Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-11 / 9. szám
1976. január 11. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 MIBEN HASONLÍTSON MAS VIDÉKI VAROSOKHOZ? Milyen egyéni vonásokat kell erősíteni városépítészetben, hagyományőrzésben, szellemiségben, hogy a legjobban hasonlítson Önmagára? Ilyen és hasonló kérdések gyakran megfogalmazódnak kötetlen beszélgetésen, hivatalos eszmecseréken, amikor elhangzik a kérdés: milyen város is Nyíregyháza milyennek szeretnénk látni a jövőben? A városlakó ember közérzetet, és várostudatát, a közvetlen környezet, a lakás, a szőkébb lakónely, munkahely, a városkép hangulata, kedves színfoltjai, az otthoniét érzését nyújtó utcák, terek, épületek harmóniája adják leginkább. S természetesen az itt élő emberek, az ismerősök és csak az utcáról ismert arcok közelsége. Ezért kapjuk fel a fejünket más városokban, vagy Budapesten járva, ha nyíregyházi arcot pillantunk meg a tömegben, akiről talán semmi mást nem tudunk, csak azt, hogy „földink”. nyíregyháza a magyar varosok SORÁBAN — a várossá nyilvánítás évszámát tekintve — a serdülők közétartozik. Százhuszonöt éve város, százéve, hogy megyeszékhellyé nyilvánították. Körülbelül tizenöt éve kezdte meg kissé kamaszos türelmetlenséggel, levenni a régi. megunt és kinőtt ruháját. A baj azonban — aminek hatását naponta érezhetjük —a régi ruha már divatjamúlt, kicsi és erősen kopottas, az új pedig még nincs kész, illetve évről évre igazítani kell a szabáson, mert a „gyermek” hirtelen fejlődik, keze, lába gyorsabban nő, mint várható lenne. Ezért érezzük úgy a Kossuth téren és az innen képzeletben es a valóságban is meghúzható két-háromszáz méteres körben járva, hogy igazi városban „élünk". A városmag régi és újabb épületei, a patinás városi tanácsháza, a megyei tanács épülete, az egymást érő üzletek sora, a szetomániát az új épületek megálmodása és kivitelezésekor. Nem magasodnak a megyeszékhelyen mini „felhőkarcolók”, az új épületek többsége négyemeletes, de akadnap szép számmal kilencemeletes toronyházak is. Mint a legtöbb falusias település azonban Nyíregyháza is viseli és cipeli az olykor lehangoló, bosszantó szeplőkel. Az új városnegyedek mellett, vagy azokba ékelődve nem ritka a düledező, nádtetős házikó, sok a falusi igényeket sem kielégítő régi utca, amelyekkel még jóidéig meg kell békülni... Ezekben az utcákban járva érezzük, hogy mégsem város még Nyíregyháza, s egy fantasztikus repü löszön végén ilyenkor szeretnénk — a régi utcák helyére — behozni az új lakónegyedeket. Mennyivel városiasabb lenne az *>sszkép, ha a sok részben elszórt, szigetként éiő épületsor és a három új lakónegyed — a déli. az északi és a Jósavárcs — itt lenne a városmag körül? — sóhajtunk fel illúziókat kergetve. És amennyire lelkendezünk, annyira talán el is töprengünk a hír hallattán: újabb lakónegyed építését kezdik meg a következőkben a város keleti részén. A józan ész — a városfejlesztés vezetőivel talán megegyezően — sorolja a reális érveket, amelyeknek végső célja: minél előnyösebb területen, minél gazdaságosabban, minél több lakást felépíteni... Igaz bölcs és szükséges érvek, de gondolnunk kell a városképre is. Természetesen nem öncélúan és önmagáért a szépért, hanem azért a bizonyos és sokat emlegetett igen fontos közérzetért... TUDJUK, NEM NYÍREGYHÁZI, VILÁGPROBLÉMA a városépítés, nevezetesen