Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-14 / 11. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. január 14. Merényletek Portugáliában Négy újabb bombamerényletet követtek el szélsőjobboldali elemek kedden hajnalban az észak-portugáliai Porto városában. A legnagyobb hatóerejű robbanás Gondomar előváros kommunista polgármesterének lakásában okozott anyagi károkat. Levegőbe repítették a PKP egyik aktivistájának gépkocsiját és pokolgép robbant egy kommunista tulajdonában levő könyvüzletben, valamint egy ruhaboltban is. A merényletekért egy korábban ismeretlen fasiszta csoport, az „antikommunista kommandók mozgalma” vállalta a felelősséget. Portugál sajtójelentésekből egyébként kitűnik, hogy az elmúlt napokban az ország északi részén már nemcsak a PKP és az MDP—CDE tagjai és létesítményei ellen irányulnak a szélsőjobboldal merényletei, hanem immár támadásokat követtek el a szocialista párt tagjai ellen is. Harcok Angolában Az utóbbi időkben impozáns katonai sikereket értek el az Angolai Népi Köztársaság fegyveres erői. Az MPLA csapatai az ország északi részében nagy területeket szabadítottak fel. Hétfőn este sikeres támadást intéztek Aimbriz stratégiai fontosságú kikötőváros ellen is, amely a szakadár FNLA csapatainak utánpótlási bázisa. A törvényes kormány ellen küzdő erők egyes területeken a pánikszerű menekülés közben nagy mennyiségű fegyvert, lőszert és élelmiszert hagytak hátra. A felszabadított területekre bevonuló MPLA-csapatokat a pusztulás szomorú képe fogadta. A helyi lakosság örömmel fogadta a nemzeti hadsereg harcosait és több helyütt beszámoltak nekik az FNLA csapatai által elkövetett erőszakoskodásokról, önkényeskedésekről és vandál tettekről. A keleti és a középső frontokon a népi köztársaság fegyveres alakulatai erőteljes támadásokat intéztek a délafrikai reguláris csapatok és a szakadár UNITA egyesített erői ellen. A Dél-Afrikából szakadatlanul érkező erősítések ellenére az MPLA egységei folytatják előretörésüket dél felé, Nova Lisboa és Benguela városok irányába. Arafat Libanonról Az A1 Ahram című kairói lap kedden ismertette azt a sürgős üzenetet, amelyet Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnöke hétfőn este intézett az egyiptomi vezetőkhöz. Arafat üzenetében felhívta az egyiptomi vezetők figyelmét arra, hogy a PFSZ-nek biztos értesülései vannak egy, a libanoni hadsereg bevetésére vonatkozó tervről. Az üzenet utalt arra a megbeszélésre, amelynek színhelye a bejrúti elnöki palota volt, és amelyen Frangie elnök Chamoun belügyminiszterrel, Gemayel falangista pártvezérrel és a hadsereg vezetőivel megvitatta a katonaság bevetésének lehetőségét. Arafat üzenetében felszólította az arab országokat, hogy felelősségük tudatában vessék latba befolyásukat a konfliktus további kiéleződésének megakadályozása érdekében. Rendkívüli állapot Izraelben A közel-keleti helyzetnek Biztonsági Tanácsban megkezdődött vitájával kapcsolatban a Tel Aviv-i hatóságok rendkívüli állapotot rendeltek el az ország egész területére. A Jeruzsálem és a Jordán folyó nyugati partján fekvő városokat összekötő útvonalak fontosabb pontjain és az ország M esziről kalapálás hallatszott a ködből. A szapora hangok tompán hatoltak el a lapályig: a köd miatt nemigen lehetett felmérni a távolságot, az irány azonban megnyugtató volt. — Hallod? — kérdezte megkönyebülten Kudrjavcov. — Jó jel — nyugtázta az agrónómus —, mégiscsak jó irányba jöttünk. Helyben vagyunk. Rá is gyújthatnánk. S már kuporodott is a füves buckára, maga mellé fektette kétcsövűjét, s elővette a cigarettáját. — Fő, hogy itt vagyunk — szólalt meg a gépész, mintha nyomon követte volna vadásztársa gondolatát. — Elnyúlt és hanyattfekve nézte a lassan tisztuló eget. Kudrjavcov hirtelen felült és paskolni kezdte a combját, s miközben mélyeket lélegzett, derűs mosoly bujkált a szája körül. — Mi lelt? — akadt meg rajta az agrónómus szeme. — Nem tudom, de valahogy olyan jókedvem