Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-09 / 7. szám
1976. január 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 REFLEKTORFÉNYBEN AZ V. ÖTÉVES TERV 3. D megváltozott helyzet DINAMIKUSAN FEJLŐDÖTT MEZŐGAZDASÁGUNK. Gazdaságpolitikánk, szocialista építőmunkánk kimagasló vívmánya, hogy hazánkban szilárd és korszerű mezőgazdasági háttérrel rendelkezik a munkáshatalom. Hazánkban évek óta elegendő kenyér terem, a legtöbb alapvető élelmezési cikkből nincs ellátási gondunk, sőt mind több termékből exportra is tudunk szállítani. Mezőgazdaságunk összességében í\ csökkenő termőterület és egyre kisebb létszám mellett is évről évre növeli termelését. A második ötéves terv időszakában a mezőgazdasági össztermelés évi átlagos növekedése 1,6 százalék, a harmadikban 2,7 százalék, a negyedik ötéves terv során a tervezett 2,8—3 százalék helyett 3,4—3,6 százalék volt. Szocialista mezőgazdaságunk irr.mái évek óta példáját adja annak, hogy gépesítéssel, talajjavítással, új korszerű növényfajtákkal a terméketlennek hitt homokon is nagyobb hozamokat lehet elérni, mir húsz—harminc évvel ezelőtt a legkiválóbb földeken. A búza hektáronkénti termésátlaga, amely a világ valamennyi mezőgazdaságában az országellátó-képesség legfontosabb mutatószám, a felszabadulás előtti 14 mázsáról 37 mázsa fölé emelkedett. A termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban nem ritka a hektáronkénti 40 mázsa búza, a 100 mázsa kukorica és a 400— 500 mázsa cukorrépa. Az elért eredmények a IV. ötéves terv céljainak realitását, gazdaságpolitikánk helyességét, népünk eredményes munkáját bizonyítják. Olyan tényezők ezek, amelyekre a továbbiakban szilárdan lehet építeni. Számolni kellett azonban az ötödik ötéves tervkidolgozása során gazdasági fejlődésünket kísérő negatív jelenségekkel is. Ez utóbbiak döntően külső okokkal magyarázhatók, de munkánk fogyatékosságaival is összefüggnek. A tervidőszak utolsó két évében minden korábbinál nagyobb mértékű egyensúlyromlás következett be, amelynek -döntő oka a tőkés világpiacon — mindenekelőtt az energiahoirlozók és alapanyagok körében — végbement robbanásszerű áremelkedés, a tőkés infláció felgyorsulása, a tőkés világ valutaválságának elmélyülése és ezeknek a nemzetközi gazdasági kapcsolatainkra és külkereskedelmünkre gyakorolt sokrétű hatása volt. Ez idézte elő külkereskedelmi cserearányunk nagyfokú romlását. Az árveszteség következtében 1974—75-ben az előirányzottnál kevesebb lehetett a belföldi felhasználásra elosztható nemzeti jövedelem. Ugyanakkor nem csökkent, sőt növekedett a hazai fogyasztás és felhalmozás üteme. A belföldi felhasználás meghaladta a megtermelt nemzeti jövedelmet és a jelentős különbséget behozatali többlettel fedeztük. A kialakult egyensúlyhiányt nem tekinthetjük kizárólag a külső, a munkánktól független tényezők következményének. A megváltozott világgazdasági helyzet szembetűnőbbé tette gazdasági munkánk hiányosságait, mindenekelőtt azt, hogy a szükségesnél és lehetőségeinknél is lassabban halad előre a termelés szerkezetének korszerűsítése, az exportképes, gazdaságos termelés aránya nem éri el az indokolt mértéket, s nem igazodik megfelelően a világpiac megváltozott követelményeihez. Nem javult kielégítően a beruházási tevékenység, az üzem- és munkaszervezés, az állóeszközök kihasználása, a munkaerőgazdálkodás. A megváltozott helyzet felismerését lassan követték a szükséges intézkedések. A cserearány romlásából származó veszteségeket döntő mértékben az állam vállalta magára anélkül, hogy egyéb kötelezettségeit csökkentette volna!MINDEZ JELZI AZT IS, hogy gazdasági építőmunkánkat az ötödik ötéves terv időszakában a korábbiakhoz képest nehezebb feltételek mellett folytathatjuk. Pártunk, kormányunk eredményeink számbavétele, helyzetünk reális alapján