Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-07 / 5. szám
1976. január 7. KELET-M AGYARORSZÁG 3 REFLEKTORFÉNYBEN AZ V. ÖTÉVES TERV 1. Fejlődésünk mérföldkövei HAZAMÉBAN A SZOCIALISTA TÁRSADALMI RENDSZER építésének első pillanatától kezdve tervgazdálkodást folytatunk. A szocialista állam a tervgazdálkodással biztosítja a termelés szakadatlan növelését, tokeletesítesét. a legfejlettebb technika alkalmazásai, a szükségletekhez igazodó gyors gazdasági növekedést, a hatékonyságot, es ezzel megteremti a feltételeit annak, hogy a népgazdaság a társadalom által előre meghatározott irányban és ütemben fejlődjék. Népgazdasági terveinkben — az ötvenes években éppen úgy mint napjainkban — a szocialista állam gazdaságpolitikája a munkásosztály gazdaságfejlesztéssel kapcsolatos akarata jut kifejezésre. Közismert, hogy népgazdasági terveink különböző időszakra készülnek, és ennek megfelelően változik tartalmuk. Tervtörvényünk hosszú és középtávú, valamint éves (operatív) népgazdasági terv kidolgozását rögzíti. A különböző időtartamú népgazdasági tervek összefüggő rendszert alkotnak, közöttük szoros összefüggés van. A hosszú távú népgazdasági terv a legfontosabb társadalmi és gazdasági folyamatokra vonatkozó elgondolásokat tartalmazza. Irányt szab a hosszú távra szóló döntéseknek és a középtávú tervezésnek az olyan társadalmi-gazdasági feladatok tekintetében. amelyeket hosszabb időszak fejlődésének feltételei és követelményei alapján célszerű meghatározni. A NÉPGAZDASÁG TERVSZERŰ IRÁNYÍTÁSÁNAK alapvető eszköze a középtávú népgazdasági terv. A középtávú népgazdasági terv központi állami döntéseket tartalmaz a gazdaságpolitikai célok és a gazdasági feladatok megvalósításáról, valamint a gazdasági szabályozók összehangolt alkalmazásának irányelveiről. A középtávú népgazdasági terv a tervidőszakra teljes összefüggésben megállapítja a népgazdaság fejlődésének ütemére, fő arányaira, a fontosabb szerkezeti változásokra és a népgazdasági egyensúlyra vonatkozó gazdaságpolitikai célokat és gazdasági feladatokat. Előirányozza: a nemzeti jövedelem növekedését; felhasználásának arányait; a népgazdasági ágak fejlődését és a termelés fontosabb szerkezeti változásait; a tudomány- és műszaki fejlesztési politika fő irányait; a beruházások mértékét és elosztását, a fontosabb népgazdasági célok megjelölésével; a foglalkoztatás, a lakossági fogyasztás és a reáljövedelem alakulását; a lakosság szociális, egészségügyi, kulturális, lakás- és kommunális ellátásának fejlődését; a nemzetközi gazdasági kapcsolatok, a külkereskedelem fejlesztésének és szerkezeti változásainak fő irányait; a termelőerők területi fejlesztésének feladatait és a telepítéspolitika irányelveit. Az éves (operativ) népgazdasági terv a középtávú népgazdasági tervben kitűzött célok megvalósítása és a gazdasági egyensúly biztosítása érdekében egyéves időszakra határozza meg a népgazdaság fejlesztésének ütemét és fő arányait, továbbá a terv megvalósítását szolgáló intézkedéseket. TERVEINK. CSELEKVÉSI PROGRAMJAINK valóra váltása mindenkor szocialista építőmunkánk nagy sikerét, fejlődésünk, előrehaladásunk újabb és újabb mérföldkövét jelentette. Az 1947 augusztus l-én kezdett első hároméves tervet két és fél év alatt teljesítettük, illetve túlteljesítettük. A