Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-07 / 5. szám

2 KELET-MAGYARORSZAG 1976. január 7. Közegészségügyi „csendélet" Őrjárat boltokban, éttermekben Aligha gondolná valaki, hogy Szabolcs-Szatmár me­gyében mintegy 3 és fél ezer olyan egységet tartanak nyil­ván. ahol az élelmezés-egész­ségügyi vizsgálatokat rend­szeresen végezni kell. Üzle­tek. ABC-áruházak, tej- és húsboltok, éttermek és gyá­rak tartoznak e körbe. A fel­sorolás korántsem teljes, azt ki-ki egészítse ki saját ta­pasztalataival, hiszen minden üzlet. ahol élelmiszer kerül forgalomba. ide tartozik. Ezek ismeretében különösen is kiemelkédő az a munka, amit a közegészségügyi szol­gálat kifejt, az a hétezerre te-, hetö vizsgálat, amely állan­dóan szem előtt tartja ezeket az. egységeket. Az élelmezés-egészségügy­ről írott tanulmányában d»'. Zsirkó Edit osztályvezető fő­orvos. a megyei KÖJÁLL ta­pasztalatait elemezve abból indul ki, hogy az elmúlt évek során sikerült elérni, hogy igen szigorú kontroll alatt állnak az üzletek, üzemek, stb.. és ami talán még fon­tosabb, minden itt dolgozó át­esik a kötelező szűrővizsgála­tokon és vizsgázik általános egészségügyi ismeretekből. Ez a kép bár így szép, az ered­mények nem állnak ezzel egvenes arányban. A legtöbb probléma forrá­sa az, hogy még korántsem alakult ki a megfelelő higié­nés szemlélet. Csupán néhány példa nem ritka, hogy egy­­egv konyhai feldolgozóaszta­lon együtt áll a földes áru, a mosatlan tojás, a kész étel. Egv másik ..csendélet’’: a föl­des áru előkészítőben mosat­lan edénv. nyers hal. haszná­laton kívüli tárgy díszük. Nem ritka az sem. hogy á mo­dern nagymedencés mosoga­tóba kisméretű tálakat he­lyeznek el és így két ..kétes lében" folyik az edények „tisztítása”. Az ezek után már nem is meglepő, hogy sok helyen az ételmintát nem steril edény­be teszik el. illetve el sem Vizsgálat a KŐJÁLL felvétele) teszik. A vendéglátóegysé­gekben — kis kivételtől elte­kintve — gyakorlat, hogy a maradék ételt másnap elad­ják. Pedig komoly veszélyfor­rás a maradék levestészta, köret is. különösen akkor, ha ez a hűtőben a nyers hús szo­ros társaságában lapul. Nos, ez nem jellemző az élelmiszerrel foglalkozókra. A vizsgálatok tanúsága sze­rint a legkorszerűbb körül­mények között is hiányzik a minimális felelősségérzet. Igv viszont nem sokat ér a csillo­gó csempe, a hűtővitrin. A zsebkendőhasználat, a nagyon gyanús tisztaságú kendőkkel történő kéztörlés számos fer­tőzésforrást rejt magában. Jóllehet rendelet írja elő. a hiányos ellenőrzés, a bolti dolgozók nemtörődömsége te­ret enged a lazaságnak. Sajnos. az esetenkénti KÖJÁLL-ellenőrzés nem je­lentheti a teljes megoldást. A vásárlókon is sok múlna, ha laborban. (Gaál Béla komolyan vennék azokat a jogokat, melyek az egészséges kiszolgálással kapcsolatban is megilletik. De a vevő elfogad csomagolatlan árut. nem ki­fogásolja a bolti dolgozó, vagy éppen pincér kezének tisztaságát, a piszkos körmöt, a szakszerűtlen tárolást és így tovább. Pedig ha következe­tesebb lenne a vevő. meg­gyorsíthatná a rendcsinálást az élelmiszer-kereskedelem­ben, a vendéglátásban. A megyei tapasztalatok