Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-11 / 9. szám
6 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. január 11. A Szovjet Irodalom januári száma 1976-ban immár második évfolyamába lép a Szovjet Irodalom című folyóirat magyar kiadása. A folyóirat januári számában közli Raszul Gamzatov dagesztáni író érdekes műfajú alkotásának első részét, amelynek már címe is elárulja legfontosabb sajátosságát: Az én Dagesztánom — a hazához való ragaszkodásáról beszél. Keleti bölcsesség és tarkaság szövi át ezt az érdekes történetekből, anekdotákból és versekből álló művet. Vaszil Bikov Egyetlen éjszaka című novellája, mint a kitűnő belorusz író nálunk jól ismert többi írása is (Az obeliszk. Alpesi ballada. Farkascsorda. Hajnalig élni), a háború egy rendkívüli — bonyolult és tanulságos — epizódját idézi. Egy nemet és egy szovjet katona egy robbanást követően elzáródik a külvilágtól, . ^ :szigetelődik” a háborúból. Igv kiesve a yafsadalmi meghatározottságok köréből, kölcsönösen felismerik, hogy a másik is ember, a másiknak is megvan a szakmája (történetesen ugyanaz: mindkettő asztalos), megvan a családja, megvannak az apró emberi törekvései. Bikov ugyanekkor érzékelteti azt a kölcsönös gyanakvást is, amelyen végül nem tud úrrá lenni a kel katona elszigetelt kapcsolata, s ami a legfontosabb, mindvégig világosan megmutatja, hogy a két azonos foglalkozású, a magánéletben nagyjából azonos szellemű, lelkületű ember közül milyen erkölcsi fölényt A jövő szakközépiskolája Nyíregyházán ad a szovjet katonának a meggyőződés, hogy igaz ügyért harcol. Az SZKP XXV. kongresszusára készülődve a kongresszusi küldöttekről " közöl partrékat a folyóirat, amelyek közül kiemelkedik Konsztantyin Szimonovnak Dmitrij Cservjakovot bemutató írása, amelyben a Nappalok és éjszakák, az Élők éj holtak, a Senki sem születik katonának szerzője a háborús nemzedék egy jellegzetes és érdekes életútját mutatja be. A folyóirat az egyik fontos törekvése a magyar és a szovjet irodalom közötti kapcsolatok ápolása, e kapcsolatok hagyományainak őrzése. gondozása, felelevenítése. A januári szám különösen sokat tesz ennek érdekében, amikor Találkozások a szovjet irodalommal címmel közli Illyés Gyula E. Fehér Pálnak adott interjúját. A két ország, a két nép kulturális kapcsolatait mélyíti el ezúttal két érdekes levélváltása. Az egyik Kállai Ferenc és Kirill Lavrov, a két polgármester (Gogol. Revizorának leningrádi és budapesti előadásából) eszmecseréje munkájukról, közös gondjaikról és örömeikről, a másik Szabolcsi Miklós, valamint Fjodor Narkirjer és Junj Guszev levelei a lap 1975 8 számában a szovjet szerzők tollából Szabolcsi Miklós könyveiről megjelent kritikával kapcsolatban. A vita századunk irodalmi és művészeti jelenségeinek értelmezése körül forog A Korányi utcán épülő fémipari szakközépiskola, miskolci mérnök tervezett. (Elek Emil felvétele) melyet Tóth István Aki a Korányi Frigyes utcán Kemecse irányába halad majd a jósavárosi toronyház magasságában olyan épülettel találja magát szembe, melynél ékesebb alig akad Nyíregyházán. Képzeljenek el egy magas, hét méteres kockát, színes falakkal, különleges ablakritmussal, majd mellette egy épületegyüttest, amely lépcsőzetesen tagozódik egy földszinti árkádsorig. Itt is szín. különleges építészeti megoldás, ritmus és harmónia. Mire elkészül, mindenki ismerni fogja a megyeszékhelv új fémipari szakközépiskoláját. Tág tér, távlatok Tóth Istvánnak, az ÉSZAKTERV mérnökének bőségesen helyet kínáltak. A temető mögötti terület, ahol az új iskola építői már fel is vonultak. módot kínált arra, hogy bátran gazdálkodjék a hellyel, Nemcsak egy épület számára adódik itt tér, hanem arra is, hogy létesítmény-környezet összhangban alakuljon ki. A praktikust és esztétikai kívánalmak egysége tehát megvalósítható, s emellett azok a pedagógiai elvek is, amelyek