Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-08 / 6. szám
2 KELET-MAGYARORSZÄS 1976. január 8. CSIHA ANDRÁS KINCSE Megtalált szólamok Szokatlan hobby, ha valaki rézsmozsár, guzsaj, bélyeg vagy egyéb alkalmatosság helyett megfoghatatlan, tiszavirágéletű, ám folyton újjáéledő kincset gyűjt, mint Csiha András encsencsi pedagógus. A Szabolcsból Hajdúba elszármazott, egykori ófehértói néptanító család tagja másfél éve került haza. Encsencsen telepedett le, azelőtt Hajdúhadházon tanított. Tanítói oklevele mellé munka mellett levelező tagozaton a középiskolai történelem szakos tanári diplomát is megszerezte. Az egyetem után is megmaradt az általános iskolánál. Hogy miért ez az ő titka? Bennünket inkább az izgatott, mi az a különös, megfoghatatlan kincs, amit Csiha András gyűjt az utóbbi egy évben, erős kitartással. — Dallamokat gyűjtök, vagy azt is mondhatnám ’ szólamokat — válaszol készségesen. Magyarázza, a dolog úgy kezdődött, hogy szeretett volna összetoborozni egy jóhangú iskolai énekkart 10—14 éves gyermekekből. Olyan kis közösséget, akiket az éneklés öröme, szépsége tarthat össze... Ebben még nem lenne semmi szokatlan! Szólamnézőben — Valóban nem, de a folytatás egészen fura helyzet elé állított. Bárhogyan is énekeltettem az encsencsi iskolásokat, azt kellett észrevenni, hogy csupa alt hang van itt. Honnan veszek szopránt, mezoszopránt... ? Sokáig töprengtem. Aztán nem is tudom a kényszer vagy a kísérletezés adta az ötletet, mi lenne, ha szétnéznék a szomszéd falvakban és megszerezném a hiányzó szólamokat... Az igazgatóm, Vincze István biztatott, próbáljam meg, ő is segíteni fog... így indult szólamnézőbe...? — Először Piricsére, onnan pedig tovább Nyírpilisre vitt az utam, azaz az autóbusz. Az egyik faluban megtaláltam a szopránhangú gyermekeket, a másikban a mezoszopránt. Ekkor már tudtam, hogy sikerülni kell. Beszélgettem a nevelőkkel, a gyermekekkel, a szülőkkel... Nem berzenkedett senki, hogy a három faluból verbuvált közös énekkar egy kicsit álom? —Eleinte úgy tam inkább kísérték a akadtak, akik Fotóművészeti kiállítás Mind rangosabb helyet vív ki magának a művészeti ágak között a fotóművészet. A pillanat művészeteként is emlegetik az élet, a természet legmegkapóbb jelenségeit művészi módon megörökítő fotóművészeti alkotásokat. A nyíregyházi közönség ritkán láthat szenttől szembe a kiállítótermekben művészi fotókat, ezért is érdemel figyelmet az év első kiállítása, — melyet január 6-án délután nyitottak meg a nyíregyházi városi művelődési házban. Ifjú Rácz Endre fotóművész képeit ismerheti meg a látogató, nem a teljes gazdagságában, hanem egy sajátosan érdekes megközelítésben. A művész fotóin a sokarcú fa jelenik meg. amely a természetet jelenti az embernek „él, növekszik, utódokat sár jászt a természet törvényei szerint.” A kiállított képeken a fa élettelen formája ragadta meg a művész képzeletét. Díszesen faragott tartóoszlopok, de végtére még is mosolyogtak. Némely szülő talán féltette is a gyermeket, hisz volt, aki két kilométerről járt el az esti próbákra. Talán az is megfordult a szülők fejében, hátha a tanulástól veszi el az időt az éneklés... Az első közös próba adta meg a bizalmat, ez volt az igazi élmény, s azóta mindenütt segítőkészséget tapasztalok. Hogy van az, beint Encsencsen és Piricsén, Nyírpilisen felcsendül az ének? Próba három községben — Nem egészen, de kistáján így van. Ugyanis a szólampróbákat helyben tartjuk, vagyis három részben, a három községben. Késő délután — amikor bevégeztem a tanítást az iskolában buszra szállók, Piricsén már várnak a gyermekek, megtartjuk a fél, esetleg háromnegyedórás próbát. Onnan újabb busz indul Nyírpilisre, ott is elvégezzük és este, negyed-félnyolc körül érek haza, Encsencsre... Ez így megy egy éve minden hétfőn és csütörtökön... fejfák, néprajzi értékű használati tárgyak, az emberi kéz és arc ráncait idéző erezettség, gazdag formakincs, a faragások festményre, domborműre emlékeztető jellegének felfedezése, mind-mind a fotóművész