Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-11 / 9. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. január 11. HÉTFŐ: Strougal csehszlovák kormányfő törökországi látogatása — Az indiai parlament támogatja Indira Gandhi intézkedéseit — Bejelentik a kambodzsai demokratikus állam megalakulását — Tárgyalások Lisszabonban. KEDD: A finn külügyminiszter Moszkvába érkezik — Botrány Washingtonban a CIA olaszországi pénzügyi manipulációival kapcsolatban — Véres merényletek Észak-Irországban — NDK —francia külügyminiszteri találkozó. SZERDA: Lemond az olasz kormány — Ame'i, , ríkái—jzraeli megbeszélések a Biztonsági "tanács, közelgő vitája előtt — Üjabb súlyos válság Libanonban. CSÜTÖRTÖK: Az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsa Angoláról tárgyal, heves harcok az afrikai országban — Elhunyt Csou En-laj, kínai kormányfő. PÉNTEK: Gromiko, szovjet külügyminiszter Tokióban — Közlemény a SALT-párbeszéd folytatásáról — Tüntetések, metrosztrájk Spanyolországban — Szovjet kormánynyilatkozat a BT közel-keleti vitájáról. SZOMBAT: Az AESZ csúcsértekezlete Angola ügyében — A panamai miniszterelnök kubai útja — Feszültség Argentínában. Az Afrikai Egységszervezet eddigi fennállásának legsúlyosabb szakítópróbája előtt áll. Az Addisz Abeba-i Africa hallban összegyűlt állam- és kormányfők, külügyminiszterek egyetlen kérdéssel foglalkoznak rendkívüli tanácskozásukon: az angolai válsággal. A két hónapja függetlenné vált ország ügye valóságos vízválasztó a kontinensen, politikailag megosztotta a szervezet negyvenhat tagállamát. Az angolai krízis esetében mindenekelőtt annak katonai vetületét kell említeni. A fiatal népi köztársaság ellen két fronton indultak meg a hadműveletek: északról az FNLA erői törtek Luanda felé, zairei és amerikai támogatással, .(korábban kínai kiképzők is közreműködtek) — délről az UNITA alakulatai, dél-afrikai reguláris egységek, valamint- fehér.zsoldosok r .fethasznátósáv^'l,.Npyemh)éc elgu.. jén ,,20-^30 kiiométernyjirp. megközelítették a fővárost, veszélyeztették annak vízmüvét és repülőterét. Ekkor indult meg az MPLA néphadseregének ellentámadása. A Szovjetunió, a szocialista országok 1961 márciusa, a szabadságharc kirobbanása óta cselekvő szolidaritással segítik az MPLA-t, s folytatták ezt a politikát, most már a törvényes kormány felkérésére. Ugyanakkor kiéleződött a politikai és diplomáciai küzdelem is. A népi Angolát eddig több mint húsz afrikai ország ismerte el, s többen fontolóra vették ezt a lépést. (Valószínűleg így cselekszik majd Etiópia is, de mint az AESZ-konferencia házigazdá ja. csupán az értekezlet után kívánja döntését nyilvánosságra hozni.) Az FNLA—UNI. TA párost, amely lejáratta magát a dél-afrikai szövetséggel, s időnként belharcot vív — hivatalosan egyetlen afrikai ország sem ismerte el. A helyzet azonban mégsem ilyen egyszerű. Több nyugatbarát, neokolonialista befolyás alatt álló állam együttérez a szakadárokkal, mások egyenlőségjelet akarnak tenni a Neto-kormánynak nyújtott támogatás és a külföldi intervenció között. Jóllehet az amerikai törvényhozás leállította a nyílt amerikai beavatkozást, Washington most afrikai országok közvetítésével próbálja folytatni korábbi zavarkeltését. A harc egyébként túlnőtt Afrikán. Az Egyesült Államok hidegháborús körei Angola ürügyén „temetik” az enyhülést. Eltagadják, ami van. s azt keresik, ami nincs: nyilvánvaló hogy más dolog az államközi kapcsolatok javítása (Helsinki, SALT, stb.). s megint más, hogy a szocialista