Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-18 / 15. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. január lő. HÉTFŐ: Budapestre érkezett Meló Antunes portugál külügyminiszter — New Yorkban megkezdte közel-keleti vitáját a Biztonsági Tanács, amelynek ülésére meghívták a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet is. KEDD: Eredménytelenül ért véget az Afrikai Egységszervezetnek Angola ügyében összehívott rendkívüli csúcsértekezlete — Gromiko szovjet külügyminiszter hazautazott Tokióból. SZERDA: Bejelentették Kissinger moszkvai utazását — Argentína megszakította diplomáciai kapcsolatait a Falkland-szigetekkel kapcsolatos vitájuk miatt Nagy-Britanniával — Thompson jamaicai külügyminiszter befejezte magyarországi tárgyalásait. CSÜTÖRTÖK: 200 000 spanyol dolgozó sztrájkja — Pokolgépes merényletek Portugáliában — Csou En-laj temetése Pekingben. PÉNTEK: Befejezte munkáját a KGST végrehajtó bizottságának 74. ülésszaka — A légierőt is bevetették Libanonban a baloldali és palesztin csapatok ellen. SZOMBAT: Angoláról tanácskozik Helsinkiben a Béke-világtanács elnökségi irodája — Zairébe menekült Roberto Holden, az FNLA vezetője. Mind hangosabban dörögnek a fegyverek a világ két pontján: Libanonban és Angolában. A Földközi-tenger partján az jellemzi a helyzetet, hogy a jobboldali, reakciós és nyugatbarát csapatok támadásait most már az ország reguláris hadseregének légiereje is támogatja. A héten további bizonyítékok adódtak arra, hogy nem valamilyen vallási jellege van az ellenségeskedésnek, hiszen a keresztény falangisták keresztény palesztinok táborát ostromolták meg és foglalták el... A halottak száma napról napra nő. Az utolsó tíz év nem volt híjján véres eseményeknek a Közel-Keleten, de máris kialakul a szomorú rangsor: az első a halottakat, a pusztulást tekintve ez a libanoni belviszály, a második az 1970-ben Jordániában a palesztin, menekülteket megtizedelt „fekete szeptember”, s csak a harmadik-negyedik helyen van az 1967-es és 1973-as izraeli—arab háború. Hol van már az elmúlt év végi remény, hogy a baloldalnak és a libanoni mohamedánoknak adandó némi politikai engedmény árán helyre lehet állítani a békét a kis országban? A falangisták új rohamra indultak. Az a kitűzött céljuk, hogy Libanonból kiszorítsák a palesztin menekülteket. A libanoni palesztin táborok elleni támadások megsokasodása és egyre súlyosabbá válása feltűnő módon esik egybe az ENSZ Biztonsági Tanácsának közel-keleti vitájával. Amint várható volt, a vita egyik kulcskérdése éppen a Palesztinái Felszabadítási Szervezet megjelenése és részvétele. Míg a palesztinok diplomáciai téren egyre javítják helyzetüket, a palesztinok ellenségei Libanonban és másutt fegyveresen igyekeznek lesújtani rájuk. Angolában a harcok most másképp alakulnak: a törvényes kormány és a népi mozgalom, az MPLA csapatai azok, amelyek előretörnek mind az északi, mind a déli fronton. Az északi országrészeket úgyszólván megtisztították mái- az amerikaiak támogatta FNLA, Roberto Holden zsoldosaitól. Maga a vezér, Roberto Holden, jobbnak látta, hogy visszavonuljon a zairei határ mögé, sógorának, Mobutunak oltalmát keresve. Angola déli részén a másik szakadár szervezet, az UNITA csapatai dél-afrikai egységekkel az oldalukon még többékevésbé tartani tudják magukat. Egyszer-másszor az FNLA katonáival is összecsapnak, mert a két egymással rivalizáló szervezet sem döntötte el, melyikőjük vehetné fel nagyobb eséllyel a harcot az MPLA és a luandai kormány ellen. Változatlanul sok szó esik arról, hogy a Szovjetunió és Kuba proletár internacionalista segítséget nyújt az MPLA-nak, az angolai nép