tervezettet meghaladóan nőtt a termelés az iparban, összeségében a magyar ipar termelése 37° 0-kal — ezen belül a nehéziparé 66.3%-kal, a gépgyártásé 93,5° nkal — haladta meg 1949 közepén az 1938-as év szintjét. A mezőgazdaságban a szántóterület csökkenése ellenére a kenyérgabona vetésterülete és termés mennyisége meghaladta a tervezett szintet, bár a felszabadulás előtti szint alatt maradt. A munkásosztály reálbére 1949-ben 25,8°,o-kal haladLa meg az 1938-as színvonalat. A nemzeti jövedelem elosztásának olyan módja alakult ki, amelyben tükröződött a munkásosztály vezető szerepe, fokozott anyagi megbecsülése. A hároméves terv sikeres megvalósítása, a biztató gazdasági eredmények és a jó politikai helyzet kedvező feltételeket teremtett az első ötéves terv. az első olyan terv kidolgozásához, amelyik már a hatalom kérdésének eldőlése, a „fordulat éve" után került megvalósításra és amely már egyértelműen a szocializmus építését volt hivatott biztosítani. AZ EGÉSZ IPAR TERMELÉSE ÖT ÉV ALATT 129°'o-kal növekedett, 1938-hoz képest pedig közel háromszorosára — 194 százalékkal — emelkedett. A mezőgazdaság bruttó termelése 1949-hez viszonyítva 13%* kai nőtt, s csaknem ennyivel haladta meg a jó termésű 1938-as esztendő szintjét. A mezőgazdaság fejlődését jelzi, hogy az öntözött terület 180n'o-kal, az egy kát. hold szántóföldre jutó műtrágya mennyisége 162n'0-kal nőtt. összességében az ipari termelés növekedése lényegesen meghaladta az eredeti ötéves terv előirányzatát,- s csak az irreális, megemelt tervszámoktól maradt el. A mezőgazdaság is meg tudta közelíteni a tervezett fejlődési ütemet. Az első ötéves terv maradandó, nagy eredménye. hogy Magyarország ebben az időszakban vált agrár-ipari országból ipari-agrár országgá. A dolgozók életszínvonala — ha a tervezettet nem is erte el — Qgyancsak nőtt az ötéves terv során. 1949-hez viszonyítva az egy főre eső reáljövedelem mintegy 15" ()kal. m gyári munkások reálbére pedig mintegy 4",)-kal növekedett, elsősorban az 1952 és visszaesés után hozott intézkedések hatására. A dolgozók életszínvonalának nőve léséhez nagymértékben hozzájárult a vég rehajtott szociálpolitikai intézkedések egész sora. Kétszeresére emelkedett például a társadalombiztosításban részt vevő dolgozók köre. Amig 1938-ban a lakosság 31",,-a. 1954-ben 66"„-a részesült társadalombiztosításban. Jelentősen nőttek a biztosítási szolgáltatások is. 1956 végén, az ellenforradalom leverése után gazdaságunk fejlődésének új. dinamikus szakasza kezdődött el. E fejlődés alapját az MSZMP következetes. a marxizmus—leninizmus talaján álló politikája adta. A. párt erőteljes intézkedéseket tett a tervgazdálkodás erősítése, a gazdaságirányítás színvonalának, hatékonyságának javítása érdekében. Konszolidációs programot dolgozott ki. amely az ipar rekonstrukcióját, az adottságoknak jobban megfelelő struktúra megvalósítását, a mezőgazdaság és a termelőszövetkezetek erősítését. fejlesztését tűzte célul, orvosolta az életszínvonal lemaradását okozó durva hibákat, fejlesztette a gazdaságirányítás rendszerét. Ezek a célok a második hároméves tervben fogalmazódtak és valósultak meg. KIEMELKEDŐ EREDMÉNYE A TERVIDŐSZAKNAK, hogy gyakorlatilag ezalatt fejeződött be hazánkban a mezőgazdasag szocialista átszervezése. 