Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-28 / 23. szám
t KELET-MAG Y ASORSZA.8 1976. január 28. Könyvbarátok a Volánnál CSÁK FIATALOKNAK! Néhány nagyobb vállalatunknál — példamutató kezdeményezésekkel — már megtették az első lépéseket a közművelődési célok megvalósításáért. Legtöbbször nem látványos intézkedésekről van szó, csupán arról, hogy felismerték; érdemes áldozni a pénzben ki nem fejezhető szellemi gazdagodásra. Mert előbb-utóbb ez is forintokat terem. Ezekhez a vállalatokhoz sorokozott fel az 5-ös Volán, amikor egy friss diplomás könyvtáros-népművelőt alkalma-Üzem- és munkaszervezés 15 nagyüzemben Az üzem- és munkaszérvezés korszerűsítésének tapasztalatairól tárgyalt keddi ülésén a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Tizenöt nagyüzemben vizsgálták a népi ellenőrök: mit tettek az üfzemék és hogyan segítették azokat a felügyeleti, érdekképviseleti szervek a jobb üzeméi munkaszervezés kialakításában. Azt Í6 megnézték a népi ellenőrök, hogy egy 1973-as hasonló vizsgálat óta kijavították-e a korábban szóvá tett hiányosságokat. Akkor négy fő problémakörhöz csoportosultak az üzem- és munkaszervezés gondjai: a Központi Bizottság és kormány erre vonatkozó határozatainak megjelenése előtt átfogó üzem- és munkaszervezési kérdésekkel a vizsgált üzemekben alig foglalkoztak; a szervezés kérdéseit csak a napi problémák megoldásánál vették figyelembe. Két év alatt sok helyen történt változás. A munka- és üzemszervezés kilépett a napi, apróbb problémák sorából és az üzemék egy részében következetesen, tervszerűbben foglalkoznak azzal, s a középvezetők feladatát is képezi. Változatlanul gond azonban, hogy nincs megfelelő szakember akitől tanult ismeretei alapján is várható lenne, hogy átfogó elemzésekkel lényeges intézkedéseket javasoljon. Fontos változások elsősorban az üzem- és munkaszervezési terveknél történtek. E tervek többsége a korábbi általánosságok mellett a gazdasági egységek legfontosabb problémáinak megoldását irányozza elő; a részfeladatok mellett néhány helyen már munkafolyamatszervezésre is sor került; a tervek tartalmazzák a megoldás módját, határidejét. Hiányosságként állapították meg a népi ellenőrök, hogy a középvezetőknél valamint a rtumfca- és üzemszervezéssel foglalkozóknál általában nem alakítottak ki semmiféle ösztönző rendszert. Hasonlóképpen gondot jelent, hogy a vizsgált üzemek nagy részénél a teljesítménybérben dolgozók létszáma sokkal kisebb mértékben növekedett, mint az időbéreseké. A megyei NEB a tizenöt nagyüzemben végzett vizsgálat és elemzés alapján több javaslatot tett, melyek szerint ajánlja, hogy a most készülő újabb munka- és üzemszervezési tervekben Hegyenek figyelemmel a szervezés jobb ösztönzésére; a tervekben foglalkozzanak többet az élőmunkává! való takarékoskodás, a munkaidő jobb kihasználásával; a mumkanormázással; a meglévő eszközök kihasználásával. Az irányító és érdekképviseleti szerveknek javasolják, hogy ösztöndíjak odaítélésével is támogassák a képzettebb üzemszervezési szakemberek munkába állítását. További vizsgálatok öszszegezésével foglalkozott ezután a megyei NEB, majd jóváhagyta azt a programot, amelynek alapján a következő hetekben a lakásépítő és -fenntartó szövetkezetek működését vizsgálják a népi ellenőrök, (ms) zott. Mi lelt a vágyakból ? Pethő Zsuzsának bizony fogalma sem volt a vállalat munkájáról, amikor az SZMT központi könyvtárának közvetítésével ezt a lehetőséget választotta. Akkor talán még a vállalat vezetői sem sejtették, mit nyernek egy szakemberrel, aki ráér színházjegyet, filmklubbérletet ajánlani, könyvet adni a fiatal szakmunkások kezébe. — Ha a közművelődési könyvtárba