törvényes képviselőjének, a nyugati vádakra, amelyek eltorzították a való helyzetet, Moszkvában és Havannában egyformán válaszoltak. Legutóbb Fidel Castro jelentette ki, hogy Kuba népe internacionalista kötelességének tekinti Angola megsegítését, kubai tanácsadók pedig csak azután indultak útnak, hogy a dél-afrikai zsoldosok már megkezdték elözönleni Angolát. Hogy Angola mennyire fontos az USA-nak, arra a héten Kissinger külügyminiszter látványos gesztusa utalt: magához kérette 37 afrikai ország washingtoni nagyköveteit és előttük kifejtette Amerika véleményét. Egyben közölte velük, hogy márciusban és áprilisban afrikai körútra indul. (1967-ben Humphrey, akkori alelnök járt tíz fővárosban, azóta Vietnam miatt, a latin-amerikai problémák miatt és a szovjet—amerikai, illetve a kínai—amerikai diplomáciai viszony alakítása miatt a washingtoni vezetés némileg elhanyagolté Afrikát.) A fekete földrész fontos a nyersanyagforrások miatt is, de azért is, mert az USA globális stratégiájában egyre nagyobb szerep jut az Indiai-óceán és az Atlantióceán déli felének. Kissinger afrikai aktivitásának beharangozása egybeesett az amerikai külügyminiszter moszkvai utazásának előkészületeivel. Mert Moszkvában elsősorban a SALT sorsáról lesz szó, a NATO- szövetségesek is igen érdeklődnek. Kissinger visszatérőben ezért áll meg Brüsszelben, ahol a néhány külügyminiszter jelenlétével megemelt szintű állandó NATO- tanács előtt ad majd tájékoztatást. Utána Madridba utazik. A spanyol főváros és általában az egész ország a sztrájkharcok lázában ég. A metró dolgozóinak sztrájkját a postások munkabeszüntetése követte, az építőipari munkások akciója már eredményre is vezetett — a bérkövetelések mellett politikai követeléseket is megfogalmaznak a sztrájkbizottságok. A rendőrség sem tétlen, sok a letartóztatás, a tüntetők szétoszlatására — legyenek azok bár asszonyok, lányok — könnygázgránátok és furkósbotok egyaránt előkerültek. Az Ibériai-félsziget másik országában, Portugáliában ugyancsak sztrájkok robbantak ki amiatt, hogy a kormány engedélyezte bizonyos árak emelését. A portugál politikai küzdelem hevessége sem hagy alább, amit az észak-portugáliai kommunistaellenes merényletek, robbantások is jeleznek. Soáres pártja, a szocialista párt is elítélte ezeket a fasiszta jellegű akciókat, azonban továbbra is fenntartásokat emelt a kommunista párttal való együttműködéssel szemben. A portugál kormány ugyanekkor keresi a lehetőségeket a szocialista országokkal való kapcsolatainak a bővítésére. Ennek jegyében állott Ernesto Meló Antunes külügyminiszter budapesti látogatása. (Hazánkból Csehszlovákiába utazott tovább.) A külügyminiszter, aki kulturális egyezményt írt alá. hangsúlyozta a korábbi megállapodások végrehajtásának jelentőségét. (A kereskedelmi árucserére, a gazdasági, ipari és műszaki együttműködés fejlesztésére van ilyen megállapodás, ezen kívül légügyi egyezmény is létrejött a két ország kormányai közt.) A magyar diplomácia a tőlünk távoli országokkal való kapcsolatok kialakítását és fejlesztését szorgalmazza. Ezt bizonyította Jamaica külügyminiszterének, Dudley Thompson budapesti látogatása is. Pálfy József Moszkvában 1975-ben csökkent a közúti balesetek száma — közölte a Vecsemyaja Moszkva című esti lapnak adott nyilatko______ zatában Alekszej Nozdrjakov vezérőrnagy, a főváros közlekedésrendészetének vezetője. Nozdrjakov elmondta, hogy a szovjet fővárosban jelenleg több százezer gépkocsi közlekedik. A statisztikai adatok — állapította meg a vezérőrnagy — azt bizonyítják, hogy a közel nyolcmillió lakosú szovjet fővárosban a közlekedési balesetek túlnyomó része gázolásos