Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-25 / 21. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. január 25. HÉTFŐ: A libanoni hely­iét súlyosbodik, lemon­dott Karami kormányfő — Púja Frigyes külügymi­niszter Teheránba érkezett — A Közel-Keletről tanács­kozott a Biztonsági Ta­nács. KEDD: Henry Kissinger amerikai külügyminiszter Moszkvába érkezett — Ka­tonai sikereket ért el az északi fronton az Angolai Népi Köztársaság hadsere­ge — Meló Antunes portu­gál külügyminiszter befe­jezte európai körútját. SZERDA: Magas rangú sziriai küldöttség érkezett Libanonba, hogy közvetítő tárgyalásokat folytasson a harcoló felek között — Helslngörben tanácskoz­tak a nvugat-európai szo­ciáldemokrata pártok veze­tői. CSÜTÖRTÖK: A Bizton­sági Tanács közel-keleti vi­tája — Folytatódtak a szov­jet—amerikai tárgyalások Moszkvában — összeült a LEMP plénuma — Meg­egyezés született Libanon­ban a tüzszünet kérdésé­ben. PÉNTEK: Púja Frigyes elutazott Iránból — Befe­jeződtek a moszkvai tár­gyalások — Tüntetések Madridban — Fasisztákat bocsátottak szabadon Por­tugáliában. SZOMBAT: Kissinger Brüsszelből hazautazott Washingtonba, hogy beszá­moljon a moszkvai és a NATO vezetőivel folytatott tárgyalásokról — Púja Fri­gyes Hanoiba érkezett. A hét legjelentősebb kül­politikai eseménye Henry Kissinger moszkvai látoga­tása volt. A tanácskozás si­keresnek mondható, hiszen mindkét részről derülátó nyilatkozatok hangzottak el. Olyan vélemény is kialakult, hogy még 1976 folyamán létrejöhet az új SALT-egyez­­mény, a két fél csökkenteni fogja hadászati fegyvereit. A nyugati világ rendkí­vüli érdeklődését az is mu­tatta, hogy Kissinger Moszk­vából visszatérőben a brüsz­­szeli NATO-központban tá­jékoztatást adott az Észak­atlanti tanácsnak, amely most miniszteri szinten ült össze. Még Sauvan Gargues francia külügyminiszter is Brüsszelbe sietett. Portugá­liát szintén külügyminiszte­re, Meló Antunes képvisel­te. Az amerikai külügymi­niszter hasznosnak minősí­tette moszkvai tárgyalásait, jelentős előrehaladásról be­szélt a SALT-egyezmény elő­készítésében és tudtul adta, nem lehetetlen, hogy vissza­tér majd a szovjet fővárosba a SALT-tárgyalásoR folyta­tása céljából. Amint a szovjet—amerikai tárgyalásokon, a brüsszeli tá­jékoztatón is külön fejezetet szenteltek a bécsi haderő­­csökkentési konferencia állá­sának. A Közép-Európában elhelyezkedő fegyveres erők és fegyverzetük csökkentésé­ről, mint köztudomású, az osztrák fővárosban a Varsói Szerződés és a NATO orszá­gai már több mint két éve tárgyalnak. Kissinger a hét más esemé­nyeinek is szereplője volt:, így például meglepetést kel­tett, amikor Moszkvába me­net megállt Koppenhágában és megbeszélést folytatott Jörgensen dán miniszterel­nökkel, a helsingöri szociál­demokrata konferencia ven­déglátójával. Ez az amerikai A jobboldali erők foglyai Bejrut muzulmán negyedé­ben: a Karantina kerület nyomornegyedében foglyul ejtett nőket, gyermekeket és férfiakat szigorú fegyveres őrizetben tartják a falangista csoportok. Jakov Malik nagykövet, a Szovjetunió fődelegátusa felszólalt az ENSZ Biztonsá­gi Tanácsa közel-keleti vi­tájában ; sürgette a genfi bé­kekonferencia munkájának mielőbbi felújítását minden érdekelt fél