Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-25 / 21. szám
1976. január 25. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Követelődzők AKI A LEGKEVESEBBET és legrosszabbul dolgozik, annak van a legnagyobb szája! ö az, aki mindig ráér, aki sohasem késik el a munkával, aki sohasem vállal többet, mint amennyit nagyon muszáj, aki soha semmiért nem felel, aki soha semmivel nem törődik, aki úgy bánik a géppel, szerszámmal és a készülő termékkel, mint a rossz cseléd, hiszen nem az övé se a kocsi, se a ló. De ő az, aki a legelégedetlenebb a munkahelyével, aki legjobban szidja a vezetőit, aki legerélyesebben követeli a fizetésemelést, és végül ő az, aki legelőbb továbbáll, jobb helyet és jobb fizetést’keresve. Méltányolni tudom az olyan ember követelődzését, aki becsülettel, tisztességgel dolgozik és a munkájáért megkívánja a honoráriumot, a megbecsülést. Ha kell perlekedem is az érdekében. De mindig felháborít, ha a lógósok, a pazarlók és a selejtgyártók követelőznek.. Milyen jogon akarnak többet elvenni a közösségéből, mint amennyit hozzátettek? JÓ VOLNA, HA A RENDES DOLGOZÓ TÖBBSÉG egyetértene velem a rendetlenül dolgozó és minduntalan követelődző emberek megítélésében. Meg kellene végre világosan, egyértelműen mondani a fizetett munkakerülőknek — akik a hanyag, felelőtlen munkájuk ellenére még elégedetlenkednek is —, „édes barátaink, ha mindenki úgy dolgozna, mint ti, akkor valamenynyiünknek felkopna az állunk az éhségtől, mert nem volna még betevő falatunk sem”. Bizony meg kellene mondani... De ki mondja meg? Megírhatja az újságíró is, megmondhatják az ország vezetői is; csakhogy ez édeskevés. Mert nem csak mondani kell, hanem meg is kell magyarázni, meg is kell értetni velük é> lehetetlenné kell tenni a lógást, a pazarlást, a rossz, felelőtlen munkát. Ezt pedig senki más nem tudja lehetetlenné tenni, csak azok a becsületesen, jól dolgozó emberek, akik egyelőre eltűrik környezetükben a hanyagokat, a hátráltatókat, a mások bőrén élősködőket. Ha én és Te nem nézzük szótlanul, hogy ö rosszul dolgozzon, vagy keveset dolgozzon és a mi munkánk gyümölcsét követelje, akkor ő is kénytelen lesz megfogni a munka jobbik végét. Aztán, ha majd valamennyien dolgozunk — becsülettel és jól dolgozunk —, akkor valamennyien többet követelhetünk. Mert kitől követel, aki követel? Tőlem, tőled és tőle! Nincsenek tőkéseink, gyárosaink, földesuraink, akik elveszik munkánk gyümölcsét, akiktől követelhetjük a részünket. Csak magunktól követelhetünk, vagy azoktól a vezetésben dolgozó' embertársainktól, akiket megbíztunk, hogy gazdálkodjanak munkánk termékeivel, osszák el közöttünk a nemzet jövedelmét. Adhatnak többet, mint amennyit termeltünk? Adhatnak jobbat, mint amilyet termeltünk? Adhatják olcsóbban, mint amennyiért megtermeltük? Nem hiszem! Lehetelent hiába kérünk tőlük. AKIK A SZOCIALISTA KÖZÖSSÉGÜNKBEN ARRA HIVATOTTAK, hogy elosszák azt, amit népünk a munkájával létrehoz, semmi mást nem tehetnek, mint a családfő, vagy a háziasszony, aki a család jövedelmével gazdálkodik... Mit csinál a családfő? Először félreteszi a lakásravalót, aztán a munka, az élet folytatásához szükséges konyhapénzt és ami marad, azt osztja be ruhára, szórakozásra úgy, hogy mindenki kapjon belőle érdemei szerint. A nemzet lakása az ország. Mindenekelőtt azt kell biztosítani, hogy ebben a nagy lakásban meglegyen, ami kell: víz, villany és a szükséges gépek, kellékek. Aztán meg kell vásárolni a szükséges nyersanyagokat a nemzet konyhájának üzemeléséhez, az élet folytatásához. És ami marad, azt lehet a lakosság között bér formájában felosztani — természetesen, mindenkinek az érdeme szerint. A közösségben dolgozó ember értéke — már ősidők óta és most is s valószínű még sokáig — a végzett munkájában