határozta meg fejlődésünk fő irányát. Az ötödik ötéves terv legfőbb politikai célja a fejlett szocialista társadalom építésének folytatása. A népgazdasági tervezés és az irányítás színvonalának emelésével a tudomány és a technika eredményeinek széles körű felhasználásával, a termelés korszerűsítésével, bővítésével a nemzetközi gazdasági együttműködésből, különösen a KGST-országok közötti gazdasági integráció fejlesztéséből fakadó előnyök kihasználásával magasabb szintre kell emelni a szocializmus anyagitechnikai bázisát, dolgozó népünk életszínvonalát, tovább kell gyarapítani a nemzeti vagyont és megfelelő színvonalon kell tartani az ország védelmi képességét; Gazdaságpolitikánk fő irányvonala a további fejlődés döntő feltétele a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása. Előtérbe kerülnek a gazdasági növekedés intezív tényezői, gyorsabb ütemben kell növelni a munka termelékenységét, a felhalmozás hatékonyságát, csökkenteni kell a termelési ráfordításokat, javítani kell az álló- és forgóeszközök kihasználását, s fokozott takarékosságot kell megvalósítani az energia- és anyagfelhasználásban. A termelés növekvő hatékonyságának megalapozása érdekében a termelőegységekben meg kell gyorsítani a gazdaságos termékszerkezet kialakítását, az exportképesség fokozását, a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk szélesítését. Alapvető feladat, hogy az élenjáró tudományos és műszaki eredmények minél hamarabb terjedjenek el a gyakorlatban, korszerűsödjenek a vállalati irányítás módszerei, javuljon a vezetés, a munka- és üzemszervezés színvonala, gyorsuljon meg a termelés hatékonyságát növelő tartalékok feltárása. GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÜNK EGYIK LEGÁTFOGÓBB KIFEJEZŐJE a nemzeti jövedelem alakulása. A nemzeti jövedelem színvonala — amit a nemzetközi összehasonlítás céljából többnyire az egy főre jutó nemzeti jövedelem mutatójával mérnek — átfogó képet ad az ország gazdasági fejlettségéről. A nemzeti jövedelem növekedési üteme pedig arról tájékoztat, hogy milyen dinamikus a gazdaság fejlődése, milyen mértékben fejlesztik a társadalom szükségleteinek kielégítését és a bővített újratermelést szolgáló termelést. Kézenfekvő, hogy a nemzeti jövedelem dinamikus növelése egyúttal a fogyasztás és a felhalmozás lehetőségeit is javítja. Az ötödik ötéves- tervtörvény a termelőerők fejlesztésében eddig elért eredményeinkre alapozva öt év alatt a nemzeti jövedelem 30—32 százalékos növelését irányozza elő. (A nemzeti jövedelem, tervezett növekedési üteme megegyezik a IV. ötéves terv előirányzatával, de valamelyest elmarad az előző öt évben elért növekedési ütemtől.) Nemzeti jövedelmünk tervezett növekedési üteme meggyőzően tanúskodik szocialista gazdaságunk fejlődéséről. Igazi értékét akkor látjuk igazán, ha figyelembe vesszük, hogy a felszabadulás előtt Magyarország nemzeti jövedelme — a nyugati országok pénzügyi támogatása ellenere is — mindössze évi 1—2 százalékkal növekedett, sőt egyes években csökkent. A NEMZETI JÖVEDELEM NÖVEKEDÉSE döntően a foglalkoztatottak számának változásától és a munka termelékenységének növekedésétől függ. Az elmúlt évek során az extenzív fejlesztés lehetőségei kimerültek. A következő tervidőszakban mindössze a foglalkoztatottak számának 60 ezerrel történő növelésével lehet számolni. S ha mindehhez még azt is figyelembe veszszük, hogy a növekedés egyéb hazai forrásait — a beruházásokat, az energiát, a nyersanyagot — a korábbinál kisebb mértékben bővíthetjük, s hogy a világgazdasági folyamatoknak népgazdaságunkra gyakorolt kedvezőtlen hatásával sajnos továbbra is számolnunk kell, még egyértelműbbé válik, hogy a jövőben a termelés növelését teljes egészében a munka termelékenységének növekedésével biztosítjuk. Más szóval a gazdasági