Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-09 / 7. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. január 9. Politikai A japán külügyminisztérium szóvivője: Utazás Csehszlovákiában (3.) paralizis ? Hiába festett a falra mindenféle világpolitikai ördögöt a Fehér Ház és a külügyminisztérium — az amerikai szenátus az angolai beavatkozás ellen szavazott. A kormány még a kongresszus másik testületében, a képviselőházban reménykedhet, de nem sok alappal. Mert korántsem csak Angoláról van szó, nem csak arról, hogy a vietnami kígyó megmarta kongresszus fél az egyelőre még csak gyík méretű angolai CIA-akcióktól (persze: annak idején Vietnam is néhány zsoldossal, ügynökkel és fegyverszállításokkal kezdődött...), sokkal inkább arról, hogy Angola ügyében is folytatódik a kormány és a kongresszus hatalmi kötélhúzása, amelyben a törvényhozás ellenőrzése alá akarja vonni a külpolitikai irányítást. „Ha ez így megy tovább, kongresszusi külpolitikát fogunk folytatni” — zsörtölődött a külügyminisztérium, a State Department egyik vezetője. Az pedig fából vaskarika — fejtegeti minden beszédében, szinte már könyörögve Kissinger. A kongresszus megszabhatja az irányokat, ellenőrizheti a külpolitikai gyakorlatot, mégsem szólhat bele a „napi diplomáciába” — érvel a külügyminiszter. Az egykor felsőfokon magasztalt „diplomáciai varázsló” érvei borsóként hullanak le a Caoitolium falairól: megkopott Kissinger varázsa is. A szavainak ellentmondó titkos külpolitikai akciók (például Chilében bizalmatlanná tették a honatyákat a professzori ékesszólással szemben. De ami a fő: — ha tetszik, ha nem, ha észszerű, ha nem — az amerikai kongresszus most revansot kíván venni a kormányon. Az „elnöki külpolitika” Vietnamot, CIA-ügyeket eredményezett, tetszetős hát a jelszó: „Nagyobb kongresszusi ellenőrzést!” Igen ám, de mi a kongresszus: egy felső- és egy alsóház, 535 politikussal, aki a legkuszább érdekszövevényeket, képviseli, s jóformán szünet nélkül a saját újraválasztásukkal törődnek, meg főleg azzal, hogyan biztosíthatják az ahhoz szükséges pénzt (vállalva a lekötelezettségek sorát). Nem csoda tehát, hogy a jogos ellenőrzési vágy szinte elválaszthatatlanul keveredik a szereplésre törekvéssel és az érdekeltségek aktív szolgálatával. S mivel a demokrata párt, vagyis az ellenzék van többségben, amelynek elnökjelölti posztjára jóformán bárki pályázhat, sokan 1976 politikai ugródeszkájának tekintenek minden olyan ügyet, amely biztosíthatja számukra az újságok első oldalát, a tévéhíradók figyelmét. Ezért sincs kimutatható következetesség a múlt év kongresszusi külpolitikai lépéseiben. Lefogták a kormány kezét Indokínában és Angolában, a török segély és a CIA ügyében, ám a szovjet—amerikai kereskedelmi törvény ügyében is, és a Panama-csatornáról kötendő, Latin-Amerikában követelt új szerződés kérdésében. S máris latolgatják az elemzők, minő szerepet játszana a kongresszus a kritikus választási kampány hónapjaiban egy esetleges új SALT-megállapodás "kapcsán, avagy éppen az Egyesült Államok és a Közös Piac régi keletű piacvitáinak konkrét ügyeiben? Most tehát a másik véglet felé lendült az amerikai politikai inga, s a legtöbb megfigyelő szerint visszalendüléséig, a hatalmi harc eldőltéig alighanem „politikai paralizisra” kell számítani. Sokak szerint Kissinger — noha nem állt szándékában — végül is emiatt fog idő előtt lemondani. Gromiko tokiói útjáról Biloviczei „Béke” Kuroda Mizuo, a japán külügyminisztérium