1959 és 1961 között több mint 900 ezer parasztcsalád lépett be a termelőszövetkezetekbe és ezzel az ország szántóterületének 95,5",>-a a mezőgazdaság szocialista szektorába került. Ezzel népgazdaságunkban osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását. A magyar nép új történelmi jelentőségű győzelmet aratott, a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével egyszer és mindenkorra megszűnt annak a lehetősége, hogy egyik- ember a másikat kizsákmányolja. Megszűnt hazánkban a kapitalizmus visszaállításának társadalmi lehetősége. A párt VIII. kongresszusa határozatának megfelelően a második ötéves terv időszakában tovább javult iparunk szerkezete. tovább növekedett a korszerű műszaki kultúrát képviselő, modern technikán alapuló. hazánk adottságainak és a szocialista nemzetközi munkamegosztás követelményeinek megfelelő iparágak aránya. AZ 1965-BEN BEFEJEZETT MÁSODIK ÖTÉVES TERV időszakában 24" „-kai nőtt a nemzeti jövedelem. 33%-kal bővültek a népgazdaság állóalapjai és 24" »-kal nőtt a fogyasztási alap. A nagy arányú beruházások eredményeként új szocialista üzemek születtek hazánkban *és jól felszerelt egyetemek, kórházak létesültek. A harmadik és a negyedik ötéves terv során — a fejlesztés korábbi eredményeire alapozva — megkezdődött és jelenleg is folyik hazánkban a gazdaság magasabb színvonalú fejlesztése — az úgynevezett intenzív fejlesztés. Ez utóbbit mindenekelőtt az tette indokoltá. hogy a termelés extenziv fejlesztésének lehetőségei — új munkaerő termelésbe állítása, mennyiségi fejlesztés — fokozatosan kimerültek. Az intenzív fejlesztés természetesen a termelés magasabb műszaki színvonalon, termelékenyebben, hatékonyabban történő folytatása mellett a gazdálkodás irányítási, vezetési módszereinek tökéletésítését is jelenti. E követelményeknek megfelelően vezettük be 1968-ban a gazdaság irányításának új rendszerét. A gazdasági reform — az élet igazolja — alapvetően betöltötte funkcióját, erősítette a szocialista termelési viszonyokat, hozzájárult a gazdálkodás színvonalának emeléséhez. részese a harmadik és a negyedik ötéves tervben elért nagy eredményeinknek. HAZÁNK SZOCIALISTA IPARA ma kilencszer annyit termel mint a kapitalista ipar termelt 1938-ban. A szocialista mezőgazdaság ma negyven százalékkal kevesebb munkaerővel 43" ,,-kal többet termel, mint 1938-ban a tőkés mezőgazdaság. A társadalmi fejlődéssel, a gazdasági gyarapodással párhuzamosan óriási mértékben javult a magyar nép életszínvonala, létbiztonsága, műveltsége. A tervgazdálkodás útján jutott el népgazdaságunk oda. hogy erőteljesen felzárkózott a világgazdaság fejlődési tendenciáihoz. (Folytatjuk) A ZÁHONYI ÁTRAKÓBAN Minden tonna, minden vonat számít Ha a vasúti szállításban egész évben csúcsforgalom volt, akkor december utolsó napjaiban, januar elejen érkeztek az igazi csúcshoz a szállításban résztvevők. Különösen vonatkozik ez a záhonyi átrakókörzetre. ahol itt-ott másfélszeresére nőtt az áruforgalom a szokásosnak. Néni véletlenül, hiszen a szállítási szerződések általában úgy szólnak, hogy a határon való átlépés számít teljesítésnek. Ezért azok a magyar vállalatok, akik az év utolso heteiben adták (el az árut, igencsak szurkoltak, hagy még december 31. előtt kilépjenek a vagonok. — Nem kell, csak két szerelvényen. hogy