rejlik. A vezető munkája akkor értékes, ha jól, eredményesen dolgozik a vezetésére bízott kollektíva. A tudós munkája akkor értékes, ha tudománya hasznosítható és gyiimölcsöztethető a gyakorlatban. Én azt hiszem — ha nem akarunk eltérni az igazságtól —, mindenekelőtt azok érdemelnek a szocialista közösségtől magasabb bért, nagyobb megbecsülést, kitüntetést és jutalmat, akik hasznosan, eredményesen dolgoznak a közösségért, akik a munkájukkal sokat, hasznosat és értékeset adnak a közösségnek. HA BECSÜLETTEL, JÓ MUNKÁVAL gyarapítottad a nemzet vagyonát, akkor követelheted a magadét, de ha lógtál, tehetetlenkedtél, amíg a többiek dolgoztak, akkor ne követelőzz! Gerencséri Jenő Növelik a termelékenységet A VSZM kisvárdai gyárában ötletes újítással, a gyártó eszközök korszerűsítésével egy gépnél ugyanazon idő alatt négyszeresére növelték a termelékenységet. Az eddigi három forma helyett tizenkét formában préselik gépenként a fékbetétpasztillákat. Képünkön: Jónás Sándor a présgép mellett. (Hammel József felvétele.) Ml TÖRTÉNT A JA CSENGERI VÁLTOZÁSOK Hamarosan két éve, hogy megtartották pártértekezletüket a csengeri kommunisták. Tennivalókban bővelkedett az azóta eltelt idő, hiszen a 15 pártszervezet, több mint félezer kommunistát képviselő pártfórumon 15 olyan jelentős, közérdekű észrevétel, javaslat hangzott el, amely folyamatos munkát biztosít ma is a nagyközségi pártbizottságnak és a titkárnak, Beregi Gyulának is. Öt kérdeztük hol tartanak a pártértekezleten elhangzott javaslatok, illetve a határozatok végrehajtásában. A főkertész mondta 1974 február elsején a pártértekezleten 6 javaslat hangzott el gazdaságpolitikával kapcsolatban, 3 felszólaló a nagyközség áruellátásának javítását sürgette, 2 az oktatás és kulturális kérdésekkel, a felnőttek általános iskolai képzésének a fontosságáról szólt. A pártszervezetek belső életével, a pártfegyelemrnel, a párthatározatok következetes végrehajtásával 4 hozzászóló foglalkozott. Ezek közül „emeltünk” ki néhányat. Üjra felidézünk Ari Istvánnak a Lenin Tsz főkertészének felszólalásából. „Ismeretes, hogy a csengeri Lenin Tsz 1969-ig kiválóan dolgozó tsz volt. Az 1970-es árvíz ezt a szépen virágzó termelőszövetkezetet — amely akkor 4 községből állt — teljesen tönkretette, gazdaságilag lerombolta. Ezt tetézte a száj- és körömfájás, majd az 1974-ben bekövetkezett belvíz. A még megmaradt termést is elverte a jég”. Ehhez járult a gyenge vezetés, a fegyelmezetlenség. S, ahhoz, hogy kilábaljanak a bajból meg kell újhódnia a vezetésnek. A pártbizottsági titkár: „Két év alatt a vezetést a tszben stabilizáltuk. Üj vezetők kerültek a legfontosabb posztokra, elnöknek, főmérnöknek. Több középvezetőt is munkába állítottak. Megkezdődött egy tisztulási folyamat, amely lehetne kissé gyorsabb is, ha lenne elegendő szakemberünk. így is jelentős a változás, hiszen 1974- ben még 28 millió volt a mérleghiány. 1975-ben — ami most várható — 10 millió 297 ezer a bank felmérése szerint. Természetesen, sok változásra van még szükség, hogy talpraálljanak”. Felnőttek az iskolapadban Asztalos József az általános iskola igazgatója egyebek között arról szólt, hogy az oktatással és a neveléssel kapcsolatban a társadalmi igények megnövekedtek. Kérte, hogy a felnőttek általános iskolai képzéséhez adjanak több és hathatósabb segítséget a párt-, állami és gazdasági szervek és vezetők. Milyen változások történtek? Beregi Gyula elmondta, hogy akkor 240 felnőtt dolgozó végezte el a nyolc általánost. Közülük többen jelentkeztek középiskolába. A javaslat alapján tanácskozásra hívták össze a párttitkárokat, gazdasági vezetőket és a teendőket közösen megbeszélték. „Két év alatt jelentős fejlődés történt. Üjabb 120 dolgozó végzi az általános iskoA' i\< mulatság, a