hivatalos szóvivője, csütörtöki sajtóértekezletén Éliás Bélának, az MTI tokiói tudósítójának kérdésére válaszolva a következőket mondotta Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter január 9-én kezdődő tokiói látogatásáról: — Gromiko szovjet külügyminiszter látogatására annak a megállapodásnak értelmében kerül sor, amelyet tavaly januárban értek el Mijazava Kiicsi japán külügyminiszter moszkvai látogatása alkalmával. A szovjet külügyminiszter ezúttal harmadszor jár Japánban. Mint ismeretes, Andrej Gromiko elsőízben 1966 júliusában, másodszor pedig 1972 januárjában látogatott Japánba és folytatott tárgyalásokat japán partnerével. A japán kormány szívélyesen üdvözli a szovjet külügyminiszter látogatását, amely jelenfős fejlemény a két ország kapcsolatában. A január 9-től 13-ig tartó látogatás. — amely egyszersmind a japán —szovjet külügyminiszteri konzultáció újabb fordulója is lesz, — jelentős eseményének ígérkezik az a tárgyalássorozat, amely Andrej Gromiko és Mijazava Kiicsi japán külügyminiszter kö—.zött zajlik le. Anélkül, hogy "vállalkoznék arra, hogy meghatározza, mit ölelnek majd fel ezek a tárgyalások, úgy vélem, > hogy szó lesz a két ország közti békeszerződés előkészítéséről, japán—szovjet bilaterális kérdésekről, valamint a legfontosabb nemzetközi problémákról. A szóvivő a továbbiakban kifejtette: ami a japán felet illeti, valószínűleg felvet majd olyan kérdéseket, mint például a halászat, a gazdasági együttműködés.továbbfejlesztése, valamint" a Szovjetunióban élő japánok hazatelepítésének kérdése. Kérdésre válaszolva a szóvivő elmondotta, hogy 1974- ben két és fél milliárd dollár volt a japán—;s^ovjet külkereskedelem volumene, és ismertette azokat a megállapodásokat, amelyek értelmében Japán együttműködik a Szovjetunióval _ a szibériai természeti _ kincsek kiaknázásában. Példaként említette a kooperációt az erdőiparban, a szénbányászatban, valamint új olaj- és gázlelőhelyek feltárásában. A-japán sajtó kommentárjaiból az derül ki, hogy Tokió vezetői bizonyosra veszik: a japán—szovjet külügyminiszteri megbeszélések egyik jelentős nemzetközi témája lesz az a szovjet javaslat, hogy megérett az idő egy ázsiai kollektív biztonsági rendszer kérdésének felvetésére. A Krasznaja Zvezda a Varsói Szerződésről A VILÁGRÉSZEKET ISMERTETŐ SOROZAT harmadik tagja, a kétkötetes „Európa” így ír Dél-Morvaországról: Jihlavától Gottwaldovig terjed, központja Brno. A kapitalista időszak alatt a körzet nyugati része, a jihlavai terület gazdaságilag elmaradott volt. Nem rendelkezett jelentősebb ipar" ral, mezőgazdasága is gyéren jövedelmezett, a vezető helyen a burgonyatermelés állt. Szeszfeldogozó iparának is ez volt az alapanyaga. Jogos a múlt idő, a volt,. Ma egészen más a helyzet. Tapasztalhattam ezt Velke Bilovicze nevű faluban, ahol egy közepes színvonalúnak tartott termelőszövetkezetbe látogattam kollégáim társaságában. Előbb érkeztünk, fölhasználtuk az időt egy kis sétára. Az elnök, Frantisek Rezni és a főmechanikus. Rostislav Lebloch elnézést kért, de közben magyarázták is, hogy későbbre vártak. Nekem így volt jó. örültem, hogy láthattam a biloviczei temetőt és az épülő családi házakat. Rezni elnök alacsony termetű, széles vállú, vöröses hajú férfi, negyvenes éveit taposhatja. Fiatal nő kíséri, aki nagyon hasonlít rá. A tolmács mondja, hogy lánya. Miluse Rezni tizennyolc éves és a lednicei egyetemre jár, kertészeti és szőlészeti fakultásra. A kalauzolást a főmechanikus veszi át, ami