baleset. Érdekes, hogy a szerencsétlenségeket 85 százalékban nem az autósok, hanem a fegyelmezetlen gyalogosok okozzák. PÁRIZS ■ Nagy ..kábítószertermése” volt tavaly a két legnagyobb párizsi repülőtérnek, az Orlynak és a Charles de Gaulle légikikötőnek: a vámhatóságok közlése szerint 1975-ben összesen 4 700 000 frank értékű heroint és 3 600 000 frankot' érő liasist foglaltak le. Hatvanegy csempész került lakat alá, közülük 18-an Hong Kongből érkezett kínaiak. VARSÖ ■ Gdyniában megkezdték a Balti-tenger legnagyobb és legmodernebb konténerkikötőjének építését. A lengyel konténerszállítási hálózat egyik legnagyobb beruházása a terveik szerint 1979-ben már fogadhatja az első hajót. A kikötő évi ki- és berakodó kapacitása eléri az l millió tonnát és alkalmas lesz a második és harmadik generációs konténerszállítók fogadására. SZIBÉRIA TÁJAIN (5.) Új város a tajgán Épülnek a lakóházak Uszty-Ilimszkben. S. Boda András: Keresem Untét Nem láttad valahol? — Nem. Miért keresed ? Nem tudok válaszolni nekik. Lintet keresem mindég, amikor a hirtelen kinyíló rakéták fénye, ha alacsonyan járnak a felhők, megfesti a tarajosok fodrait is. Mikor este végigmegyek a mólón, benézek minden hajóba. Nem tudom hajója nevét. Otromba lehet Lint hajója. És mégis a leggyorsabb. Kék szalagokat húz maga után a vizen és nincs bocija, mert minek. Ha akar, Lint partra úszik. Olyan hajót keresek a kikötőket járva, aminek százliteres hordó a bójája és matracok lógnak az oldalán, hogy a kő ne törje. Mert tudom a tábortüzéről kell majd megismernem Lintet. Egyszer meglátom. És azt mondja: — Gyere melegedni. Én meg átugrom majd, és a hajó orra megsüllyed majd a súlyom alatt és ettől táncot jár majd a tűz. És hogy ne aludjon el, borult hajók darabjait merjük a vízből, rálehelünk, s tűzre dobva hallgatjuk a száraz fák pattogását. Éjjel, amikor szerelmesek lépnek négy lábukkal egyszerre az összeolvadó sötétben, amikor a Holdat körbeüvöltik a kutyák és a szálloda beatzenéje, amikor a sima vizen az árbocok billenése is tükröződik, akkor dagadó vitorlákkal kifutunk majd Linttel. És akkor a kabinból feljönnek a lányok, csak azért, hogy megsimítsák a homlokunkat és bikinijük testszínű lesz és melegek lesznek, mint télen bezárt, behavazott ablakok előtt a fűtőtestek... — Nem láttátok Lintet? — Nem. Amikor fellövik a rakétát, a pirosat, mindig olyankor kérek kölcsön hajót, de nem engednek vízreszállni. Viharban nem szabad. Pedig tudom, akkor megtalálnám. Hisz ketten lennénk a vizen. — Lehet, hogy a nádban találnám meg. Ott, ahol senki sem keresné és zöld lenne az fczty-Ilimszkről azt ^mondják, hogy tulajdonképpen Bratszkban született. Onnan érkeztek az első építők még 1962-ben, helikopteren. Az Angara menti kis falucskában akkor nagy volt a csodálkozás, az őslakosság lelkesedése. Nem sokkal később kijelölték a vízi erőmű helyét, megtörtént az alapkőletétel és 1967 februárjában megkezdték a gátépítést az Angarán, Bratszk építői egész gépparkkal érkeztek Uszty-Ilimszkbe, temérdek daruval és teherautóval. S most, nyolc év múltán, már arról beszélnek, hogy Uszty-Ilimszk adja kezdetét egy új város, Bobucsán építésének is. Találkoztam az építkezés vezérigazgató-helyettesével, Borisz Nyikolajevios Izjumowal, aki ezelőtt hat éven át Bratszkban dolgozott, részt vett a fafeldolgozó komplexum építésében. A KGST-országok kö zött hazánk is részes az építkezésben: a raktárak építéséhez például fémszerkezeteket szállít; a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyára 13 raktárcsarnok acélszerkezetét készíti majd el 60 ezer négyzetméter alapterületen. Közülük 8 raktár különleges hőszigeteléssel