Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-11 / 9. szám
1976. január 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 REFLEKTORFÉNYBEN AZ V. ÖTÉVES TERV 4. Iparpolitikai céljaink A KÉT ALAP KÖZÖTT szoros az összefüggés abból a szempontból is, hogy a felhalmozási alap folyamatos növelése a nemzeti jövedelem további emelésének egyik fontos feltétele és előfeltétele a lakosság életkörülményei szakadatlan javításának, ugyanakkor a felhalmozási alap túlzott mértékű növekedése az adott időszakban veszélyeztetheti a lakosság anyagi és kulturális színvonalának fejlesztését. A fogyasztás és felhalmozás arányával kapcsolatban még egy fontos összefüggést érdemes hangsúlyozni. Mint ismeretes, a fogyasztási és felhalmozási alap közös forrása a megtermelt nemzeti jövedelem. Mind a fogyasztási alap, mind a felhalmozási alap tehát csak akkor növelhető, ha a nemzeti jövedelem is emelkedik. Ebből az következik, hogy a tervezettnél gyorsabban is növelhető a fogyasztás és a felhalmozás, ha a nemzeti jövedelem emelkedése is gyorsabb a tervezettnél. Érvényes azonban ennek fordítottja is. Ha a nemzeti jövedelem a tervezettnél lassabban növekszik, akkor ennek következményeit vagy a fogyasztásban, vagy a felhalmozásban — esetleg mindkettőben — érvényesíteni kell. Amennyiben a megtermettnél több nemzeti jövedelmet használunk fel, úgy a különbséget behozatali többlettel kell fedezni Az ötödik ötéves terv során — mint ezt már hangsúlyoztuk is — alapvető gazdaságpolitikai feladat az egyensúly fokozatos javítása és a fejlődés folyamatosságának biztosítása. Ez magában hordozza azt a követelményt, hogy a nemzeti jövedelem növekedésének mértékét a belföldi felhasználás növekedése nem érheti el. Mindezt figyelembe véve a nemzeti jövedelem 30—32 százalékos növekedése ellenére a terv a belföldi felhasználás 24 százalékos növelését tervezi. Az ötödik ötéves terv a nemzeti jövedelem felhasználásának fő arányát — a fogyasztás és felhalmozás arányát — lényegében az előző öt év átlagához közelállóan írta elő. Ennek megfelelően a nemzeti jövedelem a belföldi felhasználásra eső részéből 73—-75 százalék jut a fogyasztási alapra, 27—25 százalék a felhalmozási alapra. A nemzeti jövedelem felhalmozási _ része a társadalom termelő és nem termelő állóeszközeinek, valamint forgóalapjainak bővítésére szolgál. Más fogalmazásban a felhalmozási alap a nemzeti jövedelemnek lényegében az a része, amelyet a termelés bővítésére és a nemzeti jövedelem gyarapítására fordítunk. A felhalmozási alap növekedése teremti meg a népgazdaság további gyors fejlődésének lehetőségét, ami előfeltétele annak, hogy növekedjék népünk életszínvonala, javuljanak anyagi, szociális, kulturális körülményei, lakásviszonyai, egészségügyi ellátása stb. összességében az V. ötéves terv során a felhalmozás a korábbi tervidőszakhoz viszonyítva 9—10 százalékkal nő. Nem közömbös azonban, hogy a felhalmozás milyen összetételben realizálódik, mert a felesleges készletekre fordított felhalmozási rész — legalábbis az adott időszakban — nem a felsorolt pozitív célokat szolgálja, hanem ezek elöl köt le népgazdasági erőforrásokat. Könnyen belátható, hogy a felhalmozási alap adott nagyságán belül, ha a készletnövelésre fordított részarány magasabb az indokoltnál, akkor ugyananynyival kevesebb jut beruházási célokra. Az ötödik.