Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-11 / 9. szám

1576. január 11.

KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET

5

EGYÜTT

A

VÁROSÉRT

H-árommillió forint egyetlen embernek valószínütlenül nagy összeg, egy városban általában a kisebb tételek közé tartozik. Nyíregyháza vezetői most mégis egy hárommilliós összegért mondanak köszönetét; a leveleket a héten kézbesítette a posta. A címzettek: üzemek, intézmények, iskolák.

Az összeg értékét az sokszorozza meg, hogy társadalmi összefogás eredménye: csaknem harminchatezren áldozták fel szép. tember végén, október elején a heti pihenőnapjukat, hogy az „Együtt Nyíregyházáért” mozgalomban a gyermek-sportlétesítményeket bővíthessék.

A köszönőlevél mellett egy lista több, mint százötven üzem, intézmény felsorolásával, amelyeknek dolgozói jelentkez. tek, részt vettek a városért indított akciókban. Az ember önkéntelenül is hasonlít: ott voltak a több ezer fős nagyüzemek munkásai, de a néhány fős kisebb intézmények dolgozói is. Három-négyszeresek, esetenként még nagyobbak is az egy főre jutó összegek eltérései, de nem ez a lényeg, hanem a részvétel, a tenniakarás. Elismerésre méltó, hogy a már kilencvenezres nagyváros Nyíregyháza felnőtt lakosságának több. mint a fele részt kért, tevőlegesen is részt vállalt a városfejlesztésből.

Sikeres akció volt, a köszönet is jólesett. Azoknak is, akiket munkájukért illet, s azoknak is, akik aláírták és az összeg legjobb hasznosítására is ügyelnek.

L'

A háztáji és kisegítő gazdaságok állattartásáról

ehet, hogy a ’75 őszi „Együtt" egyben fordulópont is volt a nyírházi társadalmi munkák sorában. Talán azért is, mert a városban következetesen adják vissza a társadalmi munka korábban kicsit megkopott rangját. Nem lehet már az évközi lazítások, szervezetlenségek miatt keletkező csúcsidőszakokat a dolgozók társadalmi munkájával, „kommunista műszakjával” pótolni, mint néhány éve számos vállalatunknál megtörténhetett. A mozgalom most az egész város céljait, szépítését szolgálja, a városszeretet, az „enyém is” érzését táplálja.

Egyre inkább magára talál a mozgalom is, gyakorlottabban szervezik — évente egyszer, ősszel. Amikor a várospolitikai célok érdekében először a bölcsődékért hívták önkéntes munkára a nyíregyháziakat, egy év is eltelt, amíg látszatja lett: az összegyűlt 2,1 milliót a város pénzével kiegészítve tízmillió forintért bővítenék két bölcsődét, az idén nyártól nyolcvan aprósággal többen kaphatnak helyet. Az 1975-ös akció eredményei — bár kisebb létesítményekről van szó — már most láthatók: a papírgyár melletti óvoda tornaszobáját már birtokba vehették a legkisebbek; a város legkülönbözőbb pontjain — a Ságvári-telepen, a körúton, az Újkisteleki szőlőben és másutt épült kispályákon már sportolhattak a fiatalok és az idősebbek. Tavaszra kikerülnek a szabadtéri sakkok, versenyt rendezhetnek a fedett futópályán.

Megoldották a régi gondot is: a tervező mérnök, a kvalifikált szakmunkás sem segédmunkát, árokásást, lapátolást végez a szervezett társadalmi munkában, hanem képzettségének megfelelő, értékben sokkal többet nyújtó tevékenységet. Újabb létesítményeket tervez, bitumenez, hegeszt, épít. A hivatalok, intézmények dolgozói, a diákok — mint eddig — az almaszüreten segítenek. A munkára jelentkező tízezrek beosztása a kisebb „döccenők" ellenére is kellemes gond, de — a gyakorlat révén — az idén még szervezettebb lesz, mint eddig

Shogy még mi mindent ér a társadalmi összefogás, arra egyetlen példa. A 75-ös akció egyik részfeladataként a tanárképző főiskola épületében egy hosszú folyosót kihasználva szabályos százméteres futópályát terveztek. Az eddig ismert megfelelő gumiszőnyeget azonban már nem gyárja a magyar ipar. A város vezetőinek kérésére a Taurus budapesti pártbizottsága postafordultával válaszolt: szegedi gyáruk soron kívül, kedvezményesen elkészíti a szükséges mennyiséget, a szép nyíregyházi mozgalmat ők is magukénak érzik. Az „Együtt” mozgalom kezdeményezői, résztvevői számára ilyen szép sikerek is születnek. Folytatni kell!