támadt... Ugye bemegyünk ma is egykét Tcupicára? egyéb térségeiben katonai alakulatokat helyeztek el. A palesztin hírügynökség jelentése szerint vasárnap Jeruzsálemben 26 Palesztináit tartóztattak le és vallomást próbálnak kicsikarni belőlük az arabok által állítólag tervezett felforgató tevékenységről. — Persze, csak nem rontom el a kedved? — mosolyodott el a társa. — Folyton az a vadkacsa jár az eszembe, hallod. Pedig biztos, hogy eltaláltam. — Kár bosszankodnod most ezen — vigasztalta a gépész —, inkább hallgasd, milyen szépen zeng a kalapács ... Dolgoznak a fiúk ... — És csak most, hogy ezt kimondta, akkor sejdithette meg, hogy bizonyára innen a jókedve: öreg este van, s az emberei még nem alszanak ... S aztán eszébe jutott a felesége, akivel a minap nagyon összeveszett. Ügy összeteremtette, hogy azóta még a tekintetét is kerüli. De ő sem szólt hozzá azóta sem. Este meg, hogy ne is lássa, elmegy hazulról, és iszik, a traktorosaival vagy az agronómussal. Tart a harag köztük, s közben, most már bevallhatja magának, szenvedett maga is. De most váratlan jókedvében mintha egyszeriben elkpdlött volna belőle minden harag, s szíve minden dobbanása azt szerette volna, hogy boldognak lásson maga körül mindenkit... — Induljunk — zökkentette Jurij Kozakov: K Ö D B E N TELEX... LONDON SZIBÉRIA TÁJAIK (1.) Felmérhetetlen gazdagság Mindenfitt hatalmas elektromos vezetékek húzódnak. Hatalmas erejű bombát robbantottak fel ismeretlen merénylők kedden délután Belfast, az észak-írországi tartományi székhely belvárosában. A merénylet után katonai alakulatok, tűzoltók és rendőrök lezárták a robbanás színhelyét, egy bevásárló utcát, amely előzőleg zsúfolásig tömve volt emberekkel. A halálos áldozatok számát a hatóságok közvetlenül a mentőakció megkezdése után háromban, a sebesültekét pedig nyolcban jelölték meg. A karhatalom azonban egy összeomlott bolt romjai alatt újabb emberek után kutatott. A hatóságok az IRA úgynevezett ideiglenes szárnyát gyanúsították a robbantással. QUITO Az ecuadori háromtagú katonai junta első intézkedésével betiltotta a kormányzatot bíráló írások közlését. A rendelet vasárnap lépett életbe. Ennek ellenére hétfőn két napilap közölte azt a felhívást, amelyben a polgári ellenzéki pártok csoportosulása — a múlt év júliusában alakult polgári front — a választások azonnali kiírását követelte. PÁRIZS A francia fővárosban kedden 24 órás sztrájkot tartanak a közlekedési vállalat dolgozói. A metró- és autóbuszközlekedés csaknem teljesen megbénult. A közlekedési dolgozók béremelést és létszámemelést követelnek. HAMBURG A nyugatnémet rendőrség jelentése szerint kedden 25- re emelkedett a múlt hét péntekjén a hamburgi kikötőben történt hajórobbanás halálos áldozatainak száma. A szerencsétlenség okának kivizsgálása még folyik. ATHÉN Kedden Athénban megkezdődött az Égei-tenger feletti légiközlekedés szabályozását célzó görög—török tárgyalások negyedik fordulója. A megbeszéléseket 1975 júniusában kezdték meg Ankarában. LISSZABON Jorge Campinos, portugál külkereskedelmi miniszter kedden Lisszabonból elutazott Belgrádba, hogy részt vegyen a jugoszláv—portugál kereskedelmi vegyes bizottság első ülésén. Az APN hírügynökség vendéglátáséit élvezvén Kelet-Szibériában ismertem meg ezt a mindenki számára érdekfeszítő, izgalmas világot. Fővárosa, a Bujkál melletti félmilliós Irkutszk jó ötezer kilométerre fekszik Moszkvától. A távolságot jól érzékelteti az, hogy az időkülönbség Moszkvához képest öt, hazánkhoz mérten hét óra. Tehát messze van. A repülőgép Moszkvából nyolc óra alatt teszi meg azt az utat, amelyet a gyorsvonat napok alatt. Másodszor járok ezen a tájon. Mégis, amikor kézbe vettem Leonyid Sankarev könyvét, hogy adataiban búvárkodjam, kiderült:' keveset tudok erről a különös földrészről. Sankarev a következő címet adta könyvének: „Honnan jött és hova megy Szibéria?” A múlt században is voltak már olyan előrelátók, akik azt mondották: „Szibéria