kerülök, legszívesebben gyermekekkel foglalkoztam volna — kezdi Zsuzsa, majd elárulja egykori titkos vágyát. — önállóan szerettem volna dolgozni egy nagy könyvtárban, segítség nélkül, egyedül kipróbálni a lehetőségeket, s egyedül venni az akadályokat is, ha lesznek. Másfél év telt el azóta. Mi lett a vágyakból? Zsuzsa „mélyvízbe” ugrott, hideg is volt, meg a táv is hosszú. Találkozott lehetőségekkel és akadályokkal, mint akármelyik pályakezdő. Az akadályokra számított, nem érték váratlanul. Az önálló munka sokkal nehezebb, mint képzelte, de éppen ezért változatosabb, színesebb. Három, már működő kisebb könyvtárat vontak össze, ezt fejlesztették a jelenlegi 3900 kötetre. Otthonos olvasótermes kölcsönzőt rendeztek be az irodaházban, a szakszervezet évi 30 ezer forintot fordít könyvek beszerzésére. Az alapokat tehát megteremtették, a többi a könyvtáros dolga. Az olvasó csak annyit lát, hogy Zsuzsa kölcsönöz. A többi munka a könyvtáros titka Először is rengeteget olvas, figyeli az új kiadványokat, beszerző, kutató és adatszolgáltató, s néha ő is kölcsönző, ha egy kívánt könyvet csak a központi könyvtárban lehet megszerezni. Népművelő, aki újabb és újabb terveket sző a szocialista brigádok kulturális vállalásainak támogatásához, s közönségszervező, ha színházi előadás következik. — Ügy érzem, ezek szorosan összetartoznak. Itt a könyvtárban éreztem először azt, hogy az olvasók bizalmát egyetlen pillanat alatt el lehet veszíteni, anélkül pedig semmit sem ér a munkám. Ezt a bizalmat ugyanis ugyanígy egy pillanat alatt nem nyerhetem meg. Egy lépés előre A könyvtáros munkájában azt a szakaszt tartja a legnehezebbnek, amíg az olvasó először 'lép be a könyvtárba. Ezt az utat próbálja megrövidíteni plakátokkal, beszélgetésekkel mert azt vallja; csak az első bekopogás nehéz. Aki egyszer bekopog; megmarad könyvtári tagnak. Ezt igazolják a számok is. Háromszázan lettek tagjai másfél év alatt a könyvtárnak, százhatvan irodai dolgozó, alkalmazott és vezető, több mint száz fizikai munkás, tizennégy szakmunkástanuló, két nyugdíjas. Egy ideje rendszeresen figyeli az állandó olvasó munkásfiatalok érdeklődési körét. Úgy érzi, elérkezett az idő, hogy lépjenek egyet a korszerűbb művelődés felé. Csatlakoznak az egyik legmodernebb klubformához; könyvbarát klubot alakítanak. Nyíregyházán egyetlen hasonló működik, tagjai alkalmazottak. Zsuzsa fiatal szakmunkásokat, ipari tanulókat nyert meg és szervez a klub tagjai sorába. — Megvallom, néha cselhez folyamodtam, ha 14—15 éves fiúk állandóan vérengzés krimiket kerestek. Egyszeregyszer letagadtam egyegy könyvet, s adtam helyette másikat. Akkor láttam megbocsátva ezt a „bűnt”, amikor sugárzó arccal hozták vissza; nagyon tetszett. Ezek közül a fiatalok közül ma már sokan döntenek az értékes irodalom mellett. Ez a fejlődés az egyik oka a klub szervezésének. A másik; hálás könyvtárosmunka kezdő és érdeklődő olvasókkal foglalkozni. A foglalkozásokat havonként tartják majd a könyvtárban, de ha a témához ilszertartás elkezdődött: a család aprajanagyja ott szorgoskodott a fürdőkádnál. A gyermekek a vizet hőmérőzték, nehogy túl meleg, nehogy túl hideg legyen... A papa ezalatt Buksit sétáltatta, mert fürdés után már nem lehet. Megfázhat, éppúgy, mint az ember... Anya, hol van a kutyashampon — kérdezték a gyermekek. Nagy keresgélés kezdődött, de mire a papa megérkezett az ebbel, előkerült az illatos shampon. Buksi a fehéren, sűrűn gomolygó fellik, a múzeumban, vagy egy színházlátogatás előtt. A csak fiataloknak szóló programban — irodalom szakos tanár segítségével — sorra veszik a világirodalom nagy íróit, műveit, korszakait, stílusjegyeit. Az ország több