Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-28 / 23. szám
1976. január 28. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Terveink sikeresebb végrehajtásáért Pártirányítás magasabb szinten ISMERETES, HOGY a XI. kongreszszus határozatban írja elő a gazdaság pártirány ítása-segítése-ellenőrzése hatékonyságának a növelését. Éppen ennek biztosítása érdekében kaptak nagyobb jogot a pártszervek és pártszervezetek például a gazdasági tervek véleményezésére. Valójában ezzel az új joggal még csak most kezdenek élni pártszerveink, pártszervezeteink. De ahhoz, hogy ezt helyesen értelmezzék, alkalmazzák az egyik oldalon, s így fogják fel a gazdasági vezetők is, magasabb felkészültségre, az üzemek termelőgazdálkodó tevékenységének a sokoldalúbb, mélyebb elemzésére van szükség a párt választott testületéinek tanácskozásain, a pártvezetőségi üléseken, taggyűléseken, aktívákon, pártbizottsági ülésen. Erre utal a nyíregyházi városi párt-vb-nek az elemzése is, amely megállapítja: sok helyen gondot okoz, hogy a pártszervezetek titkárainak és a vezetőségi tagoknak, másutt pártbizottsági tagok stb (a gazdaságpolitikai felkészültsége nem mindenütt felel meg a követelményeknek.) így aligha lehet érdemben foglalkozni gazdaságpolitikai kérdésekkel, s megfelelő segítséget nyújtani a gazdaságvezetőknék. Ebből is következik aztán, hogy elfogadnak gazdasági szabályozókat (pl. szolgáltatás fejlesztésére foganatosított kormányhatározatot) de azt saját vállalatukra vagy szövetkezetükre vonatkozóan már bírálják. Bár kezd gyakorlattá válni, hogy a város üzemeiben dolgozó pártszervezetek határozataikra visszatérnek, de sajnos egy részüknél még hiányzik a kollektív és helyes állásfoglalás kialakítása. NÉHÁNY PÁRTSZERVEZET irányító és ellenőrző tevékenységét kedvezőtlenül befolyásolja, hogy a szakmai és a pártirányítás területileg nem esik egybe. Különösen vonatkozik ez azokra az üzemi pártszervezetekre, amelyeknek a gazdasági központja nem Nyíregyházán, hanem a fővárosban, vagy másutt van. így fordulhat elő, hogy nincs megfelelő összhang egy-egy alapvető párthatározat megjelenése után a helyi párt- és a gazdasági vezetés között. Az alapszervezetek egy részénél nem eléggé átgondolt a pártfórumok elé kerülő napirendek megválasztása, sok az általánosság. Ez annak tudható be, hogy baj van a felkészültséggel, a szelektáló képességgel, a lényeglátással. A sok teendő kö zül nem mindig a legfontosabbat választják ki, amely előreviszi az egész fejlődést. Ez az oka annak is, hogy nagy ritkán fordul csak elő megfelelő helyzetértékelés, s a pártvezetőség vagy a taggyűlés olyan döntése, amely az előző „semmitmondó” vagy általánosságban mozgó napirendet visszautalja, esetleg olyan döntést fogad el, amely egy-egy fontos termelési, bér, termelékenységi, üzemszervezési stb. kérdésben megváltoztathatja a gazdasági vezetés korábbi álláspontját. A nyíregyházi városi párt-vb egyik ülésén sok fontos, a gazdasági élet pártirányításában követendő, már bevált, alkalmazott és alkalmazandó módszerre hívta fel a figyelmet. Ezek közül emelünk ki egy fontos elemet, amely az V. ötéves terv végrehajtásának időszakában a pártirányításban újra előtérbe került. Ez pedig az operativitás. Gazdaságpolitikai feladataink következetes érvényesítése, megvalósítása szükségessé tette és teszi, hogy bizonyos területeken