Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-11 / 9. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. január 11. HÉTFŐ: Strougal csehszlovák kormányfő tö­rökországi látogatása — Az indiai par­lament támogatja Indira Gandhi intéz­kedéseit — Bejelentik a kambodzsai demokratikus állam megalakulását — Tárgyalások Lisszabonban. KEDD: A finn külügyminiszter Moszkvába érkezik — Botrány Washingtonban a CIA olaszországi pénzügyi manipu­lációival kapcsolatban — Véres me­rényletek Észak-Irországban — NDK —francia külügyminiszteri találkozó. SZERDA: Lemond az olasz kormány — Ame­­'i, , ríkái—jzraeli megbeszélések a Bizton­sági "tanács, közelgő vitája előtt — Üjabb súlyos válság Libanonban. CSÜTÖRTÖK: Az Afrikai Egységszervezet mi­niszteri tanácsa Angoláról tárgyal, he­ves harcok az afrikai országban — Elhunyt Csou En-laj, kínai kormányfő. PÉNTEK: Gromiko, szovjet külügyminiszter Tokióban — Közlemény a SALT-pár­­beszéd folytatásáról — Tüntetések, metrosztrájk Spanyolországban — Szovjet kormánynyilatkozat a BT kö­zel-keleti vitájáról. SZOMBAT: Az AESZ csúcsértekezlete Angola ügyében — A panamai miniszterel­nök kubai útja — Feszültség Argen­tínában. Az Afrikai Egységszerve­zet eddigi fennállásának leg­súlyosabb szakítópróbája előtt áll. Az Addisz Abeba-i Africa hallban összegyűlt állam- és kormányfők, külügyminiszte­rek egyetlen kérdéssel fog­lalkoznak rendkívüli tanács­kozásukon: az angolai vál­sággal. A két hónapja függet­lenné vált ország ügye való­ságos vízválasztó a kontinen­sen, politikailag megosztotta a szervezet negyvenhat tag­államát. Az angolai krízis esetében mindenekelőtt annak katonai vetületét kell említeni. A fia­tal népi köztársaság ellen két fronton indultak meg a had­műveletek: északról az FNLA erői törtek Luanda felé, zairei és amerikai támogatással, .(korábban kínai kiképzők is közreműködtek) — délről az UNITA alakulatai, dél-afri­kai reguláris egységek, va­lamint- fehér.zsoldosok r .fet­­hasznátósáv^'l,.Npyemh)éc elgu.. jén ,,20-^30 kiiométernyjirp. megközelítették a fővárost, veszélyeztették annak vízmü­vét és repülőterét. Ekkor in­dult meg az MPLA néphad­seregének ellentámadása. A Szovjetunió, a szocialista or­szágok 1961 márciusa, a sza­badságharc kirobbanása óta cselekvő szolidaritással segí­tik az MPLA-t, s folytatták ezt a politikát, most már a törvényes kormány felkérésé­re. Ugyanakkor kiéleződött a politikai és diplomáciai küz­delem is. A népi Angolát ed­dig több mint húsz afrikai or­szág ismerte el, s többen fon­tolóra vették ezt a lépést. (Valószínűleg így cselekszik majd Etiópia is, de mint az AESZ-konferencia házigazdá ja. csupán az értekezlet után kívánja döntését nyilvános­ságra hozni.) Az FNLA—UNI. TA párost, amely lejáratta magát a dél-afrikai szövet­séggel, s időnként belharcot vív — hivatalosan egyetlen afrikai ország sem ismerte el. A helyzet azonban mégsem ilyen egyszerű. Több nyugat­barát, neokolonialista befo­lyás alatt álló állam együtt­érez a szakadárokkal, mások egyenlőségjelet akarnak ten­ni a Neto-kormánynak nyúj­tott támogatás és a külföldi intervenció között. Jóllehet az amerikai törvényhozás leállí­totta a nyílt amerikai beavat­kozást, Washington most af­rikai országok közvetítésével próbálja folytatni korábbi zavarkeltését. A harc egyébként túlnőtt Afrikán. Az Egyesült Államok hidegháborús körei Angola ürügyén „temetik” az eny­hülést. Eltagadják, ami van. s azt keresik, ami nincs: nyil­vánvaló hogy más dolog az államközi kapcsolatok javítá­sa (Helsinki, SALT, stb.). s megint más, hogy a szocialista közösség ott