Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-17 / 14. szám
1976. január 17. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Papíráradat Egyik nagyvállalatunknál e napokban tették a pártszervezet elé a hatáskörökről, alkalmazotti létszámfelhasználásról, az ügyvitelről készített vizsgálat anyagát. A nagyvállalat adminisztrációs apparátusa a szokásos. A vezetők segítségére főosztályokat, osztályokat és csoportokat szerveztek, előírás szerint üzemrendészet is működik. A vállalatnál külön egységként szervezték meg a külkereskedelmi ügyekkel foglalkozó „igazgatóságot” — ennek is tekintélyes az alkalmazotti gárdája. Mindebben semmi érdekes nincs, illetve: ettől a vállalat akár kitűnően, vagy rosszul dolgozhat. Kiderült, hogy a legfőbb kereskedelmi tevékenységgel például két osztály foglalkozik. Ugyanazt a számlázást kétszer futtatják végig az ügyviteli csatornákon. A külkereskedelmi „igazgatóság”, a kereskedelmi főosztály is megköveteli ugyanazokat a bizonylatokat, amelyek a másiknál is megvannak. Mindkét helyen iktatják, ellenőrzik, szignálják, lerakják stb., ugyanannak az iratnak a másolatait — így kétszer három előadó ugyanazt a munkát végzi, egy vállalatnál. Kiderült az is. hogy a mintegy hatszázféle számlából, vállalati levélből, elismervényből, formablankettából stb. tulajdonképpen 380 is elegendő lenne— ha egy ügyet Termékeivel jó hírnevet vívott ki magának a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet munkásgárdája. Ez eredményezte azt az üzletkötést is, amelynek aláírására január 19-én kerül sor a nyíregyháziak és a Drezdai Transzformátor Gyár vezetői között. Ebben az esztendőben ipari radiátorokat gyártanak a német gyár részére mintegy 50 000 négyzetméternyi menynyiségben, 20 millió forint értékben. Ezenkívül a GANZVILL részére — közvetett export teljesítésében — mintegy 100 darab nagy teljesítményű transzformátorolaj-edényt gyártanak és hűtőradiátorok készülnek közösen nyugati exportra és az afrikai, fejlődő államok megrendelésére, többek között Kuvaitnak, Pakisztánnak. Ezekből a hűtőradiátorokból 80 000 négyzetmétert termelnek 30 milliós értékben, míg a transzformátorolaj-edényekből 20 milliós az exportérték. Cipő a Közel- Keletre Egyaránt márka a Szovjetunióban és Kuvaitban is a Szabolcs Cipőgyár divatos férficipői. Ismerik ezeket a termékeket a környező szocialista államok piacain, üzleteiben, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Romániában, az NDK-ban. S éppen ezért nem meglepő, hogy az Amikor a tyukodi termelőszövetkezet az 1975. évi termelési és pénzügyi tervét készítette, a terv kimunkálása, a határozatok megfogalmazása alapos és körültekintő volt. A gazdálkodás új vonása, hogy előtérbe került a zárt rendszerű termelés bevezetése. Az iparszerű termelés korszerű gépek alkalmazásával járt együtt, de segítette a tavaszi munkák végzését a korábbinál jobb és hatékonyabb munkaszervezés. Az eredményes, jó munka az embereket, vezetőket elégedettséggel tölti el, de nem lehet ok a megelégedettségre, a túlzott optimizmusra. A termelőszövetkezet egyes alapszervezetének vezetőségi beszámolója ennek igazát bizonyítva így fogalmazott; „A tavaszi nagyszerű szervezés, a siker hatására a növényápoláskor már egy kis elbi-~ zakodottság jelei mutatkoztak.” Hideg zuhany volt, hogy az 1974. évi kedvezőtlen idő-V. ötéves terv első évében várhatóan tovább növekedik az exportarány a cipőgyártásukban. 