érthető is, mivel a téesz gépparkját és műhelyeit mutatják meg az- irodaépület mögötti területen. A Varsói Szerződés ereje továbbra is valamennyi európai nép biztonságának egyik legfontosabb tényezője — állapítja meg a Krasznaja Zvezda. A lap rámutat: olyan feltételek közepette, amikor a reakció és a háború erői nem csökkentik militarista készülődéseiket, a Varsói Szerződés országai — miközben állhatatosan folytatják a harcot azért, hogy a nemzetközi kapcsolatokban gyökeret verjenek a békés egymás mellett élés elvei — kénytelenek együttes erőfeszítéseket tenni védelmi képességük erősítésére. Az SZKP, a szovjet kormány, más testvéri országok kommunista és munkáspártjai és kormányai állandó gondot fordítanak hadseregeik megerősítésére, és ez lehetővé tette, hogy az utóbbi öt évben új, minőségi ugrás következzék be az egyesített fegyveres erők fejlődésében. A szovjet lap a továbbiakban, a katonai együttműködés egyik legfontosabb irányáról: a szárazföldi csapatok és a flották együttes felkészüléséről írva megállapítja, hogy a közös hadgyakorlatok lehetővé tették a tapasztalatok kicserélését a csapatok felkészüléséről és a harci akciók leghatékonyabb módjainak kidolgozását. A közös hadgyakorlatok hozzájárultak a szövetséges hadseregek személyi állományának az internacionalizmus szellemében történő neveléséhez, a testvéri hadseregek közötti kapcsolatok bővítéséhez, barátságuk megszilárdításához is. A Krasznaja Zvezda befejezésül leszögezi: a Varsói Szerződés tagállamai kommunista és munkáspártjainak és kormányainak a biztonságuk szavatolására tett egységes akciói révén az egyesített fegyveres erők megbízhatóan gátat vetnek az imperializmus agresszív törekvéseinek, kedvező feltételeket biztosítanak a szocializmus és a kommunizmus építéséhez. _________ ELSŐ RATEKINTÉSRE IS KITŰNIK, hogy nagyon jól gépesített szövetkezetben vagyunk. A rend és a tisztaság csak nekem tűnik különösnek, mert az elnök még ezzel is elégedetlen, s megjegyzi, most akarnak újabb betonutakat építeni és a parkolóhelyeket is szeretnék már lebetonozni, hogy ne a salakon álljanak a traktorok és a kocsik. líebloch mérnök adatokat sorol: — száz darab kisebb és nagyobb traktorunk van és tíz darab lánctalpas. — Zetorokat látok 35-től 80 lóerőseket. Mondja a gépek főnöke, hogy hamarosan vásárolhatnak 120 és 160 lóerős Zetorokat is, mivel a brnói gyár 1976-ban elkezdi a sorozatgyártásukat lengyel—csehszlovák koprodukcióban. Garczarczyk barátom élénkebb lesz erre a megjegyzésre. A géptelepen villanypózna magasságú vékon laaMHBVHi vasoszlopokon dróthuzal, amelyen számok lógnak egytől százig. A traktorokon is látni ezeket a számokat. Minden traktor és a hozzá tartozó gépek, utánfutók tisztán sorakoznak helyükön. Amikor a műhely felé tartunk, éppen beáll egy traktor, és aki leállította, hozzánk csatlakozik. Szerelő a műhelyben. — Itt ez a rend. A traktoros a műhely előtt hagyja a gépet és a többi már a szerelők dolga. Átvizsgálják, tisztítják és feltöltik üzemanyaggal. majd kiviszik a standjára, ahol reggel megtalálja a traktoros. ELMONDJA MÉG A FÖMECHANIKUS. hogy van 25 darab teherautójuk és három autóbuszuk. Természetesen sokféle és fajta speciális géppel is jól fölszerelték magukat. Örömmel nyugtáztam, hogy mennvire elégedettek a magyar gvártmánvú permetezőgépekkel, melyekkel a szőlészetükben és a gyümölcsösben dolgoznak. S most már nem térhetek ki néhánv adat elöl. Az elnök mondja: — Háromezerötszáz hektáron gazdálkodunk, amelyből 1000 hektáron gabonát. 