egy nyolcszáz diáknak otthont adó iskolánál elvárhatók. A kollégium-iskola egység eleve a terv lényege volt, éppúgy mint az, hogy a modern szakmunkást képző intézmény együtt kínáljon tantermet, sportpályát, laboratóriumot, könyvtárt, műhelyt. Az iskola neve, fémipari szakközép, ideiglenesen — mondja Ökrös István, a Kossuth szakközépiskola igazgatója. Az új iskola ugyanis a mostani Kossuthnak ad majd otthont, ami ugyancsak időszerű, a mostani túlzsúfolt állapotokat ismerve. A mostani építés elején is kijelenthetjük: a jelen gondok megoldásánál is fontosabb, a készülő iskola legfőbb előnye, hogy bővíthető, fejleszthető, és megyénk iparának igényétől függően akár magasabb szintű intéménnyé is alakítható. Százhuszmillió A most fémiparinak nevezett iskolában a mostanihoz hasonlóan gépjárműtechnikai, gépészeti és finommechanikai tárgyak oktatása szerepel, azzal a plusszal, hogy a tantárgyak az ipari igényektől függően modernizálhatok lesznek. Segítséget nyújt ehhez az iskola már meglévő szellemi ereje, valamint az a formai megoldás, amely a mostani középiskolai oktatási szisztéma helyett eleve a kabinetszerű, tanszékrendszerű tanítással képzi a tanulókat. A 120 milliós költségű beruházás — bátran mondhatjuk — felsőoktatási szintű képzésre ad lehetőséget. Vajon kinek képez évente 150—160, jó alapokkal induló szakembert az iskola?Eisósorban megyénknek, s ezenkívül cserealapon a szomszédos területeknek, igaz, korlátozott szómban. Lényegében elmondható, hogy nincs a megyének egyetlen üzeme sem, amely ne lenne érdekelt az intézmény építésénél. Szinte logikusan kínálkozik tehát az az elvárás, hogy mindazok, akik innen akarnak „meríteni” a jövőben, akik innen tés idején is segítenek abban, hogy a munka gyorsabban s társadalmi segítség révén hatásosabban folyjék. Ügy tűnik mindebből, hogy valami rend kívüli új készül. Ez csak részben igaz, hiszen a Kossuth szakközépiskola eddig is olyan alapelv szerint oktatott, hogy az onnan kikerülők képesek legyenek a modern ipari, nagyüzemi körülmények között helytállni. Több, mint 80 üzemnél folytatott vizsgálódás után állapíthatta meg az iskolavezetés, hogy a tanulók, akik munkába álltak, két-három hónap alatt a bonyolult munkákat is elsajátították. képesek voltak a legkorszerűbb technika kezelését is elsajátítani. Szükségszerű, hogy a jobb körülmények csak növelik a kép zés hatásfokát és egyben a tanulók munkahely iránti igényességét is. Ezek ismeretében igen jól jönne egy olyan prognózis, amely hosszú távon, a szokványostól elszakadó, modern gazdasági vezetők gondolkodását is számba véve, kínálni tudná az iskolának a jövő igényeit. Mert ez az iskola mindenképpen a jövőél Feltételez egy technikailag magas színtű ipart, ahol nem a manualítás jellemzi a munkát, az olyan szakmunkást. aki már az iskolából általános műveltséget. s nem is keveset visz magával, munkahelyeket, amelyek nem taszítaók. gazdasági vezetőket, akik az ilyen szakembert tartják az üzem törzsének, a lehetőséget, hogy a munkás az üzemben is felújíthassa erkölcsileg kopó tudását, és ottani tapasztalatai révén magasabb szinten is tanuljon. Az új iskola lányokat is vár majd. 2U0 olyan tanulót, aki megérti: az itt oktatott szakmák fizikálisán sem megterhelők. és megtanulásuk a szakképzett nők táborának bővítését is jelenti. A fémipari tehát mindenképpen egy mai jó alapból kinövő ,.jövős" iskola lesz. az az oktatási forma, mely a mai kisipari szakmunkások képzése helyett a modern nagyüzem dolgozóját alakítja emberileg és szakmailag Dédelgetik Az új iskolát már most. a születés idején sokan dédelgetik, igazi jószándékkal. Ez ad reményt arra, hogy 1978 szeptemberében már itt lesz a tanévnyitó. Bizonyára ez serkenti majd a vállalatokat, hogy erejükhöz mérten segítsenek a kivitelezés idején. És ez kell. hogy megmozgassa azokat a gazdasági