részvételével. —dán eszmecsere gyanússá tette az egész szociáldemok­rata összejövetelt: többen ar­ról kezdtek suttogni, hogy „a Fehér Ház titkos ösztönzésé­re’' jött létre 71 nyugat-euró­pai szociáldemokrata politi­kus tanácskozása. Ott volt a portugál Mário Soares, a spa­nyol Felipe Gonzales, a nyu­gatnémet Willi Brandt és Helmut Schmidt, az olasz De Martino, a francia Mitterrand, a svéd Palme és a holland Joop den Uyl és mások. Helsingör — Shakespeare Hamletjából ismerjük — most a szociáldemokraták té­­pelődését hallhatta: „lenni vagy nem lenni”? Mert való­ban lét és nemlét kérdése volt az összejövetel egyik fő témája: szövetkezzenek-e a kommunista pártokkal Nyu­­gat-Európa országaiban vagy sem? A vitában megoszlottak a vélemények. A nyugatné­met, a brit és a dán szociál­demokraták nyílt nemmel vá­laszoltak. Már a franciák — igennel. Kissinger a hét végén fel­bukkant Madridban is. Az amerikai külügyminiszternek pontot kellett tennie a hosszú ideje húzódó amerikai—spa­nyol alkudozás végére. Meny­nyit fizessen hát az USA a spanyolországi amerikai tá­maszpontok használatáért? Az összeg nyilván a spanyol gaz­dasági helyzet némi szanálá­sához is hozzásegíthet, hi­szen különben köztudomású, hogy óriási külkereskedelmi és költségvetési hiánnyal, va­lamint nyagyarányú mun­kanélküliséggel kell megküz­denie az új spanyol rezsim­nek. A Közel-Keletről, Libanon­ból a hét elején riasztó és gyászos hírek érkeztek — a hét végére valamelyest meg­fordult a hangulat Bejrut­ban Súlyos vérengzések száz­számra szedtek előbb áldoza­tokat: a fasiszta falangisták a palesztin táborokban tö­megmészárlást hajtottak vég­re, a helyzet szinte kilátás­talannak látszott, mire a kor­mány mohamedán elnöke, Rasid Karami le is mondott tisztéről. A hét közepén új közvetítési kísérlet kezdődött: sziriai—libanoni—palesztin legfelsőbb katonai szerv jött létre, egyben pedig — szi­riai tanácsra — a libanoni politikai erőviszonyok átcso­portosítását is megkezdték. Újabb tűzszüneti felhívást bocsátottak ki, amelynek ko­molyabb megsértéséről nem jött hír. Felcsillan hát a re­ménysugár. hogy a libanoni ellenségeskedésnek alább­hagyhatnak. Az ENSZ Biztonsági Taná­csában folyó közel-keleti vi­ta eddig nem hozott ered­ményt. A hét végére hat or­szág képviselői olyan határo­zati javaslatot szerkesztet­­tek, amely palesztin állam létrehozását írja elő, Izrael­nek a megszállt területekről való kivonulását követeli. A jövő héten kezdődik a vita erről a határozati javaslatról. Valószínű, hogy az USA vé­tót emel elfogadása ellep. Angolában még mindig dö­rögnek a fegyverek. A nem­zeti hadsereg — amelynek egyébként most alakult meg a légiereje is — folytatja az FNLA és az UNITA egysé­geinek a visszaszorítására irá­nyuló hadműveleteket. A Ro­berto Holdén vezetésével im­perialista zsoldban álló FNLA gyakorlatilag már a Az MPLA katonái ambrize­­tei parasztok között. Az MPLA csapatai a közeli múltban foglalták el az ad­dig az FNLA egységei által megszállt angolai helységet. zairei határon túlra kény­szerült. Savimbi, akit első­sorban a Dél-afrikai Köztár­saság támogat, még tartja magát az UNITA egységei­vel, de szintén visszavonuló­ban van. A hadihelyzet ked­vező alakulása nyilvánvalóan jó kiindulási