a pártszervek, pártszervezetek az operatív irányítást is alkalmazzák, éljenek vele. Ehhez, vagyis a konkrét gazdasági munka minősítéséhez, elemzéséhez a feladatok meghatározásához jórészt azonban nem technológiai szintű és mélységű, hanem gazdaságszervezési jellegű, ágazati és egyéb ismeretekkel kell rendelkeznie a pártvezetőknek. Nem könnyű ez, de különösen fontos egy olyan városban, mint Nyíregyháza, ahol elég heterogén a gazdasági szerkezet. Vannak itt telephelyek, gyáregységek és önálló vállalatok. Ez nem csak a városi pártbizottság gazdaságirányító-segítő-ellenőrző tevékenységét nehezíti, de még inkább az üzemi pártszervezetek vezetését. (Például: az V.' ötéves fejlesztési koncepciót a gyáregységek és a telepek egy része máig sem tudja.) ÜZEMEINK EGY RÉSZE a megyére vagy több megyére kiterjedő tevékenységet folytat. Ilyenek a FEFAG, a MEZŐGÉP, s így a pártirányítás a területi elvek alapján valósulhat meg. esetenként megfelelő koordinációs munkával. Városunk fejlődési üteme országos viszonylatban is kiemelkedő. Nyíregyháza lakossága túllépte a 91 ezret, felgyorsult iparosodása, s az urbanizációs folyamat eredményeként meghatározó szerepe van a munkásságnak. Az aktív keresők 69 százaléka. mintegy 30 000 a munkások száma. Nagyüzemeink fejlődése következtében a munkásoknak csaknem 70 százaléka dolgozik 500-nál több dolgozót foglalkoztató gyárakban, vállalatoknál. Jelentős fejlődés következett be -a munkások tulajdonosi szemléletében, az üzemükhöz, városukhoz való viszonyukban. Ez mérhető a városért végzett kommunista műszakok eredményességében, a szocialista munkaverseny sikereiben. Pártszerveinknek és pártszervezeteinknek ezért sem lehet közömbös a gazdasági munka-élet pártirányítása. Ez az egyik pont amely összeköti a pártot a munkásosztállyal. Ennek a munkának eredményessége, vagy sikertelensége kihat az egész városra, lakosságára, további fejlődésünkre. Ha magasabb követelmények szerint végezzük e területen is a pártmunkát, akkor az 1976. év céljai, s az V. ötéves terv maradéktalanul megvalósulnak, s nyomában egy még dinamikusabban fejlődő megyeszékhellyé fejlődik Nyíregyháza. Farkas Kálmán égi igazság: kérdezni tudni kell. Dőreség például a villanyüzletben azt kérdezni: — Kilencvoltos elem van? Mert az eladó, ha egyáltalán válaszol, ezt mondja: — Nincs. Ha netán bőbeszédű: — Mért? Látott valahol? Hibás volt tehát a kérdés. Nem kevésbé rossz így folytatni: — Miért nincs? Ez illetlenség is, butaság is, ha ugyan nem rosszabb. Az eladó pedig, ha egyáltalán válaszol, ezt mondja: — Mit tudom én. Nem én gyártom. Ebben igaza is van. Ugyancsak hibás a kérdés: — Mikor lesz? Mert az eladó, ha egyáltalán válaszol, ezt mondja: — Amikor szállítanak. S ha netán valaki meggondolatlanul azt is megkérdezné, mikor szállítanak, az eladó, ha egyáltalán válaszol, ezt mondja: — Mit tudom én. Nem vagyok én Volán. S ebben megint igaza van. Bejön viszont valaki, aki tudja, hogyan kell kérdezni, megáll az eladó előtt, nézi, nézi egy ideig, aztán hirtelen fölemeli az ujját, ici-pici mosollyal azt kérdi: — Hol is találkoztunk mi legutóbb? Majd hirtelen összehúzza a szemét, az ujját leereszti, hogy épp az eladóra mutasson, a hangját meg fölemeli: — Nem, nem, ne szólaljon meg! Majd én! Az eladó, akinek eddig semmi szándéka nem volt megszólalni, most csekély érdeklődéssel