felcseréljem a mozdonyt és az már százezreket jelenthet a vasútnak, a népgazdaságnak — mondja Gyuricska János körzeti forgalomirányító. Szabad utat a szereivé-4 _ nyeltnek Egyike azoknak. akik a körzet „szívében", a forgalomirányító központban helyet foglalva, percről percre irányítják a forgalmat, adnak utasításokat a vonatoknak, az állomásoknak. — Kell. hogy lássa az ember a forgalmai — vallja Gyuricska János. — Debrecentől, Szolnoktól Mátészalkáig látom a szerelvények mozgását. A kisujjában kell lenni a forgalomirányítónak, hogv melyik mozdonynak hány perc kell két állomás között, hogy szabad vágányt, szabad utat kapjon. A forgalomirányító központban új rekordok születéséről számolnak be. A Szovjetunió felé naponta 10—11 vonat megy áruval megrakva. Magyarországra 12—14 vonat érkezik, de a napokban az is előfordult, hogy 16. széles kocsikból álló szerelvény futott be Záhonyba. Érkeznek a nyersanyaggal, árukkal megrakott vagonok, irányvonatok. Vasérccel, koksszal például naponta 3—4 megrakott szerelvény érkezik. — Most engedelmes az idő — céloz a fagypont feletti hőmérsékletre Deák László rakodómunkás az úgynevezett vörös tárolónál. Lazítás — robbantással Ide érkeznek a vasérccel megrakott vagonok, ezért vörösük minden az érc porától akár a sínek mellett, akár az emberek ruháján. Ha nagy a hideg, akkor a vasérc összefagy, erőt, izmot fárasztó munka, amíg kijön a vagonokból. —Az elébb kellett volna jönni — magyarázza Deák László is. — Azért maradtunk itt, ennél a vagonnál, mert odafagyott az aljához az érc. Egy óráig püföltük, míg kijött. Vagyis szabaddá tudták tenni az érc útját, hogy leömöljön a tárolóba, ahonnan nagy markolók emeük át a magyar vagonokba, s továbbítják az ércért ásító kohóknak. — Egy nap 6—7 kocsit engedünk le — szól társa, Czcrna Mihály. — Egyben meg 620—630 mázsa érc van. S ha nem bír az ember vele. akkor segít a technika. Előfordul, hogy 60 százaléka fagvott az ércnek. Ilyenkor 20—25 lyukat fúrnak az ércbe. robbanótöltetet raknak a lyukakba, robbantással, lazítják fel. Bár másabb a munka, de korántsem könnyebb néhány kilométerrel odébb, a korszerűen felszerelt darus átrakópályaudvaron. Eperjeskén. — Csúszik a faáru. mert fagvos minden. Nagyon kell vigyázni egymásra — említi az egyik daru kezelője, Batári Béla. — TSs a mostani csúcsforgalom ? — Tulajdonképpen egyformán kell dolgozni mindig. Attól függ, mennyi normálkocsit kapunk. Az ember keresete is azután megy, ahogy a munkalehetőség van. Konténerek Japánból Amerre a szem ellát, mindenütt áruval megrakott vagonok sorakoznak. A darupálya mellett hatalmas konténerek. Japánból érkeztek a Szovjetunión keresztül. Az utasítást várják, melyik európai országba küldjék. A kisegítők. a darukötözök, s fentről, a darus fülkéből a több száz mázsát megmozgató darusok jelekből, egy-egy intésből értik egymást. Hamar ürül egyik vagon a másik után. s telik meg a szomszéd sínen a magyar szerelvény. Akik dolgoznak, általában régi. 15—20 éves vasutasok. Érzik a felelősséget, úgy igyekeznek. — Ember van. nem is ez a baj — magyarázza Furda István művezető. — Csak ebben a ködös, hideg időben könynyen megfázik. aki 15—20 évet lehúzott itt. Ha kiesik valaki, annak a munkáját is pótolni kell. Az átrakókörzetben közben sehol sincs megállás. Ahogy a vasérctá