egyértelműen azt bizonyít­ják: nem elég a korszerű üz­letek. éttermek kialakítása, ne;n mindig csak a jó és mo­dern felszereléseken múlik az élelmiszer-egészségügy. Lé­nyegesen javítani kell a dol­gozók szemléletét, a higiénés ellenőrzést a vállalatok belső ügyévé is kell tenni. Csupa parancsolómód. És ez itt ért­hető. Százezrek egészségéről van szó. (bürget) A Krúdy-művek reneszártszának újabb jeT lentős példáját tanúsíthatják azok a televízió­­nézők, akik megtekintették vasárnap este a „Napraforgó”-t, nagy írónk 1918-ban írt regé­nyének magyar—olasz koprodukeiós tévéfilm­változatát. A koprodukció ötletét tán az ad­hatta. hogy a főhős „nyírségi Falstaff’, Pistoli feltehetően olasz ősei, mint kiderült, még An­­jou-királyainkkal jöttek az országba „együtt­működni”, sőt új hazára lelni — a kóbor ka­landorok délies vérmérsékletét és csapongó fontáziáját temperálta Pistoliban élveteggé, il­letve kötötte földhözragadtá a megtartva meg­őrző múltbéli táj-, vagy tévéfilm készítésének és forgalmazásának gazdasági-gazdaságossági előnyei. Akárhogyan is van, a közös produkció sikeresnek bizonyult. Pedig az alapmű, a „Napraforgó” a múltba süllyedt nyírségi tájban (ebből a tévéfilm a ti­­szadobi kastély, a mai gyermekotthon épületét és francia parkját jól felismerhetően fel is villantotta) gyökerezik, ennek a földnek a megtisztító, megőrző erejéről való prózai köl­temény, különös hősei múlt századi nyírségi figurák, grófok vagy legalább kurtanemesek, műlovarnő és fogadósné, álhuszár és lecsúszott kártyabolond. És persze maga Pistoli, a feled­hetetlen Krúdy-hösök egyike, aki mégis leg­alább igazi férfi, akiben a legtisztább költészet a legvaskosabb parlagiassággal elegyedve hoz létre groteszk disszonanciát, s akit nőket gya­­lázó és alázó (s persze értük rajongó) élete el­lenére is rokanszenvesnek érezhettünk. Közös ezekben a múlt periférikus árnyalakjaiban, hogy valamennyien másképpen élnek, é's főleg Szeretnének élni, mint a társadalom „közönsé­ges” tagjai, ám szembeállásuk gyümölcse vol­taképpen csak a magány. A legtárgyiasabb valóság a tiszta köl­tészet hangján szólal meg Krúdy-regény pél­dabeszédében a dzsentrivilág pusztulásáról. A film híven ódézte a miliőt, a hangulatot és a mondanivalót. Horváth Z. Gergely, a némileg összefogott forgatókönyv írója és a „Napra­forgó” rendezője a mű lírai képsorokká fogal­mazásával és az egységes színészi játékstílus megteremtésével érdekes, Krúdyhoz méltó transzponálást végzett, melyben bizonyára Be­nedek Katalin dramaturg is részes. Merkovszky Pál Az óév búcsúztatásának előkészületei, nagy nyüzsgése és ulórezgései annyira szilveszteri műsor központuak, hogy szinte nem is illik másra figyelni, egyéb adásokra reagálni, pe­dig a múlt héten — vagyis az óév utolsó és az új év első napjaiban — több olyan rádiómű­sor hangzott el, melyről érdemes legalább né­hány mondatot lejegyezni. Mándy Iván hangkomédiája, a Ha köztünk vagy, Holman Endre nem az alapötletével le­pett meg, hisz’ sok olyan regény, hangjáték is­meretes, amelynek egyik-másik szereplője a láthatatlanság tulajdonságának birtokában meglesi az embereket, rokonait, barátait. Ez