közösség ott áll egy fiatal felszabadult gyarmat mellett, hozzájárul egységének és szabadságának megóvásához. Nemcsak Angolából érkeztek válságjelzések. Ha lehet, a héten tetőpontjához érkezett a kilenc hónapja tartó libanoni polgárháború: ezúttal két körülzárt palesztin tábor került az összetűzések középpontjába. Jogos a feltételezés, hogy a -libanoni, jobboldala Biztonsági Tanács hétfőn kezdődő közel-keleti vitájának- jegyében robbantotta ki ezeket az incidenseket. A szovjet kormány nyilatkozata külön is felhívta a figyelmet arra, hogy ez a vita jelentősen hozzájárulhat a közel-keleti kibontakozáshoz, természetesen csak akkor, ha a másik fél pozitívmagatartást tanúsít. Feszültséghullám öntötte el Észak-Irországot, a jelentések most már nem „magányos gyilkosságokról” szólnak, hanem tömegmerényletekről, egyszerre öt protestáns, majd tíz katolikus munkás életét oltották ki. Bizonytalan az ibériai félsziget két országának helyzete: bombák robbantak a portugál fővárosban, s a kommunisták joggal figyelmeztettek a jobboldali és ultrabaloldali provokációk veszélyeire. Spanyolországban a madridi metrósztrájk amelybe a hadsereg is beavatkozott, de végül a dolgozók sikerével ért véget, régen túlnőtte egy szokványos munkaügyi vita kereteit. Jáno6 Károly király új kormánya ugyan nem alkalmazta a korábbi, totális terrort, ám nem hajlandó valóban szakítani a francoista erőszakkal, bizonyos értelemben tehát még válaszra várnak a spanyol kérdőjelek. Zavaros képet nyújt Itá lia is. A harmincharmadil kormányválságot részben £ szocialisták, részben a kereszténydemokrata jobboldal idézte fel — az előbbiek saját helyzetüket kívánják erősíteni, az utóbbiak így szeretnének visszavágni Mórának Fanfani leváltásáért a párt főtitkári posztjáról. Az Olasz Kommunista Párt az ország jövőjéért érzett felelősségtől áthatva azt akarja, hogy a ..palotaintrikák" helyett a valóban égető problémákkal foglalkozzanak. Ilyen tennivalók pedig jócskán .akadnak Olaszországban — ezért a kommunista párt a válság mielőbbi megoldását kívánja. A rendezés fontosságára figyelmeztet a washingtoni botrányhír: kiderült, hogy a CIA sokmillió dollárt áldoz olasz politikusok megvásárlására, a demokratikus kibontakozás akadályozására. A válsághírek mellett másfajta táviratok is érkeztek: az újesztendő második hetében örvendetesen fellendült a tárgyalási szezon. A finn külügyminiszter — egyben a szociáldemokraták vezére — Moszkvában járt: a csehszlovák miniszterelnök Törökországban; az NDK külügyminisztere Párizsban; a panamai kormányfő Havannában, s külügyminiszteri vendégeket vár hazánk fővarosa is. A legfontosabb találkozó kétségkívül Tokióban zajlik, ahol Gromiko a két ország és az ázsiai biztonság időszerű kérdéseit tekinti át a japán vezetőkkel. (A tokiói sajtó közben kiszivárogtatta, hogy Miki Takeo kormányfő Pekingbe szeretne utazni Csou En-laj temetése alkalmából, de kínai bejelentés szerint egyetlen külföldi államférfit sem hívnak meg. így elmarad a közvetlen puhatolózási lehetőség a várható személyi változásokat illetően...) Ami a továbbiakat illeti, a héten jelentették be a genfi SALT-megbeszélések folytatását, s ugyancsak ebben a hónapban ismét benépesül a bécsi Hofburgnak az a szárnya, ahol a középeurópai haderőcsökkentésről tárgyalnak. S a program szerint a katonai enyhülésről szóló két fontos fórum munkájának újrakez dése előtt az amerikai kül ügyminiszter valószínűleg ellátogat a szovjet főváros ba. Réti Ervin A XXV. kongresszus előtt Egy nép