alapot teremt az MPLA és az angolai köz­ponti kormány Számára a következő tárgyalásokon. Az ENSZ apartheid bi­zottsága pénteken kiadott nyilatkozatában súlvos aggo­dalmának adott kifejezést a független Angola ellen vég­rehajtott dúrva dél-afrikai agresszió miatt. A bizottság a Die Transvaler című dél­afrikai lap január 15-i je­lentése alapján megállapít­ja, hogy a pretoriai rezsim továbbra is fenn akarja tar­tani, sőt fokozni kívánja ka­tonai jelenlétét Angolában. A dél-afrikai csapatok An­gola belsejében folytatott katonai akciói és a dél-afri­kai tartalékosok tömeges mozgósítása súlyos aggodal­makat kelt — hangoztatja a nyilatkozat. Az apartheid bizottság nyilatkozata a továbbiakban Dél-Afrika namibiai bea­vatkozásával foglalkozik, s elítéli a pretorai kormány törvénytelen tevékenységét. Ezzel kapcsolatban a bizott­ság felhívást intézett a vi­lág kormányaihoz és a nem­zetközi szervezetekhez: te­gyenek meg minden szüksé­ges lépést annak érdekében, hogy Dél-Afrika kivonja csapatait Angolából és vé­get vessen Namibia törvény­telen megszállásának. India nemzeti ünnepe Január derekán, amikor az indiai Madrasban munkához kezdett a tudomány emberei által szervezett és a leszere­lés megvalósításáért küzdő nemzetközi Pugwas-konfe­­rencia, beszédet mondott In­dira Gandhi miniszterelnök. Békéről és haladásról beszélt és emlékeztetett arra, hogy közel van az Indiai Köz­társaság nemzeti ünnepe: január 26-án emlékeznek meg a föld egyik legjelentő­sebb, legnagyobb területű, legnagyobb népességű or­szágában arról az 1950-i nap­ról, amikor az egykori angol koronagyarmatból, „a brit korona Jegragyogóbb drága­kövéből” szuverén köztár­saság lett. Akkor már két és fél éve független ország volt ugyan India, de 1950. január 20-án lépett hivatal­ba az Indiai Köztársaság el­ső választott elnöke, állam­fője. Az elmúlt több mint ne­gyedszázad alatt India né­piének meg kellett küzdenie a belső reakció ezer meg ezer kísérletével, amelyek a nagybirtokosok és tőkések érdekében és a dolgozó százmilliók kárára akarták megváltoztatni a hatalmas ország fejlődési irányát. A múlt esztendőkben azonban mindig ugyanaz az erő, Ma­hatma Gandhi, Dzsavahar­­lal Nehru és Indira Gandhi pártja került a választások során az ország élére; igaz, éppen Indira Gandhi asz­­szonynak kellett megvívnia a nehéz harcot a kongresz­­szus párton belüli reakció­val is. S ami a világpolitikát illeti, a múlt 26 esztendőben India, a legnagyobb el nem kötelezett ország, az impe­­rializmusssal és a gyarmato­sítókkal élesen szemben álló, a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunió­val szilárd, baráti kapcsola­tokat fenntartó országgá vált. Madrasi beszédében mondotta Indira Gandhi: „Ahhoz, hogy az enyhülés a béke hatékony eszközévé válhasson, feltétlenül szűk- j séges a fejlődő és a fejlett államok közötti kapcsola­tokat az igazságosság, az erő alkalmazásáról való lemon­dás, a nemzetközi tárgyaláso­kon az egyenlő részvétel és a szuverenitás tiszteletben tartása alapján kiépíteni”. Éppen ezeknek a nemzetközi politikai alapelveknek je­gyében mélyült el India kapcsolata a szocialista or­szágokkal, közöttük hazánk­kal is. India nemzeti ünnepén a magyar nép jókívánságai őszinte barátot, a