Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-14 / 11. szám
2 KELET-MAGYAPORSZÄG 1976. január 14. Maratoni farsang A milotai új óvodában Február első hetében „indul” a báli szezon. Az idén később kezdődik, mint az elmúlt évben, de — hogy ne károsodjon senki, aki farsangi mulatságra vágyik — tovább is tart, s még március végére is jelez mulatságot az óvodákban is. A szebbik nemhez tartozók közül már sokan töprengenek, mit vegyenek fel a farsangi tánchoz. Mi lesz az idei farsangi divat ruhában, jelmezben, frizurában, sminkben? A divattervező azt mondja: a maxi a divat. Teljesen kiszorította a farsangi „porondról” a midit és míg tavaly a tizenéveseknek csinos volt báli viseletre a nadrág, az idén már nekik sem illik. A maxik készülhetnek könnyű selyemből, csillogó jerseyből, szövetből, bár a legdivatosabb anyag az idén télen a bársony. Divatos báli összeállítás például: bársonyszoknya, hozzá selyem, csipke, vagy muszlin blúz, és rövid, derékig érő mellény, avagy rojtos, háromszögletű kendő, netán földig érő sál. Országszerte 90—100 ezer jelmez, szmoking és estélyi ruha várja a bálozókat a Jelmezkészítő és Kölcsönző Vállalat üzleteiben. S mint esztendők óta mindig, az idén is a tv és a film „diktálja” a farsangi jelmezdivatot. Az előzetes érdeklődés azt jelzi, a jelmezbálokon sok-sok Benyovszky Móric találkozik egymással. AZ arcot erős színekkel kell kifesteni. A divatos színű szemfestékek a zöld, a türkiszkék és az ifjabb korosztálynak a gyöngyház rózsaszín. A tánctanár elmondta: az új táncdivat az „El Bimbo”. Főleg spanyol zenére kell járni, illetve — guggolni. Mert ilyen mozdulat is hozzátartozik. És táncolják újból a twistet, a charlestont. a foxtrottot. a keringőt. így tehát sok régi számot, évekkel ezelőtt népszerűeket is gyakorolnak már a farsangi zenekarok. Mihelyt a szép, új óvodát „birtokba” vették a kicsinyek kedveltebb lett minden foglalatosság. A daltanulás is. Van játék, van képeskönyv. A kézmosással együtt jár egy kis pancsi... (Hammel József felvétele) Főiskolásoknál — vizsga közben Amikor az általános és középiskolások még javában vakációztak, a főiskolásoknál éppen akkor kezdődött a tanév legnehezebb szakasza: a félévi kollokviumok, szigorlatok ideje. Most kell számot adni az első félév elméleti és gyakorlati anyagából. A vizsgaidőszakot a diákok igen külöböző módon fogják fel és értékelik. Van, ki „betegre” tanulja magát, éjt napallá téve „bifláz”, de van olyan is, aki ilyenkor alussza ki magát, örül, hogy végre december 20-tól január 30-ig nem kell előadásokra járnia. Szép számmal akadnak olyanok is, akik megpróbálják egyesíteni a két „elméletét”. Beosztott napok Tanárképző főiskola, kollégium, 4-es épület, házaspárok folyosója. Az egyik szobában a férj Antal István a gazdasági földrajzot tanulja. Felesége, Antalné, Varga Ágnes rajzolgat. Ö január elejére letett minden vizsgát. Már negyedéves, matematika-rajz szakos. Férj másodéves, földrajz-rajz szakos. Ági a négy év alatt már sok tapaszalatot szerzett a vizsgákon. — Elsőben még nagyon pontosan beosztottam az időt és ag anyagot. Később rájöttem, hogy mindent úgy sem lehet megtanulni egy vizsgára, ezért inkább nagy vonalakban, az összefüggések megtanulását tűztem ki célul. Ez a módszer vált be. Jó néhány vizsgát le kell tenni ahhoz, hogy az ember bizonyos „rutinra” tegyen szert. A szerencsével sem szabad hadilábon állni. — Szerencséje csak akkor van az embernek — folytatja a férj — ha tanul is. A véletlennek ideig-óráig lehet szerepe, de négy éven át nem lehet mindig a véletlenre számítani. István a „Tanítani” lap szerkesztője, aktiv KISZ-es. Mindketten rajz szakosok, szabad idejükben sokat rajzolgatnak. De vajon vizsgaidőszakban van-e erre lehetőség? — Nem sok. — Be kell osztani ezt a hat hetet. Ha okosan gazdálkodunk telik mindenre az időből — véli a nagyobb tapasztalat birtokosa Ági. Számít-e a rutin ? A mezőgazdasági főiskolán a végzősök rendelkeznek a legnagyobb „vizsgarutinnal”. Székely Tamás harmadéves, gépész karra jár. — Megpróbáltam a rendelkezésre álló időt mindig beosztani. Délelőtt és délután tanulok, de az ebéd utáni alvásról sem mondok le. Birkózók, röplabdázok és a sportolásra vizsgaidőszakban is hagyok időt. Emellett olvasok és moziba is elmegyek. A szerencsét és a vizsgadrukkot itt sem vitatja senki. — A vizsga előtti nap mindig nagyon izgulok. A vizsga napján már nem. Azért elsőnek megyek be általában, jobb azon mielőtt túl lenni. Felek Levente a mezőgazdasági gépek és gépüzemeltetési tanszéken szakoktató. Tavaly még ő is itt izgult a diákok közt. Ma már tanít. Hogy néz ki a vizsga a katedra másik oldaláról? Még nem vizsgáztatok, csak gyakorlati