ötéves terv a felhalmozási alap növekvő részarányát tervezi felhasználni az állóeszközök bővítésére. Az állóalap-növelés nagysága 10—11 százalék lesz. A KÖZÉPTÁVÚ TERV EGYIK LEGFONTOSABB FEJEZETE a beruházási terv. Ez teljesen érthető, hiszen ebben a fejezetben fogalmazzák meg és érvényesítik konkrétan a beruházási politikát. Az ötéves tervekbe foglalt beruházási politika befolyásolja az adott tervidőszak termelési célkitűzéseinek megvalósítását, mert az első években megkezdett beruházások egy része a tervidőszak végén már üzembe lép. Döntő hatással van azonban a következő ötéves periódusra is, mert a behatása több irányú. Azon túl, hogy lehetővé ruházások jelentős része a jövő fejlesztését szolgálja. Az új létesítmények jövőbeni kiteszi a termelés kiterjesztését, talán egyik legfontosabb hatása a jövendő megalapozása szempontjából mégis az, hogy — ha kellő körültekintés és megfontoltság érvényesült — az új állóalapok a meglevőnél fejlettebb technikát, gazdaságosabb termelési eljárást képviselnek. Ezért az új objektumok létesítésénél, különösen a termelőberendezéseknél mindig a korszerű és gazdaságos műszaki megoldásokra kell törekednünk. A BERUHÁZÁSI POLITIKA KIALAKÍTÁSÁNAK fontcs teltétele a megvalósítás reális lehetőségeinek mérlegelése. Ehhez is több tényező összehangolása és a sokirányú kölcsönhatások együttes értékelése szükséges. Egyik legfontosabb tényező az építési kapacitás felmérése, továbbá annak megállapítása, hogy a beruházások gépszükségletének mekkora hányada biztosítható belföldi termelésből, illetve importból, és ez utóbbi esetben milyen relációból. A beruházások ágazati összetételének aránya megváltoztatja az anyagi-műszaki összetételt. Ha például növekszik a nem termelő beruházások aránya — iskolák, lakóházak stb. —, akkor azonos értékű beruházás megvalósításához több építkezés szükséges. Mindezeknek fontos a szerepük a beruházási ütem meghatározásában, és ezért nem hanyagolható el a gondos mérlegelés. A túlzott beruházási ütem ugyanis — amely a tervezés, a műszaki előkészítés és a kivitelezés lehetőségeit meghaladja — szétforgácsolja az erőket és ilyen esetben a „nagyobb” beruházási keret nem segíti, hanem akadályozza a tényleges fejlesztést. és hiányosságait is figyelembe kell venni. Mint ismeretes, az előző időszak elemzése, a gazdasági életben érvényesülő kedvező jelenségek és a helyenként mutatkozó ellenható tényezők felderítése — a tervezőmunka A beruházási célok meghatározásakor az előző időszak tapasztalatait, eredményeit szerves része. Az ötéves terv legnagyobb jelentősége talán mégis a beruházási politika kialakításában kereshető. Ötödik ötéves tervünk beruházási politikája figyelembe vette, hogy az utóbbi évek beruházási gyakorlatában és tervezésében eredményeket értünk el a fejlesztési célok kijelölése, a beruházások ágazatok közötti elosztása, belső arányainak kialakítása és a ' kivitelezés tekintetében. Ugyanakkor a kedvező eredmények mögött fel kell ismerni azokat a feszültségeket és problémákat is. amelyek a további sikeres előrehaladás érdekében megoldásra várnak. Az ötödik ötéves terv az elért eredmények továbbfejlesztését, a hátráltató tényezők megszüntetését, vagyis a beruházási politika következetesebb végrehajtását tűzi ki célul. Az ötéves tervtörvény a nemzeti jövedelem tervezett növekedésére alapozva 850—870 milliárd forint beruházási összeget ír elő. A beruházás, öt évre együttesen öszszehasonlítható árakon számítva 25—26 százalékkal haladja meg a negyedik ötéves tervben elért színvonalat. AZ ÖTÖDIK ÖTÉVES TERVBEN foglalt iparpolitika az iparfejlesztés eddigi eredményeire és gyakorlati tapasztalataira . épül. Ebből következik, hogy az iparpolitikai célkitűzések alapelvei lényegében változatlanok. Alapvető cél, hogy az ipari termelés fejlesztése segítse elő a hazai szükségletek magasabb színtű kielégítését, az ipari termékek nemzetközi versenyképességének fokozását. Az ötödik ötéves terv az ipari termelés 33—35 százalékos növelésével számol. A terv előírja, hogy az iparban a feladatokat erőteljesebb szelektív fejlesztéssel, a gazdaságtalan termelés megszüntetésével, magasabb színtű termelési struktúra