szemléletének, alkotó mondanivalójának egyegy bizonyítéka. Lakatos József festőművész, aki a kiállítást megnyitotta és röviden méltatta a fiatal fohangjukon kívül más értékeket is a gyermekek? — Hogyne, akadnak még fel nem gyűjtött és dolgozott népdalok. Ezeket feljegyzem, lekottázom és olyan szívesen énekeljük, mert a hagyomány szerint itt született a faluban. így „csipegettük” fel a „Nyírbátorba két úton keli bemenni...” című dalt is, amelyre márcsak a legidősebbek emlékeztek... Kifejezni örömünket Mire tanít még az éneklés? — Helyes, szép kiejtésre, az anyanyelv szeretetére, történelemre, sok egyébre. De legfontosabb talán az önbizalom, a bátor fellépés, a saját értékeik felismeréséből táplálkozó kedv, ami még a pályaválasztást is befolyásolhatja. Mi a véleménye, a ma embere eléggé daloskedvű, vagy inkább csak hallgatjuk a dallamokat? — Az talán nem lenne baj, hogy a dal ma már mindenütt jelen van, utcán, munkahelyen, lakásban a tévé, a magnó, a rádió jóvoltából. Csak ne felejtsünk el mi magunk is énekelni. Merjük kifejezni örömünket, vagy éppen bánatunkat, mert az éneklés erőt ad, szükségünk van rá... tóművész munkásságát, külön kiemelte a képek drámaiságát, melyet az éles fekete-fehér kontraszthatásokkal ér el ifj. Rácz Endre, grafikaszerű hatást kölcsönözve alkotásainak. Kiállítását január 24-ig tekinthetik meg az érdeklődők a Szabadság tér 9. sz. alatti városi kiállítóteremben. (P) Hoznak-e otthonról Páll Géza tapasztalkíváncsisággal próbálkozást, jószándékkal, Gyermektartás ösztöndíjból? Egy lány, egy főiskolai hallgató ellen gyermektartásdíj fizetéséért, pert indított . Az apaság nem vitás, és tekintve, hogy a fiatalember havi 1300 forint ösztöndíjat kap, a járásbíróság ennek 20 százaléka, vagyis havi 260 forint gyermektartásdíj fizetésére kötelezte, egyben a megítélt összegre a letiltást elrendelte. Ezt a döntését a megyei bíróság jogerőre emelte. Az ez ellen emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság elutasította. E határozat, újabb törvényességi óvásra, a Legfelsőbb Bíróság héttagú elnökségi tanácsa elé került, amely valamennyi korábbi ítéletet, illetve a legfelsőbb bírósági törvényességi határozatot, valamint az ösztördíjra történő letiltó rendelkezést hatályon kívül helyezte és a letiltást mellőzte. Az elnökségi tanács iránymutatóul szolgáló döntésének indoklása szerint a tanulmányok végzésének elősegítése érdekében adományozott ösztöndíj mentes a végrehajtás alól. Ennek az az indoka, hogy az ösztöndíjnak meghatározott céljuttatás jellege van. Rendeltetése annak elősegítése, hogy a tanuló a kitűzött célt: a tanulmányok végzését és sikeres befejezését elérje. Az ösztöndíjnak végrehajtás útján való lefoglalása ennek a meghatározott célnak az elérését akadályozná, vagy meghiúsítaná. Ezért minden tanulmányi ösztöndíj — összegére való tekintet nélkül — mentes a végrehajtás alól. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy az ösztöndíj a tanuló megélhetésének teljes, vagy részbeni költségét fedezi-e. (h) NINCS KIVÉTEL Próbatétel a határon A „Határőrség kiváló őrse” címmel tüntették ki a magyar—szovjet határon Záhony körzetében határőrizetet teljesítő őrs kollektíváját. A BM Határőrség legmagasabb kitüntetését szerdán adták át. — Mindenekelőtt egyet tisztázzunk: a kitüntetett őrsön ugyanolyan az élet, mint a határ más szakaszán — mondja Varga Andor tizedes, KISZ-titkár. — A határőrizet huszonnégyórás fegyelmezett munkát, teljes embert kíván parancsnoktól és az egy napja itt lévő fiatal határőrtől egyaránt. Miről jósolnak a csillagok? Igaz, de túlságosan summás így a megfogalmazás — ez derül ki az őrs barátságos klubjában folytatott beszélgetésből. Mert — amint azt a fiatal határőrök elmondták — a határon színesek a hét-Eligazítás a szolgálat előtt. Figyelő járőr. (Elek Emil köznapok is, amelyek soha nem ismétlik egymást: erőfeszítés, siker, öröm, próbatétel szinte valószínűtlenül rövid idő alatt váltakozhat. — Mondhatnám az ismert dolgokat — veszi át a szót Végh András szakaszvezető, aki