jegyet adok a szemináriumi foglalkozások befejezése után. Én annak idején mindig tervet készítettem minden egyes vizsga előtt is ezt 80 százalékban sikerült megvalósítani. A gyakorlati jegy „demokratikusabb”, hiszen egy félévi teljesítményt kell értékelni. A vizsgánál fennáll az esetlegesség veszélye, hiszen egy alkalommal nem lehet megbízható képet kapni a diák tudásáról. A katedra másik oldalán Most az Agrártudományi Egyetemet végzi Gödöllőn levelezőn. A második diploma után ő is vizsgáztat. — Igyekszem majd reális osztályzatot adni minden esetben. A diákoknak azt javaslom igyekezzenek jó időbeosztással tanulni, természetesen szórakozásra és pi henésre is szükség van. íme néhány példa és tanács is. Most már mindenkinek „csak” meg kell találni a számára legmegfelelőbbet... Tóth Kornélia Kanálháború Voltaire-t egy alkalommal meghívta Nagy Frigyes a Sanssouci palotába és úgy rendelkezett, hogy a vendég terítéke mellé ne tegyenek kanalat. Amikor a levest felszolgálták, az uralkodó megszólalt : — Ostoba fajankó, aki nem eszi meg a levesét. Voltaire azonnal átlátta: az Az. USA két nagy — de egy tőről fakadó — belpolitikai problémájával kezdeni egy riportfilmsorozatot: lehet jó indítás is, de nagyon nagy a kockázat, ha nem friss eseményekről, hanenf krónikus, súlyosan idült bajokról van sző. Az egyik esetben ráádásul olyanról, amelyről rengeteget írtak, beszéltek, filmeztek már: a négerkérdésről. S ha még a megformálásba is csúszik hiba, akkor könynyen érdektelenséget válthat ki a nézőből. Heltai András szerkesztőriporter és Lukács Lóránt rendező-operatőr a sorozatot kezdő Forradalmár vagy színes polgár? című filmjükben új oldaláról igyekeztek megfogni a témát. Nem azt keresték, hogy a haladó vagy nem haladó szellemű amerikaiaknak mi a véleményük ma a négerekről, ezek jól * ismertek mindenki által, hanem arra akartak választ kapni, kaptak is: mi a négerek véleménye önmagukról, polgárjogi mozgalmukról, társadalmi helyzetükről, milyennek látják küzdelmük jövőjét. A sorozat második filmje, A legutolsó mohikánok? című is faji problémáról, az indiánok helyzetéről szólt. Ez a kérdés is éppoly feszült és megoldatlan, mint a négerek ügye, bár méreteit tekintve kisebb. S most térek vissza az előbb említett hibára. Ezeknek a politikai töltésű riportfilmeknek az a ballasztjuk, nehezékük, hogy olyasmit is használniuk, vállalniuk kell eszközeik között, ami egyáltalán nem filmszerű: az interjút, a nyilatkozatot, a kérdés-feleletet. Gyakran többet is egy-egy filmben. Ahelyett, hogy több eredeti képet közölnének a szóban forgó kérdésekről, az emberekről. Pedig azok a gondolatok, tények, ismeretek maradnak meg az emberben legtovább, amelyeket a hozzájuk kapcsolódó képekkel együtt kapunk. Seregi István RADIO MELLETT Ki ne hallott, olvasott volna csodásán kalandos tengerésztörténeteket, ki ne ismerné — legalábbis az irodalomból — a kedvesen lódító tengerész, az öreg tengeri medve rokonszenves figuráját? Nos, Norman Corvinnak „Az öreg rozmár” c. derűs rádiójátékából, melyet Molnár Mihály rendezői sorozatában vasárnap hallottunk, ismét találkozhattunk a témával és a halhatatlan hőssel. A jól felépített, az idősíkokat biztos rutinnal váltogató, könynyed hangjátékot Molnár Mihály sebesen pergő ritmusban rendezte meg. A színészi dikciók egy részének a gyorsasága az érthetőség rovására ment. Szerencsére kivételt képezett az alól a rádiójáték voltaképpen egyetlen nagy szerepének, az öreg rozmárnak a megformálása. Érdekes megformálású volt a 3. műsorban a Rádiószínház vasárnap esti bemutatója. Nanni Ballestrini „Tanúvallomás” című, súlyos mondani való jú rádiómonológja a modern hangeffektusokkal, a monológban megidézett szereplők hangjának „külső” bejátszásával, az időrend asszociációknak megfelelő felbontásával szinte rádiójáték benyomását keltette. A „Tanúvallomásában a vietnami hírhedt tömeggyilkos, William Calley amerikai hadnagy anyjának fia szerepében való elképzelt tanúvallomása hangzott el. A monológ jogosan kemény ítélet volt az álerkölcsös szenvtelenség, a kötelességteljesítés látszatába burkolt embertelenség felett: az anya mentségeivel leplezte le csak igazán a fiát. Az olasz vendégrendező (Andrea Camilleri) egyértelmű intencióit Bánki Zsuzsa kiválóan váltotta valóra. Merkovszky Pál FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT SIKER uralkodó ismét megragadta az alkalmat, hogy zavarba hozza. Körülnézett az asztalon, kivett egy kerek cipói a tálból, kettétörte és kikanalazta a levest. Ezután jóízűen befalatozta a levesben megpuhult cipócskát és így szólt: — Ostoba fajankó, aki nem eszi meg a kanalát!. Podoveczki József, Nyíregyháza. □képermyö[ 333 A