a gyárak, üzemek országává kell váljék.” De még ennek a századnak az elején is akadt a fejlődésnek olyan ellenlábasa, aki hirdette: „...Szibéria csak arra hívatott, hogy ellássa a világpiacot nyersanyaggal.” Az időközben született csodák a tizenkilencedik század jóslatát bizonyítják. öt évvel ezelőtt a szibériai mocsarakban 168 olajmezőt találtak, 333 óriási olajréteggel. Azután következett egy gyors összehasonlítás Kuvaittal — hiszen területéhez képest ezt az országot tartják a legnagyobb olajtermelőnek a világon, ahol 560 négyzetkilométeren magasodnak fúrótornyok. Vajon utolérhető ez az évente 110 millió tonna olaj ? A szakértők szerint: igen! Tatárföldön, az ország második legnagyobb kőolajtermelő vidékén 25 évig tartott, míg elérték az évi 100 millió tonnát, Tyumenben viszont 1974-ben már több mint 110 millió tonnát termeltek. Szamotlor kútjai az Ob folyó jobb partján egyenként 1400—1500 tonna olajat adnak havonta. Csupán ezeknek a kutaknak a teljesítménye 4—5 esztendőn belül egyenlő lesz az egész kuvaiti termeléssel, talán meg is haladja. A geológusok szerint ehhez hasonló nagyságú, gigantikus kőolajmező nem csupán egyetlen van. Szibéria gáz- és olaj lelőhelyének területe 1 650 000 négyzetkilométer. Északon óriási gázlelőhelyekre bukkantak. Nádim-Punszk területén a prognózis 23 trillió köbméter gázt jelez, ilyen óriások találhatók Urengoj, Medvefcsje, Komszomolszkoje, Jubityelnoje és Gubkinszkoje környékén. Közülük is a legnagyobbak Dél-Jamaljében, az Arktika partján és a Vaszjugáni-mocsarakban találhatók, s hogy a képzelet is csaponghasson, egyetlen urengoj i gázkút 1 éven át annyi fűtőanyagot ad, mint amennyit egy 2 millió tonna szenet adó bánya. Egy tomszki konferencián hangzott el 1967- ben, hogy csupán Nyugat- Szibériában szénből és olajból olyan hatalmasak a készletek, amelyek elérik az Amerikai Egyesült Államok termelését. A közgazdászok szerint ez a terület adja majd a Szovjetunió olajtermelésének felét, a gáz kétharmadát. Szibéria évmilliók óta óriási szénpámán fekszik: a Szovjetunió 22 szénmedencéjéből 14 itt található. Egy kuznyecki medence felér négy dombasszi medencével. De még ennél is nagyobbak a lenszki, a tunguszkiji, a kanszkó-acsinszkiji és a dél-jarvtszki medencék. A természet valaha nagyon bőkezűen adakozott: számos helyen valósággal a felszínen van a szén. A hatalmas fenyőerdők gyökérzete jóformán átfonja a szenet, s ez az exkavátor markolóival még elérhető mélység. ötven—hatvan méter vastagságban, vékony földlepel alatt fekszik a szén. A számítások szerint több mint 7 trillió tonna szén nyugszik itt, ami a Szovjetunió szénkészletének több mint 90 százaléka. Megfelelő feltételek között évente 1 milliárd tonna szén volna kitermelhető. Ilyen készletekkel a világ egyetlen szénmedencéje sem rendelkezik! A gazdasági előrejelzők úgy vélekednek, hogy 2000 körül Szibéria szolgáltatja majd a Szovjetunió európai részének a szénfűtőanyag 90 százalékát. Ehhez azonban meg kell oldani a szállítást, amelyet a merészen gondolkodók úgy képzelnek, hogy a szén továbbítása nyomás alatt, csővezetéken történik majd. Weither Dániel (Következik: a címer) Gazdagodik ki tűnődéséből az agrónómus hangja. — Bár zsákmány nélkül nem nagy öröm hazatérni. Ej, de sajnálom azt a kacsát. Micsoda vacsora lett volna belőle ... — Sose sajnáld. Legközelebb busás zsákmánnyal állítunk majd haza — serkent fel derűsen a gépész és gyermeteg örömmel eredt a társa nyomába. — Látod, én ilyesmin sosem bosszankodom. Magam sem értem, de most valahogy majd kibújok a bőrömből, olyan jókedvem van-. Talán a ködtől, vagy talán attól, hogy jól kijártam magam ... vagy azért, mert közel az embereim, és dogoznak... Olyan ez, tudod, mint mikor ősszel, borús időben, a hasadozó felhők közt megcsillant egy kis kék ablak és a pocsétákban meglátod a napsugarat, oszt hirtelen eszedbe jutnak a fiatalkori tavaszaid, és mintha újra éreznéd a régi örömöket... — Van benne