áll egy fiatal fel­szabadult gyarmat mellett, hozzájárul egységének és sza­badságának megóvásához. Nemcsak Angolából ér­keztek válságjelzések. Ha lehet, a héten tetőpontjá­hoz érkezett a kilenc hó­napja tartó libanoni polgár­háború: ezúttal két körül­zárt palesztin tábor került az összetűzések középpont­jába. Jogos a feltételezés, hogy a -libanoni, jobboldala Biztonsági Tanács hétfőn kezdődő közel-keleti vitájá­nak- jegyében robbantotta ki ezeket az incidenseket. A szovjet kormány nyilatkoza­ta külön is felhívta a fi­gyelmet arra, hogy ez a vi­ta jelentősen hozzájárulhat a közel-keleti kibontakozás­hoz, természetesen csak ak­kor, ha a másik fél pozitív­­magatartást tanúsít. Feszültséghullám öntötte el Észak-Irországot, a je­lentések most már nem „magányos gyilkosságok­ról” szólnak, hanem tömeg­merényletekről, egyszerre öt protestáns, majd tíz katoli­kus munkás életét oltották ki. Bizonytalan az ibériai félsziget két országának helyzete: bombák robbantak a portugál fővárosban, s a kommunisták joggal figyel­meztettek a jobboldali és ultrabaloldali provokációk veszélyeire. Spanyolország­ban a madridi metrósztrájk amelybe a hadsereg is be­avatkozott, de végül a dol­gozók sikerével ért véget, régen túlnőtte egy szokvá­nyos munkaügyi vita kere­teit. Jáno6 Károly király új kormánya ugyan nem al­kalmazta a korábbi, totális terrort, ám nem hajlandó valóban szakítani a franco­­ista erőszakkal, bizonyos ér­telemben tehát még válasz­ra várnak a spanyol kérdő­jelek. Zavaros képet nyújt Itá lia is. A harmincharmadil kormányválságot részben £ szocialisták, részben a ke­reszténydemokrata jobboldal idézte fel — az előbbiek sa­ját helyzetüket kívánják erősíteni, az utóbbiak így szeretnének visszavágni Mó­rának Fanfani leváltásáért a párt főtitkári posztjáról. Az Olasz Kommunista Párt az ország jövőjéért érzett fele­lősségtől áthatva azt akar­ja, hogy a ..palotaintrikák" helyett a valóban égető problémákkal foglalkozza­nak. Ilyen tennivalók pedig jócskán .akadnak Olaszor­szágban — ezért a kommu­nista párt a válság mielőb­bi megoldását kívánja. A rendezés fontosságára figyel­meztet a washingtoni bot­rányhír: kiderült, hogy a CIA sokmillió dollárt áldoz olasz politikusok megvásár­lására, a demokratikus ki­bontakozás akadályozására. A válsághírek mellett másfajta táviratok is érkez­tek: az újesztendő második hetében örvendetesen fel­lendült a tárgyalási szezon. A finn külügyminiszter — egyben a szociáldemokraták vezére — Moszkvában járt: a csehszlovák miniszterel­nök Törökországban; az NDK külügyminisztere Pá­rizsban; a panamai kor­mányfő Havannában, s kül­ügyminiszteri vendégeket vár hazánk fővarosa is. A legfontosabb találkozó két­ségkívül Tokióban zajlik, ahol Gromiko a két ország és az ázsiai biztonság idő­szerű kérdéseit tekinti át a japán vezetőkkel. (A tokiói sajtó közben kiszivárogtatta, hogy Miki Takeo kormány­fő Pekingbe szeretne utaz­ni Csou En-laj temetése al­kalmából, de kínai bejelen­tés szerint egyetlen külföldi államférfit sem hívnak meg. így elmarad a közvetlen pu­­hatolózási lehetőség a vár­ható személyi változásokat illetően...) Ami a továbbiakat illeti, a héten jelentették be a genfi SALT-megbeszélések folytatását, s ugyancsak eb­ben a hónapban ismét be­népesül a bécsi Hofburgnak az a szárnya, ahol a közép­európai haderőcsökkentés­ről tárgyalnak. S a prog­ram szerint a katonai eny­hülésről szóló két fontos fórum munkájának újrakez dése előtt az amerikai kül ügyminiszter valószínűleg ellátogat a szovjet főváros ba. Réti Ervin A XXV. kongresszus előtt Egy nép