1976-ban 300 000 férficipőt gyártanak exportra. És ami nem mellékes, már 255 000 pár cipőt szerződtek. Ebből a Szovjetunió részére 195 000-et gyártanak, 60 000 párat lengyel megrendelésre. A KONSUMEX-nek február 14-én mutatják be azt a cipőminta-kollekciót. amelynek a gyártását — választás szerint — ez év második felében kezdik meg. Természetes, hogy a megrendelő német, csehszlovák és lengyel külkereskedelmi szakemberek rendelése alapján. Érdemes megemlíteni, hogy az export növelésének ellenére sem csökken, sőt növekszik a belföldi ellátás. Mintegy 400 000 pár cipőt készítenek 1976-ban hazai piacra, a választék bővítésére a Szabolcs Cipőgyárban. Laboratóriumi berendelések Széles azoknak az országoknak a skálája, ahol ismerik az UNIVERSIL Elektroakusztikai Gyár üvegtermékeinek sorát a pipettáktól kezdve az orvosi műszereken keresztül egészen az oktatási eszközökig, a komplett laboratóriumi felszerelésig. Rendelnek innen az USA-ba, a Szovjetunióba éppen úgy, mint Peruba, Bolíviába és a szocialista országokba. Ebben járás megismétlődött, a kelleténél több eső esett és ez megnehezítette a földeken a munkát. A kedvezőtlenség megszüntetésére nem egy alapos, részleteiben is átgondolt szervezés, intézkedés következett, hanem kapkodás, amely tovább növelte a bajt. Fél évkor, amikor a pártszervezet tárgyalta a gazdálkodás és gazdaságirányítás helyzetét, a párttagok több olyan hiányosságra hívták fel a gazdaságvezetők figyelmét, amelyeknek a gazdálkodás mai szintjén és körülményei között nem lenne szabad előfordulniuk. Említették többek közt, hogy a vörösherét a területen felnőtte a sarjű, nem gyűjtötték össze, a fogatokat nem használják ki eléggé, a szántatlanul maradt területek feldudvásodtak, a műtrágyát úgy tárolták, hogy alá folyt a víz, jelentős károkat okozott. Ha az időjárás ront a gazdálkodás helyzetén, akkor a felelőtlenség, a megfelelő intézkedés elmaradáaz esztendőben laborfelszereléseket gyártanak a Szovjetunió, az NDK, Bulgária, Lengyelország, Románia és Csehszlovákia részére. Tízezres tételekben laboratóriumi tömegárut, mérlegedényeket, üvegalkatrészeket, desztiláló berendezéseket, analitikus készülékeket. Eddig a legnagyobb és legjelentősebb nyugati üzletet oktatási eszközök gyártásával Peruval bonyolították. Most újabb megrendelők jelentkeztek. Érdeklődik ezek iránt Irak, Irán, Bolívia, Algéria. Tavaly Peru részére 7 millió forint értékben készültek a nyíregyházi gyárban oktatási eszközök. Ez évben 50 darab komplett laboratóriumi felszerelést gyártanak. Tárgyalások vannak Bolíviával, s Mexikó is érdeklődik termékeik iránt. Kooperációban gyártják a szűrőket a franciákkal a nyíregyházi gyárban. Ezekből az első negyedévben 2,5 millió forint értéket termelnek az UNIVERSIL-ben. Szállítanak az idén laboratóriumi eszközöket Egyiptomnak. Törökországnak, Algírnak, Ausztriának, Belgiumnak,' Spanyolországnak, Svédországnak, Kanadának és az USA-nak. Igen jelentős exporttermékük az áramlásmérő gyártása. Ezeket a rota métereket az ötödik ötéves tervben szovjet megrendelésre készítik majd. melyről a tárgyalások most vannak. És ez azt jelenti, hogy bőségesen lesz munkájuk a jövőben is. F. K. sa, még nagyobb károkat okoz. A vezetőségi beszámoló úgy is fogalmazott, hogy dicséret illeti a gazdasági vezetést, a termelőszövetkezet minden dolgozóját, mert kihasználták a kedvező időjárást az őszi betakarításban, az őszi mélyszántásban. Nem a dicséret jogosságát kell kétségbe vonni, hanem csak egyszerűen megkérdőjelezni. Vajon nem kötelessége-e a gazdasági vezetésnek és a tagságnak, hogy kihasználjanak minden jó lehetőséget, amely a termelést, a termelés jövedelmezőségét biztosítja, növeli. Ez nem csak kötelességük, de érdekük is. A kötelesség és az érdek felismerése, helyes értelmezése nem mindig