az, várost vagy lakónegyedeket építsünk. a városmagtól elszakadó alvó negyedeket. amelyek nem képesek a városbanélés élményét adni az embereknek, vagy műnkben oly megszokott régi házak, a Takarékpalota, a Vesszős, a régi Korona, a belvárosnak különösen megkapó jelleget kölcsönző kéttornyú templom, az illő környezetben épült új megyei könyvtár. a Nyírfa Áruház és a bontakozó belső kiskörút — olyan hangulatot árasztanak, amelyek csak Nyíregyházára jellemzőek. Hasonlóan egészíti ki a városképet a két összeillő ter, a Benczúr és a Bessenyei tér. SIKERÜLT ELKERÜLNI A HIRTELEN ÉPÍTKEZŐ, és látványos külsőre törekvő városok gyakori hibáját, a giganváros épülj'ön, egységes arculatú, egy testként élő és lélegző város... Nyíregyháza keresi önmagát, a meglévő új negyedik fejlesztésével egyidőoen gondol a régi városmag újjáépítésére is. Kettős arculat tárul elénk, s ez nem helyi sajátosság, tudjuk. A t áros egyéni hangulatát, báját őrizni és újakkal gazdagítani azonban szintén olyan kötelességünk, mint a „városfal" kitolását távolabbra. Még akkor is, ha pénz. anyagi lehetőség, terület és más egyéb dologban sok az adott, a kötöttség, a készhelyzet. Jó lenne ha nem csak az unokáink, ükunokáink éreznék magukat maradéktalanul városlakóknak, hanem már Lakatos József : VÁZLATLAP, Rétköz legtöbb gonddal-bajjal küzdő faluja most Vasmegyer. Esténként a szomszédolásoknak most kiapadhatatlan beszédtémája a Micsurin tsz közelmúltja, jelene és jövője. Ezt hánnyák-vetik az emberek disznótorban, kár. tyacsaták közben. Okkal is. joggal is. 49 óta összenőtt-összefonódott a vasmegyeriek sorsajövője az egyik alapító tag, a kertészkedő Biró Sándor javasolta Micsurin tsz-szel. ugyanis őtőle származik a névadás. És ma már három falu: Vasmegyer, Beszterec és Tiszarád népe vallhatja magáénak. Hiány a mérlegen De vajon vállalja-e? Gazdája-e igazán? így áll a kérdés most 1976-ra fordulva. Az optimisták vallják: kilábalnak a bajból, s lesz még jó híre a Micsurinnak. A pesszimisták nem hisznek: ember legyen a talpán, aki kigazdálkodja a tizenkétmilliót. Mert bizony ennyi a mérleghiány. Gazdag falu, jól élő tagság és szegény termelőszövetkezet. Ézt az ellentmondást próbáljuk megoldani, de megérteni is együtt az emberekkel. Bonyolítja a helyzetet, amikor azt kérdezem Mikó Józseftől, az immár 20 éve itt dolgozó tanácselnöktől, mondja meg, miről híres Vasmegyer? Erre ő: „Szerintem szorgalmas népéről." Cseléd-zsellér nemzetség lakja, az apák. dédapák Lichmann úrnál robotoltak, később a vitézi rangot bitorló Megyeri Pál magyar kir. századosnál és néhány népnyúzónál. Ez a nemzetség vert karót, eresztette a közösség első gyökereit, s élnek még az alapítók közül néhányan, akik 49-ben tizenegyedmagukkal. 20 hold gyümölcsösön és közel 40 holdon megalakították a megyében elsők között a Micsurin Termelőszövetkezet. Biró Sándor, a kertész nemcsak Micsurin könyvét olvasta, vallotta is a közösséggel való boldogulást. Ezt segítette Szuhár Pál, Borbély Menyhért, az élő Bállá István, Oláh József, az élő Kozma József, Szabó János, Szabó József, Barna Barnabás, az élő Makara István, Biró, s az emlékezetes Matolcsi Gerzson, Vasmegyer egykori tanácselnöke. Húszezer Piroskának Humorát soha nem veszítő Krizán János így vall: „Én jól élek, tsz-nyugdíjas vagyok. Nem járadékos! Nem, nem azért dolgozom. Nyáron még kaszálok is világba. (Előtte