elterjesztésével, a hazai és a nemzetközi munkamegosztás, a szakosítás és a kooperáció bővítésével, korszerű vezetési módszerek alkalmazásával kell elérni. Igaz ugyan, hogy az ipar tervezett növekedési üteme az elmúlt ötéves terv tényszámainál valamelyest alacsonyabb. Az iparpolitika előbbiekben vázolt, új vonásainak, követelményeinek tükrében azonban nyilvánvaló, hogy a kitűzött cél megvalósítása a „minőségi követelmények” miatt nem egyszerű feladat. Tovább folytatjuk iparunk szerkezetének átalakítását, hogy jobban feleljen meg adottságainknak és a követelményeknek. Ennek megfelelően az úgynevezett progreszszív ágazatok fejlődési üteme az ipari átlagnál magasabb lesz. Folytatjuk a központi iparfejlesztési programok — alumíniumipari, petrolkémiai, számítástechnikai, a fóldgázprogram — végrehajtását, befejezzük a járműgyártás fejlesztésének és a könnyűszerkezetes építési mód elterjesztésének programját. A korábbiaknál nagyobb jelentőséget kap az iparfejlesztésben — főleg a feldolgozó ágazatokban — a konszerűsítést szolgáló rekonstrukció. Az építőipar termelése — a népgazdaság igényeinek megfelelően — 30—35 százalékkal nő. A fő cél az, hogy szervezettebb, gondosabb munkával meggyorsuljon az építkezések kivitelezése, különösen a szakipari és szerelési tevékenység. Erőteljesebben kell alkalmazni a korszerű technológiákat, ki kell használni az üzem- és munkaszervezésben, a munkaidő jobb kihasználásában rejlő lehetőségeket. A terv követelményként állítja az építőiparrá! szemben, hogy vegye elejét az építési költségek indokolatlan emelésének, s a műszaki színvonal emelésével, a termelékenység növelésével is segítse elő a különösen íontos beruházási, építési feladatok gyors megvalósítását, a felújítási, fenntartási és tatarozási munkák gondos végrehajtását. Az ötödik ötéves terv során a mezőgazdaság termelése 16—18 százalékkal nő. Ezen belül a növénytermesztés az átlagosnál jobban növeli termelését. Fokozza a mezőgazdaság, az ipar mezőgazdasági eredetű nyersanyagszükségletének kielégítését, s termelési szerkezetének a fogyasztói igényekhez jobban igazodó korszerűsítésével biztosítja a lakosság kiegyensúlyozottabb ellátását, s növeli exportját. (Folytatjuk) A Balkányi Állami Gazdaság gyümölcsöskertjeiben végzik az almafák metszését. A budalaposi kertben 98 70 jól termő almafa metszését végzik el a kertészek február közepéig. (Elek Emil felvétele) Csattanós válási a kétkedőknek Áz egyesülés nyeresége Zárszámadás előtt a nyírmihálydi tsz-ben Kilencjegyű szám olvasható egy papírfecnyin az elnök íróasztalán: 3 millió 295 ezer 922 forint 65 fillér. — Politikai jelentőségű is, ami ezek mögött a számok mögött van — mondja Kovács Bertalan, a nyírmihálydi Üj Élet Termelőszövetkezet elnöke. Danes Albertné főkönyvelőnő az elnök szavait így egészíti ki; — Tizennyolc éve vagyok a termelőszövetkezet főkönyvelője, de ennyi pénzünk év végén még soha sem volt a banki egyszámlán. Új korszak Ahhoz, hogy az elnök, a fő. könyvelőnő és Táías György főagronómus szavait megértsük, ismerni kell, hogy Nyírmihálydiban 1975 január 1- vel a termelőszövetkezeti mozgalomnak egy új korszaka kezdődött. Az erre vonatkozó párbeszéd: — Már nagyon megérett arra a helyzet, hogy az Üj Élet és a Petőfi Szakszövetkezet egyesüljön. A termelőszövetkezet hatékonyabb gazdálkodását a kis terület, a szakszövetkezetét a maradiság akadályozta. A téesznek csak 411 hektár szántója és 130 hektár gyümölcsöse volt, a szakszövetke. zetnek 693 hektár szántója. — Közös akarattal történt az egyesülés? — Igen — mondja a főkönyvelőnő. — Nem egészen — szól közbe az elnök. A szakszövetkezet" amolyan félmaszek gazdálkodás volt, így a tagok között volt tíz-húsz olyan fizikailag erős gazdálkodó, aki még bírta a