egyértelmű. A vezetőségi beszámoló olyan megfogalmazással is élt, hogy „ősszel nagyobb figyelmet érdemelt volna az őszi búza elvetése. A különböző határozatok, állásfoglalások zavarták a területnagyság meghatározását.” A következmény, hogy az őszi búza egyharmadának vetésére annyira későn került sor, hogy a tél beálltáig nem kelt ki. Az ebből fakadó veszteség minden bizonnyal az idei aratáskor majd jelentkezik. A pártvezetöség több alkalommal tárgyalta és ellenőrizte a Központi Bizottság határozata alapján készített takarékossági intézkedési tervet. Az elhatározás —, hogy a termelőszövetkezet 1 millió 361 ezer 300 forintot takarít meg növényvédő szerekben, műtrágyákban, energiahordozóban, — szép volt. A teljesítés azonban év végén csak 737 ezer 700 forint. Kétségtelen, a rossz időjárás a tervezett megtakarítások egy részét nem tette lehetővé. A szokásosnál több gépi munkára volt szükség, de a be nem gyűjtött szálas takarmányból, az elázott műtrágyából származó veszteséget ilyen egyértelműen nem lehet indokolni. Végeredményben a termelőszövetkezet 1975-ben az 1974. évihez viszonyítva eredményesebb, hatékonyabb munkát végzett, de a veszteséges gazdálkodást ismételten nem sikerült elkerülni. Az előzetes felmérések szerint a veszteség összege most is hárommillió forint körül lesz. A gazdálkodás következő időszakában — ezzel is részletesen foglalkozott a beszámoló — fokozni és erősíteni kell a párttagok aktivitását, növelni felelősségérzetüket. Ugyanakkor arra is szükség van, hogy javuljon a káder- és személyzeti munka, változzék a vezetők szemlélete, javuljon a pártvezetés és a gazdaságvezetés közötti kapcsolat. Azért, hogy az 1976-os év minden vonatkozásban sikeresebb legyen pontosabb tervet kell készíteni, bátrabban kell élni az iparszerű termesztési rendszerből fakadó lehetőségekkel, az adottságokhoz jobban alkalmazkodó és jobban jövedelmező termelésszerkezetet kell kialakítani. A termelési eredmények fokozásában továbbra is jelentős szerepe lesz a szocialista munkaversenynek, a vezetők és minden szintű vezetők politikai, szakmai felkészültségének. Szükséges a termelőszövetkezet valamennyi dolgozójának fegyelmezett munkája. Seres Ernő csak a legszükségesebb, az indokolt elintézési „csatornába” terelnék, s nem kellene bejárnia a legkacskaringósabb vállalati útvesztőt. Nem tévesztendő el: az elemzés kizárólag a vállalati belső tartalékra vonatkozik, arra több mint két évtized alatt egészségtelenül túlburjánzott belső szervezetre, amit a fennálló, hatályos rendelkezések figyelembevételével is úgy lehetne „megoperálni” —, hogy a célszerű tevékenység nem kerülne veszélybe. Sőt... Mit tehetnénk ehhez hozzá? Azt, hogy az efféle tartalékok kiaknázásától valóban nagyon sokat várhatunk, és ezzel tulajdonképpen sehol sem szabadna késlekedni. Ám az is fölvetődhet az emberben: ha még ehhez a vállalat és a minisztérium közötti kapcsolatokban meglévő tartalékokat is fölszabadíthatnánk! Ha például értelmesebb rendet teremtenének az úgynevezett adatszolgáltatási kötelezettségekben. ha egy vállalat nem kényszerülne többféle, rendszerint ugyanazt a feladatot jelentő statisztikai és statisztikaszerű jelentést a valóban indokolt címzetteken kívül még ki tudja hány helyre, hányféle módon megküldeni? Vagy: ha a jelentések közül csak azok maradnának, amelyekre valóban szüksége van az államnak, a felsőbb szervnek, s amelyeknek a sorsa nem csupán az lenne, hogy az egyik adminisztrátor a másik szerv adminisztrátorának küldi egyik helyről a másikra! Mert mi tagadás: az efféle üresjáratoknak egváltalán nem vagyunk híján; valószínűleg