sure, fején kucsma, nagyújas.) Most adtam le egy üszőt, sertés van négy, azokat látom el az én Juliskámmal. Derülünk rajta, a nyári konyha melegében. Nagy Andrásék házában a Kossuth Lajos utca 78-ban. Kanapén ülünk, meg ágyszélen. János bátvám így oktat: „Most lenne jó dolgozni a közösben, mert akkor tudom, hogy fiatal lennék. Tavaly törtem nekik 4 napig a dohányt, hogy oda ne faggyon. Van ott, fiam. most sok baj. Nyáron mindig kimegyek a határba, megnézem, mivel hogy állnak... De még most is törik a kukoricát! Januárban. Persze. hogy ilyenkor már nem szívesen mennek az emberek”. A gazda is ott van. Nagyné dicséri férjét, hogy ő bizony mindennapos a tsz-ben, ha van munka. „Piroska lányomnak 20 ezer forintot tettem a takarékba bútorra". Nem panaszkodnak. Jól élnek a vasmegyeriek. És nem is kertelnek, hol látják a hibát. „A vezetéssel volt baj. Ez az oka, hogy mérleghiány volt”. Vasmegyeriek mentek Beszterecre december 5.-én tengerit törni. Farkas Menyhért otthon van. Takaros, szép házban lakik a Kossuth Lajos utca 105-ben. A téli-nyári konyha modernül berendezve. Üj rekamié, itt van a hűtőszekrény is, ragyogó tisztaság. Brigádvezetö, de amilyan mindenes féle is. Szorgalmas embernek ismerik. Van is mit aprítania a tejbe. Dolgozott is tavaly az egész területen. A háztájiban két tehén, egy koca, két hízó, hat malac. tFelesége: „Inkább süldők már azok.) Még nem vágtak. A tanácselnökhöz fordulva mondja: „A kocát a tsz-ből vettem, amikor 38-at átvett az állatforgalmi." S hogy ez évben mivel gyarapodtak? Centrifuga, villanydaráló, a két rekamié. „Panaszkodjak? Ismerem a vasmegyeriek többségét, legalább így élnek.” „Nekünk kell kigazdálkodni...” És a tsz? Elgondolkodik. Sorolja a bajokat. Hogy parlagon maradtak földek, hogy későn vetettek egyes növényeket, hogy kétszer vetettek másokat, a cukorrépát, hogy a tengeri a földön, hogy a gépek nem voltak jók, hogy mégis bért adtak gépi művelésért... Mikó Józseffel ballagunk a behavazott utcán. Arról mesél, .hogy amikor ő idekerült — 1956 őszén — még petróleumlámpákkal világítottak. Egy nagyon rossz kövesút volt csupán. Rozoga házak, viskók kerítések néztek az utcákra. Nem volt orvos, ovoda. egészségház, művelődési ház. És mosolyogva emlékezik a mozielőadásokra. amit a régi Krizán-féle házban tartottak, s vetítés közben rájuk hullott a vakolat. Ezen derültek akkor. És azóta mi minden épült, változott meg az emberek élete. Még megvan a 100 éves csengős iskola is. De épült új is. s mutatja az üres telket, ahová épül egy másik, talán szebb, modernebb, mint az eddigiek. Hármas házasság Két esztendeje jött létre a hármas házasság. S így szaporodott az adóság, süllyedtek lejjebb. Es 1975 szeptemberében — úgy tűnik az új vezetéssel — megálltak a szakadék szélén. Innen kell most feljebb kapaszkodni. Janp János személyében olyan elnök került a vezetői posztra, aki kipróbált, s mint mondják kemény kötésű ember. Éppen vezetőségi megbeszélés közben zavartam meg. Van gondja, teendője bőven. Nem kívánnék a helyében lenni. Hogy optimista-e? Mosolyog bizakodóan. Nem csodálni, de irigyelni való szemlélete. És fegyelmezettséget követelve ezt sugározza környezetében. Nem lesz könnyű dolga, vallják az öregek, nyugdíjasok. Vajon segítik-e? Oda állnak-e mellé, ö bízik benne. Maga mellett tudja a csaknem 100 párt. tagot, a vezetők egy részét, s talán a klikkekkel szemben is az elvi alapról, a fegyelmet követelő oldalról sikeresen veszi fel a küzdelmet. S amikor azt kérdeztem tőle, mi volt az első teendője amikor Vasmegyerre került, így válaszolt megállítani a veszteségbe rohanó szekeret. Talán sikerült. És már arról beszélt, hogy ősz óta 1120 hektáron vetették el az őszi kalászost. 