növekedés intenzív módszerének hatékonyabb alkalmazása a nemzeti jövedelem oldaláról is indokolt. termelékenység a tervezettnél gyorsabb emelkedése egyúttal biztosíthatja a nemzeti jövedelem tervezettnél nagyobb növekedését is. A nemzeti jövedelmet az anyagi javak termelése során hozzák létre: az ipar. az építőipar, a mezőgazdaság, valamint a szállítás és hírközlés területén. A-nemzeti jövedelem létrehozásában az egyes fő ágazatok részvételének arányából következtetni lehet az ország gazdasági szerkezetére, illetve az arányváltozásból a gazdasági szerkezetben bekövetkezett változásokra. Az előző tervidőszakok egyik jellegzetessége volt, hogy állandóan növekedett az ipar részaránya a nemzeti jövedelem termelésében. Ez a tendencia az ötödik ötéves tervidőszakban is folytatódik. 1975—1980. között a nemzeti jövedelem termelésében az ipar hozzájárulása 37—38 százalékkal növekszik az előző öt év együttes összegéhez viszonyítva. A mezőgazdaság hozzájárulása ennél kisebb ütemben — 16—18 százalékkal nő — ami a mezőgazdaság alacsonyabb fejlesztési ütemével indokolható. A nemzeti jövedelem teremt alapot a lakosság anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítéséhez, a fogyasztáshoz, az ország termelő és nem termelő álló-, illetve forgóalapjainak növeléséhez, a felhalmozáshoz, illetve külföldi adósságaink törlesztéséhez. A FOGYASZTÁSI ÉS A FELHALMOZÁSI ALAP között szoros az összefüggés: adott nagyságú nemzeti jövedelem esetén az egyik növekedése szükségszerűen maga után vonja a másik csökkenését. Világosan kell azonban látni, hogy a fogyasztás és felhalmozás arányának változatlansága mellett is növekszik mindkét alap, ha nő a nemzeti jövedelem. Hiba lenne azonban, ha a fogyasztás és felhalmozás arányát csupán technikai jellegű arányosságnak tekintenénk. A fogyasztás és felhalmozás arányát ugyanis számos társadalmi-politikai megfontolás befolyásolja, és amikor ezt az arányt a kormány meghatározza, akkor mindezeket a tényezőket megfontolja. (Folytatjuk) Közel 30 méter magasban a forgácsszárító ciklon szerelését végzik a munkások. Halszázmilliás fejlesztés Vásárosnaményhan Az ÉRDÉRT legnagyobb beruházását végzik a vásárosnaményi faforgácslapgyárban. A több mint 600 millió forintos beruházásból korszerűsítik, bővítik a bútoripar és az építőipar által igen keresett faforgácslap-gyártást. A szükséges gépi berendezések nagy többsége már megérkezett Finnországból. Az építők és szerelők a hideg idő ellenére jó ütemben végzik a munkát, s a tervek szerint még ebben az évben be is fejezik. Elek Emil felvételei ÓRIÁSTARTÁLYOK TÖVÉBEN „Olajbányászok" Fényeslitkén Fehér és ezüst színű, henger alakú tartályok emelkednek a hómezök fölé Fényeslitke határában. A fehérek kőolajtartályok. Egy-egy 20 ezer köbméter kőolajat tartalmaz. Ezekben fogadják a szovjet földről érkező „fekete aranyat.” így lett híres falu Fényeslitke. Itt jószerencsét! — köszönnek vissza. Olajbányászok? Is. Olajszállítók? Is. A kettő együtt. De mindenképpen kemény kötésű munkások. S ha nem is hangoztatják, arra büszkék, hogy Magyarország legnagyobb „olajbányájában” dolgoznak. Csak a bánya megnevezés a tévedés, a többi stimmel, mert. 1975-;ben — mint a kommunisták év végi beszámoló taggyűlésén kiderült — 6 millió 336 ezer tonna kőolajat „bányásztak", vagyis fogadtak. Helytállás nehéz körülmények között Olyan ez az állomás,* mint oázis a homoktengerben, ahol hetvenkét ember — többsége munkás, műszaki, elektrikus. technikus — kemény kötésű férfiak, s a legnehezebb körülmények között is helytálló kommunisták — élnek, dogoznak, állnak helyt. Nincs közöttük egy ember sem, aki olajüzemből, olajbányából került volna, kivéve Kriska Lászlót, a fiatal párttitkárhelyettest, aki a zalai olaj mezőkről érkezett. Olajipari technikuma van. S nem véletlen, hogy