készül. (Erre azért van szükség, mert Uszty-Ilimszk időjárás szempontjából rendkívüli zónába esik. A hőmérséklet télen elérheti a mínusz 50, nyáron a plusz 35 fokot.) összesen mintegy 700 vagon szükséges a csarnokszerkezetek elszállításához, eddig 340 vagonnyi acélszerkezetet indítottak útnak. Uszty-Ilimszkben mindenki épít. Szükség van elsősorban sok-sok lakásra. Ebben az évben 140 ezer négyzetméter új lakrészt adnak át, s a város lélekszámút a mostani 42 ezerrel szemben 60 ezerre tervezik. Mint minden új városra, így Uszty-Ilimszkre is jellemző: lakossága fiatal, 90 százaléka 30 év alatti. S mint Alekszandr Szurkov, a városi pártbizottság titkára mondja, a városban nyugdíjassal még nem találkozott. Bratszk, Uszty-Ilimszk és más új települések is mind azt bizonyítják, hogy Szibéria hatalmas változáson megy át. Nemcsak a táj, az emberek élete változik, átalakul a környék mikroklímája is, hiszen a mérések megállapították: a bratszki tenger környékén (hosszúsága 570 kilométer), a téli középhőmérséklet emelkedett. iváltozások még nagyobbak lesznek. Sinkarev Szibériáról írott könyvében idézi Viktor Boriszovics Szocfeav akadémikussal folytatott beszélgetését, amely elsősorban arra vonatkozik, hogy a mai tudásunk, szerint időben meddig lehet előre tekinteni Szibéria átalakulásában. Szocsav véleménye szerint a XXI. század vécéig lehetséges a prognózis, amelynek egyes elképzelései ma még fantasztikusnak tűnnek, de bizonyos, hogy ezek a ma még csak a képzeletet gazdagító elképzelések megvalósulnak, s S^-' 'ria a gazdagság és a jólét Idrésze lesz. Weither Dániel (Vége) árboca. Titokban fogott máskor nádhoz kötött pontyok vonnák hajóinkat, amikor annyira vagyunk, hogy: — Ahoi Lint! — Ahoi! Akkor megsimogatnám a sudárpontyokat és elengedném őket. Kikötném a hajót, ahol „Vida Bálint etetett helye. Magánterület” és a hoszszabbik, pontyozóval, amivel leszállítottak a buszról, odatenném az úszót, ahol mozdul a nád, ahol a kövér, lusta, undorító tópontyok nem férnek el a nádárkádban. És amikor megunnám, pőrére vetkőznék és úsznék egyet a vízben, innék keveset. Keszegeznék! Látnám, ahogy rövid eresztéken kerülik kenyeremet a halak. Aztán odébb mennék és hagynám, hogy a pöffök billentsék a hajót, fehér, foltozott vitorlám integetne a zöld hajónak. — Kimész a vízre? — Ki. — Vigyél el magaddal, — Mondd, Zsu? Szereted te Lintet? — Ki az? Szeretem. — Gyere. És mesélnék neki Lintről. És azt mondja Zsu: — Testvéred? — Nem tudom. Meg kell találnom. Talán ő is keres. Sorompóknál, az úton, mindig lesem a nyitott ablakokat, ahol ketten néznek. De csak a vasutassapkákat látom mindig, a másikat sohasem. Amikor mezítláb vezetem az autót, amikor már jól befűtött a ventillátor, amikor meleg már a gázpedál gumija, mint Zsu talpa, ha lefekvés után talpunkat összetartjuk, akkor azért taposom a pedált lassan-lassan, ahogy a kéj szalad a gerincen, hogy egyszer utolérjem. Mert keresem mindig. Amikor a kanyarban egyszerre lépek a fékre és a gázra és iránybaállva csúszok a kanyarban, pont úgy, mint amikor reffelve oldalról kapom a szelet. így keresem Lintet. — És közben utálom a tükröket. Anyám egyszer, mikor cukorra költöttem a kenyérjegy árát, a tükör elé állított, azt mondta „köpd szemen magad”. r -E r s azóta soha nem találok tiszta tükröket. A folt mindig ott marad, pedig próbálták sokan lehelni, pucolni, sokan már tükreimet. Úgy szeretném, ha hatalmas üvegablakon keresztül látnám Lintet. Mennénk másfelé, éppúgy, mint a tükörben. Tudom, nem lenne folt az üvegen. — Mit mondasz Zsu? — Mondd? Nem hülyéskedsz velem? Ez a Lint éppen olyan, mint te... — Hallgass! Keresem Lintet. MOSZKVA