a benne rejlő tartalékok semmivel sem lebecsülendőbbek, mint a vállalatoknál meglévők. <M.) Ipari radiátor, cipő, üvegtermékek NÖVEKVŐ EXPORT SZABOLCSBÓL A vas- és fémipari szövetkezetben készülnek az olajtartályok. (Hammel József felvétele) Taggyűlés Tyúkodon LEHETNE JOBBAN? Az MSZMP Központi Bizottsága 1974 decemberében határozatot hozott a gazdasági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja legjobban, hogy mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgazdasági munkást, milyen területen lát eddig kihasználatlan tartalékokat. Aki válaszol: Igaz Dezső, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat 2-es számú főépítésvezetőségének építésvezetője. — Reklamált-e már valaki azért, mert egy heti viselés után leszakadt a gomb a zakójáról? Ugye nem. Hozzánk viszont egy év múlva is érkeznek a reklamációk, ha egy mészcsomó megpattan a falon. Pedig a lakás árához viszonvítva k'sebb értékről van szó. mint a zakó árához viszonvítva a gombé. Ezt a Déldát csak azért mondtam, hogv mindenki lássa: mennvire szem előtt vagvunk mi építők, mennvire orsz.ág-világ előtt végezzük munkánkat. —■ Minden más ipari tevékenységtől eltérő módon, eltérő körülmények, között dolgozunk, ez másfajta szervezést igényel, nagyobbak a hibalehetőségek, a legnagyobb nyilvánosság előtt zajlik életünk. Mi például évek óta Mátészalka központjában dolgozunk. Felépítettük a BM épületét, a kórházat, a városközpont más középületeit, iskolát, lakásokat és mindegyikkel volt valamilyen bosszúság is. De ha elkészül egy épület, olyan érzés az építőknek, amelyet egyetlen más szakmában sem érez a munkás. Alkotás. amelyek öröme feledteti a bosszúságot. — Mindezt azért mondtam el, hogy érthetőbbé váljék: körülményeink parancsolják a jobbra, a szebbre törekvést, mert csak így lesznek mások elégedettek munkánkkal. Félreértés ne essék: ma is megbecsült embereknek érezzük magunkat, ezzel együtt azonban azt is tudjuk, hogy még többet várnak tőlünk. Jogosan. Amit csinálunk, nem egy-két évre szól, hosszú ideig meghatározza a város arcát, a VÁLASZOL Igaz Dezső bennük lakó dolgozók közérzetét. — A legfontosabb feladatnak éppen ezért én a dolgozók szakmai és politikai képzését tartom. A szakmait azért, hogy a minőségileg jobb munka mellett tanulják meg egy mái munkájának megbecsülését: ezen százezrek sorsa múlik. Arról van szó, hogy a villanyszerelő ne tegye tönkre a kész falat, hogy a festő miatt ne kelljen ismét parkettát csiszolni, vagy a parkettás miatt ne kelljen újra festeni stb. Legalább ilyen fontos a tudati nevelés, hogy a dolgozók ne csak a fizetésért járjanak dolgozni, ne csak a téglát rakják egymás tetejére, hanem tudják, hogy amit építenek. az milyen célokat szolgál. Tudják, hogy az iskolában saját gyerekeikből faragnak embert, a kórházban őket, a hozzátartozóikat gvógvítják majd. hogy a lakásokban ők. s gyermekeik élik le életüket. — Van tennivalónk a fegyelem javítása, a takarékosság, a munka jobb megszervezése terén, de többet kell tennünk a szocialista brigádok tartalmi munkájának javításáért is. A vállalat, s benne mi, a szálkái építésvezetőség jó évet zárt 1975-ben, jó hangulatban kezdhettünk az új ötéves tervhez. Hozzájárult ehhez, hogy november 7-én két munkánkat — a városközpont 60 lakását és a szakmunkásképzőt — avatták és a megye, a város.ve • zetői elismeréssel szóltak munkánkról. Másodikok lettünk a munkavédelmi versenyben és kongresszusi oklevelet kaptunk, ezek pedig köteleznek bennünket Azt mondhatom: Mátészalkán jó dolog építőnek lenni! De hogy még jobb legyen, nekünk kell érte többet, s jobban tenni.