a nábrádi tsz-ből vonult be — télen a hideg, a hó, nyáron a nap szívja az embert; éjjel a csillagok, nappal a felhők jósolnak arról, kedvébe jár-e az idő a szolgálatba induló határőrnek. De korántsem csak erről van szó. — Vegyük az én példámat — folytatja a szakaszvezető. — Nem részletezem, mi mindent tanultam politikai ismeretekből, emberségből, fegyverforgatásból, amióta bevonultam. De még nyolc kilót híztam is, pedig a szolgálat nagyobb megterhelést jelent, mint az otthoni gépműhelyben végzett munka. A rendszeres, fegyelmezett élet. a szolgálat feszessége és mindennapos tétje faragja, alakítja az embert. Kedvezmény a kiválóknak Végh Andrásnak hat hónapja van még a leszerelésig, s mint a parancsnok elmondja: nemcsak a határőréletről vallomásnak is beillő szafelvételei) vak igazak, hanem ennél több. Múlt évi munkája alapján alegysége „Kiváló raj” kitüntető címet szerzett, több kiváló határőrt nevelt. — És a legnagyobb öröm ebben: senkitől nem kellett megvonni a kedvezményeket — fejezi be a parancsnok gondolatsorát. Aztán elnézést kér, néhány perc múlva ellenőrző körútra indul a határra ... — Itt az élő példa — villan fel a KISZ-titkár szeme —, az őrsön alaposan elő kell készíteni minden rendezvényt, hogy ott lehessenek a fiatalok, vagy éppen határozatképes legyen a taggyűlés. A határőrök ideje órára beosztott, a szolgálatba akkor is indulni kell, ha a klubban vagy a községi KlSZ-szervezetnél éppen a legjobb program zajlik. Ezért aztán — nem titok — sok rendezvényünket kétszer tartjuk meg. hogy minél többen részt vehessenek. A KISZ-nek természetesen nemcsak a rendezvényekben van szerepe. Sajátos eszközeivel az ifjúsági szövetség is hozzájárul a jó kollektíva összekovácsolásához. Varga Andor — aki Panyoláról vonult be, és most „félidős” a határőréletben — találó hasonlatot mondott erre. „Amikor az újoncok az alapkiképzás után ideérkeznek, olyan a helyzet, mintha idegen csirke kerülne a kotlós' alá. Parancsszóval az ilyesmit megoldani nagyon nehéz. De az első szabad délutánon mi már jelentkezünk, apróbb megbízatást adunk, dicsérünk, segítünk, s az újoncérkezés után hamarosan ismét teljes a család itt, a laktanyában.” Behívó — „nászajándékként” — Nekem könnyebben ment a beilleszkedés, mint a többieknek általában — mondja a sóstóhegyi Nagy Ferenc, aki a mentőszolgálattól vonult be' májusban —, hiszen a kötött: szolgálat, az éjszakai munka nekem nem volt új. A határőrség azonban igen, s annál inkább, mert a behívó „nászajándéknak” jött, teljesen váratlanul, a házasságkötésünk utáni napon. Azóta nagyon tudom értékelni az ifjúsági törvényt is, ami a nős katonáknak a szolgálat jó ellátása esetén többszöri hazautazást, különböző juttatásokat is jelent... Néhány perc alatt hónapok története elevenedett fel az őrs KISZ-klubjában: az első járőrszolgálattól — amikor még ugyancsak torkában dobogott az újonc szíve, s az éles kétszeres súlyt nyomott a lőszertáskában —. a tegnapi kitüntetésig. Szolgálat, és sok apró emlék sikeres szellemi árverésről, a győztes mini futballtornáról, a Télapó-ünnepélyről — amelyen a községi KlSZ-szervezet egyik tagja „osztotta az ajándékot” —. s az első olyan karácsonyról. amelyen egy új, nagyobb család állította fel a fenyőfát... — De a számvetéshez hozzátartozik az is — tette hozzá a már leszerelés előtt álló nagvhodosi Krakkó Sándor szakaszvezető —, hogy nem volt. a területünkön büntetlen határsértés, és például a jeges Tiszát nagykabátban átúszó fiatalembert is fülön csíptük, alig, hogy átlépte, a határt. Együtt a községekkel — Természetes, hogy a kitüntetési ünnepségre meghívtuk a környező községek vezetőit, sok lakosát — mondja Józsa Lajos tiszt, az őrs parancsnokának politikai helyettese. — A határvidék lakosságának segítsége nélkül a mi munkánk sem lehetne teljes. A szálak sokféleképpen fonódnak szorosra: szolgálat és munka, KISZ- rendezvény és szabad idő, és rendszeresen úgy is, mint például tavaly ősszel, amikor két leszerelő határőrünk innen vitt feleséget Marik Sándor l