közös jóhangulat hevült melege uralja a lako. dalmas házat. A bőséges vacsora után már jó ideje asztalt bontottak. Táncnak csináltak helyet az egyik nagyszobában, magnóra divatoskodó fiataloknak a másik kisebben. Egyben pedig pihenőszékeket, itallal rakott asztalok mellett. Az öt műkedvelő hegedűs kezében fürgén jár a vonó. A szőke prímás (fürészes a járási székhely bútorgyárában), tudja hol, mikor kell belecifrázni a kontaktusba, hevíteni-csigázhi a lakadalmas mulatók kedvét, ök tesznek eleget a faluban, ha társas helyen hegedűszót igényelnek. Ez alkalommal éjfélhez közeledve, bevonult már a násznagy a zajos nagyszobába a porcelán tányérral. A mulatság tetőfokán menyasszonytáncot tartani, aminek befejeztével — helyi szokás szerint — el kell törnie a pénzgyűjtő tányérnak. Középről elhúzódik a társaság. A vőlegény násznagya a sudár menyaszszony derekára teszi a kezét, s a másik násznagy a tányér őrzésére helyezkedik. Amaz felveszi a nótaszó ritmusát, majd el is rikkantja magát: — Eladó a menyasszony ! Menyasszony tánc Veszik is ki a menyasszonyt egymás kezéből. Aztán a tányérhoz lépnek, pénzt tenni bele. Feljebb lobban a kedv, benne most a rátartiság. Gyűl a tányérban a pénzhalom. A táncoló násznagy pár hiányában magában bokázik, néha el-elkiáltva: Eladó a menyasszony! Nem sokszor adódik egy életben ilyen táncot járni. Nem is vállal érte szégyent senki vendég, aki csak a talpára tud állni. Vállas, egészségesen piros, deresedő férfi türelmetlenül izeg-mozog a felesége mellett. Juhász família, az volt már ükapja is. Kemény, mellet düllesztő, kivagyisággal telt természet. A módot is megteremtette hozzá. Végtelenül szorgalmas, mindenben megbízható ember lett a közös gazdaságnak is, miután tekintélyes nyugdíjra számíthat pár év múlva. Most járt már menyasszonytáncot. S épp amiatt sugdos a feleségével — italtól, kedvtől tüzelve —, fordul még néhányat. Legfeljebb másik lila bánja. Felesége azzal egyezik bele: ő is adja a másikat. A juhász arca lángol. Ujjával petytyeget. Akkor a zene pontos ütemében előrébb ugrik, átkapja a menyasszony derekát. Forgás közben jobb tenyerét feltartva rezegteti. Nagyszerű alkalom a büszke természet villogtatására. A második Ady-képes pénzt kicsit megemelve, mintegy mutatva teszi a tányér asztagának tetejére. S utána felesége is beváltotta ígéretét. A juhászék kétezret adtak. Mikor aztán nincs tovább, a kacsára izzadt zenészek és a pihegő menyaszszony örül a legjobban. A násznagyok rendben átszámolják a halom pénzt az ifjú párnak. A vőlegényé pedig az üres tányér. — Ne légy többé, megszolgáltad magad ítéletmondással a parkettához csapja. Nevet, zajong a nép a jó mulatságban. Két szakácsasszony is seprűt keres, hogy eltüntessék a cserépdarabokat. Asztalos Bálint lát. Ehhez a gazdasági vezetők a feltételeket biztosítják. Sikerült elérni azt is, hogy ma már a kisdiákok csak délelőtt járnak iskolába. Pedig 1000 tanulóról van szó. Csen gerbe járnak a felsősök Sza mostatárfalváról, Szamosbecsről és Szamosangyalosról is Napközis ellátást biztosítanak több mint 400 iskolás és óvodás részére. Ez is javaslatként hangzott el két éve a pártfórumon. Ügy érzem sikerült jelentősen előrelépnünk.” A pártértekezlet óta 2 óvoda és egy 80 személyes bölcsőde is épült Csengerben. Két iskolába bevezették a központi fűtést, s ma már a gimnázium mellett az általános iskola is rendelkezik modern, jól felszerelt tornateremmel. „A pártértekezleten elhangzott javaslat alapján bontakozott ki, hogy minden üzem vállalta egy-egy oktatási in tézménynek a patronálását. Jelentős társadalmi munkával segítette a lakosság, az állami gazdaság szocialista brigádjai az óvoda, bölcsőde építését, az iskolák felszereltségének javítását”. Szilárdabb pártfegyelem Tősér György