Marik Sándor

— A legutóbbi hivatalos adatok szerint megyénk háztáji és kisegítő gazdaságaiban 75 ezer szarvasmarha van. Ebből tehén, illetve előhasi üsző 36 ezer darab. Tehát a korábbi évekhez viszonyítva csökkenés tapasztalható? Mi ennek az oka?

— A háztáji és kisegítő gazdaságokban a szarvasmarhatartásban 1972-ben volt a csúcs, akkor 84 ezer szarvasmarhát tartottak nyilván ebből 41 ezer darab volt a tehén. A csökkenés 1974-gyel kezdődött és ez a folyamat

1975-ben meggyorsult, különösen az év utolsó negyedében. A tenyésztői kedv mérséklődésére részben hatással volt az országosan is ismert értékesítési gond.

— A háztáji szarvasmarha-állomány miként aránylik a nagyüzemihez?

— 1972-ben az osszállománynak 55,6, a tehénállománynak 65 százaléka volt a háztájiban. 1975-ben alapvetően módosult az arány. Ennek fő oka a nagyüzemi állattenyésztés fejlődése. A háztáji és kisegítő gazdaságokban a szarvasmarhalétszám aránya 47,2 százalékra csökkent, a tehénlétszám azonban még mindig jelentős: 56,5 százalék. Egészében véve a megye szarvasmarha-állománya nem lett kevesebb, hiszen a termelőszövetkezetekben 1972-ben 60 ezer szarvasmarhát tartottak, 1975-ben viszont már 75 ezer darabot.

— Vizsgálták-e a csökkenés konkrét okait a háztáji gazdaságokban?

— Igen és ezek között az első helyen jelölném, hogy a korábbi tehéntartó tsz-tagok elöregedtek. Sokan elköltöztek a faluból a városban lakó gyermekeikhez és gazdátlanul maradtak a porták. Az elöregedés tovább tart. Jellemző statisztika, hogy a háztáji tehéntartók egy harmada jelenleg hatvan éven felüli. A harminc éven aluli tehéntartók aránya csak 3 százalék. Az idősebbek érthető okokból egyre nehezebben tudják biztosítani a takarmányt, nehezebben fejnek, a fejésl megkönnyítő gépi beruházásokat nem eszközölnek. Számukra már az is nagy gond, hogy az egy-két kilométerre lévő tejbegyűjtő állomásokra — főleg téli időben — a tejet elvigyék.

— Miért nem gépesítenek? Van-e egyáltalán háztáji fejőgép?

— Ez többnyire szubjektív okokra vezethető vissza. Az idősebb emberek idegenkednek a gépektől, azt tartják, hogy a fejőgép rontja a tőgyet, nem feji ki tökéletesen a tejet. Egyébként a megyében eddig összesen 226 háztáji fejőgépet vásároltak, ami a 36 ezer háztáji és kisegítő gazdaság tehéntartójához viszonyítva elenyészően kevés. A kereskedelemben ma is van raktáron fejőgép, legfrissebb értesülésem szerint az AGROKER Vállalatnál 45 darab.

— Talán drágák a gépek?

— Egy-egy fejőgép ára valóban nem kis összege, nyolcezer forint: de ha figyelembe vesszük, hogy a gépi fejés mennyire megkönnyíti a munkát, akkor nagyon megéri.

— Más oka nincs a szarvasmarhaállomány csökkenésének?

— Sok oka van még. Az elöregedéssel azonos rangú gond például, hogy azok az emberek, akik a tsz-ben technikai eszközöket kezelnek, (traktorosok, speciális gépek vezetői-kezelői, vagy vezető beosztásúak) egyáltalán nem, vagy csak elenyésző mértékben tartanak szarvasmarhát. Nincs idejük, másrészt azt a jövedelmet, amit a tehéntartás után élveznének, nyújtott műszakkal, gyakori túlórázással megkapják. Nem is olyan régen, ha a férj a mezőgazdaságban dolgozott, az asszonyoknak otthoni munkájuk nagy részét a házkörüli állattartás jelentette. Ma az asszonyok többsége is munkát vállal a termelőszövetkezetben vagy ipari üzemekben.

— Miért nem járultak jobban hozzá a termelőszövetkezetek a háztáji állomány csökkentésének megakadályozásához?

— Sajnos vannak termelőszövetkezetek, ahol a vezetők a háztáji állatartásra nem for dítanak olyan gondot, amennyire az szükséges lenne.