600 hektáron kukoricát, 240 hektáron szőlőt. 200 hektáron gyümölcsösünk van. 170 hektáron öntözéses kertészetünk, 5 hektáron virág, a többi különféle takarmánytermelést szolgál, jelentős a cukorrépa. Megtudom még, hogy évente ötezer sertést hizlalnak a téeszben, ötszáz anyakocájuk van. 2500 szarvasmarhát tartanak, s van 650 tehenük, boylercsirkéjük száma évente 50—70 ezer, pulykából eddig ötezret neveltek évente, de az idén már 10 ezret szeretnének. — Jól jövedelmez — emeli föl az ujját Frantisek Rezni. Elmegyünk a gyümölcsösbe és a szőlőbe. Ez igen, —csodálkoztunk a gyönyörű szőlőtáblákon és szépen termő almáskerten. Akár Szabolcsban, vagy a szőlő láttán a villányi lankákon is állhattunk volna. Észrevettem, hogy az elnöknek ez lehet a kedvence. Ragyogott az arca, csillogott a szeme, s közben minket vizsgálgatott, figyelte, hogyan reagálunk, milyennek látjuk az almáskertet és a hatalmas táblákban húzódó szőlőt. Olyan volt, mint egy édesanya, akinek a gyermekét látogatták meg. Nem akart dicsekedni, várta, hogy mi dicsérjük az ő büszkeségét. Efc tekinthettünk a kötelező udvariaskodástól, elismerésünk Szartat nyilatkozata Az egyiptomi gazdaságnak komoly „vérátömlesztésre” van szüksége, hogy leküzdhesse a jelenlegi válságot, — jelentette ki Anvar Szádat egyiptomi államfő az A1 Szijasza című kuvaiti lapnak adott interjúban. Az egyiptomi államfő elmondotta, hogy az elkövetkező két évben mintegy négymilliárd dollárra lesz szükség az egyiptomi gazdaság szanálásához, s ezt az összeget a testvéri arab államoktól akarja kérni. Fedezetül a Szuezi-osatorna, valamint a Sínai-félszigeten visszakapott olajkutak évi 6—700 millió dolláros jövedelme szolgál majd. A hitel megszerzése érdekében — jelentette be Szadat — a közeljövőben közel-keleti körútra I indul Mamduh Szalem miniszterelnök. Az interjú további részében Szadat bírálta a Szíriái Baath Párt politikáját, bár úgy nyilatkozott, hogy nagyra becsüli Asszad Szíriái államfőt. Kürti András: 26. Következik a hagyományos kézszorítás, aztán a kosár, a zsák, a kölyök már nincs sehol. A fészerhez ballagok, elhúzom a reteszt. — Vége a rabságnak, fáradjanak ki a fényre, hölgyeim és uraim! Elsőnek a szemüveges Ilse lép ki. Izgatottan néz körül. — Hol a fiú? Csak nem történt vele valami?! — Nincs semmi baj. Eltekintve attól, hogy elszakadt a nadrágja és néhány karcolás van a kezén. Gondolom, ilyesmi már a múltban is előfordult nála, és a jövőben sem kizárt. Egyébként negyedórán belül itt lesz. Pompás fickó, kitűnően oldotta meg feladatát, büszkék lehetnek rá. Renate felé fordulok, alsó ajka beszíva, egész testében remeg a kíváncsiságtól, bűvölő kék szemében ezer kérdőjel. — Hogy vagy? — érdeklődöm- — Nem féltél a sötétben? Nekem ugrik, hátrálok, elkapja a fülemet. Valósággal lóg rajta. — Megöllek — sziszegi —, széttéplek, ha azonnal nem mondod meg, bevált-e az ötleted, vagy sem? — Ja, az ötletem?... Hát igen, azt hiszem, sikerült... Mondd, nem volna kedved fürödni egyet?... Hű, ez fájt! Elrántom a fejem, ez a kis bestia majdnem leszakította a fülemet. És még azt mondják, hogy a dán nők nem temperamentumosak, túlságosan szelídek. Köszönöm szépen! — Kérem, kedves Hans — szólok Aakjaerhez —, a Törpe mielőbb beszélni szeretne önnel. Ha jól értettem, az a kívánsága, látogatná meg az érdekelt többi szakember társaságában, hogy megbeszéljék a munkálatok mielőbbi elkezdését. Mármint azoknak a bizonyos gátló áramköröknek, vagy mi a csodának a