással: rogyadozó térddel és furcsán lóbált karokkal. A különös látogató egy speciálisan készült, két méternél is hosszabb, keskeny bőröndöt cipel magával. — Enoch Adams vagyok, Chicagóból — mutatkozik be. — Önök 1935-ben, vagyis hatvan esztendővel ezelőtt hatezer dollárért megvásárolták a csontvázamat, tekintettel 245 centiméteres testmagasságomra. A pénzt természetesen előre megkaptam. Akkor 35 éves voltam, jelenleg tehát a -45. életévemben járok. Az orvosok szerint azonban különlegesen erős és szívós a szervezetem, valóságos NOVELLA orvosi csoda vagyok: a szívem és a vérkeringésem akár egy negyvenévesé. Még elhúzhatom 20—25 évig is. A családtagjaim már mind elhaltak, leszármazottaim nincsenek. Már régóta lelkifurdalásaim vannak, mert világéletemben korrekt üzletember voltam. A múzeum jóhiszeműen előre kifizetett egy komoly összeget, amelyet én kamatmentesen használok. Illetve a pénzt már régen feléltem. Időközben felajánlhatják más, még nálamnál is magasabb termetű egyénnek a csontvázukat eladásra. Éppen ezért pár hónapja elvégeztettem egy műtétet, , a csontvázamat teljes egészében kioperálták, s mücsontvázat kaptam helyébe. Ez a protézis persze még nem egészen tökéletes, de azért eléggé jól megvagyok vele... Tessék, ebben a bőröndben elhoztam a valódi csontvázamat. Az antropológiai osztály főmúzeológusa meghatottan szorított kezet a különös jövevénnyel. — Gratulálok, Mr. Adams — mondotta. — Ön talpig gentleman. A csontvázat átvesszük, s ön ezek után a lehetőségeihez képest emelt fővel távozhat. — Pardon — felelte a műcsontvázas aggastyán —, még kapok kettőezer dollárt. Itt a dr. Rill chicagói sebészprofesszor magánklinikájának számlája, ennyit fizettem a műtétért. ddig a történet. A lap kifizette a tízezer dollár tiszteletdijat a sztori írójának, azzal indokolva döntését, hogy az orvostudomány várható fejlődéséhez képest húsz év múlva ugyan egy ilyen csontvázműtét már semmi szokatlant és meglepőt nem jelenthet, de az, hogy egy amerikai orvosprofesszor potom kétezer dollárért vállalkozzon egy ember kicsontozására, ma még annyira hihetetlenül hangzik, hogy a történet méltó a pályadíjra. Heves Ferenc