— Működik-e mindenütt a háztáji bizottság, s mennyire segítik elő a háztáji állattartást?

— A háztáji bizottságok megvannak, de működésük helyenként csak formális. Van

termelőszövetkezet, ahol háztáji agronómust alkalmaznak. Ott az állattartás nem csökken, hanem növekszik. Néhány termelőszövetkezetben a háztáji állattartást csak alapanyag-utánpótlásnak tekintik. Onnan szerzik be a hízó állományhoz szükséges borjakat, üszőket. Egyébként a háztáji gazdaságok által termelt tejet, húst jórészt a termelőszövetkezeten keresztül értékesítik.

— A tejre ez mennyiben vanatkozik?

— Jórészt arra, hiszen sok helyütt a tejbegyűjtő helyeket a termelőszövetkezetek üzemeltetik.

— Mit tudna mondani a háztáji takarmányellátás gondjairól?

— A takarmányellátás fogyatékosságai nagymértékben összefüggnek az elöregedés kérdésével. A háztáji és kisegítő gazdaság állattartásához nagy mennyiségű szálas takarmányra, tömegtakarmányra van szükség Ezt részben úgy biztosítják, hogy a termelőszövetkezet részes kaszálást biztosít tagjainak, de jelentősebb az utak, árokpartok, csatornák fűtermése. Ezt a népgazdaságilag is nagy értékű takarmányt az idősebb termelőszövetkezeti tagok nehezen, vagy egyáltalán nem tudják betakarítani. A fiatalok pedig nem vesznek kaszát a kezükbe, többségük nem is tud kaszálni. Az elmúlt évben is nagyon sok fű maradt ezért az említett helyeken. A részes kaszálás is fokozatosan visszaszorul. Komoly veszteségek származnak abból, hogy az egyébként két napig tartó gépi betakarítás a részeskaszálás miatt hetekig elhúzódik.

— A tömegtakarmány begyűjtése

érdekében mi lenne a helyes módszer?

— Ha a fűtermést teljes egészében a termelőszövetkezetek takarítnák be és az állattartó tagjaiknak önköltségi áron biztosítanák a takarmányt.

— Mit tesz a megyei tanács, illetve a mezőgazdasági osztály a jobb takarmányellátásért?

— A megyei tanács a rét- és legelőgazdálkodás javítását részben a nagyüzemi gazdálkodás fejlesztése érdekében, de nem kismértékben a háztáji gazdálkodás szintentartása, fejlesztése érdekében anyagilag is támogatja. Rét-legelő javításra 1972-ben 6,9,

1973-ban 9,6, 1974-ben 8,5, 1975-ben 9 millió forintot kaptak a termelőszövetkezetek. Ez évi 3500—4000 hektár rét-legelő feljavításához volt elegendő.

— Elég ez a probléma megoldásához?

— Csak segítség. Ehhez feltétlenül kell, hogy a termelőszövetkezetek eszközeiket a célnak megfelelően jobban hasznosítsák.

— Nem egy községben az állattartói kedv csökkenését az urbanizációra, a virágos utcákra is visszavezetik. Valós ez, vagy csak kifogás?

— Néhány helyen valóban problémát jelent, hogy nem megoldott a legeltetés. Ennek több oka van. Az is, hogy parkosítják, virággal ültetik be a főútvonalakat. Hasznos és jó a törekvés, de az nem jó, hogy a teheneket kitiltják az utcákból. Legeltetési probléma még, hogy csak kevesen vállalkoznak tehénpásztoroknak.

— Miként lehet meghatározni a megoldást jelentő feladatokat?

— A népgazdaság ötödik ötéves tervében megfogalmazott elvek megyénkre is érvényesek. Talán nálunk még fokozottabban, hiszen itt magas a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya és ez így lesz a jövőben is. A háztáji és kisegítő gazdaságok termelése a népgazdaság és az egyének számára nél külözhetetlenül fontos. 1972-ben 361 ezer 242 hektoliter tejet termelnek ezek a gazdaságok, 1975 tizenegy hónapjában már 553 ezer 329 hektolitert. A nagyüzemi tejtermeléshez viszonyítva ez 58 százalék. A hústermelésben a háztáji gazdaságok szintén jelentős szerepet töltenek be. 1972-ben 11 ezer 296 vágómarhát. 1975-ben háromnegyed év alatt 10 ezer

233 vágómarhát értékesítettek.

— Szeretném, ha pontosan körvonalazná: mit szándékoznak tenni?