vezetőket, munkaerő-gazdálkodókat, akik megyénkben felelősek, hogy az elméletigényes munkahelyek ]ó előre történő jelzésével eleve biztoságot nyújtsanak mindenkinek, aki itt tanul majd. Amint mondják: Magyarország ma legszebb iskolája épül Nyíregyházán. a legjobb feltételekkel. Reméljük, hogy a szépség és korszerűség mellé hatásossága, hasznossága is a jelzők közé sorakozik. Bürget Lajos Östuloklelet Kisvárdán Az elmúlt év őszén figyelemre méltó őslénytani lehet került felszínre Kisvárdán. Meszesgödör ásása közben egy őstulok kifejlett példányának szarvaira, valamint koponyatetejének töredékeire bukkantak. A lelet restaurálás és konzerválás után a nyíregyházi Jósa András Múzeum őslénytani gyűjteményét gyarapítja. Az őstulok, — amely a háziasított szarvasmarha elődjének tekinthető —, már a neandervölgyi ember idejében is élt Európában, Közép- és Kelet-Ázsiában. Először a Földközi-tenger északkeleti partvidékén kezdték meg háziasítását az időszámítás előtti 7. évezrendben. Ezt követően mintegy 2000 év elteltével közkedvelt háziállattá vált Dél- és Közép-Európa újkőkori népességeinek körében. így például a méhteleki újkőkori ember (településének feltárt emlékeit a közelmúltban mutatta be a Jósa András Múzeum) vadászatain gyakran találkozhatott vele. A honfoglalás után a földművelés térhódítása különösen kedvezett a mezőségi állatok (rágcsálók, pacsirta, fürj, fogoly stb.) elszaporodásának, ugyanekkor a folyókkal átszelt füves síkságok, a ligetes erdős sztyep állatainak (mint például a bölény, a medve, a hiúz, a dámvad, a vadmacska, s nem utolsósorban az őstulok) száma jelentősen megfogyatkozott. Az utolsó őstulokkal 1627-ben Lengyelországban végzett a puskacső. Hogyan nézett ki az őstulok? Ha némi túlzással is, de szemléletesen írja le egy arab kereskedő — Abu Hamid —, aki a 12. században járt Magyarországon: „Basgirdban (azaz Magyarországon) él egy nagy vadállat, olyan, akár az elefánt. Bőre egymaga annyit nyom, mint két erős szarvasmarha, a feje olyan nagy, mint egy borjú. Vadásszák, és úgy nevezik: attayta”. A ma tenyésztett szarvasmarhánál tehát magasabb, nagyobb testű állatra következtethetünk. Régészetileg hitelesen feltárt leletek alapján bizonyítottnak vehető, hogy Európa egyes területein nagysága eltérő volt. A magyarországi leletek arra utalnak, hogy az itt élt állatok általában kevéssel alacsonyabbak voltak, mint az európai átlag (180 cm). Hatalmas, hegyes szarvai előre és kissé felfele irányultak. A Kisvárdán kiásott állat Makkai László — a helyi múzeum igazgatójának — leírása nyomán biztosra vehető, hogy a magyarországi leletek között a legidősebbek közé sorolható. A megmentett koponyatöredékek és szarvak ugyanis jégkorszaki (periglaciális) löszrétegben nyugodtak. E talajféleség képződésének legkedvezőbb feltételei a rövid, száraznyarú, fagyostelű időszakok voltak, amikoris a fagy talajfellazító, sziklarepesztő hatása, a folyók munkája sok finom kőlisztet, port termelt. Ezt a finom port a szél messze elhordta, s az Alföldön azokon a helyeken halmozódott fel, ahol a füves puszta növényzete a lehulló szemcséket megkötötte. Egy ilyen jégkorszaki réteg zárta magába tehát az elpusztult állatot. Magyarországon ebben az időben kevés számú népesség élt. Az Alföld területéről az ember jelenlétének igen kevés tárgyi emlékét ismerjük. Ugyanekkor Dél- és Nyugat-Európa sűrűbben lakott volt, s erre az időre tehető a barlangi művészet virágkora. A Pair-non pair-i, a lascaux-i (mindkettő Franciaország területén) barlangok embere immáron világhírű művészi igényű falfestményein is felismerhetők a kisvárdai lelettel azonos korú őstulok klasszikus vonásai. Ha ma élne belőlük néhány példány — mint élő kövület — állatkertjeink, rezervátumaink legbecsesebb kincsei között tartanánk számon. Dr. Szathmáry László Jósa András Múzeum ■anaBBaimiBnRuaunaBB'saHraB Adalékok herceg Odeschalchi