valami... — jegyezte meg az agrónómus egykedvűen, majd némi szünet után megtoldotta: — Hisz élni annyi mint emlékezni... A csuda vigye el, hogy mért is nem kerestem tovább azt a kacsát... Kudrjavcov aligha hallhatta társa dünyögését, mert amint közeledtek a faluhoz, mintha fokozatosan pirkadt volna előttük a köd. ösztönösen gyorsított léptein, és mikor a falu végére értek, elmosolyodott: tüzet raktak a fiúk... úgy dolgoznak. S ekkor mintha már árnyékokat is látott volna, hosszúra nyúlt árnyékokat a megritkult ködön át. A hernyótalpas traktorét meg a körülötte szorgoskodó emberekét. A közeli hangokból kivehette, hogy épp a hernyótalp visszaillesztésén fáradoznak. Lassított, hogy megvárja a leszakadt vadásztársát. Együtt köszöntek rájuk, amint a tűz közelébe értek: — Szervusztok, fiúk! Megjött a segítség — fűzte hozzá nevetve a gépész. — Behordtátok a takarmányt Hart tonovkáról? — kérdezte az agrónómus. — Most várjuk épp az utolsó fordulót — mondta az egyik legény. — Rendben van. Holnap ugyanis vendégünk lesz: kijön a kerületi ellenőr elvtárs ... — További jó munkát, legények — köszönt el tőlük a gépész, és mintha sietős dolga volna még, megeredt társa oldalán az esti lámpák fényétől meggyérült ködben. S amint megfordította vállán a puskát, mintha hirtelen kiállt volna lábából a fáratság; öröme viszont annál zavartalanabbal jelentkezett minden porcikájában. Szinte elöntötte. — Tudod mit? — fordult á társához, amint hirtelen megállt —, ma talán mégsem megyek veled vodkázni... inkább otthon maradok. — Ahogy gondolod ...— lepődött meg kissé az agronómus. A kultúrház ablakain zene hangjai szűrődtek ki, amint elhaladtak. Lányok és legények szórakoztak a kapu előtt és a kőkerítés mentén. — Nemigen duzzad a táskátok a zsákmánytól — ugrasztottá őket kajánul az egyik vállas legény. — Ma haragban van velünk a szerencse — értette el a tréfát a gépész —, de legközelebb elkapjuk majd a kontyát. Az általános derűben az agronómus, amint kezet fogott vele búcsúzáskor, biztonság kedvéért megkérdezte: — Nos, nem jössz el egy pohárkára? — Ma nem. Otthon maradok. — Akkor hát... jóéjszakát. Kudrjavcov átvágott az úttesten, s amikor a kiskapuban buzgón törölgette cipőjéről a sarat, nagyokat szippantott társa utolsó cigarettájából. Az agrónómus csak a felizzó parazsát látta, amint a kocsma ajtajából utánanézett. Azt persze nem sejthette, hogy társa alkalmasint a boldogságon tűnődik, a maga váratlan boldogságán, amelynek melege kifürkészhetelen módon, de ellenállhatatlanul ellepte a szíve táját. Boldogság — merült fel benne tétován — furcsa ... A szerelem — az még hagyján, a siker, a megérdemelt öröm, ami a munka, a jól végzett munka gyümölcse... az érthető ... azért érdemes élni... de most ez a hirtelen támadt boldogság, ez valahogy furcsa érzés, ahogy szaporábban ver tőle a szívem ... Különös ... igazán különös. — Zója! — kiáltott fel jókedvűen, mielőtt benyitott volna. De semmi hang. Pedig hallotta az asszony lépteit odabent. Nyílt a szekrény, tányér zörrent, megint léptek. Teríthet — gondolta és csak állt, állt ott a verendán az asszony hangjára szomjasan. — Zója! — szólt még hangosabban és türelmetlenebbül, de nem mozdult. És amikor kinyílt az ajtó és a ködben nyilalló fénypászmában megjelent Zója alakja, szótlanul odalépett hozzá és vállára tette a kezét. Csak köhintett zavarában, és szívta magába a hervadt krumliszár fanyar illatával elvegyült ködöt és közben a közeli zene hangjaira fülelt. Majd a dolgozó traktorosaira gondolt, az esti tűz mellett amint javítják a hernyótalpat. De szó csak nem jött a szájára. Pedig nagyon szerette volna, ha párja is megérezné valamit abból a boldogságból, amivel tele most a szíve. — Látod, mekkora köd van? —kérdezte és magához vonta Zója meleg vállát. — De azért látni már a csillagokat... Ugye te is látod? Mert ebben a pillanatban valahogy nagyon szerette volna, ha Zója is látja — boldogsága csillagait. Dudás Káinján fordítása