munkát, akinek az átlagnál jobban ment. Közülük nem egynek hangulatot keltő ellenvéleménye volt. Mondták; „két koldusból most egy legyen, annak semmi értelme. Bármit mondanak a téesz vezetői, minden marad úgyis a régiben.” Mi táplálta az ellentábor véleményét, azzal kapcsolatban a főkönyvelőnő egyetlen adatot szolgáltat. A termelőszövetkezet az 1974 évi gazdálkodás után az év végére esedékes húsz százalék osztaléknak csak a felét tudta kifizetni. Egyébként egy község lakossága előtt sémrhi sem marad titokban. Jól tud. ták a szakszó ve HfeíerkftáteŐlC is, hogy a tsz vezetői'a korábbi években a havonkénti esedékes munkabér kifizetéséhez sokszor kínnal, keservesen kerítették elő a pénzt. Mivel érveltek mégis? A többségnek jobb lesz... — Csak azt ígértük, hogy a szakszövetkezeti tagok többségének jobb lesz. Egyébként is a termelőszövetkezeti tagok életszínvonala kiegyensúlyozottan fejlődött anyagilag mindig nagyobb biztonságban voltak. Főleg az idősek. A szakszövetkezeti tagok többsége a munkából már kiöregedett. Az ígéret beváltását igazolja, hogy tavaly 98 szakszövetkezeti tag lett biztos pénzzel nyugdíjas, járadékos vagy segélyezett. A jobblét alapja a munka, de csak a gondosan tervezett, jó szervezett munka hoz olyan eredményt, amelyből futja a kiadásokra, a munkabérek kifizetésére. Mit tervezett és hogyan szervezett a megváltozott körülmények között a termelőszövetkezet vezetősége, arról a főagronómus a következőket mondja: Hárommilliós támogatással — Nekünk a föld Volt a fontos, a nagyobb terület, amelyen hatékonyabb gazdálkodást lehet folytatni, fejlettebb agrotechnikát lehet alkalmazni. Az egyesüléshez kapott 3 millió forint támogatást ennek érdekében használtuk fel, gépeket vásároltunk, műtrágyát. Az új alapokkal 1975-re növénytermesztésből 4 millió 646 ezer forint, gyümölcstermesztésből 4 millió 307 ezer, állattenyésztésből 4 millió 249 ezer forint bevételt terveztünk. Az egyéb tervezett bevételünk 5 millió 663 ezer forint. Hogy nem terveztünk, és nem gazdálkodtunk rosszul, azt bizonyítja, hogy a bevétel 1 millió 100 ezer fortnttdl volt nagyobb a tervezettnél. jegyzi-meg a főkönyvelőnő. — Természetesen — mondja a főagronómus — mert az állattenyésztésnek egy új szerkezetét alakítottuk ki. Intenzivebben foglalkoztunk a kisállattenyésztéssel, 40 ezer húscsirkét, húszezer pecsenyelibát értékesítettünk és ez folyamatosan hozta a pénzt. Az egész gazdálkodásban az volt a jó, hogy szakosodási törekvésünk helyességét a gyakorlat igazolta. Csak öt növényt, rozsot, napraforgót, csillagfürtöt, kukoricát és dohányt termesztettünk. A dohányt kivéve jó átlagterméseket takarítottunk be. Dohányt 57 hektáron termesztettünk, ezt a területet idén is megtartjuk, de belépünk a dohánytermesztési társulásba, gépesítünk és így majd elérjük, hogy zöld levélnél legalább 70 mázsa legyen a hektárankénfi átlag. Helyes döntés volt! Amióta világ a világ homokbuckáival, szalmatetős viskóival a Rácz-kastély árnyékában mindig szegény volt Nyírmihálydi. Ma sem tartozik a leggazdagabb községek közé, de jó úton halad. Az a kilenc jegyű szám a papírdarabon az elnök asztalán is ezt példázza. — Nem lettünk koldusok. Többen belátták ezt már azok közül is, akik az egyesülést ellenezték és most már a termelőszövetkezetben dolgoznak. Nagyon megdolgoztunk azért, hogy nekünk legyen igazunk. Tavaly a kis termelőszövetkezetben az év; végi elszámolás után 22 ezer 100 forint völt egy főre jutó jövedelem. Most az egyesülést követő év zárszámadásában ez az adat már 26 ezer forint körül lesz. Kifizettünk mindent, jutott pénz fejlesztésre, munkabérre és maradt három és negyed millió forint. Ez, úgy hiszem, mindenki számára meggyőző érv, ahhoz hogy az elmúlt év eleji döntés helyes volt. S. E.