Miklós arcképéhez A szakirodalomban már korábban felvetődött a magyar nemzeti ellenállási mozgalom néhány fehérfoltjának mielőbbi, sürgős felderítése és feldolgozása, ezt a kérdést a 30 éves évforduló és az ezzel kapcsolatos pályázatok, tudományos emlékezések még aktuálisabbá tették. Jelen esetben nem a nagy, általánosságban vett ellenállásra gondolunk, hanem annak egy eléggé elhanyagolt, szűkebben ismertetett részterületére, a különböző polgári, vagy polgári színezetű, katonai erőkre. Távol álljon tőlünk, hogy ezeknek — a szándékukban többnyire becsületes és hazafias! — erőknek érdemeit a legkisebb mértékben is csökkentenénk, de a józan mérlegelés határait feltétlenül ismernünk kell és a különböző polgári, katonai (némely esetben a legmagasabb arisztokrata körökből kiinduló) ellenállási csoportok, vagy egyes egyének céljait, jövőbeni elképzeléseit a lehetőségekhez mérten megismerjük. Az ma már mindenki előtt világos, hogy Magyarországon a második világháború alatt volt nemzeti ellenállás. A kommunisták mindenütt a tevőleges harcot vezették, a számtalan megpróbáltatás, munkaszolgálat és bitófa ellenére is. Ennek bizonyítását itt nem tartjuk szükségesnek. A pártnak az első perctől kezdve határozott elvi álláspontja volt az ellenállási mozgalom vezetését, végrehajtását és a szövetségeseket (értsd az ellenállásban részt vállaló belső szövetségeseket) illetően. Ma már történelem a hősi harcokban hősi halált haltak véráldozatai és a túlélők életútja. A történelmi igazságtevésnek teszünk eleget, amikor kijelentjük: nem mindenki a magyar ellenállás hőse, aki valamilyen formában részt vett az eseményekben. A Szabolcs megyei Tuzséron, a református temetőben 1946 tavaszán katonai pompával temették el a Sopronkőhidán felakasztott, később exhumált herceg Odeschalchi Miklós repülőőrnagyot. A korabeli megyei sajtó az ellenállási mozgalom hősi halottjaként emlegeti. Ki volt herceg Odeschalchi Miklós? Valóban a magyar ellenállás mártírja? Odeschalchi Livius mint a pápai segédcsapatok főparancsnoka kitüntette magát Buda ostrománál és egész Magyarország felszabadításában a török alól, ezért I. Lipót császár birodalmi hercegi rangra emelte a családot, így tagozódott be ez az itáliai arisztokrata család a magyar arisztokráciába. Odeschalchi Miklósról a háború előtti sajtó is emlékezik, mint fenegyerekeskedő repülőről és sportemberről. A háború idején Debrecenből Dél- Olaszországba akart kijuttatni valakit (valakiket?) a frontvonalakon keresztül. A németek elfogták és átadták a Sopronkőhidán működő Dominich-féle nyilas vészbíróságnak. Egy második verzió szerint a szövetségesek oldalán szállt le, olasz partizánok már körülfogták, amikor a németek tűzharcban megsemmisítették az olaszokat. A németek Ausztriából kiadták a nemzet totális mozgósításával és harchaállításával megbízott m. kir. tárcanélküli miniszter mellé beosztott tábornok bíróságának, Megérkezése után két nappal igen rövid tárgyalás után mint katonaszökevényt kötél általi halálra ítélték, amit rövid időn belül végrehajtottak. A nyilasok sopronkőhidai vésztörvényszékének „működése” még koránt sincs teljes egészében feltárva. Körülbelül egyidősen ott végezték ki a kommunista Pataki Istvánt, Pesti Barnabást, Kreutz Róbertét és ott fejezte be életét a mártírhalált halt Bajcsy-Zsilinszkv Endre Odeschalchi Miklós ugyanúgy gyűlölte a kommunistákat mint a nyilasokat. Elvakult arisztokrata gőgjében nem tudott sorsközösséget vállalni azokkal, akik valóban a magyarság megmentésén fáradoztak, vagy életükkel áldoztak. Ismeretes, hogy a felszabadulást követő időkben hirtelen megszaporodtak az „ellenállók". A koalíciós idők harcában így eshetett meg, hogy olyan személy is érdemen felül kapott elismerést, akinek semmi köze nem volt a magyar ellenálláshoz. Nyéki Károly ISS-'''!,___ -í ; ■‘M ä 1* "4. f 1 wg ii#* ' -fl-