számadása MI JELLEMZI AZT A PEZSGŐ, or­szágos párbeszédet, amely ezekben a hetek­ben és hónapokban, a XXV. kongresszus előkészítésének jegyében a Szovjetunióban folyik? Ha két szóval kellene rá válaszolni, a legtalálóbb talán ez lenne: magabiztosság, derűlátás. Olyan időszakban, amikor a tő­kés világ még nem lábolt ki a háború utá­ni időszak legmélyebb válságából — ame­lyet a burzsoá közgazdászok és futurológu­sok nem láttak előre —, a szovjet nép meg­alapozott derűlátással néz a jövőbe. Olyan évekre tekint előre, amelyek minden ne­hézség ellenére tervezhetők, sőt, amelyek­nek egyes vonásai már ma is kitapintha­­tóak. Nem túlzunk-e, amikor előre kiszámít­hatónak, megitervezhetőnek mondjuk a holnapot? Feleljen sok száz helyett ir egyetlen adat! A múlt évben befejeződött IX. ötéves tervidőszakban a Szovjetunióban 43 százalékkal nőtt az ipari termelés. Pon­tosan ilyen fejlődési ütemet állapítottak meg az SZKP XXIV. kongresszusának gaz­daságfejlesztési irányelvei. Minden öleves terv nagy lépcsőfok, amely elválaszthatatlan a történelmi előz­ményektől. A tervszámok mögött — ösz­­szességükben. Lenin szavaival szólva a párt második programját teszik ki — meg keli látni a leglénvegesebb mutatókat. Például azt, hogy a Szovjetunió — vállalva a szo­cialista közösség védelmének fő terheit — a lezárult ötéves tervben egyszersmind egyedülálló ütemben emelte életszínvona­lát. A szovjetország történetében nem volt még egv fél évtizedes periódus, amikor ..bo­rítékban" és ..borítékon kívül” ennyit ka­pott volna a szovjet polgár. mint a leg­utóbbi tervidőszakban. Hetvenötmillió sze­mély reáljövedelme emelkedett, 11 millió­an költöztek új lakásba. A Szovjetunióban ma már olyan kapacitású lakásépítő ipar működik, amely évente több lakást épít mint a Közös Piac valamennyi állama együttvéve! AZ SZKP XXV. KONGRESSZUSA ELÉ KERÜLŐ tizedik ötéves terv biztos alapok­ra épít tehát: kézzelfogható eredmények­re és valós lehetőségekre. Olyan hatalmas vállalkozás ez, amely a tervgazdálkodásban rejlő lehetőségek maximális kihasználásé-A közel-keleti helyzetről Waldheim sajtóértekezlete val, az anyagi termelés minden területén óriási változásokat irányoz elő. Az ipari és mezőgazdasági termelés növekedésének szá­mai egészében és lebontva egyaránt impo­zánsak; az egy főre jutó reáljövedelem 20— 22 százalékkal emelkedik. Nemzedékek ál­dozatos erőfeszítéseinek gyümölcse érik be ezzel 19”0-ra. Nem csoda tehát, hogy a Szovjetnióban a szárnyaló tervek realitását senki sem kér­dőjelezi meg s a tervek teljesíthetőségének tudata határozza meg a kongresszus előtt azt az eszmecserét, amelyben tízmilliók vesznek részt. Szándékkal írjuk, hogy ez a tudat meghatároz s nem behatárol, mert nem korlátozza a vitát, hanem új lendü­letet ad neki. A területi pártértekezleteken, a taggyűléseken az a megközelítési mód jel­lemző. hogy mit kel! tennie az egyes em­bereknek és a kollektívának, a tervek és előirányzatok legjobb minőségi végrehajtá­sa céljából. Ezeken a fontos tanácskozáso­kon idézik is és — ami még fontosabb — alkalmazzák is Lenin szavait a fegyelemről, önfegyelemről, a szervezettség és rend fon­tosságáról s arról, hogv az ezzel kapcsolatos normák a gépnél dolgozó munkástól a mi­niszterig mindenkire kötelezők, általános érvényűek. Ezeknek az értekezleteknek nyilvános­ságra hozott anyagában kétféle értelemben is visszatérő motívum a hatékonyság. Ha­tékonyság abban az. értelemben, hogy min­duntalan összemérik a ráfordításokat — munkában, pénzben, fizikai és szellemi erő­feszítésekben — a végeredménnyel. S a hatékonyság