ránéz, mintha olyasmi futna át rajta: jé, egy majom... De amaz most földerülő arccal újra fölemeli a kezét, csettint: — Megvan! Velence! Várakozásteli pillanat, kilencvoltos csönd. Az eladó unottan fordulna el: — Velence! Ugyan. Járok én Olaszba? De a válasz kész: — Hát én járok? Én a tóra gondoltam, a nyárra. A szépségversenyen maga volt... az első! Az érdeklődés növekszik. — Nem voltam Velencén sem. — Akkor a Balaton? Csönd. — Vagy Római? A közöny enyhül. BEOSZTÁS, FIZETÉS, KÉPZÉS A „GYES” UTÁN Nők az üzemcsarnokban. (Hammel József felv.) A Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárában a dolgozók több mint hatvan százaléka nő. Fiatalok, az átlagos életkor mindössze harminc év. A nagy jövőt ígérő optikus szakma „elnőiesedése” elsősorban a munka jellegéből adódik, amelynek jellemzően női adottságok — pontosság, alaposság, türelem — a fő követelményei. A gyár jó munkaalkalmat kínál a környező községekben élő nőknek. A közelmúltban a gyárban olyan asszonyokkal beszélgettünk, akik nemrég tértek vissza gyermekgondozási szabadságról. A három év — vagy több gyermekkel több év — otthonülés magába hordja a közösségtől, a munkától való elszakadás veszélyét. Mi a véleményük erről? Munkába állásuk újrakezdését jelenti-e? Erről faggattuk őket. Hiányzott a munkahely — Én a budapesti tanfolyam után közvetlenül szülési szabadságra mentem — kezdte Fézler Sándorné, aki a leghosszabb ideig — 5 évig — volt távol gyermekgondozás címén. — Nekem a jelenlegi munkám teljesen új. Hogy dolgozom, merőben megváltozik a család életrendje is. Férjem azóta sok mindent átvállalt, amiben tud, segít. Míg otthon voltam, úgy volt vele, hogy én „csak” otthon vagyok, problémái csak neki lehettek. Megszokta, ha hazajött, minden készen várta. Ezt én is természetesnek vettem, hogy így van. Boldogsággal töltött el gyermekeim ébredő értelme, kacagásuk, kotyogásuk, játszadozásuk. Eszembe sem jutott egy ideig, hogy másként is lehetne. De egy idő után csupán a házimunka nem elégített ki. Rájöttem, hogy már a családi harmónia érdekében is túl kell látnom a bölcsőn, a pelenkán. Egyre többet gondoltam a munkahelyemre, a munkatársakra, akikkel ennyi idő alatt eléggé meglazult a kapcsolatom. — Nagyon nehéz a mi asszonyainkkal szoros kapcsolatot tartani — jegyezte meg Tóth Ferencné, a nőbizottság pártösszekötője — hiszen a legtöbben vidéken élnek. Nem feledkezünk meg róluk, a nőnapi ajándékot mindig eljuttatjuk s úgyszintén a gyermekeknek szóló ajándékot is. Hogy szakmai szempontból mit jelent a távolmaradás? Erre Sinka Miklósné az optikai üzemből a következő választ adta: Új helyen — Tulajdonképpen mindenkinek szokatlan lehet először a munka, amikor viszszajön. Nálunk a gyárban minden anyát a terhessége negyedik hónapjától könynyebb munkára osztanak be. Ez nem jár keresetcsökkenéssel, mert úgynevezett terhes átlaggal számolják el. Ha tehát más munkát is végez, keresete megközelíti az előző munkabérének az átlagát. Tehát az asszonyok, mikor szülés után visszajönnek, már eleve más. új munkaterületre kerülnek. Űj feladattal találják magukat szemben. Mindent meg lehet azonban tanulni, még ha eleinte szokatlan is. A gyár gyermekgondozási szabadságról visszatérő aszszonyoknak megadja azt a kedvezményt, hogy műszakot választhatnak. Említésre méltó kezdeményezés az is, hogy már két 14 éven aluli gyermek