rolónál a két átrakómunkás addig nem ment el ebédelni, amíg nem végzett a vagonjával, ugyanúgy másutt is előbbre veszik a munkát, hiszen Gyuricska Jánosnak is egy negyedórája ott gőzölgött az ebédje — tálcán hozzák fel neki. arra már valóban nincs»ideje, hogy az ebédlőbe is elmenjen —, amíg hozzá tudott kezdeni az ebédhez. A telefonok közben is csörögtek, a kollégák segítettek be, a munka ment tovább. L. B. Bacsó Béla emlékére 1891. január 7-én született Bacsó Béla szociáldemokrata újságíró, a Népszava egykori munkatársa, riportere. Életcéljának a szocialista újságírás szolgálatát tartotta. Emellett önmaga, a tömegek, de a későbbi korok gyönyörködtetésére is regényeket akart írni. Szépirodalmi pályára készült. Nevét azonban elsősorban nem novellái, tárcái tették emlékezetessé és ismertté. Emlékét nem szépírói alkotásai őrizték meg. Ezek jó része el sem készülhetett, mert a leendő szerzőjük 1920. február 17-én borzalmas politikai gyilkosság áldozatává vált Bacsó Béla kispolgári, nehéz életű családból származott. Alig húszévesen kezdődött újságírói pályája a Kassai Munkásnál egy olyan városban, ahol élénk politikai élet folyt. 1918 decembere fordulópont az életében. Meghívják Budapestre a Népszava szerkesztőségébe. A Tanácsköztársaság meg-' döntése után a szociáldemokrata pártsajtó egyik leglényegesebb feladata a fehérterror leleplezése volt. Az ismét hatalomra került uralkodó osztályok szörnyű megtorlásairól az újjászerveződött szociáldemokrata párt sajtóorgánuma. — a Szociáldemokrata Röpiratok — majd a Népszava — tudósított. E dicséretes bátorság 1 a . lap főszerkesztője, Somogyi Béla érdeme volt. De a nehéz körülmények között a lap egész kollektívája támogatta a főszerkesztőt. A főszerkesztő, de az egész újság már 1919 őszén kivívta a Horthy Miklós köré gyülekező tiszti különítmények gyűlöletét. Az újságírókat rendszeresen megfenyegették. Somogví Béla lakását a különítményesek figyelték. A fehérterroristáktól fenyegetett Somogyit munkatársai soha nem engedték egyedül az utcára. Ezért távozott 1920. február 17-én este is Bacsó társaságában a szerkesztőségből. Alig tettek azonban néhány lépést, igazoltatták őket: majd mindkettőjüket betuszkolták egy autóba, amelyről, utóbb kiderült, hogy az Osztenburg különítmény szolgálatában állt. Az autóban halálra kínozták őket. A rendőrségi látlelet szerint Bacsót bal szeme felett érte lövés, ajkát, mellét, hasát számtalan szúrás sebesítette fel. Holttestüket másnap Budapest határában, Dunakeszinél találták meg a Dunában. A nyomozás kiderítette a tetteseket, a gyilkosságért azonban soha nem feleltek. Somogyi és Bacsó meggyilkolása egyike volt azoknak a politikai gyilkosságoknak, amelyeknek szinte minden részlete ismertté válik, de a megtorlás elmarad. A gyilkosok azonban még haló poraikban is félnek áldozataiktól. Nyilván ezért nem jelenhettek meg Bacsó Béla összegyűjtött és kiadásra kész novellái 1920 tavaszán. Egyetlen kis novellas kötete csak 1925-ben látott napvilágot. Ez a kis gyűjtemény azt példázza, hogy a fehérterror áldozataként korán elpusztult fiatal szerző a szocialista munkásirodalom egyéni tollú írójává lehetett volna. A soha igazán ki nem bontakozható szépíeót a magyar szocialista újságírás mártírjaként őrzi emlékezetében a történelem. Sz. Á.