számadása MI JELLEMZI AZT A PEZSGŐ, országos párbeszédet, amely ezekben a hetekben és hónapokban, a XXV. kongresszus előkészítésének jegyében a Szovjetunióban folyik? Ha két szóval kellene rá válaszolni, a legtalálóbb talán ez lenne: magabiztosság, derűlátás. Olyan időszakban, amikor a tőkés világ még nem lábolt ki a háború utáni időszak legmélyebb válságából — amelyet a burzsoá közgazdászok és futurológusok nem láttak előre —, a szovjet nép megalapozott derűlátással néz a jövőbe. Olyan évekre tekint előre, amelyek minden nehézség ellenére tervezhetők, sőt, amelyeknek egyes vonásai már ma is kitapinthatóak. Nem túlzunk-e, amikor előre kiszámíthatónak, megitervezhetőnek mondjuk a holnapot? Feleljen sok száz helyett ir egyetlen adat! A múlt évben befejeződött IX. ötéves tervidőszakban a Szovjetunióban 43 százalékkal nőtt az ipari termelés. Pontosan ilyen fejlődési ütemet állapítottak meg az SZKP XXIV. kongresszusának gazdaságfejlesztési irányelvei. Minden öleves terv nagy lépcsőfok, amely elválaszthatatlan a történelmi előzményektől. A tervszámok mögött — öszszességükben. Lenin szavaival szólva a párt második programját teszik ki — meg keli látni a leglénvegesebb mutatókat. Például azt, hogy a Szovjetunió — vállalva a szocialista közösség védelmének fő terheit — a lezárult ötéves tervben egyszersmind egyedülálló ütemben emelte életszínvonalát. A szovjetország történetében nem volt még egv fél évtizedes periódus, amikor ..borítékban" és ..borítékon kívül” ennyit kapott volna a szovjet polgár. mint a legutóbbi tervidőszakban. Hetvenötmillió személy reáljövedelme emelkedett, 11 millióan költöztek új lakásba. A Szovjetunióban ma már olyan kapacitású lakásépítő ipar működik, amely évente több lakást épít mint a Közös Piac valamennyi állama együttvéve! AZ SZKP XXV. KONGRESSZUSA ELÉ KERÜLŐ tizedik ötéves terv biztos alapokra épít tehát: kézzelfogható eredményekre és valós lehetőségekre. Olyan hatalmas vállalkozás ez, amely a tervgazdálkodásban rejlő lehetőségek maximális kihasználásé-A közel-keleti helyzetről Waldheim sajtóértekezlete val, az anyagi termelés minden területén óriási változásokat irányoz elő. Az ipari és mezőgazdasági termelés növekedésének számai egészében és lebontva egyaránt impozánsak; az egy főre jutó reáljövedelem 20— 22 százalékkal emelkedik. Nemzedékek áldozatos erőfeszítéseinek gyümölcse érik be ezzel 19”0-ra. Nem csoda tehát, hogy a Szovjetnióban a szárnyaló tervek realitását senki sem kérdőjelezi meg s a tervek teljesíthetőségének tudata határozza meg a kongresszus előtt azt az eszmecserét, amelyben tízmilliók vesznek részt. Szándékkal írjuk, hogy ez a tudat meghatároz s nem behatárol, mert nem korlátozza a vitát, hanem új lendületet ad neki. A területi pártértekezleteken, a taggyűléseken az a megközelítési mód jellemző. hogy mit kel! tennie az egyes embereknek és a kollektívának, a tervek és előirányzatok legjobb minőségi végrehajtása céljából. Ezeken a fontos tanácskozásokon idézik is és — ami még fontosabb — alkalmazzák is Lenin szavait a fegyelemről, önfegyelemről, a szervezettség és rend fontosságáról s arról, hogv az ezzel kapcsolatos normák a gépnél dolgozó munkástól a miniszterig mindenkire kötelezők, általános érvényűek. Ezeknek az értekezleteknek nyilvánosságra hozott anyagában kétféle értelemben is visszatérő motívum a hatékonyság. Hatékonyság abban az. értelemben, hogy minduntalan összemérik a ráfordításokat — munkában, pénzben, fizikai és szellemi erőfeszítésekben — a