éppen ő az olajátvételi csoport vezetője. Az ország különböző részeiből verbuválódott gárda. Három esztendővel ezelőtt alakult meg a pártszervezet, melynek alapító tagja, s azóta is titkára a mindenre figyelő párttitkár Bogár István műszakvezető, aki Borsodból származott ide. Tizenheten vannak. Ennyi kommunista nevében gyűltek egybe értékelni az elmúlt esztendei munkát, amit a párttagok végeztek. Volt miről számot adni, hiszen valamennyi fizikai állományú, többsége a „fedélzeten” dolgozik. Erről szólt szerényen a halk szavú Bogár. Itt formálták. edzették párttaggá Korcsmáros Tibort, (művezető lett), Szűcs Gábort (tmk-csoportvezető),' Fiumei Károlyt (elektrikus) és Simon Gyulát (tartály kezelő). Hatmillió tonna olaj Ez nem szólam itt. Különben, hogyan is érhettek volna el olyan eredményt, amelyről — ők szerényen adnak számot. 1974-ben 5 millió 160 ezer tonna kőolajot fogadtak a Barátság Il.-őn, és továbbítottak. 1975-ben az éves tervük: 5 rrúUió 400 ezer tonna volt. Ezt teljesítették túl 6 millió 336 ezerre! Hogy hogyan? „Nyomták”, adták a szovjet olajbányászok a fekete aranyat, „csak” fogadni kellett. És ez a csak igen jelentős, mert fel kellett rá készülni műszakilag, emberileg, jó szervezettséggel. Ebben járt elöi, mutatott példát a párttagság. Megjegyzi a párttitkár: „Itt minimális üzemzavar is 1 órás kiesést okozhat. És tudja mit jelent? Kilencszáz tonna! kőolaj szállításának a késedelmét. „Pedig minden cseppjét várják az üzemek az ország belsejében. Hogy voltak kiesések? Igen. Feszültségingadozás miatt, s a rellédifferenciák okozták, ök értik a titkár szakszerű magyarázatát, de laikus aligha. És figyelmeztetők a szavak, több figyelmet kémek. 1975-ben volt — sajnos — egy 72 órás kiesés is. Csőtörés miatt. Ilyenkor „béna” lett egy időre a „bánya”. Később keményebben dolgoztak. És megérkezett az olaj. öröm, újongás, s megfeszített munka. Rávertek. Különösen ezért figyelemre érdemes, hogy ennek ellenére is túlteljesítették a tervet november végére! Nemrégiben a fényeslitkei népfortbizottságtól egy levelet kapott az olajosok pártszervezete. Köszönetről szól — a munkáért — amit a szocialista brigádok végeztek. Három szocialista brigád, 58 munkás! Csodálkozzunk azon, hogy Fényeslitkén a faluban este villanyfényes mérkőzést vívhatnak most a röplabdások? Ezek a munkások szereltek villanyvezetéket. 1500 társadalmi munkaórát végeztek a községért. Parkot építettek. Szólt erről a beszámoló. És halványan a munkáról, a helytállásról. Nekik ez természetes. Csak kívülállóknak tűnne fel, hogy különösebb hangoskodás nélkül említik a helytállást, fegyelmet. De a fegyelmezetlenségre azonnal reagálnak. Itt fillérekből adódnak százezrek. Vizsgálta a gazdasági vezetéssel együtt a pártvezetőség is, hogy' 1 tonna kőolajat mennyi villamos energiával szállítottak el. ütőéren tartják a kezüket Ez 1974-ben 3,1 kW/óra volt. Ennyibe került. Tavaly már csak 2,72. Ha a milliókra vetítjük, akkor ez a megtakarítás 315 ezer forint. S valójában nem vita volt ezen a beszámoló taggyűlésen, hanem meghitt beszélgetés tízegynéhány ember, kommunista között. Közös ügyükről, amit végeredményben nagy-nagy felelősséggel kell végezniük, mert az ország egyik legfontosabb ütőerén tartják kezüket. S nem lehet mindegy, hogyan érzékelik a gondot, s mit tesznek, hogyan állnak helyt. Erről szólt Szűcs Gábor a gépészeti csoport fiatal tmk-s vezetője, KISZ-titkár, aztán Szilágyi Sándor elektrikus, akinek roppant fontos beosztásban kell helytállnia a jövőben is. Fiumei Károly is e felelősséget említette, amikor az emberek képzéséről, tudatformálásának fontosságát tette szóvá. Vajon mit is kívánhatnánk a fényeslitkei „olajosoknak”, az itt dolgozó párttagoknak? Azt, hogy célkitűzéseik teljesüljön ez évben is. Jószerencsét hozzá. Farkas Kálmán