a kíváncsiság örök az emberben: hogyan folyik az élet nélkülünk! Mint kiderül Mándy hang­játékából: zavartalanul, olyannyira, hogy a már a túlvilágon bolyongó két „szellem” min­duntalan földi dolgokkal foglalkozik akarva, akaratlan. S ebbe végül is belefáradnak. Az ember életkedvének, éle tszeretet ének tükre ez a fordított világ.amelyben sok minden lehetséges. Az a jó ebben a hangjátékban, hogy a hallgató a legtermészetesebben elfogadja ezeket a képtelen helyzeteket. Az viszont öreg hiba, hogy semmi komolyabbat nem találni ebben a „tündéri komédiában”, pedig a mű­faj ezt nem tiltja, sőt kötelezővé tette minden­kor. Ha rangsor — s nem az időrend — szerint vettem volna a megemlítésre szánt, nem szil­veszteri műsorokat, akkor a Váci Mihály éle­téről és munkásságáról szóló dokumentummű­sorról, A sokaság fiáról szóltam volna legelő­ször. A harmadik (gondolom, befejező) részt hallhattuk vasárnap délelőtt, kár. hogy ennek közlése időben távolesett az első két résztől. Ez legalább annyira sajnálatos, mint az, hogy egy egész évet késett ez a költő jelentőségéhez méltó, szép műsor Váci Mihály a miénk — írta róla 1965-b'en Sípkay Barna. Úgy volt a miénk, s ezt Sipkay is tudta, hogy mindenkié is volt, az országé, a világ mindahány szegény emberéé. Ezt ennek a lebilincselő, Váci Mihályos hevületével magá­val sodró műsornak a hallatán éreztük csak iga­zán igaznak. Képeinek ere jét, érzéseinek forró­ságát, szavainak lendületét a műsor hangulata, tempója híven tükrözte. Seregi István Az új szövőüzem. SZÖVŐNŐK a Nyírségben A szövőgépek ütemes csattogásától hangos a Magyar Posztógyár nagykállói üzeme. Megyénk leg­fiatalabb gyárát építették itt fel a szabolcsi ipartele­pítési program során. Néhány hónapja kezdték meg a termelést az első üzemekben. A közelmúltban újabb résszel a szövődével egészült ki a könnyűipart gyár, jó munkalehetőséget kínálva a helyi és környék­beli elsősorban nődolgozóknak. A nagy csarnokban negyven korszerű szövőgé­pet állítanak a termelés szolgálatába. Ebből huszon­négy gép próbajáratását most végzik, de ez alatt az idő alatt is szövetanyagot készítenek bérmunkában. A tervek szerint az új üzem felfutása a második ne­gyedévben várható, amikor száz új dolgozó munkába állásával a Magyar Posztógyár nagykállói gyárának munkáslétszáma meghaladja az 570 főt. Elek Emil képriportja Porcellán Ilona labo­ráns szakítószilárdság­mérést végez. Kreisz Józsefné munka­módszerátadó Budapest­ről. Ismerkedés a keresztcsévélő géppel. Az új üzem termékéből tavaszikabátok lesznek. Bérmunka és szolgál­tatás A gyermek, lányka és női felsőruházati cikkeket gyár­tó Nyíregyházi Divatruhá­zati Vállalat az elmúlt év­ben 105 ezer darab terméket állított elő, melyből 40 ezer darab export bérmunka volt. Ez idő alatt 54 millió forintos termelési értéket értek el, ami 3 százalékos tervtúlteljesítést jelent. A vállalat tevékenységében fontos szerepet tölt be a szolgáltatás. 1975-ben a la­kossági szolgáltatás értéke 6 millió forint volt. 1976. évi kapacitásuk már lekötött: 48 százalékában egész évre szóló exportszállításra vo­natkozik.

Next

/
Thumbnails
Contents