végeredménnyel. S a hatékonyság olyan áttételes formában is. hogy a politikai tevékenység, a pártmunka próbaköve is az ered mén vesség: mennyire segítette azokat a konkrét tetteket és erőfeszítéseket. amelyektől a teljesítmény és a végeredmény „összeadódik" EGY NÉP CSINÁL SZÁMADÁST olyan demokratikus módon, ahogy ez csak fejlett szocialista körülmények közt lehetséges. Számvetést a szigorú tények alapján, de a lelkesedés erejével — s készülve az emberi haladás új magaslatainak elérésére. Vajda Péter A Biztonsági Tanács hétfőn kezdődő közel-keleti vitája volt a fő téma azon a sajtóértekezleten, amelyet Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár pén. teken tartott az ENSZ székhelyén. A főtitkár kijelentette: reméli, hogy a vita hozzá fog járulni a közel-keleti konfliktus megoldásához. Waldheim szerint az ENSZ-tagállamok körében egyre inkább tért hódít az a meggyőződés, hogy el kell ismerni a palesztinaiak politikai státusát. Ez lesz a soron következő vita egyik fő témája is — tűzte hozzá. A sajtóértekezlet után egyébként Waldheim újságíróknak elmondta, hogy amerikai hivatalos személyek is a palesztinai nép jogainak rendezését tartják a közel-keleti kérdés fő problémájának. A főtitkár rnegjegyezte, hogy a Biztonsági Tanács eddig hozott közel-keleti határozatai a palesztinai probléma csak mint menekültkérdést említik. Waldheim a sajtóértekezleten egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy Izrael távolmaradása semmiképpen sem válik a BT-vita hasznára. Az izraeli bojkott rendkívül sajnálatos — mondotta. Libanon esetleges felosztásával kapcsolatban Waldheim kijelentette: Libanon egysége létfontosságú nemcsak a Közel-Kelet, hanem az egész világ békéje szempontjából. A főtitkár hozzáfűzte, hogy ellenez minden külföldi beavatkozást a válságba, amelyet a libanoniaknak maguknak kell megoldaniuk. Waldheim korainak nevezte és megkerülte a választ arra a kérdésre, vajon az év végén ötéves megbízatásának lejártakor ismét megpályázza-e az ENSZ-főtitkári posztot. Brüsszel: Közös Piac és Portugália Brüsszelben ülést tartott az EGK és Portugália tavaly létrohozott vegyes bizottsága, amely a lisszaboni kormánynak a Közös Piac által nyújtandó gazdasági segítség kérdéseivel foglalkozik. Az EGK ugyan a múlt évben megszavazta a mintegy 200 millió dolláros rendkívüli hitelt, abból azonban eddig semmit sem folyósított és a támogatás feltételéül azt szabta, hogy Portugália konkrét gazdasági terveket terjesszen elő. Az EGK dönti el, melyik tervet milyen formában támogatja és ellenőrzési jogot is formál a segély felhasználásának kontrolljára. Vieira de Almeida nagykövet, a portugál küldöttség vezetője ismertette a lisszaboni kormány javaslatait, amelyek főként az energiaipar, a szállítás, a mezőgazdaság, a belkereskedelem és a turizmus fejlesztésére kérnek meghatározott összeget a Közös Piactól. A nagykövet szerint a kölcsönöket mielőbb folyósítani kell, ha azt akarják, hogy a portugál gazdaság helyzete ne rosszabbodjék. A brüsszeli megbeszélésen csupán olyan megállapodás született, hogy az EGK úgynevezett európai beruházási bankjának képviselői még a jövő héten Lisszabonba utaznak a tárgyalások folytatására, a konkrét programok helyszíni felülvizsgálatára. TÖRÖK DIÁKOK MEGMOZDULÁSA. Baloldali egyetemisták gyűltek össze a Hacetípe Egyetem közelében, hogy megemlékezzenek szerdán meggyilkolt társukról. A rendőrség gumihotokkal és fegyverekkel avatkozott be „a rend helyreállítása céljából* (Kelet-Magyarország telefoto)