olyan áttételes formában is. hogy a politikai tevékenység, a pártmunka próbaköve is az ered mén vesség: mennyire segítette azokat a konkrét tetteket és erő­feszítéseket. amelyektől a teljesítmény és a végeredmény „összeadódik" EGY NÉP CSINÁL SZÁMADÁST olyan demokratikus módon, ahogy ez csak fejlett szocialista körülmények közt lehetséges. Számvetést a szigorú tények alapján, de a lelkesedés erejével — s készülve az em­beri haladás új magaslatainak elérésére. Vajda Péter A Biztonsági Tanács hétfőn kezdődő közel-keleti vitája volt a fő téma azon a sajtó­­értekezleten, amelyet Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár pén. teken tartott az ENSZ szék­helyén. A főtitkár kijelentet­te: reméli, hogy a vita hozzá fog járulni a közel-keleti kon­fliktus megoldásához. Wald­heim szerint az ENSZ-tagál­­lamok körében egyre inkább tért hódít az a meggyőződés, hogy el kell ismerni a palesz­­tinaiak politikai státusát. Ez lesz a soron következő vita egyik fő témája is — tűzte hozzá. A sajtóértekezlet után egyébként Waldheim újság­íróknak elmondta, hogy ame­rikai hivatalos személyek is a palesztinai nép jogainak rendezését tartják a közel-ke­leti kérdés fő problémájának. A főtitkár rnegjegyezte, hogy a Biztonsági Tanács eddig ho­zott közel-keleti határozatai a palesztinai probléma csak mint menekültkérdést emlí­tik. Waldheim a sajtóértekezle­ten egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy Izrael tá­volmaradása semmiképpen sem válik a BT-vita haszná­ra. Az izraeli bojkott rendkí­vül sajnálatos — mondotta. Libanon esetleges felosztá­sával kapcsolatban Waldheim kijelentette: Libanon egysé­ge létfontosságú nemcsak a Közel-Kelet, hanem az egész világ békéje szempontjából. A főtitkár hozzáfűzte, hogy elle­nez minden külföldi beavat­kozást a válságba, amelyet a libanoniaknak maguknak kell megoldaniuk. Waldheim korainak nevez­te és megkerülte a választ ar­ra a kérdésre, vajon az év végén ötéves megbízatásának lejártakor ismét megpályáz­za-e az ENSZ-főtitkári posz­tot. Brüsszel: Közös Piac és Portugália Brüsszelben ülést tartott az EGK és Portugália ta­valy létrohozott vegyes bi­zottsága, amely a lisszaboni kormánynak a Közös Piac által nyújtandó gazdasági segítség kérdéseivel fog­lalkozik. Az EGK ugyan a múlt évben megszavazta a mintegy 200 millió dolláros rendkívüli hitelt, abból azonban eddig semmit sem folyósított és a támogatás feltételéül azt szabta, hogy Portugália konkrét gazdasá­gi terveket terjesszen elő. Az EGK dönti el, melyik tervet milyen formában tá­mogatja és ellenőrzési jogot is formál a segély felhasz­nálásának kontrolljára. Vieira de Almeida nagy­követ, a portugál küldött­ség vezetője ismertette a lisszaboni kormány javasla­tait, amelyek főként az energiaipar, a szállítás, a mezőgazdaság, a belkereske­delem és a turizmus fej­lesztésére kérnek meghatá­rozott összeget a Közös Pi­actól. A nagykövet szerint a kölcsönöket mielőbb folyó­sítani kell, ha azt akarják, hogy a portugál gazdaság helyzete ne rosszabbodjék. A brüsszeli megbeszélé­sen csupán olyan megálla­podás született, hogy az EGK úgynevezett európai beruházási bankjának kép­viselői még a jövő héten Lisszabonba utaznak a tár­gyalások folytatására, a konkrét programok hely­színi felülvizsgálatára. TÖRÖK DIÁKOK MEGMOZDULÁSA. Baloldali egyetemisták gyűltek össze a Hacetípe Egyetem közelében, hogy megemlékezzenek szerdán meggyilkolt társukról. A rendőrség gumihotokkal és fegyverekkel avat­kozott be „a rend helyreállítása céljából* (Kelet-Magyarország telefoto)

Next

/
Thumbnails
Contents