— Idén munkatervünkben szerepel, hogy minden járásban megvizsgáljuk a háztáji és kisegítő gazdaságok szarvasmarhatartásának problémáit. Alaposabban két-három jelentős állattartó községben, mint például Tarpán, Nagyecseden, Tyúkodon, Csengerben. A vizsgálatot az állattenyésztési felügyelőség, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya, az állategészségügyi állomás és a helyi szervek közösen végzik. A felmérés a jelenlegi ismeretekhez nyújt majd olyan hasznos információkat, amelyeknek alapján meghatározzuk a konkrét feladatokat.

— Melyek azok?

— Már a korábbi határozatokban is megfogalmazódott, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok állattartását fokozottabban segíteni kívánjuk. Ennek gyakorlati módjai, hogy a termelőszövetkezeti vezetőkkel, a községi vezetőkkel ismertetjük a legfontosabb feladatokat, felhívjuk a vezetők figyelmét arra, hogy a háztájiban a felvásárlás, a legeltetés, a takarmányellátás, az egészségügyi helyzet az eddigieknél jobb, következetesebb munkát kíván. Fontos, hogy a helyi, tanácsi, termelőszövetkezeti vezetők a közös gond megoldásában együttműködjenek. Ezenkívül az AGROKER, az ÁFÉSZ, a gabonaforgalmazó fontos feladata, hogy a háztáji állattenyésztéshez kisgépeket, abraktakarmányokat, tápokat megfelelő mennyiségben és minőségben biztosítsák.

— Országosan egy tejtermelési verseny bontakozott ki. Benevezhetnek-e ebbe a háztáji és kisegítő gazdaságok?

— Már megküldtük a termelőszövetkezeteknek a versenyfeltételeket, s a kisárutermelökkel a tsz-ek, illetve tejbegyűjtők propagálják a verseny feltételeit. A háztáji és kisegítő gazdaságok esetében a verseny feltétele a több tej termelése. A versenybe január 30-ig lehet benevezni.

— Mi a helyzet a hízottsertés-termeléssel?

— Megyénkben a sertéstenyésztés a háztáji és kisegítő gazdaságokban 1974-ben érte el a csúcspontját. Ekkor 342 ezer sertést tartottak nyilván, ebből 20 ezer volt a koca, vagy előhasi koca. A kocalétszám 1973-ban volt a legmagasabb, 28 ezer. Az értékesítési gondok miatt a kocalétszám az utóbbi időben fokozatosan csökkent. Ezt azzal sem tudtuk megakadályozni, hogy a húsipar és az ÁFÉSZ terven felül felvásárolta a nagy mennyiségű hízott sertést. Egyébként a háztáji gazdaságokban a sertéstenyésztéshez a feltételek kedvezőbbek, mint a szarvasmarha esetében. Probléma ezen a területen is bőven van, de a legnagyobb a kocalétszám csökkenése. A gvors kivágás miatti hátrányt nehéz lesz helyrehozni.

— Érezhető-e már ennek a hatása?

— Igen. Addig, míg 1975 első negyedévére a háztájiból és a kisegítő gazdaságokból 14 ezer 274 hízott sertésre kötöttek szerződést, 1976 első negyedévére a szerződött mennyiség csak 2600 darab.

— Mit lehet tenni?

— Fontos, hogy a kocalétszámot legalább 24 ezerre stabilizáljuk. Ez biztosítaná az alapot ahhoz, hogy a hízottsertésl-termelés a jövőben egyenletes legyen. Erre ösztönöz az állami árrendezés, de emellett fontos, hogy a kocakivágás megszűrjön, a húsipar folytassa a kocakihelyezési akciót, s ehhez a termelőszövetkezetek úgy járuljanak hozzá, hogy a hízóba fogott állományból tagjaiknak kocaalapanyagot biztosítnak.

— A feldolgozó iparnak van-e szerepe a tenyésztői kedv fokozásában, szintentartásában?

— Fontos szerepe van. Elsősorban abban, hogy a felvásárlást a kínálatnak megfelelően pontosan végzi. A XI. kongresszus határozata is kimondja, hogy a tenyésztői kedv növelése érdekében növelni szükséges a feldolgozó- és hűtőkapacitást. E határozat szellemében megyénkben is célszerű fejleszteni a feldolgozó ipart. Ebben nagyon sokat segítene, ha a Nyíregyházi Húsipari Vállalat rekonstrukcióját, illetve új telephelyének felépítését minél előbb megkezdenék.

— Köszönjük az interjút.

Seres Ernő