esetén az aszszonyoknak minden szombatjuk szabad. A gyermeküket egyedül nevelő anyák pedig már egy gyermek esetében is élvezik ezt az előnyt. Nagy Béláné betanított optikus szülés előtt az anyagkezelőben volt, most pedig gépen dolgozik. Miért? — Csak így tudtak egy műszakba tenni. Most reggel héttől háromnegyed négyig dolgozom. Jó ez az időbeosztás, jól össze tudom egyeztetni a munkahelyi elfoglaltságot a család anyai teendőkkel. — Másfél évig voltam otthon — folytatta a beszélgetést Köblös lmréné, — én kértem magamat a polírgépre. örültek a vállalkozásnak, hiszen a gépek kihasználása fontos, gyári érdek. Egy fájó pontom azonban mégis csak van: akikkel korábban együtt dolgoztam, magasabb fizetésük van. Egy műszakban Az asszonyok összenéztek, egyetértőén bólintottak: bizony így van! A kötelező béremelést megkapták, de ami azon kívül volt, abból ők kimaradtak. — Bár én senkitől sem kérdeztem: mennyi a fizetése — szólt közbe Illés Istvánná — de azt tudom, hogy míg én odavoltam, társaim tanultak, szakmunkásvizsgát tettek. Én maradtam betanított munkásnak. Természetesnek tartom, hogy azok, akik tanultak, többet kapnak. Most, hogy visszajöttem, tőlem is megkérdezték, nem akarok-e tanulni? Csak most ébredtem rá, hogy én is tanulhattam volna, amikor már nem volt annyi gondom a gyerekekkel. De igyekszem majd pótolni, amit a gyes alatt elmulasztottam. Természetes a tanulás, a jobb szakmai felkészültség iránti vágy. A gyerekek miatt növekszik az asszonyok felelősségérzete. A MOM mátészalkai gyárában gondoltak már a gyesen lévő anyák szakmai felkészítésére. Azonban az oktatás gyakorlati munkához is kötődik, s ez az otthon lévő asszonyok esetében egyelőre még megoldhatatlan. Remélhetőleg ez csak idő kérdése, mert a gyermekgondozási szabadságon lévő dolgozók továbbképzése nemcsak egyéni érdek, hanem munkahelyi és társadalmi érdek is. Soltész Ágnes — Maga mindig Olaszra gondol? — Mért ne? Egyszer igazán odamehetnénk, nem? — kérdi, aki tudja, hogyan kell kérdezni, a többesszámmal épp csak sejtetve, hogy akár együtt is mehetnének. Lehet-e ezt visszautasítani? Mindenesetre elutasításra nem marad idő. — A Rómain találkoztunk. Igen, most már emlékszem. Napozott, én meg labdáztam egy haverommal és odagurult magához a labda. Emlékszik? Kivel nem történt meg ilyesmi? Az eladó most tehát nem válaszol, csak mosolyog: Nincs szünet. — Küldtem magának egy dalt a hangszóróval, emlékszik... Itt a neve a nyelvem hegyén... — s mintha mondaná is, az eladó meg beugrik: — Mari... — Mari, hát, még virágot is küldtem a kapuból egy sráccal, odaadta? Aki tudja, hogyan kell kérdezni, azt is tudja, hogy erre a kérdésre nem kell felelni. Válasz nélkül hagyni nem lehet, így hát most az eladó kérdez: — Csak nem azért jött, hogy ezt megkérdezze? — Dehogynem — mondja az, mert hazudni is tudni kell —, megláttam a kirakaton át, rögtön fölismertem, bejöttem, pedig rohanok. A nyáron megint megyünk a Rómaira? Vagy inkább Rómába? Az eladó nevet. — Majd tavasszal megbeszéljük. — Tavasszal? A jövő héten. Hétfőn, vagy kedden bejövök, jó? — Jó — hagyja rá az eladó, s elfogadja a felé nyújtott kezet. Kézcsók. Most kell visszafordulni: — Ha már itt vagyok, megkérdezem: kilencvoltos elem... hangsúly nem kérdő. Következésképp válasz sincs. Az eladó elővesz egy kis zacskót és odaszól a pénztárba: — Nyolcötven. Zay