felszólalása azért keltett akkor nagy érdeklődést, mert a pártfegyelemről szólt. Négy évvel ezelőtt egyebek között a követ kezőket mondta: „Az elmúlt 4 évben 25 párttagot kellett fegyelmileg felelősségre vonni. Főleg a párthatározatok végrehajtásának az elmulasztásáért”. Javasolta, hogy a pártszervezetek rendszeresebben vizsgálják, ki, hogyan teljesíti megbízatását, kik nem hajtják végre a határozatokat. Kérte, hogy ez a munka legyen következetesebb. Csenger nagyközség pártbizottságának titkára ezzel kapcsolatban elmondta: „Intézkedtünk abban, hogy minden pártszervezet napirendre tűzze a pártfegyelem helyzetét. Évente egyszer taggyűlés, félévenként pártvezetőségi ülés és községi párt-vb tárgyalja. Különösen a párthatározatok végrehajtásának a következetességét. Pártértekezl etünk óta kevesebb felelősségre vonás történt. Ügy ítéljük meg, javult a párttagság politikai érettsége, jobb a pártfegyelem, a szervezeti élet. Aktívabbakká váltak az emberek s következetesebb egy-egy párthatározat végrehajtása. Ez segíti elő azt, hogy a pártértekezleten elhangzottak megvalósuljanak. Ezért is fontos, hogy e pártfórum határozatainak a végrehajtását állandóan napirenden tartsák, segítsék és ellenőrizzék. Farkas Kálmán ÜREGESEN ÉPÜL A nyugdíjasok háza Először 1972-ben terjedt el a hír: Nyíregyházán felépítik a nyugdíjasok házát. Sokan örültek a szociálpolitikai intézkedés várható hasznának. A tervek közt is szerepelt, hogy részben a megyei tanács segítségével, részben társadalmi összefogással, részben az öregek pénzéből épül a ház. De nem épült és nem épül. A ház helyét tavaly kijelölték, a tereprendezési munkák is elkezdődtek de az öregek semmi haladást nem látnak. A csaknem négyéves terv megvalósítása öregesen halad. Miért? — kérdeztük a városi tanács általános elnökhelyettesétől, valamint a megyei tanács szociálpolitikai csoportvezetőjétől. A városi tanácson elmondták, hogy készül egy terv, amely maximális igényeket támasztott volna a beruházóknak, persze egyben maximálisan kielégítette volna az idős emberek igényeit. A terv szerint orvosi szobát is kellett volna építeni a házba, az egyéb kiegészítő helyiségek mellett. Ennek a tervnek a megvalósításához a városi tanácsnak nem volt és nincs elegendő pénze. Tehát új terv készítését kellett kezdeményezni. Az új terv sem készül hamarabb, mint a régi. És hogy mit tartalmaz majd, még ma sem tudják pontosan. Az elképzelés szerint a Jósaváros szélén építik fel a nyugdíjasok házát, közel az orvosi rendelőhöz és közel az erdőhöz. így valóban nem szükséges az orvosi szoba és a park. Már több mint hetven idős ember jelentkezett lakónak. Egy-egy idős ember, illetve egy-egy idős házaspár szoba-konyhás otthonba költözhet. Hangsúlyozni kell, hogy nem szociális otthonról, nem is albérletről van szó. A háznak főbérleti jellege lesz. A közös társalgóban nem érzik egyedül magukat az egyébként egyedül élők, a lakók ebédjéről is gondoskodnak majd. Előnnyel jelentkezhetnek a nyugdíjasok házába azok, akiknek tágasabb, de nagy fenntartási költséggel járó lakásuk van. A csere után ezeket a nagy lakásokat nagyobb családoknak, vagy fiataloknak utalja ki a tanács. Ez az ötlet is érdekes, de csak annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Mikor kerül sor a készülő terv megvalósítására? A városi tanács általános elnökhelyettese szerint 1977- ben. Az-amúgy is érzékeny öregek fiatalos intézkedésre és gyorsan épülő házra várnak. Ennyi év után, talán jogosan... Nábrádi Lajos Tanácskozás az újításokról Az Építőipari Tudományos Egyesület nyíregyházi szervezete közgazdasági és jogi szakosztálya rendezésében az újításokról tartanak előadást január 26-án 14 órakor Nyíregyházán, a technika házában. Előadó dr. Mészöly Pál, a Legfelsőbb Bíróság bírója.