városában már működő ilyen klubokhoz hasonlóan szakítanak a szokványos ismeretterjesztő módszerrel, s a hagyományos előadásforma helyett a klubtagok közreműködésével, szemelvények megelevenítósével, részletek dramatizálásával dolgozzák fel a kiválasztott művet. Ötlettár Zsuzsa ötlettárának gazdagságát példázza, hogy a kezdetekhez, hasonló érdeklődésű fiatalok figyelmét hívta fel erre az új klubra. S mert könyvtáros: az olvasmányok szerint döntött. Elsősorban azokat a fiatalokat hívta meg a könyvbarátok közé, akik rendszeres olvasói a modern világirodalmi és a mai magyar alkotásoknak. Kezdetben egy kisebb csoport közös művelődését szolgálja a könyvbarát kör, hatása azonban gyorsan túlnő majd a könyvtár falain. Talán a vállalatén is; mert ez a kezdeményezés megérdemelné, hogy sok követőre találjon. B. E. hők között úszott, otthonosan lubickolt a fürdőkádban. Mikor „kiszállt" és megrázta magát, apró tápor zúdult a fürdőszobára... A gyermekek gondosan megtörölgették, előkerült anyuci hajszárítója és a drága hajlakk is. Buksit betakarták a kutyapléddel, de még megnézhette a tévében ebtársát, Frakkot. A mese után nyomban ágyba, azaz a kutyakosárba kellett mennie, hogy kipihenje magát. Holnap ugyanis kutyaiskolába megy és nem hozhat szégyent a gazdáira... (P) Kisfilmek a nagyvilágból. Két adás után még nem lehet egy új műsor szerkesztési koncepciójáról kritikai véleményt kialakítani. Hogy most mégis megpróbálok néhány megjegyzést fűzni a két összeállításhoz, annak az oka az, hogy két dolog máris világosan látható. Az egyik: úgy látszik, nem kell túlságosan komolyan, szó szerint venni azt, hogy kisfilmeket kap itt a néző, legalábbis az összeállítás első részében nem. Az eddigi két alkalommal ugyanis csaknem egy-egy órás, magyar újságíró kommentárjával bevezetett, filmet szerkesztettek az adás elejére, A változó Ázsia című olasz dokumentumfilm-sorozat részeként. S ez, várhatóan, így lesz még nyolc későbbi műsorban is, tekintve, hogy ez az olasz sorozat tíz részes. A másik már most jól látható tény: A változó Ázsia című filmsorozat, a magyar kommentárral együtt, önálló helyet érdemelne; akár a saját címe alatt. Biztosan sok nézője lenne akkor is. Ilyen súlyos témájú filmet nem lenne szabad kisfilmként megpróbálni „eladni” más, valóban kisfilmekkel együtt. Ez nem tesz jót se a kisfilmeknek (sokan nem tudják, nem győzik kivárni őket), se a nézőknek, se a szerkesztők hitelének, de a szóban forgó olasz sorozatnak se. Rövidebb (politikai jellegű) filmmel lenne helyesebb indítani ezeket a műsorokat. Két szerep — egy színész. Kétezer év választja el egymástól azt a két embert, a kultúra két nagy alakját, a periklészi kor athéni szobrászát, Pheidiászt és az olasz reneszánsz filozófusát, Giordano Brúnót, az egyházi inkvizíció máglyáján megégettetett — akiket Avar István keltett életre, az előbbit, Maróti László drámájában, (Az utolsó utáni éjszakában), az utóbbit Lendvai György tévéjátékában (A Pheidiász-perben). Nincs összefüggés a két alak között, hasonlóság is csupán Hangulatosan színvonalas, jó műsor volt pénteken a „Zenés portré Halász Juditról.” így, csokorba gyűjtve a sokrétű tehetségének erről az oldaláról talán kevésbé ismert népszerű színművésznő könnyűzenei felvételeit az előadott számok bősége és változatossága még azokat is meglephette, akik egy-egy, elég ritkán sugárzott ilyennemű produkciója kapcsán korábban is felfigyeltek már az ő sajátos bájú előadóművészetére. A költészethez és a sanzonokhoz való vonzódásáról szerény szemérmességgel beszélt — és sokkal inkább szerencsére meggyőzően bizonyított. A sanzonok közül néhány fémjelezte az egész összeállítást. (Pl. Ady: „Őrizem a szemed”-et, Reinitz Béla megzenésítésében, Weöres Sándor „Bóbitá”-jának sanzonja.) De Halász Judit előadásában az ún. slágerek (felvételük többsége a Fonográf együttessel készült) is valahogy megnemesbedtek. Nemcsak a híres hímzés és népviselet, hanem a népzene, a tánc és a költészet is eredeti hagyománya, ma is élő nevezetessége a Sárköznek. Már Liszt Ferenc felfigyelt rá, s Kodály gazdag annyi, hogy mindketten nagy tehetségű megszállottjai annak, amit művelnek: Giordano Bruno a tudománynak, Pheidiász a művészetnek; jellemben meg különösen különböznek egymástól. Akinek okán együtt lehet szólni róluk, a színész, Avar István. Három év választja el egymástól a két szerepet (bár most két egymást követő estén láthattuk a képernyőn), azonban időbeli távolságuk és különbözőségük ellenére is hasonlítanak abban, hogy Avar István mély emberismerete hatja át őket. Mint szerep, Giordano Bruno a súlyosabb, mert elvont eszmék ütköznek vitáiban, de nem kevésbé nehéz Pheidiász megformálása sem, mert a nagy ókori szobrász jellemhibáit úgy kell megmutatni, hogy alkotói nagysága ne csorbuljon a néző tudatában. Avar István arca a színpadon, a kameráktól távol is úgy él, hogy Bruno gondolatoktól, vitáktól, félelmektől, a végső elszánástól gyötört arca tekint ránk; annyira él, mint a képernyőn, kameraközeiben, a lopással vádolt Pheidiászként. Aki ugyan ártatlan a vádban, de nem vétlen az önteltségben, a hiúságban, a törvények önérdekű értelmezésében; mígnem olympiai száműzetésében megérti, hogy vele szemben a demokráciát védő Periklésznek volt igaza, hogy a tehetség és a hatalom senkit nem jogosít arra, hogy megszegje, kijátszsza a törvényt. Ezt a megértést, a jellem megváltozását Avar István úgy hozza elénk, hogy — a tévéjáték végére — az esendő helyett már a véglegesen és minden értelemben nagyot látjuk Pheidiászban. Szerepről beszéltem, de — mint kitűnik — nem a szerep, a figura, hanem az ember élt mindkét műben. S ez a — szerzőkkel, a rendezőkkel (Marton Endre, Hajdufy Miklós) együtt — a színésznek is érdeme, sikere. Seregi István sok néphagyomány-gyűjtő tevékenységével, a feltámasztott „Sárközi lakodalmas”-sal, gyermekjátékokkal és gyermekdalokkal ismerkedhettünk meg, megannyi jó példájával a népi kultúra maiba való beillesztésének, idő megbecsülésének. Mindez persze a takarékos bevezető (Olsvai Imre), riporteri, kommentáló (dr. Nádor Tamás) szövegből ha száraznak is tetszett volna (nem így volt!), a gyönyörű szép népdalok, hangszeres számok, rigmusok bizonyították elsősorban ennek a nemes hagyományápoló tevékenységnek az érdemességét. Rapcsányi László „A Biblia világá”-ról készített beszélgetősorozatának emlékezetes nagy sikere adta nyilván az indítékot a hasonló témájú, 15 részes, új sorozat, a „Mitoszok és legendák a Bibliában” készítéséhez. Mert hiszen — mint az első beszélgetőpartnere, Mátrai László akadémikus mondotta — a biblia a ma embere számára is hasznos olvasmány. Kollektiv tapasztalati gyűjtemény (más mitoszok között), az emberi alaphelyzetek, az emberiség pszichologikus tapasztalatai FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT »HORIZONT" Beküldte: Káré János. eredményű gyűjtőútjairól sok emléket őriznek az öregek. A „Daloló, muzsikáló tájak” c. sorozat vasárnapi adásában — többek között — a sárpilisi népi együttes mintegy három évtizedes történetével, a „Megfújom a furulyám” évenkénti népdalversennyel, a pedagóguösszegeződnek benne, s alapkérdései (idealista vagy materialista világkép) azonosak a filozófiáéval. Örömmel üdvözöljük ezt az új, hangsúlyozottan művelődéstörténeti és semmiképpen nem teológiai sorozatot. Merkovszky Pál Kutya fürdetés