nemzetközi haladás oldalán álló népet köszöntenek. Ukrajna "" m * ot eve Az Ukrán SZSZK dolgozóinak a kilencedik ötéves tervben elért sikereiről -szóló beszámolót szeretnénk egy számmal kez­deni: 300. A köztársaságban ennyi nagy iparvállalatot helyez­tek üzembe a legutóbbi öt esztendő folyamán. Közöttük van a zaporozsjei és uglegorszki regionális erőmű, az Azovsztal üzem „3600” hengersora, a világ leghatalmasabb nagyolvasz­tója a Krivoj Rog-i kohászati üzemben, a donyecki pamut­kombinát . . . Ezzel járult hozzá Ukrajna — a Szovjetunió má­sodik legnagyobb lélekszámú és területének nagyságát te­kintve harmadik köztársasága — az egész ország gazdasági fej­lődéséhez. Ukrajnában a IX. ötéves terv egyik legnagyobb épít­kezése volt a „3600” hatalmas hengermű létreho­zása a Zsdanov városban lévő Azovsztal üzem­ben. Már jó néhány évtizede annak, hogy a zsdanoviak fé­met olvasztanak. Az üzem méretei imponálóak. A régi gyári csarnokok mellett megépített új csarnok azonban valóságos üzem az üzemben. Ezt az építkezést az iparban az ötéves terv szimbólumának nevezhetnénk, mert mindaz sajátja volt, ami az ötéves terv arculatát meghatározta: a koncepciók nagyságrendje, a tudományos munkaszervezés, az automatizálás eszközeinek maximális felhasználása. S van még valami: ez a barátság építkezése volt. Ugyanis a hengermű berendezését Csehszlovákiában gyártották. A Csehszlovák gépgyártók becsülettel teljesítették e fontos megrendelést. Ma már a „3600” hengermű teljes kapaci­tással dolgozik, s már a tizedik ötéves számára termel. Ukrajna sok más vállalatának kollektívája is kiemel­kedő munkát végzett. Az ötéves terv még a közepénél sem tartott, de a Zaporozssztal dolgozói már jelentették: az acél és hengerelt áru termelésének szintjét, a munkater­melékenység növekedését tekintve már teljesítették az öt­éves terv előirányzatait. A gumiabroncsokat és gumi­azbeszt készítményeket gyártó belocerkovi kombinát a tervben szereplő két és fél év helyett egy esztendő alatt elérte a tervezett kapacitást. Gyors módszerekkel építet­ték meg a ladizsini regionális erőművet... Az ötéves terv éveiben jelentősen megnövekedett a köztársaság gazdasági potenciálja. Az ipari termelés vo­lumene 1970-hez viszonyítva 1975 közepéig 42 százalékkal emelkedett. Ugyanebben az időszakban egyharmadával „súlyosabb” lett a nemzeti jövedelem növekményének egy­­egy százaléka. Eredményesen fejlődtek azok az ágazatok, amelyek újnak tekinthetők Ukrajna gazdaságában. Rovnóban, Szu­ndiban, Cserkasziben, Szeverodonyeckben műtrágyagyártó kapacitások léptek működésbe. Az ötéves terv márkája látható az új technikai gyártmányokon: az 500 megawat­tos kondenzációs gőzturbinákon, a 300 tonna befogadóké­pességű acélolvasztó konvertereken, a „Donbassz” szénki­termelő komplexumokon... Az ötéves terv elejétől a köz­társaság vállalatai mintegy ötezer új gyártmány előállítá­sát sajátították el. Ukrajna az ország egyik legfontosabb mezőgazdasági övezete. Az ötéves terv időszakában még a legutóbbi két esztendő rendkívül nehéz meteorológiai viszonyai köze­pette is — előzetes adatok szerint — 40 millió tonnára nö­velte az átlagos évi gabonatermelést. Az elért eredmények legfőbb feltétele volt — mint ahogy ezt