beszerelését. A professzor szobájának heverőjén ülök Renate mellett, borogatással a fülemen. Aakjaer még a tisztásról elrohant, hogy haladéktalanul megszervezze a randevút a Törpénél, Nagy Erik és Ilse valamivel később hazavitték az időközben szerencsésen előkerült Kis Eriket, hogy lecsutakolják, másik ruhát adjanak rá. (Folytatjuk) Tsz őszinte volt. Traminit, Furmintot és Rizlinget iszogattunk a szövetkezet pincéjében, s közben beszélgettünk. Az elnök mellém ült, s érdeklődött, hogy ízlik a boruk. Mondtam, hogy finom, kellemes. Erre fölemelte a poharát és hangosan mindenkinek tudtára adta: — Egészségükre — mondta — igyanak, ha a magyar barátunknak is ízlik, akkor csak nem lehet olyan rossz. FÖLJEGYEZTEM MÉG, hogy a 3500 hektáros szövetkezet 1952-ben alakult, de akkor' csak a biloviczeiek voltak tagjai, azóta csatlakozott hozzájuk a szomszédos falu, Moravski Zsiskov lakossága. Egyébként Rezi Frantisek ott volt elnök, az itteniek elnöke Leblach volt. A növekvő eredmények igen magas életszínvonalat és gondoskodást garantálnak a két falu aprajának és nagyjának. A tagok átlagosan megkeresik az évi 24 ezer koronát, amelyet havi egyenlő részletekben vehetnek föl, s az esztendő végén, ha a tervezettnél valamivel jobbak az eredmények, általában 3500— 4000 korona üt még a markukat. Az ipari tanulóknak a szövetkezet havonta 35.0 korona ösztöndíjat fizet. A tagság napi háromszori étkezést vehet igénybe a téesz éttermében (a határban dolgozóknak helyükbe viszik!), 4.70 korona térítés fejében, a többit, körülbelül 3—3,5 koronát a téesz fedezi. A betegeknek rendszeres táppénzt fizetnek és segélyt adnak, házasságkötéskor is jár 1200 korona segély, az alacsony nyugdíjakat kiegészítik. Komoly támogatást nyújtanak a fiatal házaspároknak, akik lakást építenek. Az állam ad 22 ezer koronát, a téesz pedig 10 ezret, ezenkívül ingyen szállítást és a saját építőbrigádjuk végzi el a szakmunkát. Nagyon tetszett, hogy a téesz mennyire magáénak érzi a falut, sokoldalúan se^gíti, támogatja. A szövetkezet építette föl a biloviczei kultúrkombinátot, általános szakmunkásképző iskolát, bölcsődét és óvodát. A vendéglő és az étterem, meg a presszó és a borozó is a téeszé, ők tartják fönn és olcsó árakkal, udvarias kiszolgálással állnak a falu lakóinak szolgálatára. Karácsonykor a gyermekek ajándékot kapnak a közös gazdaságtól, akik pedig színházba akarnak elmenni Brnóba, azokat autóbusszal viszik és jegyüket is a téesz fizeti. A jól dolgozó tagok külföldi utazásainak is felét a közös téríti. Nagyon érdekes és dicséretes, mennyire szeretik a gyerekeket és arra csábítják, ösztönzik őket, hogy maradjanak a faluban. Még kedveskednek is a gyermekeknek. Néhány évvel ezelőtt vettek negyven hátaslovat és a fiúk, de a kislányok is lovagolni tanulnak és egyben megtanulják szeretni a természetet és az állatokat. KOCCINTÁS KÖZBEN KÉRDEM Frantisek Rezi elnököt, hogy volt-e errefelé valamikor szőlő és említem az üzletek kirakatát, hogy öt-hat féle jó magyar bort láttam a kirakatban. Az a választék bővítésére van — magyarázta, s nem kis büszkeséggel idézte föl, hogy erre volt már szőlő a rómaiak idejében is. A Bilovicza környékén állomásozó római légiók tagjai telepítettek szőlőt. S arra is büszkék az itteniek, hogy a X. században Ludmilla Venczel születésére'Biloviczéből vitetett bort Prágába. Búcsúpoharunkat emeljük, az elnök magyarosan köszönt: — Bor, búza, békesség! — Ügy legyen — válaszolok és kortyolgatom a finom traminit. Gazdagh István n