950 hektár őszi szántás van. Tudja, hogy kevés, de ez megvan. Nem úgy, mint tavaly. Jelentették, hogy végeztek a vetésekkel, s jóformán hozzá sem láttak. Hiába erősködött a párttitkár, hogy „ne hazudjanak.” S bár igaz, hagy egyesültek a vasmegyeriek, tiszarádiak. beszterceiek. Papíron! Három felé húztak, olyan önállóságra törekedtek, amelyben egyesek a pecsenyéjüket próbálták sütögetni. Mazurák György gépszerelő, párttitkár mondta el: „Akadtak, akik amikor meghalt Svéger József az üzemegységvezető, aki vigyázott a közös vagyonra, azt nézték mit lehet lódítani.” Egyesültek, de három felé akartak építeni, három raktárt fenntartani. Nehéz a rendcsinálás. Amikor Tiszarádról hét fogatot behozatott az új elnök, a hét fogattal egy ember jött! Vasmegyerről küldtek fogatosokat. S, amikor a garatra felöntött mezőőrt fegyelmileg felelőségre vonta, s regulázta, ez tetszett a fegyelemtisztelőknek. Bizalmat kér és fegyelmet követel az elnök. Vajon megértik-e? Jó iskolája volt Jung Jánosnak. Tisztulási folyamat kezdődött Vasmegyeren a Micsurinban, ősz óta húsz ember kapott különböző dolgok miatt fegyelmit, legaluob tizet eltanácsoltak. Szabadul a konkolytól a búza. És ha lassan is, de derül, világosodik. látszanak a körvonalai, a megújuló közösség jövőjének. Segítséget is kaptak. Hú a/, alapítók számonkérwék... S, ha az alapítók, az úttörők egykor számonkérnék, mit tettek a jussal, hogyan, sáfárkodtak az örökséggel, illenék erről, ezekről is számot adni teljes nyíltszívűséggel. Itt van az új nemzedék, amely körülveszi a megtisztuló és az egyenes úton haladni szándékozó vezetést. Jung János ezen munkálkodik. „Itt van Fekésházi Zsolti. Ö felsőfokú technikumot végzett. Szeretnénk növénytermesztési agronómusnak. Kökényesi Laci gépészüzemmérnök. Alig egy hónapja érkezett. Meggyesi Antal dohánytermesztő. Bárdi Péter régebben itt volt föállattenyésztő. Elment, most visszajött. Most adtunk át három szolgálati lakást, most költöznek be Nagy Miklósék, ifjú Szabó Józsefék. És most épül két lakás. Végzik az iroda átalakítását. Egy volt kastélyba költözünk át, ezt pedig átadjuk, újra lakás lesz a régi irodákból. Két régi szolgálati lakásunkban nem tsz-dolgozó lakott. Egyik rövidesen újra rendelkezésünkre áll". És sorolja terveit, elképzeléseit. Hogy bizik-e? így válaszol: „Nem lehet mégegyszer azokat a hibákat elkövetni, amit itt elkövettek" Van egy közmondás, amiért megsértődnek a megyeriek. Ha azt kérdezik'tőlük, hány óra van Vasmegyeren? Hogy miért? Ennek az alábbi a dióhéjban sűrített története. Az 1800- as évek közepén úgy döntött a református prezsbitérium, hogy órát csináltat a toronyba. Meg is hívták az órásmestert. A mester a papiak udvarán meglátott egy szürke mént, miközben beszélgetett a prezsbiterrel. így szólt: Ej. de meglovagolnám azt a mént. Kapott ezen a prezsbiter, s fogadtak. Az órásmester felugrott a lóra és elrobogott. Lábbal üthették a nyomát. Vissza nem tért azóta. Vasmegyeren a toronyban ma sincs óra. Ám az idő irgalmatlanul halad. Farkas Kálmán