a XXIV. pártkongresszus irányelvei kitűzték — a műszaki haladást meghatározó ágazatok — a villamos­­energetika, a gépgyártás, a vegyipar, a kohászat — gyor­sított ütemű fejlesztése. A gazdasági program eredményes végrehajtásában rejlik az ötéves terv szociális programja sikeres teljesítésének záloga is. Vegyük példának okáért a szociális program egyik pontját, a lakásépítkezést és néz­zük meg, mi történt ezen a téren a köztársaságban. Csupán 1975-ben több mint 400 ezer lakás kulcsát nyújtották át új tulajdonosaiknak. Az egész ötéves idő­szakban pedig az Ukrán SZSZK-ban 9 millió ember ke­rült jobb lakáskörülmények közé. E lakónegyedek mellett új klubokat és házakat, könyvtárakat és óvodákat, üdülő­ket és szolgáltatóházakat emeltek. Ukrajna fővárosának közelében fekszik a költői elne­vezésű Visnyevij város. Csupán a IX. ötéves terv éveiben kapta meg azt a jogot, hogy az Ukrán SZSZK 400 városa egyiképek_mondhassa magát. Uj vállalatok épültek itt: tej­feldolgozó és kísérleti kerámiaüzem. Mindkettő sikeresen állítja munkába a termelőkapacitásokat, s egyre több ki­váló minőségű terméket gyárt. Egyre rendezettebbé válik íz a déli város. Sokemeletes lakóházakat emelnek. Csu­pán 1975 első felében 500 család tartott lakásavatást. Az, hogy az új város épül. fejlődik, természetes dolog. De vajon mit hozott az ötéves terv a legrégibb város, az ősi Kijev életébe? Szovjet-Ukrajna fővárosa ezekben az esztendőkben te­­rebélyesebb lett: három új kerülettel bővült, amelyek mindegyikében ma mintegy 200 ezer ember él. Kijev új egyedi építményekkel gazdagodott. Megem­líthetjük közülük az Ukrán Tudományos Akadémia Elmé­leti Fizikai Intézetének, a Szovjet Tudományos Akadémia Össz-szövetségi Gerontológiai Intézetének komplexumait, a Sevcsenko nevét viselő állami egyetem épülettömbjeit. A IX. ötéves terv éveiben csupán az egészségügyi in­tézmények építésére csaknem 28 millió rubelt költöttek. Felépült és megkezdte működését nyolc poliklinika, hat kórház, a város legnagyobb gyermekélelmezési tejkonyhá­ja. Valamennyit a legkorszerűbb berendezéssel látták el. Ugyanekkor a városban 300 új, korszerű üzlet nyílt meg, köztük a köztársaság egyik legnagyobb önkiszolgáló áruháza, ahol naponta 15 ezer vásárló fordul meg. Nagyszabású környezetvédelmi munka folyik a város­ban. Befejezőiéiben van a bortnyicseszki szennyvíztisztító rendszer második ütemének építése. Elkészülte után egyet­len köbméter lefolyóvíz sem kerül a csatornákból a Dnye­perbe. Kijevben, amelyet méltán neveznek parkvárosnak, egyre nagyobb lesz a zöldterület. A kijeviek munkasikereikről szólva el kell monda­nunk, hogy az ipari termelés összvolumenének és a mun­ka termelékenységének nöyelése terén még szeptemberben teljesítették a IX. ötéves tervet. A város vállalatai jelen­leg másfélszer annyi terméket állítanak elő, mint a XXIV. pártkongresszus előtt, 40 százalékkal emelkedett a munka­termelékenység. 5 ukrajnai dolgozók, valamennyi szovjet dolgozó­val együtt, munkaőrségbe álltak, hogy új nagy­szerű tettekkel fogadják az SZKP XXV. kongresz­­szusát. Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB titkárságának első titkára beszédet inond< >tt a LEMP KB plenáris ülésén.

Next

/
Thumbnails
Contents